Szolnok Megyei Néplap, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-26 / 277. szám

XfW. november 26. SZOLNOK MEGY® NÉPLAP 5 SURJÁN TÖRÖKSZENTMIKLÓSHOZ TARTOZÓ KIS TELEPÜLÉS 450 LA­KOSSAL ITT ÉL SZILÁGYI LÁSZLÓ A FELESÉGÉVEL TÖRÖKSZENT- MIKLÚSON TANÍT, SZILÁGYINÉ A SURJÁN1 ISKOLÁBAN. SURJÁNBA FÉL ÉVVEL EZELŐTT VEZETTÉK BE A VILLANYT. A SZI­LÁGYI CSALÁD AZÓTA „VILLAMOSÍTOTTA” A HÁZTARTÁST. NEMCSAK TELEVÍZIÓJUK VAN; BÁR MOST GÁZZAL FŐZNEK, A KONYHÁBAN OTT VAN A VILLAMOS TŰZHELY IS. MOSÓGÉPPEL MOSNAK — MÍG A FÉRJ KISZEDI A MOSOTT RUHÁT A GÉPBŐL, AZ ASSZONY VASAL TERMÉ­SZETESEN VILLANYVASALÓVAL A Szilágyi család a tv-nél Családi munkamegosztás Lehet jelentkezni a külföldi egyetemi és főiskolai ösztöndíj-pályázatra Az 1965—66. tanévvel negyvennégyen kezdhetik majd meg tanulmányaikat bolgár, csehszlovák, NDK- beli, román és szovjet ag- rár-í ’sűoktatási intézmé­nyekben. Az ösztör. ak odaítélé­sére pályázatot írtak ki. A pályázati feltételekről a megyei tanácsok művelő­dési és mezőgazdasági osz­tályai, az állami gazdasá­gok megyei igazgatóságai* valamint a közép- és fel­sőfokú mezőgazdasági tech­nikumok tanulmányi osz­tályain adnak bővebb felvilágosítást. — Le­hetőség van arra is, hogy a jelenlegi tanévben érett­ségizőkön kívül a Földmű­velésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó szervek nem régen érett- s' rtett, vagy képesítőzött f ' cl dolgozói is jelent­kezzenek. A pályázatokat, ill. felvételi kérelmeket december 10-ig keli megküldeni a Földmű­velésügyi Minisztérium személyzeti osztályának. Gyökéremberkék Karcagon * nu­ll! Dokumentumjáték. Jobb híján így nevezhetjük a műfajt. Dokumentum, mert megszólalnak benne egy­kori nagyságok és azóta letűnt énekesnők. Játék, mert egy asszony, egy fér­jétől távol levő, szerető szolnoki asszony szemével láttatja meg az embertelen háborút úgy, ahogy az "a valóságban is lejátszódott. Nem könnyű dolog audi­tív eszközökkel képeket láttatni, vizuális képzete­ket kelteni. Tiszai Lajos, a Halálmars összeállítója erre a feladatra vállalko­zott és ennek meg is felelt. Legalábbis ami azt a nem­zedéket illeti, amely ré­szese, szenvedő részese volt a háborús magyar uralkodó osztály vérgőzös hatalmi tébolyának. Amikor Horthy rossz magyarsággal ejtett szavai megszólalnak az egykorú felvételen, a győ­zelmes háborúról, akkor a 40—50 évesek nemzedéké tisztán látja maga előtt a budai várnak azt az erké- lyét, amelyen a lovas ten­gernagy elmondotta beszé­deit. És ezeket a szónok­latokat mindig csapások követték és ezek a csapá­sok. a szegény, félrevezetett, megcsalt, keserűen gyötrő­dő magyar népet érték. Hallatszik a léptek doba­ja, csizmák, bakancsok tompa koppanása. Monoto- nul, mint a dobpergés. — Szolnok búcsúztatja az utászzászlóaljat és a tarac- kcs üteget. Szegény félre­vezetett húszévesek... vit­ték őket a vágóhídra a ke­resztény Európa fikciójáért, elvérezni egy „keresztes hadjáratban”. Hírmontázs. Egy hír jó­tékonycélú teadélutánról, egy másik, éhenhalt gyer­mekekről, Horthy tárgyal Hitlerrel. Mezőtúron szén­hiány miatt be kellett zárni a bölcsődét. Az egymás mellé rakott hírekből, mo­zaikokból kitűnően látható a háború kettős arca: jólét a föntlevőknek, nyomor, éhség a népnek. A dokumentumjáték nem hagy nyugodni. Megrendít és felkavar, gyorsan és Dontosan tesiz mindent a helyére, hogy az egykori A magyar rádió szolnoki stúdiójának dokumentum játéka résztvevőkben meginduljon az asszociációk áradata. Jány Gusztávnak hírhedt felkoncolási parancsa, ame­lyet Karádi Katalin dala követ, a „Valahol Oroszor­szágban”. Aztán a Don- kanyar hómezőibe temetett hadsereg képe s a halott mező fölött a háborús évek nagy slágere: „Jó éjt, drága kis hadnagyom, jó éjt...” Vitézi bál a Tisza Szállóban és utána az itt­hon hagyott feleség mo­nológja: június másodikén, 1944-ben hétszázan haltak meg. eltűnt egy városrész Szolnokon. És mennyi igaz­ság van abban, hogy há­rom szolnoki lakos ügyét a magyar haditörvényszék tárgyalta, de az agyonlö- véshez mór német vezény­szó hallatszott. Igen, a fegyverek ravaszán a ná­cizmus ujja. Aztán... Gyerekkoldusok kántálása a szolnoki utcán és „Jaj de jó a habos sü­temény”. Radnóti VII. .Eclogája és utána egy itt­honi kérvény, egy nyo­morgó öcsödi földműves kérvénye, aki csak munkát keres, hogy enni adhasson gyermekeinek. Alapos, szép munka ez a dokumentumjáték. A fi­gyelmeztetés erejével, az emlékezés keserűségével rázta fel a hallgató egykori húszéveseket. S a mai húsz­éveseknek sem tanulság nélkül való. Az író és ösz- szeállító Tiszai Lajoson kívül az egész stáb meg­érdemli, hogy felsoroljuk a nevét: Koncz Ildikó és Szabó Margit mint rendező- munkatársak, a zenei rész összeállítója Boros Attila, Kövér Gyula, a montázs ki­tűnően sikerült technikai részének kivetelezője és egy sor kitűnő " színész, akiknek a hangién megszó­lalt a múlt. Közülük He­gedűs Ágnest, Tallós End­rét, Horváth Sándort és Upor Pétert említenénk, a teljesség igénye nélkül. Hernádi Tibor A gyökéremberkéket mindnyájan ismerjük. Ta­lálkozunk velük útón-útfé­len. Ha a szél vagy eső le­hordja a rézsűn a fák, bok­rok gyökereiről a földet, vagy ha gyökérdarabot for­dít ki az eke, elnézegetjük néha a furcsa, szeszélyes ágazatokat, csomókat, gör­bületeket. S ilyenkor egy- egy hangulatos pillanatban meglátjuk a gyökérember­kéket. Törzsük, fejük, vég­tagjaik furcsán csavarodott, a szenvedés és a szenvedé­lyesség az arányok torzítá­sában fejeződik ki. A vé­letlen végtelen változatai­ból kiválasztjuk magunk­nak azt az alakzatot, ami ' valamire emlékeztet s fel­gyújtja képzeletünket. Mindez azonban csak percekig vagy pillanatokig tart s tovább megyünk; Táncos Frigyes, a karcagi Talajjavító Vállalat dolgo­zója azonban hosszabban elnézegette a gyökerek ér­dekes játékát, különösen a szőlőgyökérét. Levágta s kí­gyóit fantáziája szerint to­vább alakította a gyökér­emberkéket. Pontosabban kimunkálta az arcot s lefa­ragásokkal még jobban ki­domborította a természet furcsa játékait, melyek em­beri indulatokat kifejező mozdulatokra emlékeztet­ték őt. * így jött létre az a negy­venöt kis gyökérszobrocska, mely most a karcagi Déry­né művelődési házban lát­ható. A jobban sikerültek közé tartozik a Viharban i című, ahol az összehúzódó, j de vállát bátran előrevető I figura küzd az elemekkel, a Csüggedő két aránytala­nul nagy tenyerét előre­tartó figurája, a Táncos leány ritmikája, a Fürdő­ben, a Háború után és a Mentsétek meg az emberi­séget című kétalakos kom­pozíciók. Zavar azonban a fényes bevonat. Az anyag minősé­gét kevésbé rejtő, csupán a felületet védő egyszerűbb bevonatolási módszert kel­lene találnia a faragó mes­ternek. A megmunkálásban pedig szerencsésebb lenne, ha nem dolgozná ki ennju­re a részleteket. Ebben a műfajban a művészet első mozzanata: meglátni, ami az anyagban benne van; a második pedig: úgy alakí­tani ki a nagy vonálakat, hogy a részleteket — ha tetszik — a néző saját kép­zeletével tudja felfedezni. De a részletek elképzelésé­re sincs mindig szükség. Sokszor éppen a nagy vo­nalak, a lendületes össze­foglaló formák maguk su­gározzák a művészi mon­danivaló egész tartalmát. Bellon Tibor, a karcagi múzeum igazgatója és Ná- nási Mihály, a művelődési ház igazgatója őszinte meg. becsüléssel támogatják a faragó mester munkáját. Óvakodnak azonban min­den túlzástól s örömmel halljuk tőlük, hogy maga a faragó mester sem kíván többet, minthogy szobrocs­káit a nyilvánosság ismer­je és hogy könnyebben juthasson az „anyag”-hoz, a szói őgy okérhez, L L Fejenként: 237forint értékű gyógyszer Négy év alatt 47 száza­lékkal emelkedett hrz'’ok­ban az egy főre jutó gyógy­szerfogyasztás. / z egészség- ügyi viszonyok javasának ez is az egyik mutatója. Bár összegszerűen látszólag nem sok a 237 forint — ennyi értékű gyógyszert fogyasz­tott átlagosan minden ál­lampolgár az elmúlt évben —, de a fejlődés üteme mindenképpen tiszteletre­méltó. Mint gazdálkodásunk sok más területén — ezúttal is a számok mögé kell nézni, hogy az adatok jelentőségét a maguk teljességiben fel­mérhessük. Mert az egy tő­re eső fogyasztás adatai nem árulják el. hogy első­sorban a társadalombiztosí­tás keretein belüli .gyógy­szerfogyasztás emelkedett, még pedig több mint 70 százalékkal. Az SZTK-n kívüli viszont csaknem 30 százalékkal csökkent. Négy évvel ezelőtt (a termelőszö­vetkezeti mozgalom erőtel­jes fejlődésének kezdetén* ez a tétel még több mint 20 százaléka volt az összes gyógyszerfogyasztásnak, ma viszont csak kb. a 10 szá­zaléka. A gyógyszerfogyasztás alakulása (millió forintban) s N BJ N OS QJ N sí Összes gyógys fogy. 8 ? S3 S E Xi aj Egyéb gyógys fogy­> o T *W —a a,1*1 w R 1959 1604 1255 1068 349 161 1963 2393 2147 1825 246 237 A társadalombiztosítás­ban részesülők számára — ha nem is ingyenes, mint amilyen az orvosi tanács vagy a gyógykezelés —» egészen minimális csak a költség: a fogyasztói árnak mindössze a 15 százalékát fizeti nálunk a beteg. így azután sok fontos gyógy­szer a szó szoros értelmé­ben fillérekbe kerül csu­pán. Ma már szinte elkép­zelhetetlen, hogy egy or­vosságot azért ne tudjon valaki megvásárolni nálunk mert sokba kerül. 1959 és 1963 között a tár­sadalombiztosításban része, sülök száma az egyharma- dával növekedett, minthogy most már a falu is bekap­csolódott a társadalombiz­tosítási hálózatba. Az egy főre jutó gyógyszerfogyasz­tás azonban — mint láttuk — ennél is gyorsabban nőtt. Tehát nemcsak töb­ben jutnak ma olcsóbban hozzá, hanem a fejenkénti fogyasztás is nagyobb, mint néhány évvel ezelőtt. Ebben azonban nemcsak a reális igények jobb ki­elégítése szerepel, hanem az „elfekvő készletek” emel­kedése is. Csakhogy ezek a szokástól eltérően nem a2 iparban találhatók, hanem azoknál a fogyasztóknál, akik „jó, ha ez is van a hánzál” gondolattal valósá­gos házipatikát rendeznek odahaza. A készleteiket án sohasem használják fel — ami önmagában ör­vendetes —, de a gyógy­szerfelhalmozással többszö­rösen megkárosítják a kö­zösséget és saját magukat. A gyógyszerellátás ter­hét túlnyomórészt az állam viseli azzal, hogy megtéríti a gyógyszerek termelési ér­téke és a fogyasztó által megfizetett összeg különbö- zetét. Ez már 1959-ben is meghaladta az egymilliár- dot. 1963-ban pedig nem járt messze a kétmilliárd forinttól. A lakosság egész­ségügyi ellátásának termé­szetesen nem ez az egyet­len kiadási tétele. Ehhez íá- rul az orvosok és a többi egészségügyi dolgozó fize­tése, a kórházak ellátása és fenntartása, új egészség- ügyi intézmények létesítése stb. Magyarországon az átlagos életkor a felszabadulás előttivel szemben kb. 16 év­vel meghosszabbodott. Sok­kal eredményesebben lehet küzdeni a különféle beteg­ségek ellen, sokkal nagyobb biztonsággal előzhetjük meg ezeket, ha a gyógyke­zelésnek és a gyógyszerel­látásnak nincsenek anyagi akadályai, ha a beteg min­dent megkap, amire szük­sége van. A. L

Next

/
Thumbnails
Contents