Szolnok Megyei Néplap, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-27 / 252. szám

1M4. október 27.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

ITT A KULCS

MINDENKIÉ

0

1963-ban a Kossuth Tsz még mérleghiányosan gazdálkodott. Tudta mindenki. De a szövetkezeti vezető!?, mint az alvajárók szemet- hunytak. És mondták a hihetetlent: meg lesz a tervezett. — Csak zárszámadáskor, amikor már mentek is, akkor mondták meg az igazat: közel másfélmillió forint a hiány...

Akkor, azon a közgyűlésen a községi titkár valami hallgatólagos fogadalmat tett. Aztán tavasszal jóformán csak abban a tsz- ben, annak a tagjai között látták Kézsmárki Zoltánt. Ott volt, ott segített az új titkárnak. Cseh Györgynek. A háztáji földek ki nem adásától a szövetkezeti vezetők embertelen bánásmódjáig mennyi panaszt, jogos panaszt hallottak, tisztáztak. S ki is tudná ösz- szeszámolni, hogy kettőjük mellett hányán voltak még, akik segítették: Ebben az évben visszafizetik a tavalyi és az idén eddig esedékes hiteleket. Az októberi munkaegység előleget épp úgy kifizették, mint akármelyik tavaszi hónapit.

0

Az aranykalászban az elnökkel volt „megbeszélni való”. — Bognár Zoltán ugyanis sokszor felhajt a garatra. Egyelőre csak az alapszervezet taggyűlésén olvastak rá. De ha kell, behívják a községi párt vb elé. Mert az alapszervezeti tagok sem elég őszinték hozzá. Mondják, mondják a háta mögött. De szemébe már kellemetlenebb, Oda már alig.

Pedig Zoltánnak az kellene. Őszintén, kerülgetés nélkül. Csak így óvják meg attól, hogy bele szédüljön a sikerekbe. Néhány évben már jól zárt a tsz. És azt hiszi lassan, hogy minden megy magától, akkor is, ha ő a torkát locsolja.

Van ott még valami. Ebben biztos a községi párt vb is lehetett volna következetesebb. Az Aranykalásznak, a surjáni gazdaság tavaly is eláztatott csurga- lék vízzel 30—40 holdját. A bíróság megítélte érte a 250 ezer forintot. Csak éppen meg nem fizette senki a szövetkezetnek. A víz viszont jött változatlanul, most ősszel is. A kukoricát vízben törték róla.

Talán néhány emberi gondolatot, sort a gazdaság igazgatójához. Ez nem lett volna haszontalan. Hisz talán nem is tudja, milyen bajt, kárt okoznak a szövetkezetnek?!

13

Ha csak a szövetkezet volna. De mennyi mindenre kell ezentúl gondolni egy községi párt-végrehajtó bizottság tagjainak. Ha beszéltünk már a régebbi dolgokról, nézzünk egy friss keletűt is. Nem mindennapi, de a mindennapokhoz hozzátartozik. Az 58 cigánycsaládban harmincnégyen analfabéták. De ha nem vigyáznak, nemhogy kevesebben, többen lennének. Mert ha nem sarkallják őket, a gyerekeiket se járatják iskolába.

Hivatalból? Puszta hivatalos szóval elintézni? Lehetne, de elég-e csak...? Hisz a munkaképes családtagok többsége a munkával már megbarátkozott. Jöjjön most egy újabb léoés: barátkozzanak a betűvel is...

Megtartották a cigánygyűlést a községi tanács vb-vel közösen. S ha most még nem lesz elég hatása? Ojabb fejtörés. Mit is tegyünk. Mert, hogy van valami, amivel meg lehet őket fogni, hiztos...

rei az oktatásnak és népművelésnek. De azért nincs itt hiány ilyen emberekből. S ha hívják őket, miért ne jönnének. A népművelési terv, amelyet a párt vb tagjainak kezdeményezésére kidolgoztak, a jövő évre is készen van. Kik csinálták? Csak néhány nevet a tizenöt közül: Bujdosó Gyula, Deme Péter, Egyed Károly, Bihari Lajosné tanárok, Szentmiklósi László gépészmérnök, Simon Imre népművelési ügyvezető, Budai Jánosné szakkörvezető.

Mit tartalmaz? Sok mindent a múltból, hogy érthető legyen a jelen és óhajtott a jövő. Húsz évvel ezelőtt évente átlag kétezernégyszáz néző fordult meg a községi moziban.

Most az első félévben

41 930. Van már agrármérnök, technikumot végzett szakember a fsz-ekben, sok jó, hozzáértő ember.

Vannak tanulók, de például az analfabétákat meg akarnák tanítani ími-olvas- ni, az idei ütemmel — az

idén egy ember tanult meg — százhúsz év kellene a vállalkozáshoz. S még akkor is csak a most négy-' venöt éven aluliakra kerülne sor.

Sokat lehetne beszélni erről a tervről is. De van még más mondandó.

m

„Itt a kulcs mindenkié”, így mondta a titkár. S ezt úgy értette, hogy itt a vb tagjai mind önállóan is intézkednek. Csak dönteni döntenek közösen. Volt már, hogy épp a titkárt szavazták le. De később örült neki, mert így volt jó. Másképp büntetés; szabnak ki valakire, aki szép szóra is változtat azon, amit rosszallanak nála.

*

A fegyverneki községi párt vb négy tagjával, Kézsmárki Zoltán községi, Cseh György, Arany László és Vízkeleti Pál tsz párttitkárokkal való beszélgetés alapján feljegyezte:

Borsi Eszter

ÜJ

Lehet, — sőt így igaz — ők nem hivatott szakembe.

Szorgalmas újítók

A Túrkevei Mezőgazda- sági Gépjavító Állomás munkásai, műszaki szakemberei szorgalmas újítók. A hozzájuk tartozó mezőtúri és kisújszállási üzemegységben benyújtott javaslatokkal együtt 35 okos elgondolást fogadtak el, s valósítottak meg az idén. A munka megkönnyítése mellett mintegy 180 ezer forint népgazdasági

haszon származott ezekből az újításokból.

Az újítók nem panaszkodhatnak az elbírálás hosszadalmasságára. Bürokrácia mentesen, gyorsan döntenek az illetékesek: a bonyolult újítások benyújtása, elbírálása és az újítási díj kifizetése között átlagosan egy hónap telik el. Az egyszerűbb esetekben még ennyi sem.

Alig haladt a munka

A Szolnok megyei Tanács VB Mezőgazdasági Osztálya és a Szolnok megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságának jelentése alapján.

Járás, város neve,

<5)43

'<y > cg

$

a

Ii JJ

tervének

cd

a

V

É3-S

1

O

ró fS

■jjM

'5 a

© T3 ■§ 8 o «

h

5«

Sts-g

3 “2

Uí *

Karcag

71.2

85:6

83.8

54.4

35.3

Szolnoki j.

70.4

87.5

66.4

76.8

42.8

Tiszafüredi

j. 70.1

89.9

84.6

70.7

35.4

Jászberény

v. 69.1

83.4

51.7

80.4

50.5

Kunhegyesi

j. 68.3

87.2

79.9

68.2

22.7

Jászberényi

j. 67.6

83.1

67.5

67.7

35.0

Tmiklósi j;

66.9

83.8

41.5

88 4

46.1

Mezőtúr

65.5

88.3

29.0

90.9

43.2

Tmiklós v.

64.2

85.2

51.4

87.0

55.1

Kisújszállás

54.7

75.0

62.1

83.6

30.6

Kmártoni j;

53.9

70.9

57.6

76.5

44.5

Túrkeve

53.9

90.3

42.1

77.3

18.1

Szolnok megye

tsz-ei

66.0

84.3

62.4

74.9

38.5

Szolnok megye

Á. G.-i

75.7

97.1

84.6

72.1

61.6

A képünkön látható csapszeghajtogató szerszám a DT- láncok összeszerelését teszi könnyebbé és megkíméli a szerelőket a sok-sok fáradságos munkától. Évi nép- gazdasági haszna hatezer forint

— Akkor gyalog nekiindultam Serénynek. Szolnokig bevitte a batyumat valami vásározó lovaskocsi. A zsebemben ott lapult a tanítóképző értesítő bizonyítványa.

Hosszú, keserves gyaloglás volt ez negyvenöt tavaszán. Csortos Mihály ötödéves tanítóképzős a front alatt hazajött az édesanyjához.

— Apám odavolt. Itthon öt szarvasmarha, három ló ellátása várt rám. Nem hagyhattam egy asszonyra.

Egyedüli örököse maradt a jól gazdálkodó Csortos családnak. Kilenc és fél hold jó földet szánt rá az apja. A megélhetést inkább ez jelentette. mint a tanítás.

— Egy évig nem kaptam fizetést Fegyvemeken. Csak kosztot adott az esperes. Oda is gyalog jártam mindig.

Az első fizetéséből lovat vettek az apjával. Ott lakott náluk, s ha megkérdezik, mi a tényleges hivatása, maga se tudta volna tanító-e, vagy gazdálkodó. Mindkettő volt. Foglalkozása és lelkülete szerint is. Egészen 1959 tavaszáig.

Én akkortól ismerem.^ A választókörzet országgyűlési képviselőjével érkeztem a faluba. A honatya érdeklődte meg halad-e a kollektivizálás?

— Nálunk nagyon furcsa — mondták a falu vezetői —, a község legjobb gazdái közé tartozik a Csortos tanító. Mindenki arra figyel. Amíg ő be nem lép...

Elmentünk hozzá. Elviselhetetlen belső vívódás tanúja lehettem. Mit mond az édesanyja, mit szól a rokonság, ha ő, a közülük való, a reménységük kezdi meg elsőnek? És azon a földön annyit de annyit kínlódtak megboldogult apjával. Most adna már valamit. Most terveztek házat építeni belőle.

A gyerekek, a tanító — akkor még kicsiny — két csemetéje nem voltai? otthon. De róluk is sok szó esett. Csortos Mihály rágódva rájuk is gondolt. És önmagára. Nem ejtette ki Világosan, de érezni kellett. Nem a kilenc és fél hold földről van csupán

lektorfényében teszi. De segítő ■ fénypásztáiban is. A kis település nagy része tegezi, Misizi. És mégis irigylendő nagy tekintélyű. A minap jelentik, egy apa ittasan bétám.olygott a harmadik osztályba az órára és leült fia mellé. Nem tágított^ ő ki nem megy. Odaérve látja, szintén gyerektori pajtás. Beszélgetni kezdtek az időjárásról. Nem

Á fiszcibői gyalogos tanító

szó. Egy előre, hosszasan felépített életmód elképzeléssel nehéz szakítani. — Mind a kettőt szerette, a tanítást is, a földet is. — Együtt. És ezt eddig még nem kellett különválasztani.

Akkor nem, de később belépett, mint hallottam. Értesültem arról is, a falu nem vette jó néven e gesztust. És ez volt a hihetetlenül bonyolult.

De jöttek a tanítóság örömei. Hát az se kétszer kettő négy világosságú alapon. Kinevezték igazgatónak a saját faluja tantestületébe. Olyan tanítói kar élére, amelyben hárman voltak tanítók, akik még őt is oktatták kisdiák korában. A keze alá azok kerültek, — esti tagozaton — akikkel együtt ült az iskolapadban. És a tantermekbe ezeknek a gyerekei hozták táskájukat. Sőt már a volt tanítványok nebulósorba serdült palántái.

Minden mozdulatáról tudnia kellett, a falu közösségének erősen éles refmásról, szigorúan csak az esőről. Ennyi elég volt. Az ittas ember restellkelve hazament.

Azt mondja a tanácselnök.

— Hozunk mi itt határozatokat a tanácsülésen. — Meg is szavazza mindenki. Misi tanácselnökhelyettes. De aztán, a döntés után még felkeresik az emberek Csortost: tényleg jó lesz-e így, Misi?

— A föld ügyben nem neheztelnék már rá?

— Nem. Magához vette az édesanyját. Erre azt mondták: csak rendes ember ez a Misi. Bevitte ugyan az édesanyja földjét, de gondoskodik róla.

Bajszos, középtermetű, hunyorgó tekintetű ember ez a Csortos Mihály, a volt gazdálkodó-tanító. Puhatolom, maradt-e még nyoma akkori életének. Maradt. Az ő Illetményföldje akár hol is mérik, mindig többet terem, bármelyik kollegájáénál.

— Nem tudom megállni, még azt se, hogy legalább

le ne sétáljak a kukoricaföldre. Olyan jól érzem ott magam.

Édesanyja szőlőjét 6 műveli egyszem egyedül. — Nagy kedvvel és nagy szakértelemmel is. Kivitte a családot a szőlőbe. Meglepetten vette észre: nagy fia örül, ha nem kell odamenni. Egyáltalán nem érdekli a szőlő. Közömbös neki a nagymamáé-e vagy a másé.

Mindjárt észreveszem, ő is szívesebben, otthonosabban beszél másról. Arról, hogy a felesége kiváló úttörővezető. ki is tüntették érte. Hogy a járás kilenc iskolájából kettőjük munkatervét a megyéhez terjesztették fel. Boldog — feldolgozta a Tanácsköztársaság tiszabői történetét — hogy történelem-óráját várják az osztályokban.

örül, ha környezetismeret órán helyettesíthet, mert nálánál szebben, hitelesebben senki nem mesélhet falujáról. Pedig máshonnan is van ismerete. Személykocsit vásároltak tavaly, azzal járják az országot. A sokat gyalogló tiszabői egykori próbatanftó autón vakációzik.

De az élete azért csak gyalogosan telik. Nincs benne semmi kiemelkedő és semmi rettentő se. Meg- vállja, ő is tudja, nálánál jobb igazgatók vannak Ö csak szerényen csendben csinálja, amit rábíztak, nagy hord erő nélkül.

Arany János volt ilyen a költészetben. Még szó szerint is gyalogos poétának hitte magát Epilógus versében is. Az volt. De mekkora értéke nemzeti kultúránknak.

És a gyalogos tanító az ő falujának9

Borzák Lajos

Megérdemlik,

hogy törődjenek velük.. >

Halk zümmögés szűrődik ki a nyári munkásszálló ajtaján, ablakain. Szilen- ciumot tartanak a Surjáni Állami Gazdaságban tanuló másodéves baromfitenyésztő szakmunkás jelölt lányok. Kint szakadatlanul esik a kedvrontó őszi eső. Jól esik a terembe lépni, ahol huszonkilenc fiatal lány hajlik a könyvek fölé. Két kályhával fűiének, de erre szükség is van, hiszen a cementlapokkal kirakott helyiség ajtaja közvetlenül a szabadba nyílik. Nem a legideálisabb körülmények között tanulnak itt, de a szükség törvényt bont

Miklósi Margit osztálybizalmi — s egyben KISZ titkár — a kenderesi Haladás Termelőszövetkezetből jött ide. Kitűnő tanuló, a tsz-ben pedig jó munkájáért szeretik. A többiek nevében is nyilatkozik;

— Nagyon szeretjük a szakmánkat. Tavaly is itt tanultunk. Tudtuk, hogy tanyára kell jönnünk. — Ügy gondolom, nem kell senkinek bizonyítani, hogy a tanyai élet ilyenkor, amikor térdig járunk a sárban nem valami kellemes; A legjobb akarat mellett sem tudjuk tisztántartani tantermeinket.

— Más gondunk is van; A tanulás mellett a szabad időnkben szeretnénk egy kicsit szórakozni. Sajnos erre nincs lehetőségünk. Eddig volt egy klubszoba, ahol a televízió időnként működött is. Ezt a szobát most lakássá alakították át. Nincs sem rádió, sem lemezjátszó, de még szépirodalmi könyv sem, amelyet kölcsönözhetnénk. Nem sorolom tovább, hiszen értik miről van szó.

Ezt értjük, csak azt nem, hogy az illetékesek miért nem segítenek e gondok megoldásában;

Godó Mária és Gazdag Júlia a szajoli Vörös Csepel Termelőszövetkezet tanú híja. A gyakorlati időre járó bérezésről érdeklődneki Amikor leszerződtek, olyan ígéretet kaptak, hogy havonként legalább 500 forint keresethez jutnak. A tsz vezetői azóta mást gondoltak, és az 500 forint helyett 5 munkaegységet adnak havonként. Bármii yen magas legyen is egy munkaegység értéke, ennyiért nem lehet egy hónapig dolgozni.

De nemcsak ők panaszkodtak erre, hanem Bana Erzsébet és Katona Erzsébet, a rákóczifalvai Rákóczi Tsz tanulói is. A karcagi November 7 Termelő- szövetkezetben pedig — ahonnan három lány vesz részt elméleti oktatáson — a baromfitenyésztő tanulókat felváltva két hétig a szakmában, két hétig a tejházban foglalkoztatják; Nem hisszük, hogy Karcagon nem akadna olyan fiatal, aki szívesen leszerződne tejgazdasági szakmára;

Ezek a lelkes fiatalok a szövetkezetekben akarnak maradni, s azért tanulnak, hogy szakszerűen tudják majd végezni munkájukat; Megérdemlik, hogy törődjenek velük, s megkönnyítsék számukra az elméleti felkészülést, és a gyakorlati munkát <S;

— vágási -»