Szolnok Megyei Néplap, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-16 / 243. szám

1#64. október 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Találkozás német és lengyel vendégekkel — segítség a gyakorlati munkához Gazdag, sokat nyújtó a Hazafias Népfront megyei tanfolyamának programja Kéthetes tanfolyamot rendez október 19-tól no­vember 1-ig a Hazafias Népfront megyei bizottsá­ga a községi és városi tit­károknak. A tanfolyam résztvevői — közel százan — sok, és fontos kérdésről kapnak tájékoztatót a két hét alatt elhangzó több mint 10 előadásból. Az előadásokat követő konzultációs megbeszélé­seken pedig otthoni, gya­korlati gondjaikról is szólhatnak, választ, taná­csot kérhetnek. A tanfolyan jelentőségét növeli, hogy az előadások szinte kivétel nélkül a jö­vőről szólnak, a közvetlen teendőkhöz és a távolabbi célok eléréséhez adnak se­gítséget. Szólnak a nemze­ti egység megvalósításának feltételeiről, folyamatáról, a mezőgazdasági termelést segítő korszerű módszerek szerepéről, az állami élet demokra­tizmusának fejlesztésé­ről, a népfront bizottsá­gok művelődéspoiltikai tevékenységének lehető­ségeiről, a községfejlesz­tésről, a párt irányító és vezető szerepéről és még sok, hasonlóan ér­dekfeszítő témáról. Az előadások egy részét a megyei pártbizottság tit­kárai, országos szervek ve­zető munkatársai, valamint közéletünk más fontos sze­mélyiségei tartják; A két hét alatt a szorgos 3ó beosztással A pártvezetőségek új- jáválasztása előkészítésé­nek abba a szakaszába érkeztünk, amikor már tanácsos hozzákezdeni a vezetőségek beszámolója, mondanivalója összegyűj­téséhez. A beszámoló, amit ugyan rendszerint a titkár terjeszt a taggyűlés elé, a vezetőség kollektív munkája. Olyan munka, amely tartalmazza a párt­tagok, a pártaktivisták véleményét, a közvéle­ményt, s ennek alapján, ezek segítségévéi elemzi a múltait, a vezetőség és az alapszervezet több­éves működését. — És ugyanígy körvonalazza meg azt, hogyan, s mint dolgozzanak tovább. Nincs arra semmiféle utasítás, hogy a vezető­ségek beszámolójukhoz hány embert hallgassa­nak meg, hogy kiknek a meghallgatása után fog­hatnak a beszámoló ki­dolgozásához. Mégis min­den alapszervezetben szí­vesen hallgatnak meg minél több embert. Azt tartják: a kollektív ta­pasztalat adhat biztonsá­got, a sok tényanyag se­gítségével elemezhetik jól az alapszervezet életét, munkáját. Sok helyen jó előre el­határozták hogy most is így készítik el a beszá­molót, s már jó ideje meg is beszélték az ak­tívákkal, a pártbizalmi- akkal, kire milyen munka vár. A szolnoki járás sok alapszervezetében pl. a vezetőségi tagokkal közö­sen mér gyűjtik az ada­tokat. véleményeket, be­szélgetnek a párttagokkal. A választások előkészí­tése és a taggyűlések ide­jén nem csupán ez lesz a dolgunk. A termelő- munkát egy percre sem lehet akkor se félre ten­ni. Az üzemekben a ne­gyedéves termelési tervet változatlanul teljesíteni kell. Sőt van üzem, ahol az előző negyedévek fel­adataiból is most kell egyet mást elvégezni. A mezőgazdaságban a beta­karításnak, a betakarítás befejezésének csaknem a legsürgetőbb időszakára esik ez a készülődés. Abban az alapszerve­zetben dolgoznak tehát jó beosztással, ott járnak el helyesen, ahol most már a tartalmi munkát, a beszámolók anyagának gyűjtését sürgetik. Azért, hogy a taggyűlések előtt már jó idővel együtt le­gyen a mondanivaló. S maradjon idő arra is, hogy megvitassák — ha úgy kell. akár átdolgoz­hassák — mi az, amit ebből az alapszervezet legfontosabb fóruma elé, a taggyűlés elé kell tár­ni.; Mindezt azért, hogy az alapszervezet egésze is jó munkát végezhessen. (B. E.) Egy pere alatt két libát tömnek meg Természetesen nem kéz­zel, hanem géppel. Mint­egy másfél hónappal ez­előtt Lázár József, a jászte­leki Tolbuchin Tsz elnöke Csömör Gábor főállatte­nyésztő és Fülöp Zoltán gépész ellátogattak Gödöl­lőre, s az egyetem gazda­ságában megtekintették a libatömő gépet. Azóta a tsz gépműhelyé­ben már a harmadik masi­nát készítik Fülöp Zoltán terve alapján és irányítá­sával. A gépész felesége a mezőgazdasági kiállításon megnézte, sőt ki is próbál­ta a gépet, s amikor itt­hon elkészült az első, ő vállalta a tömést. Fülöpnétől Panyi István­ná és ifjú Fülöp G. János- né is megtanulta a gép ke­zelését. Három asszony szorgoskodik egy gép kö­rül, s 400—400 libát töm­nek meg. December végéig 7200 libát hizlalnak meg a közös gazdaságban; Nagyhozamú rizsfajta atombesugárzássai Indiában egy új rizsfajtá' tenyésztettek ki atombesu­gárzással. A rizsszemek másfélszer akkorák, mint normálisan és kétszer annyi termést lehet elérni. — Ez a lehető­ség új reményekkel biztat­ja a 400 millió indiait, akik­nek eddig évente legfeljebb 45 millió tonna rizs állt rendelkezésükre^ tanulás mellett lesz alka­lom arra is, hogy a nép­front vendégeként Szolnok­ra látogató lengyel és né­met vendégekkel találkoz­zanak, a Szigligeti Színház­ban megnézzék Az ember tragédiáját. Egy napot pe­dig a Hazafias Népfront Országos Tanácsa vendé­geiként Budapesten tölte­nek a hallgatók, s ez al­kalommal megtekintik a Parlamen­tet és a Mezőgazdasági Múzeumot. A kéthetes program te­hát gazdag, sokat nyújtó. Nagy segítség lesz a közsé­gi és városi népfront bi­zottságok, elsősorban azok titkárai további munkájá­hoz. A MAJBETEGSÉG ÉS A BOR • Franciaországban ötször annyi a májbeteg, mint Nyugat-Európa más orszá­gaiban. A francia orvosok ezt a túlzott borfogyasztás­sal magyarázzák. A háború idején, amikor Franciaor­szágban jegyre adták a bort, a májbetegek száma 80 százalékkal csökkent. A KUNSZENTMÁRTONI kertészasszony Reggel óta tartott a majd száz féle, fajta Szolnok megyei borok „bírósági tárgyalása". A bírák tanácsa megszakítás nélkül folytatta a „tanúkihallgatást”, hogy pontokba fogalmazhassa ítéletét. A minősítő testület egyöntetű, többségében idősebb férfi karából szinte ki­rítt a fiatalasszony. Ott üli a fehérke asztal mellett, előtte poharak sorakoztak, papírok zizegtek. Harapta, rágta ő is a ve­télkedő borokat, almát és sós kiflit evett, hogy ne té­vedhessen az ízek. megmé­retésében. Orrához emelte, a gyertyafényhez tartotta (a bor minősítés csakis gyertya világánál történhet mindig) a nedűvel telt' po­harat, az illat és a szín megítélése miatt. Híres, sokat látott borá­szati szakemberek ültek asztalfőnél, az ország már­kás hegyi vidékeiről. S köztük egy asszony. Még meg éppen megyénkbe!!. — Járási főkertész Kun- szentmártonban — mutat­ták be. — Nagy megtiszteltetés volt nekem a borbírálat — emlékszik ő is vissza utó­lag már itt, hivatali szobá­jában. Az ilyesmiben nő­nek résztvenni szinte szent­ségtörés. S talán még a beosztása is. Egyetlen egy szem női kertészeti szakembere még Szolnok megyének is mind- ezideig. Ebből adódik az­tán olyan eset is, mint a megyei szakvezetők leg­utóbbi tanulmányútja. — Szólt a megyei főker­tész, elvisznek szívesen, de ötvenhat férfivel egyedül leszek nő. Lemondtam az utat Arról faggatom, miért éppen ezt a hivatást vá­lasztotta? — Bizonyára családi ha­gyomány a kertgazdálko­dás? Felnevet. Nagy barna sze­mei vannak és erősen feke­te haja. — A csudát. Apám szo­bafestő volt Okányban, mind három nővérem ipa­ros. Én is Pestre mentem kereskedő tanulónak. El, fel a faluból, hogy onnan jöjjön majd vissza. Szándéka nem egészen ez volt. Mindaddig, míg az if­júsági szervezethez be nem hívták: elküldik szakérett­ségire az Oleg Kosevoj in­tézetbe. Onnan egyetemre jelentkezett, építészmérnö­ki karra. — Emma, az a kar betelt. Menj ki a Szovjetunióba kertészeti főiskolára. NEM NAGY KEDVE volt hozzá. De amikor meg­mondták. hogy Taskent és déli gyümölcs-szak... Tas­kent és környéke a kerté­szet Mekkája. A gyönyörű Thien-Shan hegység. — Oroszul csak annyit tudtam, hogy éppen el nem adtak. Az első évben nem értettem semmit az elő­adásból. Jelessel áliamvizsgázott Sorozáson — Nincs semmi baj — ezt mondja az orvos tekin­tete vérnyomásmérés köz­ben. A pácienst megnyug­tatja: — Egészséges, alkal­mas, készülhet a katona­életre Folynak a sorozások a Szolnoki Járműjavítóban. A sorozóbizottság elnöke, Szűcs százados elvtárs az egyik újoncjelölttel be­szélget A diákélet mindig emléke­zetes, mindig szép bárhol és bárkié. De ott, a regé­nyes környezetben, egzoti­kus ételekkel' és életmód­dal méginkálbb. Kinyílt a diákszerelem is. A fiú szin­tén ösztöndíjas, Boronics Ernő — mostani férje. — Együtt indultak haza nagy várakozással. És nagy hányattatás lett belőle. Mezőtúrra kerültek, onnan Tolna megyébe, on­nan egy kis faluba, majd úgy Kunszentmártonba. — Nem a szakmába, nem, dehogyis. Emma tanított két évig. volt közgazdász és volt minden. Sokára jött rendbe az életük. A sok baj elmúltával nem kutat­ja utólag miért, ki miatt. Elmúlt. — Ezt szereti? — Nagyon. Végre érzem a megbecsülést is. Lakást kaptak, a férje ugyanott munkát. Emma a járási pártbizottság pót­tagja, népi ülnök és a nő­tanács aktivistája. Igyek­szik ezeknek is eleget ten­ni. de mindenekelőtt való a hivatása. — Egy hónapból két he­tet a szövetkezetekben töl­tök. KOCSI EGY VAN az egész osztálynak. Sokszor gyalog indul egyik faluból a másikba. De sok már az ismerős, a jóbarát. Gya­korta áll meg motoros, vagy lófogatos jármű az úton. — Üljön fel Emma. el­visszük. Szép ez a munka na­gyon, ha mégoly nehéz is. Most a kiöregedett, gör- nyedtetésre nevekedett sző­lőtőkék helyére új, gépi művelésű telepeket tervez­nek. Tiszasason. Cserkeszöl- lőn, Kürtön, Csépán indul már most az ősszel telepí­tés. Dolgoznak a harmadik ötéves terven. Akkorra Ti- szaugra, vagy Sasra nagy átvevő-feldolgozó telepet álmodik. Övé az erdősítés, övé a konyhakertészet. Ne­héz az időt szétosztani. Mert nemcsak a munkára, a kirándulásokra is vár­ják. A tiszakürtiek Helvé­ciára, a cserkeszöllődek Ba­jára mentek. Beszóltak. — Elvárjuk kertészasz- szony. És baj is van. Tiszaugon nagy kárt tett a szőlőlepke. — Látja abban nem nyu­godt a lelkiismeretem. Nem szabad lett volna hagynom. Kopogtatnak. — A Búzakalászból jöt­tem. ezt tessék aláírni, a konzervgyárnak megy. Belefuttatja a szemét. — Addig nem, amíg nem ismerem. Hétfőn kimegyek magukhoz. Holnap meg Cserkeszöl- lőre. Még nem tudja ho­gyan, mikor érkezik vissza. Pedig a harmadikos nagy­lány leckéit feltétlen át kell nézni. Addig nincs lepihenés. Borzák Lajos 4 vér útja ai aqyvelóben Két svéd röntgenológus, dr. 9ten Cronquist és dr. Dávid Hangvar, a Lund egyetem kutatód, a röntgen­szakértők New Yorkban megtartott VII. nemzetközi kongresszusán beszámolt ér­dekes eredményeiről. A két tudósnak sikerült a rádió­aktivitás segítségével nyo­mon követni a vér útját az emberi agyvelőben. A nyaki ütőérbe, amely az agy vérellátásáról gon­doskodik, rádióaktív kryp- tont vagy xenont fecsken­deztek, a koponyán pedig négy helyen rezgést- számálókat helyeztek el. —* Ezek az apró műszerek jel­zik azt a pillanatot, amikor a rádióaktív vér a köze­lükben elhalad.

Next

/
Thumbnails
Contents