Szolnok Megyei Néplap, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-09 / 237. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAI 3 UH október 9, AZ ÉLET ŐSZÉN TÚL Ott ülnek kinn az udva­ron; Horgolnak, varrnak, olvasnak. Sokan közülük életük őszében járnak már, sőt azon túl is. Megőszült haj koronázza barázdált homlokukat, amelyek sok­sok évek gondját rejtik magukban.) Az én gyermekem — Volt ez már szegény­ház, aggok otthona, szere- tetház, most pedig szociá­lis otthon — mondták egy­szerre többen is Karcagon a szociális otthon lakói közül. — A szegény és az agg jelző már régen a múlté — vetem közbe. — A szeretet meg ben­nünket került el. Könnyet csal szemükbe ez a mondat. Legtöbbjük­nek azért, mert nem volt gyermekük, mások meg ép­pen azt siratják, hogy volt. Van olyan, akinek a fia itt él a városban, s még egyszer sem látogatta meg apját, anyját, pedig több éve bent van már. A má­sikat előbb kiforgatta pén­zéből. Eladatta a házat, az árát magára költötte, s az anya most itt van. Többen a bíróságon találkoznak csak: az anya és a fia. A hihetetlennek tűnő mondatok nem a szülő aj­káról hangzanakel. Ö nem tudná elmondani. Elég volt egyszer. Fájó sebeket szag­gat ez az emlékezés, s mégis azt kéri az egyik is, a másik is, mind: — Ne írja meg a nevét; 'Az én gyermekem; Visszhangzanak bennem a szavak: az én gyerme­kem. De vajon neki eszébe jut-e az anya? Nem. Amit fiától vár még mindig Tóth néni, Kovács bácsi és a többiek, azt a társadalom adja meg: a szeretet; Nagyon várták a választ — Igen, a lehető legtöb­bet igyekszünk adni. Hogy elegendő-e? Ki tudja. Van aki szól, többségük azon­ban hallgat. Itt az étrend. Az ennivaló bőséges. Tisz­ták, gondozzuk őket. A be­tegekhez orvos jár. Van könyvtárunk, televíziónk, minden szobában vezetékes rádió. A helyi társadalmi és gazdasági szervektől sok segítséget kapunk, A gim­názium tanulói gyakran ki­járnak. Felolvasnak, dia­filmet vetítenek. A Lenin Termelőszövetkezet fiatal­jai pedig, akik egyébként patronálnak bennünket, — színielőadásokat tartanak. A zenekaruk is át szokott jönni. Ezt a végtelennek tűnő felsorolást Fehér Jenőné, az otthon vezetője mondta el. Ami leginkább megra­gadott belőle, az a patro- nálás volt. Ezek a termelő­szövetkezeti fiatalok, akik­nek egyetlen hozzátartozó­juk sincs az otthon lakói között, önzetlenül segíte­nek szebbé tenni a napo­kat; — Mikor itt voltak, még táncoltunk is — mondják vidáman, s a mosolytól összefutnak a ráncok. Nem sikerült beszélni egy temelőszövetkezeti fia­tallal sem — kinn voltak a határban, vetettek, arat­ták a rizst —, nem kérdez­hettem meg: a télen újra elmennek-e egy kis vidám­ságot teremteni az otthon­ba. Pedig jó lett volna, mert a szomszédban — a tsz központ és az otthon csaknem egymás mellett van — nagyon várták a választ; Jó lenne látni Tokiót Szomorú és vidám epizó­dokról esett szó ott tartóz­kodásom alatt. Igyekeztem visszaadni amit láttam, hallottam. Egy dologgal azonban még adós vagyok. A szobákba bármikor be­léphet a vendég. Szépér­zékről és gondos háziasz- szonyról árulkodnak a ma­guk horgolta térítők, csip­kék. Igazi csendélet van ott. Úgy mondják, jól él­nek. Nem panaszkodnak. Csak egyet fájlalnak: az emeleten lévők — a bete­gek —•. nem láthatják az olimpiát. Nem tudnak a földszintre lemenni, ahol az az egy tv van, s az is rossz; A kép vibrál, bánt­ja a szemet. — Kár — csóválja a fe­jét a 93 éves Sipos bácsi — pedig milyen jó lett volna látni Tokiót. Majnár József SOROZÁSON Tegnap délelőtt a szol­noki járműjavítóban: több száz fiatal gyülekezik so­rozásra, a városból, és a , járás területéről is. Egész hónapban ezzel foglalko­zik a bizottság, reggel 9-től délután 3-ig, Hat évjárat kapja meg rövidesen a be­hívót, s — ezúttal első íz­ben — az új honvédelmi törvényt is figyelembe ve­szik, sor kerül — jobban mondva sor alá kerülnek a 18 évesek is. Szűcs százados elvtárs, a sorozőbizottság parancs­noka örömmel újságolja, hogy a megjelentek 20 szá­zaléka érettségizett, s ez nagyon jó arány. — De a többieknek sem kell szégyenkezniük, van, aki több szakmában való alapos jártasságát is iga­zolni tudja — teszi hozzá, mintha csak saját gyer­mekeiről lenne szó. Közben folyik az orvosi vizsgálat, mindenkit barát­ságosan megkérdeznek van-e valami baja, problé­mája, meglesz-e a család az ő keresete nélkül, és így tovább. Ez megteszi a ha­tását, senkin sem látszik ijedtség, vagy félelem az egyenruhától. Sőt. M. László 20 éves építő­ipari dolgozó egyenesen várja már a bevonulását, mint mondja, a munkában megállja a helyét, de a „haveroktól” szeretne meg­szabadulni. — Helyes — dicséri a százados. — Helyettük in­kább barátokat próbáljon szerezni. — Megpróbálom... Az egyik fiatalember 173 cm-es magasságához képest nagyon sovány, 51 kiló mindössze. Ö egy év ha­lasztást kap, hogy legyen ideje meghízni, erősödni. Ugyancsak idén először fordult elő, hogy az egyes fegyvernemek képviselői is megjelentek, hogy szem­revételezzék leendő újon­caikat, esetleg válasszanak közülük olyat, akire külön­leges szükség- van egyik­másik helyen. Egyébként ma már egyre inkább azt a gyakorlatot követik, hogy mindenkit a lakhelyéhez közel eső alakulathoz hív­nak be. Ez nagyon ember­séges kezdeményezés, jóté­kony hatása bizonyára meglátszik majd az újon­nan bevonultak munkáján. A színházteremben a so­rukra váró, vagy már vég­zett fiatalok előadásokat hallgatnak a katonaéletről, választ kapnak kérdéseikre, tisztekkel beszélgetnek, lát­ható érdeklődéssel. Készülnek a katonaéletre. (selmeczy) Délutáni időtöltés a karcagi szociális otthonban Á földeken lévő kukoricaszár hátráltatja a munkát A kunhegyes! járásban az október 5-i jelentés szerint vasárnap estig a jiárás kö­zös gazdaságaiban a ke­nyérgabona vetésterület 42 százalékán földbe tették a vetőmagot, elvégezték a ve­tőszántás több mint 10 szá­zalékát Érdekes azt is megemlíteni, hal tartanak a kukoricatöréssel, a szár letakarításávaJ. Azért is fontos ezt számbavenní, mert a jártásban 6100 hol­don kukorica után készítik el a búza vetőágyát. A ku­korica töréssel 42,9 száza­léknál tartottak, a szár betakarításával csupán 4,6 százaléknál Mit jelent ez? Azt. hogy ha nagyon sür­gősen nem történik ebben változás, a földeken lévő szár hátráltatja a ^iajelö- készítést és vetést. Már most vannak olyan figyel­meztető jelek, hogy meg olyan tsz-ben is, ahol ed­dig jól haladt a vetés, az ütem lelassul, éppen az em­lítettek miatt. A tomajmo- nostori Petőfi Tsz-ben pél­dául — amely 48.1 százaié kát vetette el a kenyérga­bonának — már lassúbb a talaj előkészítés, s mindösz- sze 20 hold szabad terüle­tük van. A kunmadarasi termelőszövetkezetekben 2J holdon a kukorica, 834 hol­don pedig a szár még beta- karításra vár olyan földek ről, ahovlá búzát vetnek. A kenderesi közös gazdasá • gokban szintén több mint 1000 holdon kint van a ku­koricaszár. Mit lehet tenni V Bervát sem vezethet „boroshordó“ A ház előtt, a Zagyva­gát tövében gyerekek han- cúroztak érezve, nem tud- ‘ják meddig lesz még bir­tokukban e szabadég alatti játszótér. Azután egyik pil­lanatról a másikra bekö­vetkezett a baj. Csak any- nyit láttam, hogy a barna orkános fiatalasszony — aki szabályosan haladt a kerékpárján — hirtelen le­fékezett, de félreugrani már nem volt - ideje. Az ócska Berva moped nyergé­ben a kopott viharkabátos- sai — fellökte. Mire feltápászkodtak, már lent is voltam. Egy kerékpáros férfi is ott ter­mett. A mopedes mögött • haladt úgy ötven méterre és mindent látott. A bam­bán vigyorgó vörösképű, aki a fiatalasszonyt elütöt­te, a motor kormányába kapaszkodva egyensúlyo­zott. Dőlt belőle a szesz­szag. vés után. Másodszor is ta­núk lettünk« A barát sóhajtozik A barát melegítőben és házipapucsban ballagott le a lépcsőn és nagy sóhajjal megvakarta a fejét, mikor meglátta a lépcsőház előtt állókat. — Maga adta ezt a csö­vet a barátjának? — Igen. — Honnan vette? — Volt Már régebben Azt, amit a járási operatú bizottság is javasolt: nen kapkodva, zűr-zavart okoz • va, hanem nagyon is szer­vezetten. észszerűen átcso­portosítani az erőt a szár letaikarítására. Nem enged­hetik még egyetlen közös gazdaságban sem, hogy itt is, ott is hozzáfogjanak a kukoricatöréshez, mert a talaj előkészítő gépek egy­szerre szabaddá tett táblán haladhatnak megfelelő ütemben. Nagyon meggyorsítja a szár letakarítását, ha nem fuvarozgatják 8—10 kilomé­terre, hanem a gazdákkal szót értve ebben, egyelőre a föld végén rakják kazal­ba. Sokat segíthet a 27 sd- lókombájn, a 19 Orkán és a 4 AC 400-as kombájn is, ha folyamatos üzemelteté­süket biztosítják. Az is kö­vetendő, amit a tiszaburai Nem forog a hátsókerék Az asszonyka sérült jobb térdét törölgette zsebken­dővel, amelyen újra és új­ra végigfolyt a két vékony vércsermely. — Nem forog a hátsóke­rék — szipogta. Megnéztük. A kerékpá­ros férfi megállapította, hogy „berágott” a kontra, lehet, hogy teljesen tönk­rement a hátsótengely. — Elég az hozzá, nem tudtuk a gépet használható álla­potba hozni; — Nem is az eyném, a sógornőmé — törölgette a szemét. — Hogyan megyek így haza; — Menjen busszal, ezt meg hagyja itt valamelyik házban — ajánlottuk. A mopedes deliriumos ké­péről le nem fogyott a gügye vigyor. Dühösek let­tünk rá. — Majd megfizeti szépen a javíttatást — fordult hozzá a kerékpáros. — Mu­tassa a személyazonossági­ját, felírjuk a nevét és a lakcímét. — Azt ugyan nem — mondta nehezen forgó nyelvvel. — Tudom én mi az igazság... — Akkor rendőrt hí­vunk. — Azt hívnak, akit akar­nak, én megyek — s tánto­rogva készülődött, hogy felüljön. — Azt már ugyan nem édesapám — ugrott oda a kerékpáros. — Telefonál­jon a rendőrért, addig én vigyázok, el ne lépien. — Nem akarok én sem­mi rosszat — eredt meg újra az asszonyka könnye — fizesse ki a kárt, nem kívánok mást. Néhánv perc múlva meg­érkezett két rendőr. — A részeg motoros most már minden rábeszélés nélkül hajlandó volt megtéríteni a kárt. Csővel a esőbe Már jócskán besötétedett és néhány kíváncsiskodó kört formált a rendőrök kö­ré. Ekkor ért a csoporto­suláshoz egy kerékpáros, s mivel nem fért el az em­berek mellett, leszállt a gépről. Csak akkor figyel­tünk jobban rá, amikor az építőipar éjjeli őre rákiál­tott: — Honnan vette azt a csövet? — s már húzta is ki az ijedt fiatalember ke­zéből. — Nézzék, vízveze­tékcső és még malteros is. Honnan vette? — A barátom adta — mondta bizonytalanul. — Hol lakik? — Itt az egyik Vörös­csillag úti bérházban. Mivel az előbbi ügy be­fejeződött, a két rendőr az új „vendéggel” kezdeti fog­lalkozni. — Mutassa meg, hol la­kik a barátja — szólt az egyik és elindultunk a csö­A Művelődésügyi Mi­nisztérium illetékes vezetői megtárgyalták a tárca irá­nyítása alatt működő dol­gozók iskoláinak jelenlegi beszámoló- és vizsgarend- szerét. Az értekezlet azzal is foglalkozott, hogy a jö­vőben milyen változások bevezetése szükséges a ta­nulmányi színvonal továb­bi emelésére; meg volt. — Honnan vette? Amíg a több mint négy méteres vízvezetékcső aján­dékozóját faggatták, én a másikkal beszélgettem. Harminc éves. Több mint tíz éve egy gyárban dolgo­zik. Szövetkezeti lakásban lakik. Ez a cső a televízió antennának kellett. A ba­rátja mondta, hogy neki van egy felesleges. Az ő antennája is ilyen csövön van. — Nem tudta, hogy ilyen csövet fillérekért lehet kapni a MÉH szolnoki te­lepén? — Nem is gondoltam rá. Higyje el, eddig sohasem volt a rendőrséggel dol­gom. — Nem jobb lett volna továbbra is így? Lehajtott fejjel hallga­tott, azután a rendőrökkel elindultak oda, ahol az építőipar őrizetlen értékei hevernek — ahonnan töb­bek között ez a vízvezeték­cső is származott. Bognár János A tervbevett változások a hallgatók számára bizo­nyos könnyítéseket jelente­nek majd a jelenlegi, nem egyszer problémákat, ne­hézségeket okozó beszámo­ló- és vizsgarendszerhez képest. Az új rendszert az 1965—66-os oktatási évtől fokozatosan léptetik életbe a dolgozók iskoláinak kü­lönféle típusaiban. Lenin Tsz-ben tesznek. Megbeszélték a zetorosok­kal, tehergépkocsivezetők­kel, s természetesen a gaz­dákkal is. hogy a gépjár­művek éjszaka beadják a szárai Az említetteken kívül bi­zonyára még egyéb lehető­ség is adódik a legjobban elmaradt munka meggyor­sítására. Termelőszövetke­zetenként mérjék fél mit tehetnek, s a közös gazda­ságok vezetői sürgősen in­tézkedjenek mert néhány nap múlva már a talajeiő- készítésben, vetésben okoz zavart a szár letakarításá- nak elmaradása. Ezt pedig mindenképpen meg kell előzni. N. K. Nehezen száradt a dohány a nyári csapadékos idő­járás miatt, ezért a szol­noki Dohányfermentáló Üzem csak augusztus 13-án kezdhette a termelést. A mintegy kétszáz mun­kást foglalkoztató üzem szeptember végéig 4000 métermázsa dohányt fer­mentált. A nyersanyag leg. nagyobb része más meeyék- ből érkezett. A kampány előrelátható­lag 1965. márciusáig tart A tervek szerint 38—40 ezer métermázsa dohányt fea-mentálnak. A kész áru­ból közel 2500 métermázsát exportálnak a Szovjetunió­ba, Ausztriába, Algírba, NSZK-ba, Hollandiába és a szomszédos államokba Változásokat terveznek a felnőtt- oktatás vizsgarendszerében

Next

/
Thumbnails
Contents