Szolnok Megyei Néplap, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-04 / 233. szám
1964. október 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAI 3 Mindig csak az állam adjon ? CCV NAP A MOZDONYON Az állam sok-sok millió forint kölcsönnel és vissza nem térítendő hitellel segíti elő a nagyüzemi gazdálkodás fejlesztését. — A törökszentmiklósi Aranykalász Tsz 1962-ben és 1963- ban 136 hold alma és 100 hold körte telepítésére, 1 millió 234 000 forint hitelt kapott. A 3004/5-ös kormányhatározat alapján a termőre forduláskor holdanként 4000—8000 forint összeget elengednek. Gyakorlatilag e kedvezmény azt jelenti, hogy a telepítési költségeket teljes egészében az állam vállalja magára. A szövetkezetieknek nem marad más hátra, mint leszüretelni '&s értékesíteni az ingyen kapott gyümölcsöt. Azt hihetné az ember, hogy a szövetkezet vezetői hálásak az önzetlen segítségért, s a megtermelt áruikat hivatalos áron, a kijelölt felvásárló szervek útján értékesítik. Sajnos nem így van. Az Aranykalász Tsz-ben az utóbbi időben lábra kapott a spekulációs szándék. De erről inkább a tények beszéljenek; Burgonyahegyek a szabadpiacon A szövetkezet vezetői tavaly ősszel 100 hold (Gül- baba fajta), ez év áprilisában 43 hold (Amsei fajta) új burgonya termelésére és szállítására szerződtek a MÉK-kel. Holdanként csak minimális mennyiséget, 25 mázsát, kellett volna július 31-ig leszállítaniuk. 1075 mázsányival azonban adósok maradtak, s annak érett burgonyára való átütemezését kérték; Augusztus 25-én akadályközlést jelentettek be a szövetkezetiek. Arra hivatkoztak, hogy az Amsei fajta burgonyájukban nagyfokú a vírusos megbetegedés, s a tervezett mennyiségnek csak 20 százaléka terem meg. A szállítási szerződés újabb módosítását kérték, s a csökkentett mennyiség átadását szeptember 30-ra ígérték. Ez a határidő is letelt, de egyetlen kilányi burgonyát sem adtak át az fmsz-nek. Az idén kevés és drága a burgonya. Ezt a háziasz- szonyok tudják legjobban; Am az Aranykalász vezetői is kihasználják a „lehetőségeket” és piacoznak; A törökszentmiklósi standjukon burgonyahegyek vannak és 4—5 forintért árusítják a Gülbabát. A könyvelés kimutatása szerint szabadpiacon eddig 800 mázsányit értékesítettek. — így jobban jönnek ki, hisz a napi áron, a hivatalos ár felett adják el termékeiket. A szövetkezet vezetői papíron fedve vannak, hiszen akadályközlést jelentettek be és Gülbaba fajtából átadták a kívánt mennyiséget. De vajon erkölcsös dolog-e a piacozás, amikor szerződéses kötelezettségüket nem teljesítették? Ei- fogadható-e a főkönyvelő érvelése, hogy szabályozni akarják a piaci árakat? — Üres, átlátszó védekezés ez. Nem más, mint a szerződés kijátszása, a nagy- közösség érdekeinek semmibe vétele. Kijátszottak a baromfifeldolgozó vállalatot Hasonlóan furcsa helyzet alakult ki az árubaromfi átadásával kapcsolatosan is Az Aranykalász Tsz-nek az idén 30 ezer csirkét kellene szállítani az állami vállalatnak. A tervek szerint 49 ezer napos csirkét igényeltek a Baromfiipari Országos Vállalat törökszentmiklósi gyáregységétől. — Januárban 12 ezer, februárban 6 ezer naposcsirkét vittek ki felnevelésre 2.50 forintos egységáron. A vállalatnak ak kor még nem volt száll, szerződéskötési űrlapja, így csak szóban állapodtak meg. Amikor az átadásra került volna a sor, a szövetkezetiek megtagadták azt. Húsvét előtt Budapestre hordták a primőr rántamivaló csirkét. Figyelmen kívül hagyták a megyei tanács vb határozatát, hogy a kapott naposcsirkék 50 százalékát értékesítéskor az állami vállalathoz kell leszállítani. Az sem zavarta őket, hogy a hivatalos áron kapott táppal nevelték fel a csirkéket. A vállalat a tarthatatlan helyzetre felhívta az illetékesek figyelmét és megtagadta a további naposcsirke szállítását a tsz-nek. (Később Dunántúlon 5—8 forntért vásároltak napos csirkéket.) Júniusban a takarmánygazdálkodási bizottságnak határozottan kellet fellépnie a tsz spekulációs törekvései ellen; A könyvelés kimutatja, hogy az Aranykalász szabadpiacon eddig 19 804, az állami vállalatnál csak 9553 csirkét értékesített. — Az idén 12 000 napos baromfit nevelnek fel, ám így sem teljesítik kötelezettségüket. Vajon elfogadható-e a főkönyvelő magyarázata, hogy a csirkék utáni magasabb árbevételre pénzügyi okokból volt szükségük? Semmi esetre sem. „Szerződjünk, ne szerződjünk almára Az Aranykalász Tsz újtelepítésű almásából 36 holdnyi termőre fordult és 400—500 mázsa gyülmöcs- re számít. A HUNGARO- FRUCHT 70—80 százalékát export minőségűnek tartja; a MÉK vezetői többször is AZ. ALATTYÄNI Vörös Csillag Tsz kommunistái párttaggyűlésen vették számba hol tartanak az őszi munkákkal, s milyen feladatot jelent a pártvezetőség újjá- választásának jó előkészítése. A napirendi pontok nagyon fontos dolgokat tartalmaztak, mégis bizonyosfokú közönbösség volt tapasztalható a párttagok részéről. Ennek egyik jele. hogy az alapszervezet tagjainak csaknem fele nem vett részt a taggyűlésen. Nem lehet elfogadni az arra való hivatkozást, hogy a kukoricatörés, répaszedés miatt nem érnek rá az emberek. Mert akik eljöttek azok is hajnali háromkor keltek, s bármilyen fáradtak voltak mégis kötelességüknek tartották a taggyűlésen való megjelenést. A mezőgazdasági munkákat illetően eddig még nincs ok az aggodalomra. Pros- tyák elvtárs, a gazdaság felkeresték az Aranykalász vezetőit, hogy szerződjék le az almát. Még augusztus végén — a szerződéskötés határidejének lejárta előtt — is jártak a tsz-ben. De hasztalan. Bizonyára a szabadpiacon magasabb árra számítottak. Szeptember közepén már ők jártak a MÉK-nél. A vállalat — jogosan — kénytelen volt megtagadni az utólagos szerződéskötést. Mintegy nyolc vagon exportalma átadásáról volt szó. A 80 filléres kilónkénti felárat figyelembe- véve, a szövetkezet vezetőinek halogató magatartása miatt 64 ezer forint plusz árbevételtől estek el a tö- rökszentmiklósiak. Ráadásul ők méltalankodnak: , .Miért nem szerződik a MÉK”? Az említett példák is mutatják, hogy az Aranykalász Tsz vezetői tisztességtelen kereskedelmet folytatnak. Nem az idén kezdték ezt. Két évvel ezelőtt 97 240, tavaly 20 000 forint kötbért fizettek ki a szerződéses kötelezettség elmulasztása miatt. Emiatt évek óta vitájuk van a törökszentmiklósi fmsz-el. Az idén odáig fajult ez, hogy a tsz áruátadója megverte az fmsz áruátvevőjét, mert az nem volt hajlandó átvenni válogatás nélkül az apró burgonyát. Az illetőt ezért elítélte a törökszntmiklósi járásbíróság is. Jól tudjuk, hogy ezt az esetet nem lehet a tsz vezetőinek nyakába varrni: De a szövetkezetben uralkodó helytelen szemlélet következménye ez is. A termelőszövetkezeteknek erkölcsi kötelessége, hogy termékeiknek túlnyomó többségét a hivatalos szervek útján értékesítsék és elsősorban a központi árualap részére termeljenek. A szerződés kétoldalú, mindkét félnek be kell tartania. Még akkor is, ha időközben változnak a szabadpiaci árak. Tisztességtelen dolog a munkaegység értékét spekuláció útján növelni. főagronómusa arról számolt be: tartják a kampányterv szerinti ütemet. Szeptember 15-ig elvetették a takarmánykeveréket, az őszi árpát és a rozsot, valamint száztíz holdon a búzát. — Október 1-ig hétszáz hold búzából, több mint háromszáz holdon földbe került a vetőmag. A taggyűlést megelőző határjáráson magunk is arról győződhettünk meg, hogy szorgalmasan dolgoznak a Vörös Csillag gazdái. A munkát a taggyűlésen reálisan értékelték, de egyben néhány olyan jelenségről is beszéltek, amelyek zavart, kapkodást okozhatnak, ha idejében nem vetik gátját. MIRE GONDOLUNK? — Többek között arra, hogy nagy igyekezetében nem minden tag törődik azzal, mi lesz a felszedett répával, vagy hogyan győzik a La már János mérnökkel a szolnoki fűtőhöz előtt a kijárati vágány mellett vártuk a mozdonyt öt jelölte ki a főnök kísérőmnek. Reggel 7 óra volt. — A 411—290-sei megyünk — mondta a mémóit. — Ragaszkodik a debreceni vonalhoz? Bólintottam, mire tovább folytatta. — Vonattemető az, higy- je el. Nem ritka, hogy a tolatós tehervonat mozdonyszemélyzete 48—50 óra után tér vissza Debrecenből. Nehéz út lesz. — Nem baj. — Na, akkor utána nézek, hol van a gépünk. Néhány perc múlva jövök, addig itt várjon. Vártam. A percek félórává nőttek. Elhagytam a helyemet kerestem a mérnököt. Végülis ő talált rám. Láttam rajta, hogy neheztel. — Miért nem maradt ott? Magára vártunk. — Azt mondta, néhány perc... — Nálunk a percek nem azt jelentik — vágott közbe. — Egyébként erről maga is meggyőződhet majd. Most siessünk. Felugrottunk a mozdonyra. megismerkedtem az emberekkel. Haris Mihály XI. egészen fiatal mozdonyvezető. Gut József az idősebb, Nagy János VI. fiatalabb fűtő. Fél kilenc elmúlt és még mindig csak a szolnoki teherpályaudvaron álltunk. A mozdonyvezető vonat után nézett. — Szajolból visszük a vonatot — jött vissza. Tíz óra előtt ott voltunk. A vonatvezetővel együtt Haris Mihály is bement a forgalmiba. Jókedvűen tértek vissza. Irány Biharkeresztes — szólt fel a mozdonyvezető a gépre. — Ezt a szerelvényt visszük — mutatott a szomszéd vágányon álló kocsisorra. — Ezerkétszáz tonna. Szombaton a Petőfi Iro- daibni Múzeumban Bóka László akadémikus, egyetemi tanár megnyitotta a Madách Imre halálának 100. évfordulójára rendezett emlékkiállítást és „Az ember tragédiája” új illusztrációit bemutató tárlatot. Hussein Khaled Hamdi gazdaságügyi államtitkár fogatok a kukorica szállítását, ha mindenki egyszerre töri. Szó esett arról is, hogy egyik-másik fogatos hajnaltól estig etetés nélkül hajtja a lovakat. Ezek a jószágok már most rossz bőrben vannak. Vajon hogyan bírják majd a nagy tömeget adó kukoricaszár beszállítását? Érthető az is, ha a vezetők ahhoz ragaszkodnak, hogy elsőként a vetésre kijelölt földeket szabadítsák fel. Vannak viszont, akik a saját önös érdekeiket tekintve ezzel mit sem törődve fognak a kukorica töréséhez. Pedig maguk is tudják, hogy a vetésre előkészített talaj ülepedésére legalább hát-nyolc napot kell szánni. Olyan dolgok ezek, amelyeket nagyon is hasznos, ha a kommunisták jól meg- hánvnak-vetnek. S ezt követően egy nvelven beszélve, közös erővel meg is Szajolban ekkor 6 vonat várt mozdonyra. Ez már az őszi csúcsforgalom. — Ügy volt, hogy Debrecenbe megyünk — szóltam a mérnökhöz. — Mondtam, hogy vonat- temető az. Az emberek nem szeretnek arra menni. Volt egy jobb fuvar, kiügyesked- ték maguknak. A személyzet elégedett volt. Jól ismerteik az útirányt Viszonylag rövid idő alatt megfordulnak. Két tűzbe dobott és át- izzot vasdarabon megfőzték az ebédjüket és ettek indulás előtt, öreg-lebbencset és paprikáskrumlit kanalaztak. A jó illat csiklandozta az orrunkat. Dél tájban azután elindultunk. Nagy János tüzelt, a mozdonyvezető és a másik fűtő a pályát figyelte. — Bejárat szabad. — Bejárat szabad — ismételte Haris. Az öreg 411-es, a „tru- man” — ahogy ők nevezik, kegyetlenül rázott. A szél pedig, amely oldalba kapta a vonatot, keresztül „húzott” a konyhán, ahol öten tartózkodtunk. — A jobboldali üveget a múltkor csúzlival lőtték ki a gyerek Cegléd közelében — mondta a vezető. Karcagpuszta megfogta a vonatot. Másfél órái ácsorocj'Uitk vágányzár miatt Karcagon is várakoztunk „néhány percet”. Püspökladány után mír jól haladunk — mondta az egyik fűtő, — mert kevés személyvonat jár azon a vonalon. A mozdony mellett beszélgettünk. Ekkor már úgy ahogy összebarátkoztunk. — Tetszik tudni, egyedül csak az a baj, hogy sokat vagyunk szolgálatban. — panaszolta Gut József. — Az elmúlt hónapban 370 órát töltöttem tengelyen. — vette át a szót a mozdonyvezető. — Körülbelül ötven emvezetésével EAK-küldöttség érkezett Magyarországra kereskedelmi vegyesbizottsági tárgyalásokra. Az EAK delegációját a Ferihegyi repülőtéren Baczoni Jenő külkereskedelmi miniszter- i helyettes, valamint a Külügyminisztérium és a Külkereskedelmi Minisztérium vezető munkatársai fogadták. szüntetik a hibákat; — Az alattyániak taggyűlésén, a már említett közönbösséget bizonyította, hogy alig nyilvánítottak véleményt. — Holott igazán lett volna ok a szenvedélyes vitára, mert az a kocsis, aki nem gondozza, hanem kínozza a jószágot, vagy az a tag, aki csak a saját dolgával törődik végsősoron mindany- nyiuknak árt. Közömbösek lehetnek-e a párttagok, hivatkozhatnak-e fáradtságra, ha a közösség érdekeit, javát csorbító hibákról hallanak, tárgyalnak. Semmiképpen sem! Császár István elvtársnak, s a hozzá hasonlóan vélekedőknek van igaza: nem tűrhetik meg a fegyelmezetlenséget, a kapkodás*, mert az a munkák minőségét veszélyezteti. A KOMMUNISTÁKNAK sok tennivalóik közepette is találni kell alkalmat arra. hogv beszélgessenek az emberekkel, s megértessék: a betakarítás sürgős.^ de a munkát mégis ésszerűen, a tervezett ütemben, a közösség érdekeit szem előtt tartva kell végezni. =- nk -a» bér van tanfolyamé«, — mondta a mérnök. — Ebben az évben húsz új szovjet Diesel vontatót kap a szolnoki fűtőház. Reméljük, ezután már valamivel köny- nyebb lesz a szolgálat. Berettyóújfalun lekapcsolták a szerelvényt, csak a mozdonnyal mehetünk tovább. Talán egy órát is várakoztunk Biharkeresztes előtt, amíg bemehetett az állomásba. Nyolc óra elmúlt. Az állomásfőnök nagyon dühös volt. — Ez az első mozdony reggel óta. Nézzék meg, az állomás tele van rakott külföldi kocsikkal. Hat vonatot állítottunk össze belőlük. Tudja hány külföldi vagonnal tartozunk? Ezer- háromszázzal. Egy OPW-s vagon utáni napi fekbér 1 rubel. Tehetlenek vagyunk; nincs vonóerő nem tudunk dolgozni. Már úgy volt, hogy a nemzetközi gyorsot sem tudjuk fogadni. Aztán ha valami forgalmi zavar keletkezik, jön a sok pirosceruzás számonkérni — mérgelődött. Rákapcsoltunk <»gy 1900 tonnás szerelvényre Valamikor éjjel érkeztünk Karcagra. A fáradtság elnyomott, elaludtam. Mikor felébredtem elmesélték, Karcagról alig tudtunk továbbjönni. Sem víz, sem megfelelő tűz nem volt, mert elromlott a fuvató. Nagy volt a terhelés, a fűtők szakadatlanul dolgoztak. Alig ismertem rájuk. Fekete volt a kezük és az arcuk, mint az ördögöknek. Közel 150 mázsa szenet tüzeltek el az úton. Mivel farral jöttünk, nagyon hideg volt a mozdonyon. A kazánhoz húzódtunk. Reggel 7 órára járt, amikor a szolnoki Zagyva hídhoz értünk, ahol piros jelzés fogadott bennünket. Az emberek káromkodtak^ Pontosan a kanyarban állították meg a vontatót. Nekem szerencsém volt majdnem hazáig szállítottak. Nagyon jól „összerázódtunk” ezekkel a fáradhatatlan, lelkes emberekkeL Sokáig búcsúzkodtunk. Hazaérkeztem és az erkélyről néztem, amint csi- ' galassúsággal megindult a közel kilométer hosszúságú szerelvény. Magam előtt láttam Haris Mihály mozdonyvezető figyeléstől vörös szemét, Gut József és Nagy János fekete arcából világító szemét és fogsorát. Nemsokára nekik is letelik. Bognár János Mintegy 70.000 rí építőipari szakmunkást keU kiképezni A harmadik ötéves tervben több mint 50 százalékkal kell növelniök az építőipari termelést az Építésügy Minisztérium vállalatainak. Hasonlóan nagy feladatokat kell majd el- végezniök más tárcák építési vállalatainak, továbbá a tanácsi és a szövetkezeti építőiparnak is. Ezért az Építésügyi és a Munkaügyi Minisztérium megvizsgálta, hogy a nagy feladatoknak megfelelően mennyi új szakmunkással kell megerősíteni a hazai építőipart, Az előzetes számítások szerint 1970-ig az ország építőipari dolgozóinak számát több mint 33 000 új szakmunkással kell növelni. —« Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy időközben a természetes kiöregedés és egyéb okok miatt a jelenlegi munkásállomány csökken, így végeredményben csaknem 70 000 új építőipari szakmunkást kell kiképezni a harmadk ötéves terv végéig. Máthé László Nem lehetnek közömbösek Hazai hírek Gondolatok egy párttaggyülésről
