Szolnok Megyei Néplap, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-04 / 233. szám
1984. otóber 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP u Az örök fagy birodalmában Ha gondolatban összevetjük Kelet-Szibéria harminc évvel ezelőtti térképét az idén kiadott legfrissebbel, azt látjuk, hogy az annakidején áthatolhatatlan tajga helyén most kis körök, négyzetek, háromszögek jelzik: itt aranyat, ott gyémántot, amott meg szenet, vasércet, kőolajat találtak. S a lelőhelyek szomszédságában új városokat, településeket mutat a térkép... Jakutföld Léna-menti tajgájában mindössze néhány esztendeje érkeztek az első gyémántkutató expedíciók, s ma már Mimij néven komoly gyémántbányászati központ épült a vidéken, vagy 30 utcával. Ver- hojanszk mellett, a környék „hidegközpontjában”, s tovább, Indigirkánál új bányásztelepülések épültek. Az utóbbi tíz esztendőben többszázezer ember, elsősorban ipari munkás és szakember költözött a Jakutföldre, az Északi Jegestenger partvidékére, a Csucskföldre és Kolimára. Jakutföld népessége például már félmillióra emelkedett. A lakosság fele a bányászatban dolgozik. Póns és romantika Mi vonzza az embereket erre a zord vidékre, ahol az év nagyobb felében 40— 60 fokos fagyokat mérnek? Elsősorban az a romantikus érzés, ami az utazókat, a felfedezőket is hajtja; de emellett természetesen fontos szerepe van az itteni magasabb jövedelemnek is. A Szovjetunió európai területeinek jövedelmi viszonyaihoz képest Dél-Ja- kutföldön 40 százalékkal. Észak-Jakutföldön és a sarkkörön túl 70—100 százalékkal magasabb a fizetés. Emellett a két utóbbi helyen évente, az előbb említett vidéken pedig két évenként tíz százalékkal emelkedik a munkabér. S milyen vajon e területek ellátása? Igaz, hogy az áruszállítás ide költségesebb, hiszen a Léna folyón, valamint az északi hajózó úton, sarkköröntúli kikötőkön át érkeznek a szállítmányok, de rendszeresen befutnak. A déli és központi körzetek azon az 1200 kilométeres új autóúton látják el, amely a transz-szibériai vasúttól Jakutsz városáig vezet 'Természetesen a legtávolabbi területek ellátásában rendkívül nagy szerepe van a légi közieke désnek. Elég, ha annyit mondunk, hogy a helyi légijáratok sűrűségét tekintve, Kelet-Szibéria felveheti a versenyt a Szovjetunió európai területeivel. Mindez az jelenti, hogy az élelmiszerek és iparcikkek szállítása igen sokba kerül. Ám ez nem tükröződik az árakban, mert az említett cikkek ezen a területen is csak néhány százalékkal kerülnek többe, mint a Szovjetunió központi vidékein. Az aranyb ány ászok városa Aidán városa, ahol 1923- ban. Nyezametnij tájékán, gazdag aranylelőhelyet találtak, valamikor azt a furcsa melléknevet viselte, hogy: „Az agglegények városa”. Akkoriban még csak idénymunkában folyt itt a kitermelés: tavasszal és nyáron. Telire az emberek hazautaztak. Múltak az évek, a kitermelés bővült, az ideiglenes települések helyén új városok születtek. Aldan ma a földszintes tm emeletes villák városa; •z utcák valóságos fasorok A I&kat helyesebben a csemetéket még a harmincas években ültették az idetelepülök. A 12 ezer lakosú városkának szélesvásznú mozija, kórháza és szülőotthona is van. A közlekedést autóbuszok és taxik bonyolítják le. — Tizenhét éves voltam, amikor a kemerovoi területről idetelepültem — emlékszik vissza Fjodor Os- csenkov, Dél-Jakutföld legnagyobb kotróhajójának műszaki vezetője. — Gondoltam, ledolgozom a szerződésben kikötött időt az alatt összeszedek egy csomó pénzt, — aztán hazamegyek a falumba. Eleinte rosszul bírtam a nagy hideget, hiszen az embernek valósággal odafagyott a keze a vashoz. Akkoriban bara- kokhan laktunk: a legényemberek egyrakáson, a házasok külön, de szintén meglehetősen zsúfoltan. Ilyen körülmények között persze, nem igen gondoltam a maradásra. öt év múlva lejárt a szerződésem, a vettem volna a takarékkönyvemet, szedtem volna össze a cókmó- komat, de valahogy nem akaródzott: azon vettem észre magam, hogy túlságosan megszoktam a helyett, a munkát. 1932-ben jöttem Aldanba. 38-ra pedig nagyon sok minden megváltozott itt. A munka oroszlánrészét akkor már kotróhajókkal végeztük. A városban sok lakóház épült rendes kerékvágásba került az élet. Még az éghajlat is barátságosabbnak tűnt. Maradtam hát, és nem bántam meg. Amikor megnősültem, háromszobás lakást kaptam. Itt született a lányom, meg a fiam is. A nagy lány már a jakutszki tanítóképző harmadéves növendéke, a fiú most végezte a nyolcadik osztályt. Ami viszont fejtörést okoz. az a szabadság. Nekünk, Északon dolgozóknak, másfél hónap jár, dehát nyáron nem nagyon mehet az ember, hiszen akkor van a munka dandárja. Télen a gyerekek iskolába járnak, őket se akaród zik egyedül hagyni... Ezért aztán én azt csinálom, hogy háromévente egyszer veszem ki a szabadságomat, akkor viszont egyszerre több hónapot így jobban járok, mert a kollektív szerződés szerint ha három évet ledolgozunk Északon, utána megtérítik az üdüléssel kapcsolatos oda- és vissza- utazási költségeket is. Úgy hogy három évenkint a családommal két-három hónapot a Kaukázusban vagy a Krímben töltünk, a többit meg odahaza. Modern házak — légkondicionálással Az új arany-, gyémánt-, szén-, földgáz-lelőhelyek ipari méretű kiaknázás» Jakutföldön mindig a lakóház-építkezéseikkel, a munkások. a szakemberek számára a megfelelő életkörülmények megteremtésével az iskola, óvoda és bölcsőde, áz egészségügyi és kulturális létesítményhálózat kiépítésével kezdődik. A tudósok sokat dolgozták azon, hogy megtalálják az örök fagy birodalmának, a jégpáncéllal bevont Jakutföldnek megfelelő építkezési módszereket. Fáradozásuk azonban nem volt hiábavaló, amire bizonyság az a sok modem, többemelet épület, amit Jakutszkbar, és a többi városban lát az utazó. A házak központi füte- sesek, természetesen állandó hideg-melegvíz szolgáltatással. Elkészültek a terEmherek reitdíviili körülmények között A „hasi“ erőmüvektől — o millió kilowattosig Beszélgetés a szovjet villamosítási bizottság elnökhe i y e 11 esé vei vek egy 16—20 emeletes házakból álló városhoz is. A magas épületeket zárt folyosókkal kötik össze. A házak légkondicionáló berendezéssel épülnek. A tervek szerint 150 ezer ember talál így az örök fagy birodalmában ideálisan összkomfortos otthonra. A terveket elsőnek Jakutszkban realizálják. A Szovjetunió minden részéből utaznak az emberek a szibériai építkezésekre. Többségük gyökeret is ver, „északi ember lesz”. Oleg Morszkov, az APN tudósítója Az utóbbi tíz évben a Szovjetunióban csaknem megnégyszereződött a villamosenergia termelés: 134 milliárd kilowattórára emelkedett. Az NPN hírügynökség kérdésére Jakov Finogenov, a szovjet állami energetikai és villamosítási bizottság első elnökhelyettese ezzel kapcsolatban elmondotta. hogy az elmúlt tíz évben 6500 nagy iparvállalat épült a Szovjetunióban. Közülük soknak nagy az energia- igénye is.. De nem szabad megfeledkezni arról sem — tette hozzá —, hogy városon és falun egyaránt rendkívüli módon megnövekedett a háztartások villamos- energia szükséglete. — Milyen műszaki megoldások révén sikerült ilyen szép eredményeket elérni az energetikai iparban, s mi várható még ezen a téren? — Iparunk máris gyárt 150, 200, 300 'tg 500 ezer kilowatté® turbinákat. — hangzott a v-': -z. Ezeknek fontos szere: ":k volt az óriási erőműv: építésében. Tudnivaló, hegy ha azonos területen nagyobb teljesítményt koncentrálunk, úgy olcsóbb az erőmű-építés, korszerűbb műszaki megoldásokat lehrt allcalmazni. tehát az erőmű üzembe helyezésének határidejét is előbbre lehet hozni. Az utóbbi években a szovjet erőműépítő szervek egész sor nagy hőerőművet adtak át rendeltetésének. Huszonötezer magyar gépkocsi Európa, Ázsia és Afrika országútjain Tizenöté vés a Csepel Autógyár Most ősszel lesz 15 éves a Csepel Autógyár. Az itt gyártott Diesel tehergépkocsik már 15 éve rójják Európa, Ázsia és Afrika országútjait, útvesztőit. A Csepel Autó, — motorházának homlokán a büszke csillag — emblémával, — sok-sok országban öregbíti a magyar ipar, a magyar munkás becsületét. Huszonötezer autó — pontosan ennyi gördült ki a csepeli gyár kapuján — külföldi országutakra 1949 őszétől napjainkig. S mennyi maradt itthon? S mennyi motor — melyeket szintén itt gyártanak — a traktorokba, dömperekbe és az Ikarus autóbuszokba? Hogyan és mennyit fejlődik egy gyár 15 év alatt? E kérdésre próbáltunk választ keresni a gyár műhelyeiben és irodáiban. Nehéz lenne eldönteni, hogy mikor volt nehezebb a helyzet. — 1949-ben-e, amikor a gyárat elindították „próbaút- jára”, vagy most 1964-ben és a következő években-e, amikor évenként többezer nagyteljesítményű, speciális teherszállító autót kell el- inditaniok és már nem is próbaútra, — versenyt futva nagy ellenfelükkel, a korszerűséggel és az idővel. A Csepel Autógyárban több mint nyolcezer ember dolgozik. Többségük ott volt a gyár születésénél is. Azóta a gyár vezető értelmiségévé, kiforrott szakmunkásokká, a gyár törzsgárdájává nőtték ki magukat. Szendrődi Valér, a gyár vevőszolgálati osztályának vezető mérnöke egyetlen mondattal jellemzi a gyár életerejét: — „1949-ben indultunk és 1950-es évek elején kocsijaink már Tibetben a legnehezebb hegyi utakon vizsgáztak és állták a próbát”. „A vele történt beszélgetésből a következő kép állt össze: A teherautókon kívül a Csepel Autógyár gyártja a 2, a 4 és a 6 hengeres Diesel motorokat is az autóbuszokhoz, dömperekhez, traktorokhoz, sőt emelőtargon cákhoz és kisebb hajókhoz. Négy hengeres egységekben számítva évenként 17 ezer motoregységet gyártanak és ezzel egyidőben 4 és félezer teherautó gördül ki a gyár kapuján. Mindezek mellett gyártanak autóbusz alvázakat és sebességváltókat is. A régi típusú 3 és 4 tonnás teherkocsik gyártását abbahagyták. Ma öttől-ti- zennégy tonna teherbirásig több típust gyártanak, de a fejlődés nem tűr megállást és már tervezik az új konstrukciókat is. — Az utóbbi években a speciális kocsikra, a tej-, olaj-, bor- és cementszállitó kocsikra álltak rá, mert a „kommersz” típusokkal nem tudták felvenni a versenyt a nagy szériában gyártó nyugati cégekkel. Ma is, jövőre is tehát a tő feladat a nagyteljesítményű 7—14 tonnás speciális szállítókocsik gyártása, mert ezek versenyképesek a világ minden piacán. Ma a gépjármű-ipar nagy konjukturájót éli. A baráti, szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió, — évek óta a legjobb vevők. Most olyan mennyiséget rendeltek a gyártól, melyet csak kemény erőfeszítésekkel tudnak hiánytalanul kielégíteni. És évről évre új vevők jelentkeznek — a gyarmati sorból nemrég felszabadult országok. Ezekben az országokban a civilizáció megteremtését törvényszerűen a közlekedéssel kezdik. Addig nincs ipar, nincs kereskedelem, nincs életszínvonalnövekedés, amíg nincs közlekedés. Gépjárművet — látszólagos ellentmondás — mégsem könnyű eladni. Bár állandóan ötvenen-hatvanan kutatják, vizsgálják a külföldi piacokat és a vevők igényét, mégis a gyár borsos tandíjat fizetett, amíg megértette: a gyártásnál mindent, figyelembe kell vennie. A vevő ország klímáját, helyi szokásait, útviszonyait. stb. Mert az eladással korántsem ér véget a kereskedelmi tevékenység. Legalább tíz évig, tehát a kocsik „haláláig” kell gondoskodni valahol Afrikában, vagy Ázsia mélyén közlekedő gépkocsihoz az alkatrészekről, a szerszámokról, szervizről és sok helyen szaktanácsadásról is. Legdöntőbb az alkatrész. Az autói nar szállóigéje: rossz gépkocsi nincs, csak tartalék alkatrésszel rosszul ellátott gépkocsi. A magyar autógyártók komolyan veszik ezt a szállóigét A jó konstrukción kívül ez a magyarázata annak, hogy évenként újabb és újabb piacokra törnek be a Cse- pel-gyártmányok. Legutóbb Indonézia jelentkezett igényével kétszázötven D 450- es típusú kocsiért. A gyár kollektívájának a 15 éves évfordulón mi adhatna nagyobb elismerést annál, hogy kocsijaink a világ minden táján futnak és az afrikai, a szovjet és a kínai sofőrök este leszállva a „nyeregből” szeretettel simoeatiák szemükkel a Csepel autót. Suba Andor Különleges szállítókocsik a Csepel Autógyár átvevő telepem Hogy csak néhányat említsünk, ilyen volt a balti, a dnyeperi, a litván erőmű is. Ezek mindegyikének több mint kétmillió kilowattos a teljesítménye. Jól dolgoznak azok az erőműépítők is. akik a szovjet folyókon emelnek egyre újabb és nagyobb vízierőműveket. A volgai Lenin és XXII. Kongresszus erőmű már több éve működik, s ugyancsak áramot ad az Irtisen, a Nyémenen és _ a _ Dnyeperen emelt új erőmű is. Az év elején működésbe lépett a bratszki erőmű is, amely a maga nemében páratlan a világon. Bratszk kapacitása 3 millió 600 ezer kilowatt, de a Jenyiszejc-n még ennél is nagyobb teljesítményű erőmű épül: a krasznojarszki. — Milyen ütemben halad a szovjet mezőgazdaság villamosítása? — Ismeretes, hogy 1954- ig a kolhozok és a szov- hozok áramellátását sok tízezer kis erőművel igyekeztünk biztosítani. Ez a villamosenergia azonban igen sokba" került. Napjainkban arra törekszünk, hogy falun is az állami, központi villamoshálózatot fejlesszük. Az eredmény: az oroszországi födereció- ban 1956 óta több mint megnégyszereződött a kolhozok és szovhozok villamosenergia felhasználása. Manapság a falusi dolgozó el sem tudja képzelni a munkáját villanymotor nélkül. A villamosenergia segítségével készíti elő a takarmányt, feji a tehenet, nyírja a birkát, dolgozza fel a szemes terményt, termeszti a melegházi zöldséget, gyümölcsöt és így tovább. — Milyen tervek vannak a szovjet energetikai ipar további fejlesztésére? — Húsz év múlva a Szovjetunió másfélszerany- nyi villamosenergiát fog termelni, mint amennyit jelenleg a világ összes többi országai együttvéve. Ez annyit jelent, hogy az ipar energiafelhasználását sikerül majd tízszeresére emelni. De még ennél is nagyobb arányú lesz a közlekedés, a mezőgazdaság és a háztartások villamosítása. Ahhoz, hogy az első szovjet hőerőműtől, a kasirsz- kitól eljussunk a dnyepperi nagy, modern erőműig, négy évtizedes utat kellett megtennünk. A dnyepperi erőműtől azonban, ahol a jelenleg legnagyobb, 300 ezer kilowattos szovjet gépegység dolgozik, néhány év alatt eljutunk már a milliós nagyságrendű gépekkel dolgozó erőművekig. A tudósok, a tervezők, az épi- tők s természetesen a kohászok és a gépgyártók, máris teljes lendülettel ezen munkálkodnak. — Mi a legfontosabb ahhoz, hogy a Szovjetunióban megvalósuljon a villamosenergia bősége is? — A fejlődés fő irányát a párt és a kormány már megszabta: elsősorban nagy hőerőműveket kell építeni. A hétéves tervet követő 15 éves időszakban a Szovjetunióban átlagosan heten- kint 500 ezer kilowatt új kapacitás lép majd be aa energiatermelésbe.
