Szolnok Megyei Néplap, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-30 / 255. szám

1M4. október 30.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

A KÉPZŐMŰVÉSZETI NEVELÉS KORSZERŰ TORMÁI

/ászárokszá llástól

a Práter stadionig

Legfontosabb: az ismeretterjesztés

Az alumíniumlemezből készült láda mérete 25x100 X70 centiméter. Súlya 38 kilogram. Tartalma 11 darab színes reprodukció — XIX. és XX. századi nagy mesterek (Munkácsy, Szi- nyei, Rudnay, Fényes, Der- kovits, Szonyi stb) művei és a mai fiatal művészek alkotásai. Az alunrfniumlá- dék a megyében működő művelődési autókom indulnak útnak a tanyavilágba. Ha megérkeznek rendeltetési helyükre, 5 perc alatt kiállítást varázsolnak belőlük. Bekapcsolják a magnetofont — amelyet ugyancsak az autó visz magával — és máris hallható a kis- tárlait népszerű magyarázata: miért szépek ezek az alkotások, mi a rézkarc. «

A kistárlatok népszerűsége

A Képcsarnok Vállalat legújabb vállalkozásáról szólt a beszámoló, amikor az újszerű vándorkiállítás első három kollekcióját átadták Békés, Csongrád és Hajdú megye számára. Azóta, mint ismeretes, többezren nézték meg a kistár- lalókat s bebizonyosodott, hogy a képzőművészeti nevelésnek egyik igen népszerű, hatásos módszerét dolgozták kij

Ám ez csák az egyik forma. A Művelődésügyi Minisztérium közművelődési főosztályán az elmúlt hetekben foglalkoztak a képzőművészeti nevelés országos helyzetével; s igen sok problémát elemeztek, több újabb lehetőségre hívták fel a figyelmet. Megállapították például, hogy a képzőművészeti nevelés ma még távolról sem kielégítő a művészeti ízlés elmaradottsága, a giccs kedvelése a korszerű művészeti szemlélet hiánya sokoldalú fel- világosító munkát kíván;

Bővíteni kell a képző- művészeti körök nevelési programját. Az országban jelenleg több mint 350 képzőművészeti kör működik, körülbelül 10—11000 taggal. (A körök egyharmadá- ban gyermekek vesznek részt.) A vezetők szakmai munkája színvonalas, túlnyomó többségük főiskolát végzett szakember. Hiba azonban, hogy a körök egy részénél nem folyik rendszeres oktató-nevelő munka, képzőművészeti ismeretterjesztés. A rajzolás festés mintázás alapelemeinek elsajátítása ezt nem pótolja. A fejlesztési terv, amelyet a Művelődésügyi Minisztérium és a Népművelési Intézet az elmúlt hetekben dolgozott ki, a legfontosabb tennivalók között említi a képzőművészeti körök és a többi műkedvelő művészeti ág együttes munkáját. A képzőművészeti körök tagjai például hasznos tanácsokat adhatnak a színjátszónak a díszletek elkészítésében, a jelmeztervezésben. Különösen gyümölcsöző lehet az együttműködés a bábmozgalomban. A műfaj sajátosságaiból adódóan (bábdíszlettervezés, stb.) fokozott érdeklődés mutatkozik a képzőművészetek iránt. Helyes lenne, ha a bábosok, azokban a városokban községekben, ahol erre lehetőség van, rendszeresen látogatnák a képzőművészeti körök foglalkozásait A művészeti csoportok, szakkörök tagjainak képző- művészeti nevelését előadások, műelemzések, mú- zemulátogatások közös megszervezésével is szolgálhatják a képzőművészeti körök. így megvalósulhat a komplexebb képzőművészeti nevelés; a modern haladó művészeti törekvéseket nemcsak a körök tagjai ismerhetik meg, hanem a résztvevő nézők, felnőttek és gyermekek i&

Tárlatvezetés

A program azonban nem szorítkozhat pusztán az egyes alkotások megismerésére. A legfontosabb feladat jelenleg az ismeret- terjesztés körének kibővítése, új módszerek, új ismeretterjesztési formák bevezetése. Ilyen újszerű kezdeményezés alakult ki a közelmúltban például Fejér megyében. A kihelyezett kiállításokhoz a legjobb képzőművészeti előadókat küldik; megnyitójukat végighallgatják a helybeli rajztanárok, a képzőművészeti szakkörök tagjai is a

hallottakat, valamint a rendelkezésükre bocsátott írásbeli anyag alapján a továbbiakban a tárlatvezetést ellátják. Ahol erre mód van, be kell vonni a tárlatvezető munkába a fiatalokat is. Követendő példa ugyancsak a budapesti Műcsarnok kezdeményezése, — 150 VII. osztályos úttörő részére 2— 3 foglalkozásból álló „tárlatfelelős tanfoyamot” rendeztek azzal a céllal, hogy a tanfolyamon résztvett fiatalok — a kapott útravaló- val — a kiállítások propagandistái, népszerűsítői legyenek társaik körében, s ilyen módon is segítsék a képzőművészeti érdeklődés felkeltését. Erre nemcsak Budapesten van lehetőség.

Öltözködési és lakáskultúra

A képzőművészeti kutúra terjesztésének egy másik, korszerű formája a díszítő- művészeti szakkörök meg- újhodott tartalmú munkája. Régebben pusztán a népművészeti díszítőelemek megismerésével és megismertetésével foglalkoztak. Néhány éve kialakult az a meggyőződés, hogy ez korántsem elég, meg kell ismer kedndök a lakáskultúra és az öltözködés korszerű eszközeinek, formáinak elméletével és gyakorlatával is. Ily módon a gyakorlati tudnivalók egész sorát sajátítják el a résztvevők; megismerkednek a különböző anyagokkal, színekkel, formákkal, aszerint, hogy tex- till 1, bőrrel, fával vagy fémmel kívánnak foglalkozni. Ezeknek a köröknek a munkájában újabban több asszony és lány vesz részt, olyanok is, akik a népművelés más ágazatai iránt jelenleg még nem érdeklődnek.

Tamás István

Hosszú volt az út, amíg az árokszállási önkéntes tűzoltók negyedikek lettek a bécsi nemzetközi versenyen. Járási, megyei, területi, majd országos versenyen vettek részt és mindenütt az első helyen végeztek. Az országos verseny megnyerése után érkezett a hír; az árokszállásiak képviselik Magyarországot Becsben Dunaújváros csapatával együtt,

Nemzetközi

mezőny

q stadion gyepén

Nyolc állam tizenkét csapata találkozott a híres bécsi stadionban a Nemzetközi Tűzoltó Szövetség meghívására — mondja Gregor Miklós, a győztes csapat egyik tagja. — A két napos versenyen szerelési gyakorlatban és stafétában mértük össze erőnket. Két fokozatban, a bronzban és az ezüstben indultunk. Az előbbiben mindenki a megszokott, begyakorolt posztján végezte a gyakorlatot, az ezüst fokozatban kisorsolták, hogy ki melyik poszton lesz.

Nagyszámú nézőközönség előtt a vendéglátók által

Kicsi » gyerek, magas a kút

adott kitűnő felszereléssel indult a verseny.

Gisrwl

q tömlőtekercs — az eredmény 70 másodperc

— Nagy izgalommal készültünk a szerelésre — emlékezik vissza Csikós Alajos parancsnok. — Ebben a versenyszámban az összeszokottság a döntő. A legnehezebb az volt, hogy Bécsben mindenki más poszton volt, mint idehaza. Szerencsére zökkenőmentesen ment minden és 70 másodperc alatt üzemkész állapotba hoztuk a 800 liter percenkénti kapacitású fecskendőt.

A szerelési gyakorlat után a staféta következett. A csapat tagjainak 50 métert kellett futni teljes felszerelésben;

— A „fiúk”, Faragó Tibor, Böbék Imre, Kókaá Ferenc, Kovács Sándor, Koós József, Nagy P. László, Csikós József, Mustó Sándor, Gregor Miklós becsülettel helytálltak itt is — mondja a parancsnok.

Ä zsűri tévedett

Szándékosan mondta ezt a szót, hiszen ezen múlott a csapat első helyezése. Ugyanis az árokszállásiak már „öregfiúk” és a szabályok élteimében a versenyben ezért 20 pontot kaphatnak. A versenybíróság azonban összetévesztette őket a fiatal dunaújvárosiakkal. Dunaújváros nem ért el helyezést, ezért az árokszállásiakat megillető 20 pont is elveszett. Ha az öregek kapják, akkor megnyerik a versenyt a jelenlegi győztes Francia- ország előtt. Egyelőre Magyarország óvást nyújtott be és most izgatottan várják az ítéletet

Baráti beszélgetés abasari rialing

meglett

— A verseny után a magyar csapat vendégül látta Jugoszlávia és Csehszlovákia együttesét — meséli Faragó Tibor. — Baráti hangulat alakult ki a hajnalba nyúló találkozón. Jóleső érzéssel hallgattuk búcsúzó vendégeink szavát: az egész versenyben az abasári volt a legjobb;

Természetesen ezt csak tréfának szánták, hiszen minden résztvevő elégedett volt a szervezéssel és az ellátással. A nemzetközi versenyt megelőzően az ausztriai önkéntes tűzoltó csapatok versenyeztek nagy lelkesedéssel és hozzáértése sei. A külföldi résztvevők mindegyike megdicsérte az osztrákok felkészültségét.

Vitrinben az ezüsttál

Az ezüsttál csillogása most is eszükbe juttatja a kinn töltött négy napot és az itt szerzett értékes helyezést. Az emlékplakettek a családi emlékek közé kerültek. Jóleső érzés látni őket, különösein az árokszállásiaknak. Az állandó gyakorlat, az 1927 óta tartó önkéntes munkának megérett a gyümölcse, a nemzetközi elismerés. És ezt a jó érzést erősíti a remény, hogy a helyi ifjúsági csapat, amely országos harmadik helyezett, követi az öregebbek példáját

— Szertnénk a következő nemzetközi versenyt megnyerni Jugoszláviában — mondják búcsúzóul. — Reméljük sikerülni fog.

Tóth László

Komarov űrhajós jegyzetei a Krasznaja Zvezdában

rov ezredes —; hogy gyakorlatilag minden egészséMoszkva (TASZSZ)

A Krasznaja Zvezda című szovjet katonai lap megkezdte Vlagyimir Komarov, a Voszhod űrhajó parancsnoka jegyzeteinek közlését.

Komarov hadmérnök ezredes egyebek között megállapította, hogy a szovjet űrhajósok, és különösképpen Valentyina Tyereskova űrrepülése, majd ezt követően a Voszhod űrhajó útja „kibővítette a lehetőségeket az űrhajósok válogatásánál”. Az orvosok azt vallják — hja Kornages ember lehet űrhajós. Egyetértek ezzel, csak azt szeretném hozzátenni, hogy minden korszerű ismeretekkel, kutatói tapasztalatokkal rendelkező, erős, kiegyensúlyozott, jó közösségi szellemű ember alkalmas erre a feladatra.

A Voszhod űrhaó parancsnoka hozzáfűzte, hogy a három Voszhod-utas karakterét tekintve különbözik egymástól, mégis már a földön, jóval a repülés előtt, kitűnően megértették egymást (MTI)

„Különös” lány

Gizi szórakozottan babrált az asztalon fekvő gyufás- dobozzal és csak akkor nézett fel, amikor valaki elkapta előle, hogy rágyújtson. Hatan ültek a három, összetolt kis asztal körül. A lanyha délelőtti forgalmú cukrászdában úgy festettek, mintha bankettra gyűltek volna össze. A többiek néha túl hangosan vitatkoztak. Élvezettel lubickoltak a „szabadság” boldog tudatában, és szinte hencegtek főiskolás mivoltuk szokatlan kötetlenségével. Az előadás után kissé fontoskodva jelentették ki; most pedig megiszunk egy kávét, és holmi kis szolid tüntetésnek beillett, ahogy a csoport egy része bevonult a cukrászdába. Talán hasznosabban is eltölthetnék ezeket az előadások közötti üresjáratokat, de még nem lendültek bele a megszokott munka ritmusába, még mindennel csak ismerkedtek, elsősorban főiskolás mivoltuk újdonságával.

— Veszélyes film volt. Vagy azt hiszitek, nem ijeszthetett el sok fiatalt a falusi pedagógus pályától?

— Őszinte film volt és elgondolkodtató.

— Éppen ez az. A tanítónők sehogy sem találhatták meg a boldogságukat abban a környezetben. És az meg olyan frázisszerűen hatott, hogy végül is a hivatásukban találták meg ezt a boldogságot. — Mondta ki végső ítéletét az egyik magyar filmről kezdett vitában a Gizi mellett ülő fiú, akiről az első pillanatban látszott, hogy mindnyájuknál idősebb, tapasztaltabb. Ezt a többiek is mintha tiszteletben tartották volna, elhallgattak, csak Gizi kockáztatott meg egy óvatos ellenvetést;

» Hát nem így igaz? Nem találták meg a boldogságot valóban a hivatásukban?

— Hivatás? Mondd meg nekem, hogy mi az? Az ember becsületesen elvégezheti a munkáját, még örömet is találhat benne, de hivatás? — fordult hozzá a fiú gúnyos kíváncsisággal.

— Én azt hiszem, mégis csak lennie kell ilyennek. Elképzeltem, hogy engem boldoggá tesz majd, ha gyerekekkel foglalkozom.

— Nézd Gizi! Te most jöttél Pestről, én pedig egy kis faluban már tanítottam. Ne hidd, hogy minden rózsaszín.

— Nem, tudom, hogy nem az, két nyáron tanyasi gyerekeket neveltem, és mégis.

— Tudod, milyen kiábrándító amikor már egy fél évig tanítottál földrajzot, és valamelyik gyerek azt mondja az osztályból, hogy Afrika Ázsia fővárosa? Aztán lejön valaki a városból és a szemedre veti, hogy nem tartottad be a rendtartásban előírt didaktikai módszereket. Akarva-akaratlanul sokszor a gyerekeken töltőd ki a mérgedet, pedig néha szívesebben az apjukat vernéd meg, akik még ma is tanulás helyett gyakorta disznót őriztetnek velük, és este hazamenve a kocsmából egésznapos mérgüket rajtuk verik le.

— Ez lenne akkor a hivatásunk. Nem elég csak a gyerekeket nevelni — így Gizi. A fiú felnevetett.

— Ügy gondolod, hogy én nem próbáltam? Az első évben nyakamba vettem a tanyavilágot, családlátogatásokra indultam. Néhol még a házba sem hívtak be, csak az udvaron beszéltek velem. Még bizalmatlanok hozzád, számukra még mindig tanító úr, vagy tanító kisasszony vagy. Nem, én azért nem vagyok pesszimista, ha az lennék, nem jöttem volna ide. Vissza akarok menni tanítani a faluba. Mert vannak olyan gyerekek, akikért érdemes. Csak türelmetlen vaeyok, és sajnos néhány év múlva rájön az ember, hogy vagy a hivatásáról, — ha

már te így nevezted —, vagy az egyéni boldogságáról le kell mondani. És ha nem akar egyedül maradni, mindenáron társaságra vágyik, esténként lassan ő is eljár majd a kocsmába;

— Nem. Ez nem így van — tiltakozott most már szenvedélyesen Gizi, mint aki érzi, hogy csak félig van igaza, de hiszi, hogy a másik igazsága sem teljes.

A többiek nem szóltak közbe. Elámulva figyelték ezt a furcsa vitát, ők még sohasem próbálták megfogalmazni magukban azt, amiről most itt szó van.

— A mai lányokról azt mondják, igyekeznek menekülni a kötöttségektől, nem tudják elképzelni a házasságot. Én mai lánynak tartom magam, és mégis azt akarom, hogy családom legyen, nekem is legyenek gyermekeim, valakihez ragaszkodni akarok. Én nagyon boldog tudnék lenni falun.

— Sok az eszkimó, kevés a fóka. Legfeljebb négy tanítónőre jut egy partiképes agronómus, — jegyezte meg az előbb „kivégzett” filmre utalva a társaságból valaki.

— Hallgas! — szólt rá dühösen Gizi;

— Még az a jó, hogy ennyire hiszel ebben — mondta a fiú elgondolkozva — különben hozzá se kezdjen az ember.

— Ha így gondolkoztok a hivatásotokról, akkor miért jöttetek ide? — fakadt ki bosszúsan Gizi. Már kifelé Indultak, amikor a fiú válaszolt a kérdésre;

— Mi is szeretjük ezt a pályát. Különben? Különben nem tudom. Talán azért, mert még azt hisszük, hogy nem szabad olyan könnyen lemondanunk semmiről;

Amikor elmentek, szinte teljesen kihalt a cukrászdái csak a három összetolt kis asztal állt úgy, mintha bankettet ültek volna körülötte.

Rideg Gáoar