Szolnok Megyei Néplap, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-29 / 280. szám
ItMj november 39. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP MAGYAR 8 AUXlTTtRMEUS íUiíj-UUlTíjítU ii/mmi umuxanmrf UOSOM^> MA6YARÓV1 LaaTiMFüiDfaMUü. FEWySfÍ Si'&'k l*®1 ffel lYifiXo IKASZENTtf SZÉKES-/, ijitrftun hinUia/ffi ewuMUs'-x “wVlP iwinmuuAlUMM/l ’MIMC-ÍKMŰ '0160GRAD Minden értelmes ember azt hinné, hogy a második világháború emberirtó borzalmait felelős államvezetőik és hadseregparancsn o- kok nem engedhetik többé megismétlődni. Hitler és hadseregének SS alakulatai, Sondemgruppe-jai és egyéb „Mvégző osztagai" teljesen lemeztelenedtek ^ a nürnbergi perekben. E törvényszéki tárgyalásokon az elaljasodásnak olyan iszonyatai tárultak fel, amelyekhez képest a dantei Pokol víziói csaknem jelentéktelen semmiségek És most mégis hiteles képek érkeznek a Távol- Keletről, a dél-vietnami dzsungel-háborúról, lyék felháborítják az aktív humanizmust. Ezek a hiteles dokumentumok azt bizonyítják, hogy az a vandál, barbarizmus, amellyel a német fasiszták elbor- easztötták a világot — tovább él Dél-Vietnamban. A minap a magyar TV képernyőjén láthattunk filmet egy jobb sorsra érdemes, szorgalmas, derék nép kolosszális megpróbáltatásairól. Foglyokat mutatott be a film, embereket, akiket csupán gyanúsítottak a jenki zsoidban álló „kor- mánycsapatck”. De ezeket aa embereket minden bizonyíték nélkül vascsövekhez láncolták, állati szadizmus- saj bántalmazták. A Mm, természetesen, magát a kivégzést már nem ábrázolta. Az egész aktus bemutatása _ kezdettől a végéig — válságosán megviselte volna • nézők idegeit. A teljes valóságról azonban némi ízelítőt ad a nyugatnémet Quick és az amerikai Newsweek című képes magazin. E felvételek egyikén (első képünk), az amerikai MP (Military Police) mintájára készült egyenruhát és rohamsisakot viselő khanhiSta pribékek kivégeznek egy dél- vietnami hazafit. Tizenket- ten lőnek egyetlen fiatalra, b ezt „emberséges eljárásnak” nevezik. Mit mondjunk azonban a felső képünkön látható vallatásról? A fogolynak állati kegyetlenséggel felvágják a hasát Maga a hideg kegyetlenség olyan iszonyatos, hogy elítélésére talán nincs is megfelelő szó a szótárban. Még az angolban sem, pedig az angol szótár igen gazdag. Második képünk aztán betetőzi a borzalmakat. A már idézett khanista MP legények egy elfogott viet- cong harcost élve begyömöszölnek egy vízzel teletöltött gabonatároló agyagedénybe. A sorozatfelvétel egyikén megkezdik, másikán befejezik a „műveletet”. A kép beszél önmagáért Mi történik itt? Miért mindez? Miből fakad ez az őrülteket jellemző gaztett? Az amerikai sajtóban mind gyakoribb a méltatlankodó felkiáltás: „A délvietnami kérdést háborúskodással nem lehet megoldani”. Az USA ennek ellenére napi két millió dollárra emelte a katonai segély összegét a délvietnami gyilkosok támogatására; — Mert itt gyilkosokról van mé, ez tény. Csoda-e, ha mám • Quick U felháborodottan kiáltja: E gaztettekért a Nyugatnak szégyellnie kell magát! Felmerül a felelősség kérdése. Vajon kiket kellene e gyalázatosságok miatt egy új nemzetközi törvényszék elé állítani? A Quick az állítja, hogy a khanista terroristák az amerikaiak szemeláttára gyalázzák meg ilyen mértékben az emberiességet. Ámde sokszor bebizonyosodott már az a történelmi igazság, minden gyalázatért gyalázat jár. — Azok, akik az emberiesség lábbal tiprásával akarnak győzni — nem győzhetnek végső fokon soha! De az örök megvetés könyvébe beírhatják a nevüket.. F. M. VILLAMOS HAJKEFE Eev amerikai cég elemmel működő vezeték nélküli villamos hajkefét hoz forgalomba, amely állítólag serkentőleg hat a fejbőrre, tehát előmozdítja a haj egészséges növekedését. A villanyhajkefét különféle betétekkel lehet használni: masszázshoz plasztikból készült sörtékkel, amelyek olyan mozgást végeznek, mint az emberi ujjak, hajápoláshoz pedig nylon sór- tékkeli KISEMMIZETT UNOKÁI »Ilii iiliiiuii ilTii 1 ■ 1 ■niiitiiinrimmrni Hogyan élnek a mai indiánok? Nehéz elfelejteni azokat a sorokat, amelyek a „The American Indian Frontier” című könyvben tették közzé William Christie MacLeod szavaival az Egyesült Államok álláspontját az indián-kérdésben. A szerző a következőket írta: „Az USA hivatalos politikája arra irányult, hogy féken tartsa az indiánokat, míg fokozatosan ki nem pusztulnak olyan okok következtében, amelyek alattomosabban végeznek velük, mint a kard és a golyód Cooper rézbőrű hősei E sorokat nem ma vetették papírra, de írhatták volna akár 1964-ben is. Az Egyesült Államokban Cooper és May Károly rézbőrű hősei, gyermekkorunk olvasmányainak romantikus törzsfői és harcosai semmivel sem élnek jobban, mint a földrésznyi ország feketebőrű lakossága, a négerek. S hogy kevesebbet hallunk róluk, az csupán azzal függ össze, hogy e fajta, amely hihetetlen véráldozatok árán próbálta megvédeni földjét és szabadságát, ma szétszórva, rezervátumokba telepítve kénytelen élni, AZ ELSŐK KÖZÉ EURÓPÁBAN Magyarországon viszonylag nagymennyiségű, jó minőségű bauxit található; a jelenleg ismert készlet mintegy százr.-illió tonna — az európai bauxitvagyon egynegyede. Aluminium-koná- szatunk és alumínium-feldolgozó iparunk nagyfokú fejlődését azonban gátolja az a körülmény, hogy hazánk energiaszegény ország. (A bauxitból készült timföld feldolgozásakor alumínium-kohóink hazánk villamosenergia termelésé, nek mintegy 10—15 százalékát használják el.) A kerek két évvel ezelőtt megkötött magyar—szovjet timföld-alumínium egyezmény megszünteti azt az ellentmondást, amely előnyös bauxitadottságaink és kedvezőtlen energiahelyzetünk között fennáll. Az egyezmény értelmében kifejlesztjük bauxitbányászatunkat, megnöveljük timföldgyáraink kapacitását és az 1967—1980-as évek folyamán fokozatosan növekvő mennyiségben évi 330 ezer tonna timföldet szállítunk víziúton — a Dunán Magyarországra érkezett nagymennyiségű szovjet áru visszatérő üres hajóterének kihasználásával — a Szovjetunió európai területén fekvő alumíniumkohóiba. Amint a térképünk jobb oldalán elhelyezett grafikonokból látható az egyezmény következtében lehetővé válik, hogy tizenöt év alatt, a kibányászott bauxit mennyisége (1964-ben 1.4 millió tonna közül) több mint kétszeresére emelkedjék, rekonstrukcióval és bővítéssel, illetve új üzem építésével timföldféldolgo- zó kapacitásunk pedig (1964: kb. 250 ezer tonna) kereken megháromszorozódjék. Alumíniumfeldolgozó Iparunk előtt pedig teljesen új perspektíva nyílik, mert a Szovjetunió a feldolgozott timföldet — teljes egészében — alumínium-tömb formában (1980- ban évi 165 ezer tonna) visszaszállítja Magyarországra. Ez lehetővé teszi, hogy alumínium félgyártmány termelésünk a jelenlegi szinthez viszonyítva közel ötszörösére 'emelkedjék. A megállapodás mindkét ország számára előnyös. Kerek harminc milliárd forintot kellene beruháznunk — és további három milliárd kw óra villamosenergiát kellene importálnunk évenként — ugyanis amennyiben kizárólag saját erőből kívánnánk megvalósítani alumínium-iparunk fejlesztésének ilyen hatalmas arányú programját. A fenti összberuházásból azonban a Szovjetunió — vízierőművek, illetve alumíniumkohók építésére — mintegy 14 milliárd forintnyi összeget magára vállalt. Az egyezményben a szovjet fél érdekeltsége abban nyilvánul meg, hogy a világpiaci ár egynegyed részéért kohósíthat, mivel a volgad óriási vízieröművek- ből nyert igen olcsó villamosenergiát hasznosítja. A magyar—szovjet timföld-alumínium . egyezmény eredményes megvalósítása hazánkat kontinensünk legfejlettebb alumíniumfeldol gozó államai közé emeli. többségükben távol a nagyvárosoktól és távol egymástól is. A rézervátumok Oklaharcidban, Űj-Mexikóban, Arizonában, Dél-Dakotában.; Wisconstinben, Minnesotá- ban, Oregonban, Floridában ég Michiganban találhatók. Eredetileg ez 131 millió acre földet jelentett, a terület azonban 56 millió acre-ra zsugorodott. Különböző szerződések védték az ős-lakók földterületét, ezeket a szerződéseket azonban kezdték kijátszani, felrúgni és semmisnek tekinteni, ahogy idővel rájöttek arra, hogy az indiánok számára biztosított földek gazdag ásványi kincseket rejtenek. Az eladók a vásárlók S az indiánok kisemml- zésében a vezető szerepet éppen az úgynevezett Indián Ügyek Hivatala játsz- sza, amelyet pedig azzal a rendeltetéssel állítottak fel, hogy a „kormány gyámolt- jainak” érdekeit védje és képviselje. Nagy botrány tört ki, amikor kiszivárgott például a Fekete Láb törzs egy Oregon-állambeli 400 ezer dollár értékű erdőségének „eladása”. A hivatal tisztviselői a területet 135 ezer dollárért bocsátották áruba és 25 ezer dollár „jutalékot” is felszámoltak. Mint később kiderült, a tisztviselők maguk voltak a vásárlók. A botrány azonban csak a lapok hasábjain tükröződött, egyetlen tisztviselőt sem vontak felelősségre. Szinte mindennapos gyakorlat az is, hogy a hivatal az indiánok beleegyezése, sőt, néha tudta nélkül is bérbeadta nyersanyagforrásaikat. Amikor a San Ilde- fonso-i indiánokkal bántak így el, még azzal is tetézték a gaztettet, hogy a szerződés aláírásakor megjelenő és törzse nevében tiltakozó indiánfőnököt a kormányhivatalnok a szó szoros értelmében kidobta a helyiségből. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy a „nyomor statisztikájának” nevezték a lapok azt a jelentést, amelyet a nemrégiben tartott országos indián kongresszus készített és terjesztett elő a Fehér Házba, Johnson elnöknek — az őslakosság nyomorúságos helyzetéről. A jelentés — többek között — leszögezi, hogy a munkaképes felnőtt indiánok fele munkanélküli, s néhány rezervátumban ez a százalék a kétharmadot ig meghaladja. AzAco- ma (Üj-Mexikó) rezervátumban például 1380 18—55 év közötti indiánból csak 197 rendelkezik állandó munkával. Észak- és Dél- Dakotában a dolgozó indiánok átlagos évi jövedelme 105 dollár, vagyis napi 39 cent De a hivatalos amerikai statisztikák sem tudnak — még szépített formájukban sem — kedvezőbb körülményeket jelenteni. A legfrissebb adatok szerint az USA-ban élő indiánok átlagjövedelme egyharmada, de nemritkán csak egyötöde a fehérbőrű amerikaiak átlagjövedelmének. Átlagos életkoruk 20 évvel alacsonyabb, a gyermekhalandóság pedig messze felülmúl ja az országos átlagot. Aa indián lakosság nyomorúságos életmódja arra kényszeríti az indián gyermekek! 60 százalékát, hogy idő előtt abbahagyják tanulmányaikat« Űnody Györ*r Ahol Hitler szelleme élő valóság UIIHT0U