Szolnok Megyei Néplap, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-22 / 274. szám
1984. november 23. SZOLNOK MEGYEI 3 Egyre nehezebb poszton Egyik nap levizsgázott a negyedik elemiből és másnapra már várta a kiscselé- di hely^ És milyen belátó is volt a tanítója. Szeptember helyett október elsején kezdhette az iskolaévet. — Addig markot szedett, juhász, meg kertész bojtár- kodott. Egy szorgalmas, kitűnőrendű kisdiáknak meg lehetett ezt engedni. Mert a pénzre nagy szükség volt, Négyen voltak még otthon nála kisebbek; Az a sors, amelyre eny- nyibői is ráismerünk. Csak annyi tartozik még hozzá, hogy Magyar János éppen Cibakházán élte a szegény- paraszti sorsú nebulók éle- tét Akkor változott ez valamit, amikor 1942-ben bevonult katonának. Pontosabban mikor a hosszú katonáskodás után csatlakozott a szovjet csapatokhoz: Ott, KÖZÖTTÜK TALÁLT AZ ŰTRA, amelyen aztán gyorsan haladt tovább. Traktoros, szaktanfolyami hallgató, munkaügyi előadó, mozgalmi munkás, tagjelölt párttag, pártiskolás, vezetőségi tag, párttitkár; Közben meg is nősült Onnan, a kengyeli Kövérmajorból választott társat, ahová Cihákról vetette őket az élet és ahol az édesapja is öt hold föld birtoklevelével mondhatott búcsút a nincstelenek sorsának. Félárva lányt vett feleségül. Olyat, akinek az édesapját az uradalmi jószágok takarmányozása közben tépte szét a németek gyilkos bombája. 1953-ban, a pártiskola után már nem került visz- sza a szolnoki gépjavítóhoz. Törökszentmiklósra helyezték. Pártmunkásnak; r— Majd a városi pártbizottság titkárává választották. Most pedig a járási-városi pártbizottság közgazdasági titkárai Magyar János ezzel be is fejezné az életéről, élete útjáról szóló beszélgetést; Mert csak azt tartja benne igazán nagyszerűnek, hogy mindig bíztak benne, hogy munkáját mindig elismerték. Az egyik poszthoz alig nőtt hozzá, máris újat, nehezebbet kapott. — Pedig ez az, amivel igazán rászolgált a Munkaérdemrend ezüstfokozatára, NEM FÉLT TANULNI S ez a hozzánövés nem volt olyan egyszerű; Ha nem sikerült valahol egy-egy taggyűlés, vagy nem boldogultak úgy, ahogy kellene, valósággal őrlődött miatta. A legjobb gyógyszerre azonban hamar rátalált. Tanulni tovább. Belátni jobban, mélyebbre, széjjelebb az életben, az emberek lelkivilágába, a dolgok összefüggéseibe. Feleleveníteni, megtoldani azt, amit az egykori kis bojtárfiú tanult. Hat évbe telt, mire elvégezte a hetedik-nyolcadik általánost, s tavaly áprilisban átvehette a mezőgazdasági technikum kitűnőrendű oklevelét. Ez mégis csak egyfajta segítség. Keveset érne, ha nem egészítené ki azzal, amit a munkásoktól él lehet lesni, ha nem figyelt volna mindig arra a kollektívára, amely tulajdonképpen pártmunkássá érlelte: a pártbizottságra; — Nehéz erről beszélni, de most is mondja: Amikor összevonták a várost és a járást, a legjobb munkatársak a munka nehezére is mindig vállalkozók közül sokan elmaradtak. Róluk máig se mondott le. Mert szóljon-e másról: a város termelőszövetkezetei a termelésben lassúbbak, mint a megyeiek általában. Szép a strandfürdő, az üde park. De a kevesebb kenyérnek valót, a kevesebb húst attól még mindenki megérzi. Ügy mondja, mint munkája hitvallását: az emberek AZ IGAZ SZÓT SOHASEM HAGYJAK CSERBEN Csak úgy kell beszélni, hogy megérezzék azt. Állt véghezvihetetlennek látszó teendő előtt. Nem is egyszer. S nem is volt elég egyszer elmondani a maga igazát. De a türelme sohase hagyta el; Megmaradni az emberekkel való közelségben. Ez ad mindig segítséget. S ezt a közelséget nem is annyira nagy, sokszor kis dolgok döntik el. És Magyar János azt is vallja, hogy több helyen, jobbára a termelőszövetkezetekben főleg az emberközelség hiányzik választók és választottak között; Van tehát még töménytelen munka, amihez az ezüst Munkaérdemrenddel újabb erőt kapott; B. E. A kőhordó karaván A folyópartba vágott mély ösvényen kanyargóit a ta- licskasor. Az emberek apróikat lihegtek, erőlködve tartották vissza a nagy terméskövekkel roskadásig rakott nyikorgó alkalmatosságot. Másfél, két mázsa kő nyomta a parti agyagba a kerekeket; Nehéz munka; Egy szó sem esik, míg a part mellett, az egyre jobban vízbemerülő uszályba nem borítják a terhet. Akkor aztán kifújják magukat, leteszik az egykerekűt és addig beszélgetnek, amíg az utolsó is befordítja a hajó felnyitott hasába a terméskövet. Akkor azután az egész sor kimért léptékké^, az emelkedőnek feszülő testtel kúszik fel a partra, új rakományérti Nehéz munka. Harmadik napja töltik az éhes uszály bendőjét. Két órakor indult el fentről az utolsó karaván. A napfény, ben fürdó kopár Tisza-part őszi, mély csendjét utolszor tépi ketté a lezuhanó kövek okozta dübörgés. Hosz- szú ideig tartó csend következett. A nehéz feljárópadlót felvontatták az uszályra, de előtte még néhány üres talicskát toltak fel rajta és a kövek tetejére helyezték; — Mennyi van benne? — kérdeztem a szögletes arcú keményállú, szikár emberektől. — Negyven vagon — válaszolta egy fiatalabb, aki a legközelebb állt hozzám Hová viszik a követ? — Vezsenybe. Védőgátaf tettünk; — Nehéz munka? Mióta csinálja? — Januártól; — Előtte? — Tsz-ben dolgoztam; — Többet keres? — Hát... talán nem is. De ott ősszel nem volt pénz. Márciusban van a zárszámadás. Nehezebb a munka, de minden hónapban megvan a készpénz. — A többiek? — Négy-öt éve. Van aki a kilencediket nyomja. Az ott ni. Borostás, mély ráncokkal teli arcú, kopott kucsmát viselő köpcös ember volt. Hallotta a beszélgetést és odaszólt. — Megszoktam; A vízügyi igazgatóság motoros vontatója meghozta a következő uszályt, öreg, kopott kis vízijármű volt. — Engedd le a horgonyt — kiabáltak az emberek az uszályon szorgoskodónak. — Ebédeljünk, aztán nekilátunk ennek is. A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság harminckét főből álló brigádja libasorban megindult a parton hagyott elemózsiás táskák felé. Lehet, hogy megszokásból, de éppen úgy nekifeszültek az emelkedőnek, mintha az üres talicskát tolnák felfelé. Testük is megszokta már a nehéz munka ritmusát. Mert nehéz, azt el kell ismerni. — Józsi bácsi — kiáltott le a partról az utolsónak ballagóhoz egyikük. — Ma is lesz egy kis ürgepecsenye? A nevetés végighullámzott a soron, élénkebben szedték a lábukat, már nem is voltak fáradtak; — bognár — Gondolatok a termelékenység alakulásáról Helytelen gyógyír a létszámnövelés Napjainkban az irányító- szervektől, az üzemi, a vállalati, műszaki vezetőkig mindenkit foglalkoztat az a kérdés, hogyan lehetne az egy főre jutó termelést növelni? Jogos és türelmetlen kérdés ez. Nem lehetünk elégedettek. mert a termelés-növekedést hazánkban csak 1961 évben biztosítottuk döntő többségben a termelékenység növelésével, míg az azóta eltelt évek során nem valósítottuk meg az ipar egyik legfontosabb célkitűzését, a kétharmad — egy- harmad arány betartását. 1964. I—III. negyedévében iparunk a termelésnövekedést mintegy 50 százalékos — megyénk ipara pedig 45 százalékos — létszámnöveléssel érte el, szemben Romániával, ahol ez az arány — a félévi eredmények alapján — csak mintegy 25—30 százalékra tehető. A termelés ilyen módon történő növelésének — amellett, hogy ez a kevésbé gazdaságosabb módja — határt szab az egyre inkább jelentkező munkaerőhiány. Ez igen nagy lehetőségeket biztosít a munkaerővándorlásra, mely az utóbbi időkben nagymértékben meg is nőtt. 1964. I—III. negyedévében a megye iparvállalatainál mind az állományba felvett, mind az állományból törölt munkások száma mintegy 15 százalékkal volt több, mint a múlt év azonos időszakában. Ez a csak részben szükségszerű munkaerővándorlás az esetek többségében kedvezőtlenül hatott a termelékenység alakulására is, mert az új munkakör, a begyakorlottság hiáns’a általában termelés, termelékenységcsökkenést eredményezett. Csak az üzemszervezés megjavítása vezet jóra A termelékenység tervezettnél kedvezőtlenebb alakulásának fő oka azonban elsősorban szervezési hiányosságokra és a kötelezettségek be nem tartására vezethető vissza. A szervezési hiányossá gok alatt értendők a felsőbb szervek lassú vagy nem kellően átgondolt intézkedései is. Az elmúlt évek során és 1934. évben megyénk iparában is előfordultak olyan esetek, bogy a lehetőségek nem minden oldalról történő felmérése. vagy a nem elég körültekintő. lassú intézkedés ■ a vállalatoknál, ipartelepeknél jelentős termelékenység csökkenéssel járt. Az elkövetkezendő időkben megyénk iparvállalatainál is ésszerűbben kell megszervezni a termelés menetét ahhoz, hogy a kitűzött célt elérjük. Ehhez szükséges a kapacitások, Téliesítés az állattenyésztésben A tiszaderzsd Kossuth Termelőszövetkezetben megtartották a beteleltetésd szemlét. Farkas Imre fő- állattenyésztőtői érdeklődtünk, hogyan készültek fel az állatállomány áXlelelteté- sére. — Mindössze három épületet kellett téliesíteni. Ki- sebb-nagyobb javításokat végeztünk ezeken, hogy százötven szarvasmarha részére a hidegebb időkben megfelelő körülményeket biztosítsunk. Épült egy 110 férőhelyes marhaistállónk. Ez lehetővé tette, hogy a mintegy 125-ös selejtállc- mányunkat elkülönítsük más helyiségekbe. Az itatásos borjúnevelés bevezetése is felszabadított 20—30 férőhelyet — mondotta Farkas Imre. — Hogyan biztosítják a takarmányt? — Tizennégyezer köbméter silótakarmányunk van. Számosállatonként tíz köbmétert tudunk feletetni az új takarmány megjelenéséig. Pillangósokból, szárféleségekből húsz vagon hiány mutatkozik. Ezt tápanyaggal igyekszünk pótolni. Étinek érdekében baromfiból csak a törzsállományt teleltetjük át, a felhasználásban pedig a legszigorúbb takarékosságot rendeltük el. — Vásárolnak-e a tagoktól kukoricát? — Nem és nincs szándékunkban. A takarmányproblémát enyhítené, de nem akarunk erre kölcsönt félvenni.A járás több tsz-ében ezt helyesnek találják és szorgalmazzák. A bank e célra másfélmillió forint hitelt nyitott. Dr. Bártfai István járási állatorvos a beteleltetési szemléről igy vélekedik. — A szarvasmarhaállomány kondíciója jó, az üszőké közepesnek mondható. Az elhelyezési körülmények megfelelőek, örvendetes a silótakarmány- ellátás bősége. A baromfiak fejlődése kitűnő. Ugyanez mondható el a sertésekről is. Megbetegedés nem várható, véleményem szerint a szövetkezetben gondosan felkészültek a téli időszakra! — w — valamint a gépek és berendezések eddigieknél lényegesen jobb kihasználása is. Megyénk gépipari vállalatainál 1964 szeptember hónapban a vas- és fém- megmunkáló gépek együttesen még a kedvező első műszakban is csak az üzemidő 50—60 százaléka alatt termeltek. Néhány nagy vállalatunknál 5—10 százalékkal volt kedvezőtlenebb az üzemidő kihasználása, mint például 1962 év azonos időszakában. A gépek és berendezések jobb kihasználása tehát a termelékenység növelésének igen jelentős forrása. E forrás eredménye azonban csak akkor realizálódik ha — a jó termelésszervezés mellett — a vállalatok a megnövekedett feladatokat nem új gépek beállításával és a létszám növelésével, hanem a kapacitás jobb kihasználásával valósítják meg. Jelentősen befolyásolja a termelékenység alakulását a már korábban említett kötelezettségek teljesítése, avagy nem teljesítése is. Annak ellenére, hogy mind az anyagellátó, mind a termelő vállalatokat a. tervek mellett szigorú büntetési szankciók is kötelezik a vállalt határidő teljesítésére, több esetiben előfordult, hogy a megrendelt anyag vagy alkatrész csak késve érkezett meg a vállalathoz. Ez az igen gyakori jelenség a megye iparában is jelentősen éreztette hatását; mert az év folyamán több vállalat (Tisza Cipőgyár, Papírgyár slb.) anyaghiánynyal küzdött, emiatt programmódosítást kellett végrehajtaná, vagy csökkenteni kellett a termelést, ami a termelékenység alakulására is kedvezőtlenül hatott; A vállalatok is hibát követtek el A kötelezettségek nem teljesítésének 1964 évben megyénk egyes iparvállalatai nemcsak szenvedő alanyai, hanem több esetben előidézői is voltak. Ez részben annak a következménye, hogy a késői anyag- szállítás miatt a termék előállítására nem állt elegendő idő a vállalatok rendelkezésére, részben pedig annak, hogy a helytelen termelés ütemezés miatt a vállalat sem tudta elkészíteni gyártmányát a vállalt határidőn belül. Az ilyen határidő eltolódások népgazdasági szinten szinte felmérhetetlen veszteséget jelentenek, mert nem egy esetben az export vállalások későbbi teljesítését eredményezik, esetleg fontos beruházások üzembehelyezését, illetve a termelés megkezdését hátráltatják. Az év végéig még több mint egy hónap áll a vállalatok rendelkezésére. — Nem sok idő, de jól szervezett termelés, a kötelezettségek maradéktalan teljesítésének szem előtt tartásával jelentősen növelhetik megyénk iparvállalatai és ipartelepei a termelékenységet is. A termelé- kenvség növelésére történő törekvés mellett azonban nem szabad, hogy megfeledkezzenek a gazdaságosság elvéről sem. Az indokolatlan és nagymérvű túlórázás ugyanis, ami az év végén csaknem valamennyi vállalatnál tapasztalható, nem minden esetben gazdaságos. Természetesen nem szabad megfeledkezni a jövő évi termelés alapos előkészítéséről sem. Farkas Lajos közgazdász, Központi Statisztikai Hivatal Szolnok megye* Igazgatóságé
