Szolnok Megyei Néplap, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-04 / 233. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1964. október 4. Csehszlovák kulturális | érdekességek^ Pavel Kohout és Verne 1962. januárjában mu* látták be először a prágai S. K. Neumann Színházban Verne Gyula „Utazás a világ körül” című regényének színpadi változatát. Az átdolgozás Pavel Kohout cseh költő és drámaíró munkája. További húsz csehszlovák színház vette át és tűzte műsorra Verne Gyula világhírű regényének e színpadi változatát, Az átdolgozás azóta meghódította a külföldi színpadokat is — legelőször Berlint. Az idei nyár folyamén TV-filmként sugározta a darabot a müncheni televízió. Majd vendégrendezésre hívták meg az átdolgozás kezdeményezőjét és első rendezőjét Václav Lohniskyt Belgiumba. BECKETT, FRANZ, KAFKA ÉS BRECHT A PRÁGÁI ,.SZÍNHÁZ A KORLATON” műsorán Két egymástól független együttes működik a csehszlovák főváros népszerű színházának a „Színház a Korláton” színpadán, egy pantomim és egy prózai együttes. A jól ismert pantomim együttes Ladislav Fialkával az élen — az elmúlt színházi évadban fejezte be a szovjetuniói és skandináviai vendégjátékát — augusztustól október közepéig pedig az, USA-ban. Kanadában, Mexikóban és Latin-Amerika országaiban vendégszerepel. Ezután tíz napot Londonban tölt, ahol filmet forgat azt ottani TV részére. Ezt követően ismét megjelenik törzsszínpadán hogy februárban mégint ezúttal harmadszor gyönyörködtethesse a Német Szövetségi Köztársaság közönségét. A „Színház a Korláton” prózai együttese nagy gonddal készítette elő két őszi bemutatóját Sámuel Beckett: „Várakozás Go- dotra”, valamint „A lecke” kerül a közönség elé. Az együttes Kafka: „Per”-ét is bemutatja. Célul tűzte ki, hogy megszabadítja Kafka művét m hagyományos misztikus metafizikai tolmácsolási felfogástól. EGY ÉVES A PRÁGÁI „IRODALMI BOROZÚ” Csupán egy év telt el azóta, hogy megalapították a prágai „irodalmi borozót” a VIOLÁ-t s máris oszthatatlan tartozékává vált a prágai kultúrélet- nek. Itt vitatkozik irodalmi kérdésekről kötetlen formában az irodalmi érdeklődésű fiatalság. Itt születnek meg első kísérletei a költészet sajátos tolmácsolási módjának. Szívesen látogatnak el ide a külföldi vendégek is. Az eddig megtartott előadások száma meghaladja a 350-et. A „Kié a jazz” című műsor száz, előadást ért meg. A Ginsberg amerikai költő művének szentelt műsor már ötvenszer került a közönség elé. Vladimir Holan mai cseh költő „Egy éj Hamlettá” című műsora, ugyanúgy mint L. Ferlinghetti „San Franciscobol startolok”. Frantisek Hrubin „Szárny- kürtnek írott románca”, avagy a szovjet Veznye- szenszkij „Ellenvilága” — szerzői és rendezői felfedezésének tekinthető. Az új évadban a világ- irodalom költői közül G. Core, I. Babel. A. Ahmatova, a hazaiak közül pedig Frantisek Halas. Vladislav Vancura és Miroslav Holuh hangzik majd el ezen különleges .Irodalmi borozó” pódiumán. ÉRDEKES, SZÉP KÖNYV | A CSEHSZLOVÁK fővárosról Az Orbis kiadóvállalat- ] nál jelent meg „Az 1964. Prágájának Könyve”, úgy | tárja elénk a csehszlovák | fővárost, ahogyan azt Ilja f Erenburg ecsetelte igen ta-1 lálóan: Itt minden ellentét-! ben áll egymással — írja $ — és mégis, mindenütt a $ legtökéletesebb összhang J észlelhető, különböző ko-1 rok változatos épületei fo- i nódnak itt egymásba. Prá- j ga — a megtestesített szél- rózsa — leheletével érin- < tette a francia gót stílus, de megtalálható itt a ró-! mai reneszánsz is, mégis ] új lett itt mindennek — j igazi hamisítatlan cseh ar- j culata. A képzőművészetnek szentelt kép az 1964-esf Prágából írott könyvek, j Megtalálni benne a prágai? várban feltárt értékes ké- \ pék, szinte detektívregény- be illő történetét. Betekin- ] tést nyújt a Nemzeti Kép- ] tár gyűjteményeibe, s elvezet a ma élő kénzőmű- vész generáció műtermeibe i is. Áttekintést nyújt mind- j azokról a művészekről, akik bármi módon is ábrá- ' zolták Prágát. A szobrá-1 szatnak szentelt részében ] elkalauzol bennünket Péter? Pariér műhelyén keresztül ] minden, a mai Prágát díszítő szoborhoz, foglalko- | zik a gótikus Prága, a I XVI. század. valamint \ napjaink közhasznú művé- ) szetével. Számos példával ‘ bizonyítja, mily jól örökítették meg Prágát úgy a! hazai, mint a külföldi pos tabé!vegeken. A mű archi tektonikus része nemcsak j a prágai barokkal ismertet j meg bennünket, de közli velünk a prágai műemlé j kék jövőjét is. j A könyv 400 különböző j korban élt művész munká- j ját tartja számon, továbbá j említést tesz a mai Prágá- j ban élő 2500 képzőművész j munkájáról is. Valamennyien, akik bár- \ miképpen is hozzájárultak j Prága mai arculatának kialakításához, benne szere- ] oelnek a könyvben. Talál kozunk Picassoval a gótikus mesterek mellett, Jan j Zrzavv szomszédjában ott; találjuk Rousseau vámőrt, j a modern építészet Dien- zenhoffer mellett foglalt j helyet Dr. Emanuel Poche állí-j tóttá össze ezt a kiváló \ könyvet, sok kitűnő tudós-1 sál, művésszel, és fényké-1 péssziél együttműködve. Nagyszerű idegenvezető j ez a mű, nemcsak jó áttekintéssel, de szórakoztatással is szolgál olvasó- j jának. NÖVEKSZIK A TUDOMÁNYOS IRODALOM IRÁNTI ÉRDEKLŐDÉS Prága 115 népkönyvtárában 1 és fél millió kötet áU a dolgozóik rendelkezésére (a városnak több mint 1 000 000 lakosa van). Ez a könyv-mennyiség évente kb. 100 000 kötettel gyarapodik. Az idei évadban 114 574 olvasó vette rendszeresen igénybe a könyvtárakat — ez csaknem 6000-rel több mint az elmúlt esztendőben. Az olvasók az első félév folyamán kb. 2 és fél millió könyvet kölcsönöztek ki, tehát 70 000-rel többet, mint az elmúlt évben ugyanennyi idő alatt, j^áplár András még ja** vakorában van, túl már a harmincon, de még jóval innen a negyvenen. Megy az utcán, kezében görbe bot, szeme erre-arra jár, mintha azt vizsgálná, hogy mi változott meg az udvarokon, kerteken tegnap óta. Na lám. Bittóéknál nagymosás lehetett, mert szárítókötélen teméntelen ruha leng, lobog fától fáig az udvaron. Kis Gáspár most sem egyengette el a gödröket az utcán, úgy maradt, ahogyan a vontató felvágta a múltkori esőben... igeh, ezt az embert be kell hívatni a tanácshoz. Botját a levegőbe csapja, által akar menni a túlsó oldalra, mert a kisvendéglő előtt egy szekér áll két lóval, de nincs levetve az istráng. Valahányszor, ha valami hanyagságot, vagy mulasztást talál a faluban, nagyobbat dobban a szíve. Különösen mostanában, mert elég izgalmas napjai vannak. Kútfúrókat várnak az első artézi kutat hozzák a kis falunak és az Szabó Pó1* A benső ember — Hol? Hát itt ni. Mi előttünk. A sarkon. — Villáján jó fél túróspalacsinta, s vele egyet kavarint, s befalja. így néz az asszonyra. 4 z asszony, Hajdú Sári csak néz. ö is, mint az ura, együtt nőttek em- bernyi emberré a faluval. Hiszen Kökényes, negyvenöt előtt egy többezer holdas birtoknak volt a birkatenyésztő központja, három nagy hodállyal, juhászházakkal, cselédistállókkal, s közelebb-távolabb vagy három mély kúttal. A férje faragóbéresnek a fia, ő va- liamivel több: a magtáros és éjjeliőrnek a lánya... és most artézi kút... meg... a néhány lézengő juhász helyett négyszáz lélekből van a környezet! most a nagy kérdés, hogy hová is fúrják a kutat? Majd ő ezt kijelöli... Amolyan benső ember. Csak „belül” dolgozik a faluban, raktáros és felvásárló a szövetkezetben, tagja a községi tanácsnak, felügyelőbizottsági tagja a termelőszövetkezetnek, lősgazda. jWwv r gyszóval, van neki ® gondja, abban hiba nincs. A gyerekek már visszamentek az iskolába, az asz- szony kint terített neki a kertben, a szőlőn inneniétől, ahol rózsák is vannak. S a szőlő fölött olyan derűs, olyan békességes a délutáni nap. Mert ennek a szőlőnek híre van. Mindössze is háromszázhúsz négyszögöl, s az elmúlt évben tizenhét hektoliter bor termett rajta. Ez annyira hihetetlen, hogy még a finánc se akarta elhinni a szentnek se. — Nem lesz ez annyi, hájjá, elvtárs! — okoskodott, amikor a bevallás alatt benyitott az elmúlt év őszén. — Vakuljak meg, ha nincs tizenhét hektó — érvelt a gazda. — Hátha maga ennyire állítja — nyugodott meg a finánc, de elég az hozzá, hogy csak úgy este nyolc óra tájban ment el s ült fel a biciklire. Nem volt különösebb baj, csak tán any- nyi, hogy a saját biciklijét egész úton, amíg csak haza nem ért, folyton-folyvást Csillagnak, gyermekkorában az édesapja kedvenc lovának nevén szólította. — Jönnek ezek a kútfúrók, vagy nem jönnek? — ült le ezen szókkal az asz- szony a kerti asztal mellé, amikor a rakott-palacsintát férje elé tette. — Tán... jönnek. Az előleget felvették, a szerződést aláirták. — Azért kérdem, mert... az egész falu azt mondja, hogy lesz is itt artézi kút? Hörbölhetünk továbbra is az itatókútból... — Ne féljen a falu, amíg engem lát — mondja tovább: — Te csak arra ügyelj, hogy legyék kéznél őrös, terítő, szalonna, kenyér, meg poharak, mert... itt lesz az artézi kút, ni — s fejével a szőlők fölött az utca felé int — Hol? Egy férfikalap bukkan fel a szőlősarkon túl. Aztán bi- cilki csörren, utcaajtó nyílik, fiatal ember jön, Serfőző János, brigádvezető. — Jónapot kivánok! — Szerbusz! Mi szél hozott erre? Ülj le, na — s odább húzódik a lócán. — Csak úgy... jöttem... — J eül s nagyot fú inkább, mint sóhajt. — Ahá! A kútfúrás... gondolja, de tán inkább tudja, Káplár András a szemével a feleségének int. Ami azt jelenti, hogy hozzál csak egy órossal. Az asszony szó nélkül megy. Serfőző rágyújt, s utána erre-arra nyújtogatja a nyakát: — Nem jöttek még? — kérdezi. — Kik? — Hát a kútfúrók. — Szóval, téged is nagyon érdekel? — Hát persze. Mert az úgy van, András bátyám, hogy... mégis csak ott lenne az a kút jó helyt, mielőt- tünk. Onnan erre is vezet az utca, aztán, ha négy, vagy öt házzal feljebb megyünk, szinte központon van, hát nem igaz? — Jó, jó, majd meglátjuk, de most vedd fel csak. Kóstold meg — s teleönti poharát Koccintanak. Serfőző felhajtja a bort, utána kissé derűsebben néz belé a délutánba, s kezdené megint a saját házuk előtti bizonygatását, amikor most nem kalap, hanem egy ha- jadonfej bukkant által a szülők felett. — Aha! — gondolja megint a benső ember, vagyis Káplár András, mit is akarhat? A kutat. Ez is a kutat! Baj lesz itten, ha ő nem áll erősen a talpán... S szeme megint a feleségének int. Ami azt jelenti, hogy bort, poharat. Mert a bor jó. A bor nagyon jó. A bor árkokat temet bé, haragosokat békít ki, sírt ás, de lakodalmakat is csinál, ó, a bor annyi mindenre jó. Miért ne lenne arra is jó, hogy kijelölje, hova is fúrják azt a kutat? • genám, de... ha Káp• lár András bort iszik, nem tehet róla, de mindig balra, vagyis az igazság felé iszik, és mennél többet, annál inkább közelebb ama... ,,végső igazsághoz”. Most is az történt. Amikor már lehettek úgy hatan, vagy heten, és mindenki próbálta megmagyarázni a maga igazát, felállt. — Egyszóval — mondja — az iskola előtt lesz az artézi kút, a gyerekeknek is jó, meg úgy is illik. — Az emberek meghökkennek. S csak pislognak. — Hiszen az... kint van a műút mellett és... ott vágjanak a kölykök pocsolyát? — Tényleg a pocsolya... meg a műút... gondolkozik Káplár András. — Községfejlesztési adóból gyűlt a kút ára össze, legyen csak ott, a falu leg- közepén — zengi egy ember, Csiklód Sándor érthetően. Hiszen az ő háza van pontosan a falu legköze- pén. — Ami ma közepe, holnap már széle lesz — emeli fel más ember a hangját — Igaz! Máris kezd a falu amarra, keletre nyúlni., j — Jobb is, mert hamarabb feljön a napi — kiáltja valaki. Káplár András röviden szeretné végre tisztázni » helyzetet — A tanácselnök háza előtt legyen — mondja ki megfellebbezhetetlenül. — Na de miért? —- kérdezik szinte mindannyian. — Azért, mert... valahol csak lennie kell, és a tanácselnök se rossz ember éppen, megaztán... — De ha még egyszer választás lesz és ő bukik, de ott marad a kút!... — Tényleg — rebegi le- törten és leülj Motorzúgás robban belé a hirtelen támadt csendbe. Fék reccsen, nyereg nyekken, két ember jön be. Egyik a tanácselnök, a másik az ipari osztály előadója a járástól. Az elnök már jöttében lebegteti a papírt: — Megvan a falu távlati terve, András! — Igen? Hát most mégis... az artézi kútról lenne szó... — lép elébe bizonytalanul. — Hát az is Itt van. Ide nézz! Itt megyen le mellettetek az utca, itt van előttetek ez a gidres-gödrös hely jobbfelől, eszerint... ezt a helyet parkosítani, a kút meg aztán vagy ide kerülne ti elébetek, vagy pediglen egy kicsit lentebb és túliétól, ahol mi lakunk... — s kérdőn, némi szorongással néz Káplárra. ■káplár Andrásban fel** villan még egyszer régebbi vágya, ábránd ja, hogy itt lenne a ház előtt a kút, de aztán mindent elborít a víz csobogása, csattogása és a faluját látja* messzebbről, fénylőn, kémények füstölögnek, esti villanyégők égnek és nyárfák nőnek belé az égbe és estébe. Valami nagyot szeretne mondani az embereknek: — Nem minden próféta« nak hajlik maga felé a keze, és éppen ezért a kút nem itt lesz, hanem itt ni! Ahol kezdődik a libalegelő. De miért? Azért, mert egy év, vagy tíz év, de törpevízmű viszi bé a vizet minden konyhába, házba, udvarra, aztán meg... csinálhatnánk fürdőt. Tíz vagy tizenkét kádas fürdő elég, nagy szabad medence, vagy tó, egyrészt az artézi víz, másrészt az Ér vize... ahogyan beszél, ujjai matatnak a papír ábráin, vonalain. Az emberek néznek, hallgatnak, aztán szinte egyszerre nyúlnak a pohárért, hát így is jó, persze. Meggyes László: Fák
