Szolnok Megyei Néplap, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-06 / 234. szám

lM4i október 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Zöld gally jelzi az első sert A tászaföldvári Szabad Nép Tsz területe a Tiszá­tól a Körösig húzódik. A Körös partján, a gátőrház melletti tálblán is vetéshez készülődnek. — Megvárjuk, amíg a brigádvezető megméri a föld hosszát. Addig körül­nézzük a gépet, nincs-e va­lami hiba. Én pedig — ahogy máskor is szoktuk — zöld gallyal kijegyzem az első sort, hogy a jelzés mellett Miska egyenesen vezethesse a traktort. A girbe-gurba sorú, ablakos vagy csíkos vetés után nem jár prémium. A jó minő­ségűért viszont holdanként 2 forintot kapunk — mondta Szabó András ve­tőgépkezelő. Eddig még nem volt hiba sem a meny- nyiséggel, sem a mélység­gel. A jól előkészített ta­lajon szép munkát lehet végezni. — Mennyi a napi telje­sítményük? — Átlagosan 35 hold. De az elmúlt három nap alatt 122 holdba vetettük el a búzát, összesen — az ár­pával és takarmánykeve­rékkel együtt — 530 hol­don végeztünk a vetéssel. Egy hete dolgozik velünk Sebestyén Gyuri bácsi — ő a másik faros — azelőtt ketten voltunk — kapcso­lódott a beszélgetésbe Be­ne Mihály traktoros. — Tavaly ősszel is együtt vetettek? — Akkor én még Mart­fűn dolgoztam a cipőgyár­ban — válaszolt Szabó elv­társ. — Nyolc évet töltöt­tem az üzemben, s az idén tavasszal léptem be a ter­melőszövetkezetbe. Azóta csak egy napot hiányoztam a közös munkából. A fele­ségem és a 14 éves kislá­nyom kapálgatta a vállalt területet: 7000 négyszögöl kukoricát, s a csaknem fe­leannyi cukorrépát. A ku­koricát már letörtük és a répát elszállítottuk. A 17 éves fiam, vagy háromszáz­zal szaporította a munka­egységet, négy hónapig ve­lem dolgozott az önözésnél. — Van-e már sok egy­sége? — Kilencszáz körül szá­molom, év végére könnyen elérhetem az ezret. A gyá­ri keresetemre sem panasz­kodhattam, de azért az idei jövedelmemmel mégsem cserélném el. — A tsz-ben univerzá­lis embernek kell lenni. Már úgy értem, hogy akár­mivel bízzák is meg az em­bert, minden munkában megfeleljen. Sok mindent meg kell tanulni. Miska felügyeletével én most a traktorvezetést is próbál­gatom. — Télen elvégezheted a tanfolyamot, itt a tsz-ben — szólt közbe Tavasz elv­társ, a tsz párttitkára. Elbúcsúztunk. S már jó messze jártunk a vetőgép­től, amikor a párttitkár is­mét megszólalt: — Sok ilyen Bandi és Miska kellene. NK A boldog életre koccint a „vas-lakodalmas" pár Hetven éve boldog házos Mint hetven esztendővel ezelőtt, ezen a vasárnapon is elmentek a törökszent­miklósi református temp­lomba. Csakhogy akkor, hét évtizeddel ezelőtt Búzás Fe­renc még délceg fiatalem­ber volt, a menyasszony Papp Rozika pedig még nem töltötte be a tizenha­todik esztendőt. Azóta az egykori legényből reszkető­kezű nagyapa, a hajdani Rozikából pedig Róza nagy­mama, — helyesebben déd­nagymama lett. Mert ezen a „vas-lakodalmon” öt gyermekükön, nyolc uno­kájukon kiviül ott volt hat dédunokájuk is. Miután meghallgatták Szabó Dániel református esperes szavait, elénekelték a hálaadó zsoltárokat, kez­detét vette a lakodalom az Ezerjó vendéglőben. Itt, nagycsokor virággal a Hazafias Népfront veze­tői köszöntötték az idős há­zaspárt. Aztán bor gyön­gyözött a poharakban, puk­kant 0 pezsgősüveg, s a koc­cintások közben az ünnepi asztalnál emlékezett a csa­lád. — Hetven évvel ezelőtt, itt esküdtünk, ebben a templomban — szólt az idős Búzás Ferenc. — Eskü­vőnk másnapjára nagy köil leit. Mondtam a feleségem­nek: A ködön nem lehet át­látni, ki tudja, mi vár a ködös úton reánk. — Bizony, bizony — bó­logatott a néni. — Hosszú utat jártunk, s nem a leg­simábbat. Szegények vol­tunk, de tisztességesek. Négy gyermekünket temet­tük el. Az élő ötöt meg ahogyan tudtuk iskoláztat­tuk. .. — Több mint negyven esztendőt — bizonygatta az öreg — egy-egy gyerme­künk nyolc évnél tovább járt iskolába. Nem volt könnyű dolog ez egy MÁV tisztviselői fizetésből. — S a testvérek? — Már nem élnek — mondotta a bácsi. — Hi­szen én magam már kilenc­venhat éves vagyok, a fele­ségem meg nyolcvansat éves. Mikor azt mondtam nem látszik rajtuk ez az idő, a néni elpirult szégyenlő­sen. mint egy kisleány. Legidősebb fiuk meselte később: igazi szeretetten éltek együtt mindig az öre­gek. Délutánonként most is kiülnek a házuk előtti kis- padra nézelődni. Esténként meg felidézik az emlékeket. Hisz oly sok minden történt velük az elmúlt hetven esz­tendő alatt. Huszonhat évig laktak Aradon. Akkor tör­tént, pontosabban 1904-ben, amikor Búzás Ferenc MÁV tisztviselő vezetésével a vá­lasztók Barabás Béla ellen­zéki képviselőt juttatták be a parlamentbe, a kormány jelöltjével szemben. Majdnem az öreg állásába lterült ez a korteskedés. Ferenc bácsi nem volt beteg soha életében. Élete párja is egészséges. Illetve a bácsi egyszer, még fiatal korában fájlalta az oldalát. Az orvos akkor azt java­solta néki: minden reggel fürödjön meg hideg vízben. — Attól a perctől kezd­ve, minden reggel kora ta­vasztól kezdve, amíg be nem pillésedéit a víz meg­buggyantottam magam a Marosba — mesélte. Fia mondotta, telente az öreg hóban mosakodott. Egyszer azonban hiába vár­ták a tél e hírnökét, a hó elmaradt. Illetve megjött nagysokára, kevéske széllel. Éppen csak az árokban ma­radt meg egy kicsinyke fe­hérség. Az öreg hajnalban, hogy senki se lássa, kiment alsónadrágban és meghem- pergett benne. Éppen arra ment egy öregasszonyt az úton, aki, mikor meglátta, ijedtében elejtette a tejes­kannáját. Feri bácsi meg •úszóit: Ne téljen, nincs ne­kem semmi bajom, csak kúrát tartok. Az ünnepségre beszédei írt az öreg. Csak egy rész­let ebből: „öt gyermekemet ötfelé sodorta az élet. Mi pedig roskadozó testtel Mihály fiam és kedves családja gondozásában vagyunk, kik gyéngéd szeretettel vesznek körül bennünket. Ti pedig, kik távolról jöttetek, fá­radtságot és áldozatot nem kímléve, szívből megköszön­jük, kívánunk nektek hosszú életet és állandó friss egészséget. Isten ve­letekr Mi nem búcsúzunk ked­ves Feri bácsi és kedves Róza nagymama. Inkább azt mondjuk: viszontlátás­ra Ferenc bácsi századik születésnapján és a hetven- ötödik házassági évfordulón. Varga Viktória A 4. számú főút Szajol—Kisújszállás közötti megrepe­dezett részét egy záróréteggel hozzák rendbe. Ezt a munkálatot végzi most a Debreceni Közúti Üzemi Vállalat munkacsoportja. Császi János hengergépész, a Közúti Gépcllátó Vállalat dolgozója a záróréteget hengerezi <XX)OOC<XXXXXXXXX>OCXXXXX.'OOCOCX)OOCXX>OCOOOOOOOOOCOOCOOOOOOOOC Ő Jár-e lakás érdem szerint? Lapunk vasárnapi számában interjú jelent meg j | egyik rokonszenves fiatal sportolónkról, aki más vá- j rosba távozik, mert ott lakásigényét is ki tudják elé- ; I gíteni. Egyébként, mint kijelentette, itt is mindent | | megkapott, amit kért, csak lakást nem. Lakás hiányá- t ban pedig nem tartotta őt itt sem a közmegbecsülés, : ; sem a népszerűség, de még a nemrégen — az egyesü- j J lete által rendezett — hetedhét országra szóló lakó- ; dalom sem. Egy tehetséges, országosan is kiemelkedő ered- ; ményű sportolóval lettünk szegényebbek. Ez a város | sportéletére nézve fájó veszteség. De a kérdésnek más vetülete is van. Szolnok nem tudott lakást adni egy sportolónak, egy másik város kétszobás lakással várja. És ez sajnos mint jelenség, egyáltalán nem megnyug­tató. A szemünk előtt folyik egy-egy tehetséges spor­tolóért a versengés, jobb állással, pénzzel, lakással és más anyagi eszközökkel. A kevésbé szerencsés hely­zetben levő város, vagy a kevesebb lehetőséggel ren­delkező klub azután elveszti a versenyzőjét. A legtöbb versenyző odamegy, ahol anyagilag jobban megtalálja a számítását, vagy ahol megoldják a lakásproblémáját. De vajon nem igazságtalan-e az j ilyen „megoldás”? Ismerünk Szolnokon olyan fiatal, : szűk szolgálati szobában élő családos házaspárt, ahol ; mind a férfinek, mind a feleségének országosan figye- ! lemreméltó tudományos eredményei vannak. Olyan eseteket is ismerünk, amikor orvosházaspár lakik egy szűk kis szobában gyermekestől, pedig munkájukhoz 1 nemcsak kikapcsolódásra, hanem tudományos elmé- ; lyedésre is szükségük volna. Beszélhetnénk a pedagó- > gusok lakáshelyzetéről, és mindezeken túl általában a sok-sok rászorult lakásigényéről, azokéról, akik 8 több-kevesebb türelemmel, de várnak a sorukra, mert | mást nem tehetnek és sportsikereik sincsenek. Senkisem vonja kétségbe a sportolók lakásigényét. ; Jogos és méltányos, hogy a sportoló is megfelelő la­káshoz jusson családjával együtt. Ez a jog nem keve­sebb, de nem is lehet több, nagyobb, mint bármelyik másik igényjogosult állampolgáré. Éppen ezért a köz- § j vélemény — és itt elsősorban a megfelelő lakással \ nem rendelkezők tömegeire gondolunk — nem mindig 8 veszi egyértelmű lelkesedéssel tudomásul a kivételes § kedvezéseket. § Ismételten hangsúlyozzuk: ez nem szolnoki, és g : nem is megyei probléma. És ha írunk róla, azt nem \ \ utolsósorban a sport, és a sportolók népszerűségének << érdekében tesszük. % — ht — § ! h>3000000000000000c>00000000000000000000000000000c>00cxx>000000fyxxx)000000000t^ Háromszorosara növeli a vegyipari gépek gyártását a magyar ipar A harmadik ötéves terv időszakában gyors ütemben növekszik a vegyipari gé­pek gyártása. A tervek már nagyrészt elkészültek, s ezek nemcsak a hazai igé­nyek nagymérvű növekedé­sével, hanem jelentős szov­jet rendelésekkel is szá­molnak. A számítások sze­rint 1966 és 1970 között körülbelül háromszor annyi vegyipari gép készül ha­zánkban, mint a jövőre záruló mostani ötéves terv­ben, s a következő ötévi termelés értéke valószínű­leg meghaladja a 16 mii liárd forintot. Bár a tervegyeztetések itthon is, külföldön is még folyamatban vannak, máris bizonyos, hogy a jövőben nemcsak egyedi gépeket, hanem komplett vegyipari berendezéseket, teljes gép­sorokat is gyárt iparunk: Mindenekelőtt festék- és műanyagfeldolgozó vona­lakról van szó, de nagy mennyiségben készülnek majd kanna- és doboztöltő automaták, sőt dobozgyár­tó gépsorok is midenek- előtt exportra. A hazánk­ban készülő vegyipari gé­peknek 40—50 százaléka kifejezetten a technológiai műveletek korszerűsítését szolgálja, mint például a különféle hőcserélők, be- párlók, szárítók, kristályo­sítók, szűrők, gumi- és műanyagfeldolgozó beren­dezések. Ezenkívül azon­ban egyéb kisegítő gépe­ket, szivattyúkat is gyárt iparunk, hogy ezzel teljes­sé tegye a vegyiüzemek be­rendezéseit. A számítások szerint a termelékenység növelésével, tehát beruházások nélkül évente körülbelül 5 száza­lékkal lehet növelni a vegyipari gépek gyártását, ez az ütem azonban az igényekhez képest lassú volna, ezért jelentős beru­házásokra is sor kerül. A beruházások jóváhagyása most van folyamatban, el­vi döntések azonban már intézkedtek arról, hogy nemcsak a vegyipari gép­gyártó üzemeket, hanem néhány kohászati vállalatot is korszerűsíteni kell ah­hoz, hogy a nagyarányú fejlődéshez szükséges alap­anyagok rendelkezésre áll­janak. Mindenekelőtt meg­felelő rozsdamentes és sav­álló acélok, különleges cső­vezetékek és a nagy nyomást is biró vegyipari edények gyártásáról kell gondoskod­ni. A beruházásokról a ha­zai és külföldi igények vég­leges tisztázása után dön­tenek az illetékesek. Hogyan fogtak ki a csillagászok a légkörön ? Ifj. Bartha Lajos, az Uránia csillagvizsgáló mun­katársa elmondotta, hogj évszázadokon át a csillagá­szati kutatások legnagyobb ikadálya Pöld légköre volt. Nemcsak őzért, mert az űr­ből érkező sugaraknak csak egy részét engedi át magán, hanem azért is. mert a hi­degebb és melegebb réte­geinek állandó kavargása a keresztülhaladó sugaraknak bizonyos hullámzását, rez­gését okozza, ami a megfi­gyelést pontatlanná, a táv­csőben feltűnő képet elmo- sódottá eszi Ez a magya­rázata a csillagok látszóla­gos „pislogásának” is. A csillagászok csak a leg­utóbbi időkben lettek úrrá ezeken a nehézségeken. Te­levízió képerősítők segítsé­géve] sikerült a távcső len­cséje 'által raizolt képet annyira megjavítom.ok, hozv ma már s?ó*«3cima«©doerces expozícióval tudják a fényesebb égites­teket lefényképezni, az ilyen rövid pillanatfelvéte­leket pedig a légkörnek körülbelül tized másodperces periódusú rezgésed nem za­varhatják meg. Azért, hogy a légkör ál­tal elnyelt sugárzásoknak — például a röntgen, az ído- lyántúli és a vörösön inne­ni sugárzásoknak — a vi­lágűrből hozott „üzeneteit” is kiolvashassák, az utóbbi időkben a távcsövet a lég­kör határain kívüli magas­ságokba juttatják fel. Nem­rég pl. azért küldtek fel egy kozmikus laboratóriumot, hogy az a légkörön kívül tanulmányozza a Napból érkező sugárzásokat, első­sorban természetesen azo­kat. amelyek a Pöld felszí­néről észl élhetetlenek. de döntő befolyásuk van légkö­rünk állapotára, a rádió­összeköttetésekre, az időjá­rás alakulására sőt ezen keresztül az emberi szer­vezet működésére is. A kö­vetkező évre egy öt távcsőből áHó rendszer felbocsátását tervezik az égitestekről kiinduló, de a légkörön át nem jutó, igen rövid hullámhosszú sugár­zások mérésére. Hasonló céllal készítik elő az euró­pai űrkutatási szervezet — 12 tagállamának együttes anyagi erőfeszítésével — egy körülbelül másfél ton­nás, a Föld körül keringő automata távcső felküldé­sét a következő öt évért belül. A nagy magasságban elkészült képet azután, amelynek megrajzolásában a Föld felszínre soha le nem jutó sugarak is részt vettek, ma már teljes egészében.* sértetlenül lehet keresztül­hozni a légkörön. így tehát a műszerek közvetítésével a Pöld felszínén maradó em­ber is úgy tudja figyelni a világegyetemet, mintha észleléseihez maga is tűl- emelkedett volna a légke- szélső határain.

Next

/
Thumbnails
Contents