Szolnok Megyei Néplap, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-12 / 265. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1064. november H. Többség a háború ellen J ohnson elnök győzelmének nagyságát nem annyira az abszolút számok, mint inkább a két jelöltre leadott szavazatok között kialakult arányok mutatják. A győztes Johnson ellenfelénél tizenhat millióval több szavazatot kapott és negyvenkét millió szavazójával a választók hatvankét százalékának bizalmát nyerte el. Az amerikai lapok megírták, hogy még Roosewelt elnöknek is csak tizenegy millió szavazattal sikerült megelőznie ellenfelét. Ezért nevezik Amerikában Johnsont minden idők legnagyobb választási győztesének. — Előretört Johnson pártja, a demokrata párt Is. Megszerezte a teljes egészében újjáválasztott képviselőház mandátumainak abszolút többségét, az újjáválasztott harmincöt szenátor közül pedig huszonnyolc képviseli a demokrata pártot és így a száztagú szenátusban ösz- szesen hatvannyolc demokrata lesz, kettővel több, mint eddig. Növeli a demokrata párt sikerének jelentőségét, hogy több olyan állam, amely eddig szilárdan köztársaságinak számított, most a demokraták mellé állott. Ezek között van Virgínia, Montana és Vermont: Még egy érdekes adat: a meggyilkolt Kennedy elnök négy évvel ezelőtt mindössze körülbelül száz- tízezer szavazattal előzte meg ellenfelét, Nixont. ft ár Johnson győzelme ** várható volt, és sokan eleve nagy győzelmet vártak, mindenképpen indokolt megkeresni a tizenhat milliós többség, a hatvankét százalék magyarázatát. Mind a marxista, mind pedig a polgári megfigyelők úgy látják, hogy a választásokat a két jelölt^ programja, mégpedig elsősorban külpolitikai programja között fennálló és a választók által is jól meglátott hatalmas különbség döntötte el; A demokrata és a köztársaságpárti jelölt programja az eddigi választások alkalmával csak ritkán tért el lényegesen egymástól. Ezúttal azonban az egyik jelölt, Goldwater köztársaságpárti szenátor szélsőségesen reakciós, fasiszta, fajgyűlölő programmal lépett fel. Külpolitikai tekintetben az úgynevezett veszettek nézeteit tette programjává: gátlástalan felelőtlenséggel hirdette a kommunistaellenes keresztes-hadjáratot, beleértve a Szovjetunió és a szocialista országok elleni háború kirobbantásának esetleges kezdeményezését is. Beszédei világossá tették: — megválasztása esetén hajszálon függne a béke sorsa és ő lenne a legelső, aki ezt a hajszálat szívesen elszakítaná. Johnson, a demokrata párt jelöltie az egész .választási kampány alatt mértéktartóbb és józanabb hangon szólt a választókhoz. Több ízben hangsúlyozta: feladatának tartja a béke megőrzését, nem akarja, hogy az emberiség nukleáris és termonukleáris világháborúba sodródták. Beszédeit a fennálló világ- politikai erőviszonvok reális felismerése és általában az a külpolitikai felfogás jellemezte, amelyet Kennedv elnök utolsó hivatali évében vallott. Amíg tehát Goldwater nroeram- ját a polgári újságírás által „radiVSUs konaPT-va- tivizmusnak” nevezett agresszív és a háborútól sem visszariadó kommunistael- lenesség jellemezte, Johnson megmaradt Kennedy elnök ..korsze-úcított” az Srőviaannrrtkknl S7átnolő és • világháború eszközét lehetőleg kerülni akaró kommunista ellenessége mellett. Hasonló különbségek jellemezték a két jelölt belpolitikai programját is, jóllehet nyilvánvaló: mindketten az amerikai uralkodó oszályok legfelsőbb köreinek érdekeit és nézeteit képviselték, s e tekintetben csak az volt közöttük a különbség, amely az amerikai vezető körök különböző csoportjait ma egymással egyébként is szembeállítja. a z amerikai választó ** tehát ezúttal komoly próba elé került, azt is mondhatnánk, hogy most valóban választania kellett. Mivel világosan kellett látnia, hogy Goldwater programja majdnem biztosan a háború kockázatát jelenti, Johnson pedig a maga módján a békét képviseli, a béke kérdése minden egyéb bel- és külpolitikai kérdést háttérbe szorított és a választások vitathatatlan fő kérdése lett. — Az amerikai milliók most olyan állásfoglalásra kényszerültek, amilyenhez eddig nem voltak hozzászokva, hiszen ezúttal nem volt mindegy, melyik jelöltet tüntetik ki bizalmukkal. Johnson negyvenkét millió választója mindenekelőtt Goldwater ellen, annak háborús programja ellen szavazott, agyát és kezét a háborútól való félelem irányította. Johnsonra szavazott, mert benne inkább látja békéjének és nyugalmának biztosítékát. Johnson győzelme tehát az amerikai választók többségének békevágyát mutatja. Azt jelenti, hogy azoknak az amerikai állampolgároknak többsége, akik éltek szavazati jogukkal, elutasítja a külpolitikai kalandorkodás, a világpolitikai fene- gyerekeskedés politikáját. Mindemellett figyelemre méltó vonása az elnökválasztásnak az erők polarizációja. Erre éppen a két jelölt programjának nagy különbsége adott lehetőséget. Nem alaptalan az a feltételezés, hogy Johnson negyvenkét millió szavazójának túlnyomó többsége tudatosan foglalt állást a béke mellett. De legalább ennyire indokolt az a fel- tételezés is, hogy Goldwater huszonhat millió szavazója között is sok volt, aki jelöltjének programját tudatosan kész vállalni és támogatni. Jelentős tehát az Amerikai Egyesült Államokban azoknak az embereknek a száma, akik hajlandók Goldwatert belpolitikai tekintetben a fasizá- lásban, külpolitikai tekintetben pedig a háborús kalandorkodásban feltétel nélkül követni. Ezt egy pillanatra sem szabad figyelmen kívül hagyni; A polarizációt mutatja az is, hogy — mint azt az eredmények elemzése bizonyítja — eléggé észrevehető módon elmosódtak a két párt közötti határok. Mint már említettük, a demokratákra szavaztak hagyományosan köztársaságpárti államok. Igaz azonban ennek a fordítottja is, az tudniillik, hogy hagyományosan demokratapárti államok — így Lousiana, Mississippi, Alabama, Georgia és pél-Karolina — most köztársaságnártiak lettek. A néger-gyűlöletükről Ismert déli államok tehát végleg szakítottak a demokratákkal. Ez is arról tanúskodik, hogy a mostani választásokon nem egyszerűen két, egymáshoz egyébként nagyon közelálló burzsoá nárt. hanem két merőben eltérő politikai koncepció küzdött egymással és az állásfoglalás kl- kerülhetetlensége szétfeszítette a pártkereteket. m 1 — bár természete- "* sen nem vagyunk közönyösek az amerikai belpolitika iránt sem, — innen Európából, egy szocialista országból mindenekelőtt a béke szemszögéből ítéljük meg az amerikai elnökválasztást. Két jelölt lépett fel, tehát két eshetőség volt. A dolog természeténél fogva ezúttal a béke szempontjából az egyik lényegesen jobb volt, mint a másik. Az adott lehetőségek közül a jobbik, a Johnson féle politika győzött. Számunkra és a világ népei számára most ez a megoldás a megnyugtatóbb, A világ és így a magyar nép is mind ezideig csak Johnson egyéves elnöki működését és a választási harcban hirdetett programját ismeri. Most már azt is tudja, hogy Johnson megkapta a választók nagy többségének támogatását hirdetett programja megvalósításához. Megvan tehát a lehetősége' ahhoz, hogy megvalósítsa, amit ígért. Nyugodtan mondhatjuk: a választók kifejezett bizalmukkal egyúttal kötelezték is arra, hogy az általa megjelölt úton haladjon. Egyelőre nem mondhatunk mást: várakozással tekintünk Johnson elnök négyéves működése elé, és reméljük, hogy úgy fogja keresni a békét, a vitás kérdések békés megoldását, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének útját és módját, ahogyan ezt a választási harcban ígérte. Darvas István Szudán fővárosában helyreállt a rend Khartoumbam, Szudán fővárosában helyreállt a nyugalom. Al-Khalifa miniszterelnök beszédet mondott a rádióban. Nyugalomra, a tüntetések megszüntetésére és az általános sztrájk befejezésére szólította fel a lakosságot. A kormány tisztában van az Észak és a Dél között földrajzi és történelmi tényező következtében fennálló faji és kulturális különbségekkel. Politikájának célja az, hogy visszanyerje a Dél bizalmát — mondotta. A miniszterelnök ezután bejelentette, hogy a tárgyalások már megkezdődtek és rövidesen döntő intézkedéseket foganatosítanak a déli lakosság alapvető jogainak biztosítására. A MEN közelkeleti hír- ügynökség legfrissebb jelentése szerint szerdán reggel Szudánban a miniszterelnök előző esti rádióüzenetének hatására a dolgozók munkások és alkalmazottak — ismét jelentkeztek munkahelyükön. A jelek szerin az élett visszatér rendes kerékvágásába. A kairói rádió kedden este hivatalos körökből származó nyilatkozatot ismertetett, amely szerint az Egyesült Arab Köztársaság Khart»um-i nagykövetsége előtt lezajlott tüntetésre imperialista elemek izgatása következtében került sor. Az imperialisták összeesküvést szőnek, hogy aláaknázzák a viszonyt a két test- vémép között. Bizonyosak vagyunk benne, hogy mindezek a kísérletek kudarcra vannak ítélve — hango»- tatta a kairói rádiói. Az AFP jelentése szerint az ország két nagy pártja, a függetlenségi párt és a nemzeti unió párt Abbud elnök lemondását követeli a miniszterelnökhöz intézett felszólításában. P, Gyemcsenko, a Pravda kairói tudósítója — a TASZSZ-iroda jelentése szerint — a szud&ni eseményekről szóló kommentárjában rámutat: az új szudáni kormány a dolgozók, az értelmiség és a nemzeti burzsoázia támogatására támaszkodva, máris egész sor reformot hajtott végre. A reformintézkedések célja az ország társadalmi életének demokratizálása, a katonai diktatúra maradványainak felszámolása. A tudósító szu- dánd sajtómegnyilatkozásokra hivatkozva hangoztatja: a jelenleg napirenden lévő legontosaibb föladatok közé tartozik a szabad parlamenti választások megtartása, új alkotmány kidolgozása és demokratikus rendszer megteremtése. Tanácskozás-sorozat Bonnban Adenauer visszatérte után Erhardt kancellár szerda délelőtt fogadta Adenauert, alá beszámolt párizsi tárgyalásairól. Ezt követően minisztertanácsra ült össze a kormány, este pedig a CDU/CSU parlamenti frakció elnöksége tartott tanácskozást. Adenauer párizsi útjával kapcsolatban a kormány- ■ párti sajtó általában azt a reményét hangoztatja, hogy most remélhetőleg enyhülés áll be a Bonn és Párizs közötti feszültségben. Maga Adenauer újságírók előtt kijelentette, hogy meg van elégedve párizsi tárgyalásaival és azt hanJohnson megbeszélései minisztereivel Kedden este véget értek Johnson elnök megbeszélései Rusk külügyminiszterrel és McNamara hadügyminiszterrel az „LBJ- Ranchon" Johnson texasi farmján. A megbeszélések középpontjában az Egyesült Államoknak a választások után követendő politikai Irányvonala állt. Rusk és McNamara még aznap vissza is utaztak Washingtonba. Előzőleg mindketten tájékoztatást adtak az újságíróknak a megbeszélésen érintett néhány kérdésről. Rusk kijelentette, hogy az Egyesült Államok politikája folyamatos marad. Ezután részletesen szólt a NATO legvitatottabb kérdéséről, a többoldalú atomhaderő megteremtéséről. Hangsúlyozta, hogy az MLF műszaki és katonai vonatkozásáról már igen sok megbeszélés folyt a múltban, s ezek a kérdések az illetékes kormányok elé kerültek. Rusk hangoztatta, hogy kormánya „időnkint zavarban van az egyes fővárosokból, mint például Párizsból érkező hírek hallatán”. Kijelentette, hogy Franciaország, bár többízben kifejti a NATO szervezeti felépítésének módó- sítására vagy az egész koncepció átértékelésére vonatkozó véleményét, még állt elő konkrét javaslattal”. Ha valaki azt mondja, hogy a ATO-t át kell szervezni, biztos vagyok benne, hogy a szervezet kebelén belül teljesen világos: a tagállamok igen komolyan fogják tanulmányozni az átszervezésre vonatkozó indítványokat. Ilyent azonban nem kaptunk”. Johnson City-ből távozóban McNamara is nyilatkozott az újságíróknak. Elmondotta, hogy az elnökkel és Ruskkal a vietnami háborúról és a katonai Bolíviával Venezuela is megszakította kapcsolatait Az Egyesült Államok külügyminiszteri u mának szóvivője kedden sajtókonferencián bejelentette: addig, „amíg áttanulmányozzák az Egyesült Államok és az új bolíviai rendszer diplomáciai kapcsolatainak kérdését” —, az Egyesült Államok fölfüggesztette a Bolíviának nyújtott segély- program nagy részét. A felfüggesztés a gazdasági és katonai segélyre egyaránt vonatkozik. Venezuela után Costa Rica is megszakította diplomáciai kapcsolatait Bolíviával. Kisújszállási Háziipari Szövetkezet felvesz bedolgozó varrónőket. és kesztyűkötőket Jelentkezés: szállás, Kálvin Kisúj- u. 8. költségvetés kérdéseiről tanácskoztak. Ez utóbbi kérdéssel kapcsolatban kijelentette: Johnson is úgy véli, hogy az Egyesült Államok jövő évi katonai költségvetése nem fogja túllépni az ötven milliárd dollárt. Kedd este, úton Washington felé, ahol három napot tölt, New York-ba érkezett Von Hassel nyugatnémet hadügyminiszter, — hogy megbeszéléseket folytasson amerikai hadügymi- nisztériuml vezetőkkel NATO „előretolt stratégiájának” kérdéseiről és más problémákról, elsősorban a többoldalú NATO atomhaderő kiépítéséről. Hassel megtekinti a Ricketts nemzetközi személyzetű próbahajót is. Von Hassel New Yorkban kijelentette: Nem hiszi, hogy Nyugat-Német- ország amiatt megváltoztatná magatartását, hogy az MLF-terwel szemben annyira megélénkült a francia ellenállás. A többoldalú NATO-atom- haderő kérdésében egyébként illetékes washingtoni körök véleménye szerint döntő fontosságúaknak ígérkeznek Wilson angol miniszterelnök Washingtonban esedékes tárgyalásai. Amerikai vezető körök a Reuter tudósítójával folytatott beszélgetésükben annak a véleményüknek adtak hangot, hogy a Johnson—Wilson tanácskozásokban rejlik az MLF sorsának kulcsa. Az újonnan hatalomra került angol kormány brit források szerint ki akar tartani amellett, hogy nem fogadja el módosítás nélkül az , MLF eredeti változatát. Washingtoni kormánykörök most feszülten figyelik, előáll-e a munkáspárti kormányzat a maga részéről valamilyen különleges javaslattal. goztatta: néhány hónapon belül világosan láthatóvá válik majd, hogy milyen fontos voltv párizsi miszsziója. A Bild Zeitung újabb éle támadást intézett Schröder külügyminiszter ellen, akit azzal vádolt, hogy Adenauert bíráló nyilatkozatával „kést döfött a Párizsban tárgyaló Adenauer hátába”j Több szociáldemokrata képviselő szerdán a parlamentben sürgős interpellációt intézett a kancellárhoz a francia — nyugatnémet kapcsolatok ügyében. Az interpellációk között ilyen kérdés is szerepelt: „Vajon az-e a véleménye a kormánynak, hogy a külügyminisztérium élén bekövetkező változás megjavítaná a kapcsolatokat Franciaországgal?” Schröder külügyminiszter, aki a közös piac most folyó brüsszeli tanácskozásán a nyugatnémet delegációt vezeti, ott tartózkodását félbeszakítva visszasietett Bonnba, hogy részt vegyen a parlament ülésén; Erhard kancellár azonban kitért a szociáldemokrata interpellációk megválaszolása elől, arra hivatkozva* hogy csak szerda reggel érkezett vissza Hamburgból és nem volt ideje alaposan előkészíteni a választ. A kancellár azt ígérte, hogy pénteken válaszol majd; Az angol alsóház üléséről Az alsóház bizalmatlan- sági vitája a kormány váratlanul kedvező arányú győzelmével végződött. A ház 315-ös szavazattal 294 ellenében elutasította a tory-indítványt, amely kételkedését fejezte ki, hogy a kormány megvalósíthatná programját a korszerűsítési tervek károsodása nélkül. A kormány abszolút többsége öt főről háromra olvadt le két munkáspárti képviselő betegsége folytán. A liberálisok azonban ezúttal> a munkáspárttal együtt a tory-javaslat ellen szavaztak, úgy hogy a kormány 21 főnyi többséggel győzött. A vita után a liberális párt nyilatkozatban kijelentette, hogy támogatni fogja a kormány minden olyan javaslatát, amelyet az országra nézve hasznosnak tart, s nem hajlandó a jelenlegi szakaszban feltétlenül elítélni a kormányt, amely csak néhány hét óta van hivatalban. A kormány kevés többsége, a tory-ellenzék heves erőfeszítése az újabb általános választások kikényszerítése a pártfegyelem erős megszigorításához vezetett mindkét oldalon
