Szolnok Megyei Néplap, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-28 / 253. szám

1«4. október 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ez is módszer, csak nem jó A szolnoki pedagógus KISZ szervezetben az eredeti időpontra kitű­zött vezetőség- és kül­döttválasztó taggyűlés elmaradt, mert a tagok közül sokan nem jöttek el. Ezért a vezetőség egy sokszorosított leve­let küldött azokhoz az iskoláikhoz és óvodák­hoz, ahonnan hiába várták a tagokat. így hangzik a levél: „Meg­kérjük Igazgató elvtár­sat, hogy legyen szíves iskolájában a követke­ző KISZ tagokat fele­lősségre vonni, amiért névszerinti meghívó el­lenére sem jelentek meg a taggyűlésen”. Itt következik a meg nem jelentek névsora, majd az újabb időpont, amikor az elmaradók jóvátehetik mulasztásu­kat, elmehetnek újból. Másodszor remélhető­leg el is mentek, hisz tudják azt az ifjú peda­gógusok és óvónők, hogy a vezetőséget se­gíteni kell, legalább annyira, hogy eljárnak a taggyűlésre, hogy a KISZ munkája is csak úgy ér valamit, ha nem kizárólag a vezető­ség dolgozik, hanem mindenki. De... De a taggyűlési meg­hívásnak, a megjelenés biztosításának az ilyen „meghívás” csak egyik csak a rosszabb mód­ja. Nem a legjobb, nem a legkövetésre méltóbb a hivatali felelősségre vonással érvelni. S te­gyük hozzá: nem is le­het. Remélhetőleg az új­jáválasztott vezetőség talál ennél meggyőzőb­bet is. Talán már a leg­közelebbi taggyűlésre való meghíváshoz, vagy akár meghívóhoz is. — borsi — Dooooroooooooooooooooooooooooooocxxxxxxxxxxxxxxxx» Tenyésztési előleg, takarmány s egyéb kedvezmény Nincs elég gyermek Jászfeleken ? Németh Lajos előadása a könyvtárban Hétfőn este rendezték meg a Verseghy könyvtár olvasótermében a Művészet és korszerűség sorozat má­sodik előadását, amelyen Németh Lajos kandidátus, művészettörténész ismer­tette a XX. század képző- művészeti irányzatait. A hallgatóság, mintegy szá­zan jelentek meg, nagy érdeklődéssel hallgatta a neves művészettörténészt, aki vetítettképes előadásá­ban vázolta a modem nyu­gati polgári képzőművészet fejlődését, törekvéseit. A gyönyörű színes dia- pozitívékkel szemléltetett előadás a résztvevőknek minden bizonnyal maradan­dó ismeretanyagot nyújtott. A sorozat novemberi, kö­vetkező előadását szintén Németh Lajos tartja majd, Magyar válasz a nyugati modem törekvésekre cím­mel. Szeretnénk külön meg­emlékezni arról a hasznos kis kiállításról, amelyet a könyvtár munkatársai az olvasóteremben a modem képzőművészet magyar iro­dalmából állítottak össze. Csupán azt sajnáljuk, hogy ezen a kiállításon nem lát­hattuk az e témára vonat­kozó külföldi műveket, amelyeknek pedig, tudo­másunk szerint, gazdag gyűjteménye van a Ver­seghy könyvtár birtokában. Tizennyolc millióval több naposbaiomfi A tanácsi irányítással dolgozó keltetőállómások az idén eddig kereken 18 mil­lióval több naposbaromfit adtak át a termelő üzemek­nek, mint a múlt év hason­ló időszakában. A csdbe- keltetősnél több mint 20 százalékos a növekedés, ka. csából 700 000-rel, libából 360 000-rel, pulykából pedig másfél millióval keltettek ki többet A háztáji gazda­ságok részesedése a kikel­tetett napos csibékből a múlt évi 30 millióról 33 millióra, libából 29 000-ril 149 000-re, pulykából 109 000-ről 214 000-re nőtt. Ugyancsak a baromfite­nyésztés erőteljes fejlődé­séről tanúskodnak a felvá­sárlás adatai is: a szerző­désre átadott pecsenyeba­romfi mennyisége egy év alatt csaknem kétszeresére emelkedett A karácsonyi pulykaidényre előkészített, s a tavalyinál sokkal na­gyobbra tervezett szállítmá­nyokkal pedig még tovább javul az áruarány. Országszerte megindult a tenyésztojás szerződésköté­si akció. A jövő esztendő­ben különösen a lúd te­nyésztésben lesz nagyará­nyú a fejlődés, A Szakszervezetek Me­gyei Tanácsának és lapunk szerkesztőbizottságának kö­zös rendezésében tegnap, újftó ankét volt a Néplap klubjában* jár azoknak, akik háztáji állatállományukra szerző­dést kötnek. A szarvasmar­ha hízlalási akció kereté­ben például már 1964. júli. us 1-től bármilyen súlyú és korú állatra lehet szer­ződni 1965. évi leadásra. Üszőt és tehenet csak kise­lejtezettet — ezt igazolni kell — lehet meghizlalni Minden leszerződött szarvas- marha után 400 forint elő­leg jár, a saját tenyésztésű, 12 kilogramm alatti súlyú borjú után 200 kilogramm abraktakarmányt is kap a szerződő. Ha az átadáskor a terme­lő nem igazolja a gümőkór- mentességet, kilogrammon­ként 20 fillérrel csökkentett vételárat fizet a vállalat. A selejttehén — üsző csereakcióban is érdemes résztvenni. Ha a termelő kiselejtezett tehenének pót­lására tenyésztésre alkal­mas üszőjét, vemhes üsző­jét tenyésztésbe állítja, s annak ellésétől számítva legalább egy évig tenyész­tésben tartja, az átadásra kerülő I—II. osztályú se- lejttehénért az érvényben lévő állami szabadfelvásár­lási árat fizetik. A tenyész­tésbe állított üsző 6 hóna­pos vemhességének állator­vos által történő igazolása után a selejttehén súlyának megfelelően a vételáron fe­lül kilogrammonként 3 fo­rint üsző beállítási prémi­umot fizet a vállalat. Az állatforgalmi vállalat­tól készpénzért is vásórol­,.Mélyhűtött“ emberi vér Az amsterdami véradó központ egyik biokémiku­sa, dr. H. W. Krijnen, kö­zölte, hogy eljárást dol­gozott ki az emberi vér „mélyhűtésére”, ezzel lehe­tővé válik a vért korlát­lan ideig konzerválni. Az új módszer, dr. Krij­nen szerint, arra is módot ad, hogy nagy mennyisé­gű mélyhűtött vért tárolja­nak súlyos katasztrófák, földrengések, robbanások stb. esetére. Az amsterda­mi véradó központban már megkezdték nagymennyisé­gű mélyhűtött vér felhal­mozását Az újítók képviseletében megjelent húsz, többszörös újító, rendkívül érdekes beszélgetésére és a vita anyagának ismertetésére visszatérünk. hatnak tenyész szűz üszőt, vagy vemhes üszőt azok, akiknek a lakhelyük sze­rint illetékes tanács vb írásban igazolja, hogy gaz­daságukban a tenyésztési feltételek biztosítottak, de egy év óta nőivarú szarvas- marhával nem rendelkez­nek. Az akcióban az A. minőségű tenyészüszőt 3600, a B. minőségűt 3000, a B. minőségű vemhesüszőt pe­dig 5800 forintért kapja a termelő, s az összeget a se- iejttehén átadási árából számolják el. Az így vásárolt üszőt le- ellésétől számított egy évig nem lehet eladni. Nem olmpiai bajnoksá­gért kapott aranyérmet. — Egész évben végzett ki­emelkedő munkája jutal­mául érdemelte ki e szép kitüntetést Barna Ferenc tanító Mezőtúron. Társadalmi munkáért már sok önzetlen segítőt dicsértek, jutalmaztak a városban, az aranyjelvényt azonban elsőnek Barna Fe­renc kapta meg. Amikor a Rákóczi úti is­kola napközijében találkoz­tunk vele, éppen a szek­rényben rakosgatott; — Helyet csinálok a já­tékoknak, mert már nem férnek el így — mondotta magyarázólag. A terem otthonos, na­Amikor a jászteleki óvo­dában jártunk azt vártuk, hogy majd a helyszűkére panaszkodnak az óvónők. Vagyis arra, hogy sok a gyerek, kevés a hely. Té­vedtünk. Litkei Erzsébet és Lász­ló Zsuzsanna óvónőktől ka­pott felvilágosítás szerint jelenleg harminc kisgye­rek jár ide, pedig a ter­mek nyolcvan óvodás be­fogadására alkalmasak. A községi tanács ugyan­is még 1962-ben félmillió forintos költséggel bővítet­te az épületet. Akkor úgy látszott szükség van erre. Azóta is évente 100 ezer forintot költ fenntartására. Ehhez jön még az a sok­ezer forint, melyet játék­ként kap az óvoda a me­gyei, a járási tanácstól. gyón szép. A falakon híres festmények gondosan ke­retezett reprodukciói. Min­denütt sok ötletes játék, ő készítette. És köröskörül virág. A társadalmi munkáról beszélgetünk, de szinte me­nekül a téma elől. — Nem nagy dolog az. Annyi az egész, hogy nem tudom tétlenül nézni, ha valami nincs jól. Az udvaron betonteknős, hideg-meleg vízzel ellátott zuhanyozó áll... mert nem tudta elnézni, hogy a nap­közis gyerekek nyáron a poros udvaron való hancú­rozás után csak egy lavór­ban mosakodjanak. Az ud­Miért jár ide ilyen ke­vés gyerek? A községi ta­nács elnökének véleménye szerint azért, mert: —■ Nálunk elég jól ke­resnek a szövetkezeti gaz­dák. Nos óvodai térítésdíj­ként legtöbbjüknek jöve­delmükhöz képest — na­ponta négy-öt forintot kel­lene fizetni. Ezt sokallják. Inkább úgy vannak vele, meglesz az a gyerek ott­hon is. Hogy az óvodában mennyivel többet fejlőd­hetne, tanulhatna... nem számolják. Valóban sok lenne ez a pénz? A napi háromszori étkezésért, a gondoskodá­sért? Vagy inkább még a gondolkodással van baj? így hát egyelőre majd­nem üresen áll a jásztele­ki óvoda. Reméljük nem sokáig! vari nyomógombos kút is azért készült el, mert nem nézhette tétlenül; Most úttörőotthont léte­sítenek, amelyet már no­vember 7-re szeretnének átadni. A meszelést, szap­panozást, gipszelést és má­zolást ő csinálja. A beren­dezés elkészítésénél aszta­los munkát végez. A csa- patfal-tervét is ő készíti el. Pedig nem feladata egyik sem. De ő dolgozik és dolgo­zik. Szabadidejében is ugyanott és ugyanazért. Neki ez természetes. Ne­künk pedig az, hogy ő kapta a kitüntetési. A „jelenléti díj" — Egyszer szeretném összeszámolni, mennyi „munkanélküli segély”-t fi­zetnek ki a mi üzemünk­ben! — mondta valaki az egyik megbeszélésen. A je­lenlevők felkapták fejüket; — Miféle „segélyt” em­leget? — kérdezte a műve­zető. — Azt az összeget, amit nálunk az el nem végzett munkáért adnak! — vála­szolt a felszólaló. A már- már kitörő nevetést a gon­dolkodás csendje váltotta fel. — Vajon milyen képet kapnánk — folytatta —, ha ebből a szempontból kö­rülnéznénk az egész gyár­ban? A tréfának indult meg­jegyzésből komoly eszme­csere kerekedett, hisz olyan alaptételt érintett, amelyet magyarázni sem kellene: a társadalom csak azért ad­hat pénzt,' amiért megdol­goztunk. Aki semmit vagy nagyon keveset tesz hozzá mindahhoz, amiből folyto­nosan elvesz, végül is abba a helyzetbe kerül, hogy nem lesz miből elvennie. Sajnos még számosán akadnak, akik ellógott mun­kanapok után is megkere­sik ugyanazt, amiért má­soknak keményen kellett dolgozniuk. Lógás... Nem a legszebb szavunk, de használnunk kell, mert lé­tező jelenségre mutat és tartozunk önmagunknak a jelenség józan vizsgálatá­val; Az üzemen belüli „mun- ; kanélküli segély” nemcsak szubjektív, hanem objek­tív okokból is származhat; A hóvégi hajrákat kiváltó szervezetlenség, a rossz ütemű termelés, az anyag­hiány és nem egyszer koo­perációs tényezők is szere­pet játszanak. Ezek meg­szüntetése elsősorban szer­vezési feladat. Mégis a szubjektív okok a döntők. A szépszámú „csellengő” szereti a mun­ka könnyebb végét meg­fogni. így gondolkodnak: „Megy a szekér akkor iS; ha nem mindenki tolja”; Az ember rajta tarthatja a kezét anélkül, hogy kü­lönösebb erőfeszítést köve­telne tőle. Nagy a gyár, a munkahely, elbírja a néhány órás „üresjáratot”: ha egy pár percre átruccan a szomszédba, jóbaráthoz, büfébe, italboltba, vagy a mosdó előterébe egy kis tereferére. — És mintha még az eredményeink is őket igazolnák: valóban szépen fejlődünk. Csak hogy valamiről megfeledkeznek: mennyi­vel gyorsabban haladhat­nánk, ha fizetésüket, bérü­ket valóban teljesítményük ellenértékeként kapnák és nem „jelenléti díj”-ként. Igaz ugyan: aki munkájá­val arányban nem álló fi­zetést felveszi, nem érzéke­li, hogy bárki is károsodott volna. De tíz, húsz, két­száz... ilyen módon kifize­tett összeg már nagyon számít. Nem gyártanak még olyan mindent észle­lő elektronikus agyat, amely regisztrálni tudná, mit jelent egyik vagy má­sik munkahelyen, üzemben, gyárban, vagy iparágban például az egy évi „csellen­gés”, de a meg nem ter­melt érték mindenképpen hiányzik. Hol, miben je­lentkezett volna? Űj isko­lákban, lakásokban, eset­leg nagyon sürgős tataro­zásban? Vagy egy részét alkothatta volna valamelyik lakónegyed hiányzó üzletei­hez szükséges összegnek? Hamisan értelmezi a szo­cialista humanizmust és rendszerünk lényegét, aki megengedhetőnek tartja a munkában a lezserséeet. s a bérezésnél valamiféle egyenlősdi szempontokat követ. A munkaközösséeek erejére támaszkodva érhe­tő el, hogy ki-ki legjobb tudása, igyekezete szerint elvégezze munkáját. A bé­rezésnél pedig csakis a szocialista alapelv lehet az irányadó Tfinek-kinek mun­kája szerint A kitüntetett segítőtársaival. Újítók ankétja szerkesztőségünk ben Mezőtúr első aranyérmese ízlik a tízórai az óvodásoknak

Next

/
Thumbnails
Contents