Szolnok Megyei Néplap, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-24 / 250. szám

1964. október 24.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

A munkanap

„ELLESETT" PILLANATAI

Az újjáválasztások előtt

Már ez év augustzus 17- én kibővített üzemi pártvezetőségi ülésen beszéltünk a választás legalapvetőbb feladatairól, majd szeptember 15-én részletesen meghatároztuk a tennivalókat. A szeptemberi párttaggyűlésen pedig valamennyi alapszervezetben megtárgyaltuk a politikai, szervezeti feladatokat.

Egyértelműen foglaltunk állást ezen a taggyűlésen többek között abban, hogy a választás előkészítésének időszakában a gazdaság- szervező, segítő és ellenőrző munka színvonalának emelésére nagy gondot kell fordítani. Felhasználni minden eszközt a szállítások gyors lebonyolítására, különösen az őszi mezőgazda- sági termények szállítására.

Egy másik igen fontos feladatnak pedig a télre való felkészülést határoztuk meg.

Célul tűztük azt is, hogy a beszámoló anyagának előkészítésében minél több párttag — sőt pártonkívüli is — vegyen részt. Ezért úgynevezett munkacsoportokat alakítottunk, akik a beszélgetéseken, a beszámolóhoz szükséges adatok gyűjtésében, a vezetőségek munkájának értékelésében vesznek részt. A vezetőségválasztó taggyűléseken

szándékozunk megvitatni, hogyan tettünk eleget a párt gazdasági, politikai, ideológiai, kulturális célkitűzéseinek.

Ügy gondoljuk, nem lesz szégyenkezni valónk, bár sok problémával küzdünk, sok az anyag-, az alkatrész- és a gumi hiány. De éppen ezekből adódóan is szándékozunk foglalkozni a gazdaságszervező munka eredményeivel hiányosságaival, a munkafegyelem megszilárdításával, a szocialista munkaverseny időszerű kérdéseivel, tömegkapcsolatunk további erősítésével, a dolgozók panaszainak orvoslásával, stb.

Sokat várunk a felszólalóktól is. Véleményt arról, hogyan látják a pártvezetőségeik munkáját.

Törekvésünk, hogy a párt- szervezetek vezetőségének újjáválasztásával erősödjön politikai, szervezeti, ideológiai egységünk. Éppen ezért igen nagy gonddal, figyelemmel vagyunk arra, hogy olyan pártvezetőket válasszunk, akiknek a politikai, szakmai, ideológiai műveltsége a legmagasabb, s munkájukban is becsülettel helytállnak.

Csatári József az üzemi pártvezetőség titkára, Szolnok 7. sz. AKÖV

Két igái ember hitvallása

Péchy Blanka estje az Árkádban

Különös érzés ezt a Kul csú, fiatalos külsejű asz- szonirt nézni, aki élte, játszotta, írta egy nagyon nehéz, nagyon bonyolult és súlyos szenvedésekkel teli időszak történelmét. Regény című műve, mely az utóbbi évek egyik legnagyobb magyar könyvsikere, világitó emléket állít egy nagyszerű, igazi kommunista embernek, Magyar I-ajos újságírónak és egy forró, évtizedeken és távolságokon keresztül sem fakuló szerelemnek.

Az Árkádban telt ház előtt, csütörtök este Péchy Blanka összekötőszövegével. Hegedűs Ágnes és Upor Péter, a Szigligeti Színház művészei keresztmetszetben elevenítették meg a Regényt. Az összeállítás Mikó János újságíró és Ács Márta színésznő levelezésén, emberi és személyi kapcsolatain keresztül elevenítette meg az első világháború, a 19-es Tanácsköztár. saság, a fehérterror, Mikó János Szovjetunió-beli éveinek történetét. Ez az összeállítás kitűnően sikerült, az Írónő remekül élt a drámai tömörítés eszközeivel. Egy estébe sűrítette a 600 oldalas regény feszültségét, mély közösségi szellemét, két igaz ember hitvallását.

Érdemes tanulni

a Karcagi Üveggyárban

Nagyüzem... futószalag. A modem gépeken szinte tökéletessé csiszolódott mozdulatokkal dolgoznak az emberek s igen imponáló a több, mint négyezer munkást foglalkoztató gyár bonyolult mechanizmusának működése.

A futószalagok diktálják a munkaiütemet — s ha rendben megy minden — ez a gyártásmód már eleve biztosítja a magas termelékenységet, normális munkaidőkihasználást s természetesen megköveteli a magas színvonalú szervezést.

Egyáltalán lehet-e ilyen fejlett műszaki nívón álló üzemben kiaknázatlan termelési, termelékenységi tartalékokról beszélni?

A martfűi Tisza Cipőgyárban erre kerestek és találtak választ a munkaügyi szakemberek. Megyénkben először alkalmaztak egy újszerű kutatási módszert, mely egyébként külföldön és hazánkban most kezd meghonosodni, mint a közgazdaságtudomány legújabb eredménye

Nem stopperrel jár a normás

_ Alkalmazásánál — a régi módszer — stopper órával történő mérés helyett a normacsoport tagjai szú- rópróíba-szerűen naponta több „pillanatfelvételt” készítettek. Egyszerű eljárás. Lényege abban áll, hogy — előre elkészített ütemterv alapján — két-három hétig, rendszertelen időközönként megfigyelnek egy-egy pillanatnyi helyzetet valamelyik üzemrészben és ezek összességét a munkaidőmegoszlás mintájának tekintik. A megfigyelt (és papíron rögzített) eseményt hesetnek” nevezik.

Az esetek sokaságából — valószínűségszámítás alapján — általánosítanak és abból az egész üzemrészre vonatkozó következtetéseket vonnak le- Ahhoz, hogy a mintavételes munkanapfelvétel eredménye száz százalékosan megbízható legyen, kb. 190 000 felvételre volna szükség egy száz fős műhelyben, amire legalább 1900 alkalommal kellene a normásnak körüljárni az üzemrészt. Ez pillanatnyilag megoldhatatlan; különben sincs szükség abszolút pontosságra. Minél szervezettebb a műhely, annál kisebb megbízhatósági szintet tűznek ki célul a felmérésre. Általában elfogadható a 95 százalékos pontosság, amely azt jeleníti, hogy ha a megfigyeléseket többször megismételnénk, + — 5 százalék eltérés fordulhatna elő a megállapított eredmények között.

A cipőgyárban 21 felmérést fejezitek be eddig, többet most értékelnek, s év végére valamennyi — ösz- szesen 47 üzemrészben készítik el a mintavételes munkanapfelvételt.

A gumigyár 42/A tűzödé- ,lében például 6912 ellesett pillanatot vettek alapul. Kiderült, hogy ebből 5549 eset volt „főidő”, vagyis, amikor a dolgozó valóban termelőtevékenységet végzett. 817 eset viszont mellékidő volt, ami azt jelenti, hogy a dolgozó valamilyen munkájával kapcsolatos műveletet — (anyagelőkészítést, késköszörülést, orsózást, stb.) végez ugyan, de konkrétan nem termel- És 514 eset számított veszteségnek, mert ennyiszer történt meg, hogy a dolgozó a munakidő alatt elhagyta a gépét, vagy mellette állt ugyan, de evett, vagy beszélgetett, később kezdett stb. S még ez a műhely a jobbak közé tartozik.

Egy éra plusz pihenő

Milyen a rosszabb? A 37/A műhely aljakörén 8994 mintafelvétel készült, s ebből csak 7664 esetet lehetett termelőtevékenységnek nevezni; de ez már a fő- és mellókidő összege. _ A többi veszteségnek számít- Ebben a műhelyben a munkanap 480 percének 14.3 százalékát, 68,7 percet nem használnak ki, S közben elmaradtak a tervteljesítéssel. (A felmérés időszakában csak 98.3 százalékot értek el.) Ha csak a veszteségidő felét fordították volna konkrét munkavégzésre, akkor már elérhették, sőt túlteljesíthették volna a mennyiségi előírást.

Legrosszabb tapasztalatok születtek a csákózóban- A normacsoport július végén megtartott felvételében ti- zenlkétezemyolcszáz megfigyelt eseményt, pillanatot rögzített a műhely életéből. Feltűnően rosszul használták ki abban az időszakban a műszakot. A veszteségidő náluk 19,3 százalékot, vagyis napi 94 percet tesz ki. Ez jórészt abból adódik,. hogy később kezdték és előbb fejezték be a termelést az előírtnál. Laza volt a munkafegyelem.

Két érakor etil az egész műhely

Vegyünk alapul egy-két példát ennek bizonyítására. 1964. július 27-én 14 órakor már 153 ember nem dolgozott, — s ez igen magas szám volna még akkor is, ha nem mindössze száznyolcvanán, de annál jóval többen dolgoznának ebben az üzemrészben. Szinte hihetetlen, hogy ilyen eset is előfordulhat... A tizennégy szabászból például mindössze kettőt találtak munkahelyén az említett időpontban. S a következő napon, július 28-án reggel a műhely dolgozói közül negyvenen kezdték hat óránál később a munkát. így állapították meg végül, hogy a csákózóban — a felvevéskor — napi másfél órát lógással, beszélgetéssel, cigarettázással, stb- töltenek.

Ugyanakkor számtalan jogos reklamáció érkezett a gyárvezetőséghez a műhely minőségi munkáját illetően; amit a 105—110 százalékos tervteljesítésük ismeretében nem is lehet csodálni, Várható volt a

A kenderesi kisvendéglőben beszélgetünk. Ö Szolnokról jött, én oda igyekeztem, itt futottunk össze. Az esztendők hordozta élményeket rakjuk most le egymás elé és közben fél konyakot tesz asztalunkra a pincér.

— A Vörös Október meg teljesen fejre állt 1960-ra. Hat millió forintos mérleghiány. Tudod, mi volt ott? Utólag már én se nagyon hiszem. Elsőnek azt csináltuk, Kunmadarason megvettünk 200 mázsa búzát, hogy az emberek kenyeret ehessenek legalább. De még a második esztendőben is két és fél vagon búzát előlegeztünk ki, hogy kitartson az újig a tagság.

Enyhén hullámos, még mindig dús hajú ember, pedig jóval fölötte a soro- zási korosztálynak;

— Egyedül nem is mertem volna. Hárman jöttünk: még Sarkadi Laci, a gazdász, meg ökrös Pali, az állattenyésztő. Nem tudtuk, mibe vágunk. Sokszor Auswitz, a pusztulás jutott eszembe a szövetkezetei járva. Mit mondjak? —

technológiai fegyelem megsértése.

Kispórolás az előírt

technológiából

A normacsoportok dolgozóinak munkafelvételi megállapításait minden esetben a szükséges intézkedések megtétele követi. Különösen nagy jelentősége volt ezeknek a csákózóban, ahol megengedhetetlen módon visszaéltek a technológiai előírásokkal. Többek között a kismama-cipők, paintonet- tek talpbélését — amit sablon utón, egysorosán kellett volna csiszolni — sablon nélkül, három-sorosán csiszolták. A vulkanizált talpú cipők talpbélését egy sor helyett ötsorosán préselték.

Hasonló eset gyakran előfordult. A faktisz erősítő- szabás technológiája például három soron történő vágást ír elő, a szabászok többsége mégis 5 soron vágta. Ez is a minőség romlását eredményezte. S megtörtént az is, hogy egykét munkaműveletet egyszerűen kihagytak a dolgozók, többek között a talpbélések megmunkálásánál a lágyékfelületet nem csiszolták meg, vagy más hasonló, fontos dologról „feledkeztek el”.

A tarthatatlan állapotok megváltoztatására több jelentős határozat született:

... — a veszteségidőt 7,6 százalékkal, 36 perccel csökkenteni kell.

... — felül kell vizsgálni az anyagok több-soros szabását, ezenbelül a minőségi követelmények betartásának lehetőségeit

A Tisza Cipőgyár nagyüzem — élenjáró technikával, magasfokú műszaki szervezettséggel — s országos szinten is elismert termelési eredményekkel... S lám mégis van mit tenni. Méginkább volna megyénk többi üzemében, ahol a gyártás jellegzetességénél fogva szétfolyóbb a munka, lazább a munkatempó. — Mégis sok helyen húzódoznak a normák „karbantartásától” s afféle erőszakolt intézkedésnek tartják az időszakról időszakra megkövetelt magasabb termelékenységet, technológiai fegyelmet s jobb minőséget.

Fehér Mária

Kilenc hónap kellett arra, hogy egyáltalán eligazodjunk.

Hörpint a zord emlékek elviselésére.

Rám néz. Kutat önmagában.

— Én addig többnyire mindig tudtam, mit kell csinálnom. Ha nem is sikerült mindannyiszor, de tudtam, hogy így kell. — Voltam tanácselnök Tisza- burán, járási tanácstitkár Kunhegyesen, majd ugyanitt tanácselnök. Ismertem a mezőgazdaságot is. Ismertem? Elém tett az osztály valami kimutatást, láttam az összefüggéseket és abból döntöttünk.

Valami közhellyel észrevételem magam, hogy én is itt vagyok, ne csak önmagának mesélien, emlékezzen. Dehát fél siker, mert látom, önszámadásfá- le ez, négy esztendő monológja.

— De akkor mégse láttam naponta magam mellett azokat az embereket, akikért dolgoztam. — És ami a legnehezebb. Még úgy is képviselni a jő ügyet, hogy a közösség időKarcag—Berekfürdőn a Karcagi Üveggyár párttitkárával, Tóth Józseffel, és a szak- szervezeti bizottság titkárával, Simái Lajossal beszélgetünk a tanulásról.

Simái Lajos elmondja, hogy az üzem dolgozóinak száma két évvel ezelőtt még a negyvenet sem érte el, ma százötvenketten vannak. Nyáron nyolcvan százalékuk a mezőgazdaságban dolgozik. Ennek ellenére igyekeznek a továbbképzés folyamatosságát megtartani. Az ötéves terv folyamán a létszám több mint kétszeresére nő s ez is sürgeti a képzést.

Tóth ózsef ismerteti a tanultsággal és a tanuláslegesen ellene van, csak szemrehányást kapsz érte. Elmondok egy példát. No, melyiket is? Hát ott van mindjárt a sertéstenyészet. Rációt láttunk abban, ha felfuttatjuk. De az emberek zúgtak, korábban erre csak ráfizettek, ahogyan csinálták. Szidtak érte: mi a fontosabb, a sertés vagy az ember? Féltünk, mi lesz, ha nem sikerül. Mégis csináltuk. Ma ez hozza a milliókat, ma mindenki tapsol, aki akkor szidott.

— Ügy érzed, szeretnek az emberek?

— Nem tudom. De még este a lakásomra is eljönnek, ha valamit akarnak. Ne is engem szeressenek, hanem a közöst.

Nevet.

— Kimentem egy szombat délután ráérősen a Táncsicshoz, mert év elejétől ennek is az elnöke vagyon. Fél óra alatt spontán beszélgetésre összejött vagv tíz ember. Izgatja őket, mi lesz. Segíteni akarnak. — Ezek nagyszerű gazdák, ha valaki az élükre áll. Tudod, hogy dolgoznak? Ma esett az eső, mégis három

sál kapcsolatos adatokat. A 152 dolgozó közül 63-nak nincs meg a nyolc általános iskolája. Jelenleg a dolgozók iskolája V—VI. osztályába jár összesen 12 fő.

Hogy miért csak ennyi? Erre azt a feleletet kapjuk, hogy az általános iskolát el nem végzettek nagyobb része aránylag idősebb ember, másrészt nem is indul minden évben annyi osztály, ami az igényeket kielégíthetné. (Ezt a kérdést jó lenne, ha megvizsgálnák a karcagi tanács illetékesei.)

Gimnáziumba járnak hatan, technikumba négyen, politikai oktatásra ötve- nen.

— Magunk akarjuk kinevelni az új kádereket — mondja a párttitkár. —

gépjármű kellett, hogy kivigyék őket. Bejöttek az esőben dolgozni!

A zenekar erősít, a csendes poharazgatók harsány mulatozókká lesznek. Alig értjük egymás szavát.

— Tudod mivel nyertünk? Ügy megismertük az embereket, hogy Sarkadi Laci, a gazdászunk az lát- tatlanban megmondja, no erről, ennek vagy annak az embernek, ez vagy az lesz a véleménye. így már tudjuk, kit hogyan közelíthetünk meg. De a határozottság mindenkinek egyformán imponál. A tavasz- szal egy este meghallottuk, elégedetlenség van a határban a répaművelési normák miatt. Este kilenckor ültünk össze. De másnap reggel már kinn volt a földön a vezetőség új határozata. És már másnap rendjén ment a munka. Még csak egy nappal se később, hanem azonnal.

Nem tőle, másoktól tudom, a Vörös Október most Kunhegyes egyetlen erős szövetkezete. Mikor Nagy István odakerült, évi hatezer forint jövedelem jutott. Tavaly már tizenháromezer. Az idén még sokkal jobb lesz. A járásnál hallottam azt is: Nagy

István vissza akar jönni decembertől.

Nálunk érdemes tanulni, mert beosztásban, fizetésben honorálni tudjuk a nagyobb képzettséget. Akik elvégezték a nyolc osztályt, szakmunkás képzésben vehetnek részt. Aki gimnáziumot vagy technikumot végez, magasabb beosztást kap. Ha saját dolgozóink érik el a magasabb képzettséget, annak az az előnye a kívülről hozott munkaerővel szemben, hogy már van kisebb-nagyobb szakmai gyakorlata;

— Csak az a baj, hogy sok jó emberünk van, aki nem akar tanulni, hiába rimánkodunk nekik — mondja az szb titkár. —■ Van például egy jó szakemberünk, megvan az általános iskolája, de nem akar tanulni, azt mondja, inkább megyek üveget fújni. Pedig annyira szükségünk volna nagyobb szak- képzettségére, mint egy falat kenyérre.

— Most, amikor már minden jó?

— Nálunk. De a Táncsics erősen csatlakozni akar hozzánk. És akkor újra kell kezdeni mindent; Nem tudom, birom-e még.

Hallagtunk.

— Mert nézd, ha egyszer valamit elvállal az ember, azt csinálja meg. De ha előre úgy látja, nem megy, ne vállalja. Először ezt is majdnem visszamondtam. Vívódtam: lesz-e értelme? Most is így vagyok. Nagy föld lesz, sok ember a Táncsiccsal. És az nagyon szegény szövetkezet, csak most ismerjük meg, hogy ott is vezetünk. Sok jó ember. És tőlünk várnak mindent. Ezért nem merek határozottan nemet mondani. Ha nincs ott az a sok jó ember, akkor sima ügy lenne.

— így?

Vállatvon.

— Lehet. Meglehet, hogy maradok. Nem olyan köny- nyű ám ez. Felelősség erről dönteni. Kívülről fehér, vagy fekete. De belül; van hogy mind a kettő.

Órájára néz, megfogja a poharat.

— Ha nem haragszol. — Várnak otthon. Egészségedre.

Egészségedre Nagy elvtárs.

Borzák Lajos

NÉCV ESZTENDŐ EGV MONOLÓG