Szolnok Megyei Néplap, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-18 / 245. szám

1*64 október 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az elnökasszony bizonyítani akar I A magyar rizs külföldön is keresőit cikk Megyénkben az idén 15000 holdon termett — Az a baj, hogy volt már vagy tíz tsz-elnök a korábbi öt termelőszövet­kezetben, s az mind elnök szeretne lenni — mondotta a legutóbbi párttaggyűlésen Török István, Véleményé­ben van túlzás, de van igazság is, hiszen éppen az késztette ilyen beszédre, hogy a taggyűlés bírálta Deszpot Lászlót, az egyik brigádvezetőt, a Béke Tsz volt elnökét. Őszintén meg­mondták: nem egyenes do­log, hogy szavakban egvet- ért a tsz vezetőségével, amelynek jómaga is tagja, s aztán mégis ellene cse­lekszik. Ha többel nem, az­zal, hogy az embereknek azt hajtogatja: nekünk ez meg ez volt a tervünk, ezt vagy azt így csináltuk volna. S ebben kimondat­lanul is benne van: más­ként lenne, ha nem egye­sültünk volna, vagy ha éD lennék az elnök... Ez az egy példa is arra utal, nem könnyű az egye­sülés utáni első esztendő. Év eleje óta gazdálkodnak együtt a Béke és a Petőfi Tsz gazdái. Szokniok kell, hogy egy közösségben dol­goznak, egy kasszába gyűjte­nek. Azoknak pedig, akik­nek nem jutott a korábbi­hoz hasonló vezető poszt le kell győzni magukban a sértődöttséget; Ehhez egyik embernek kevesebb, a má­siknak több időre és segít­ségre van szüksége; Agócs László, a szövetke. zet fiatal párttitkára ép­pen azt tartja a már em­lített taggyűlés egyik pozi­tív vonásának, hogy az őszinte véleményeket, a ke­mény bíráló szavakat, a segítőkészség és a közös féltése mondatta az embe­rekkel. S ez már nagyon jő jel. Arra mutat, hogy a szövetkezeti gazdák bíz­nak vezetőikben, s azt is megértették: a széthúzás, a személyeskedéssé fajuló vita, mindannyiuknak árt. A kölcsönös bizalom, az összefogás viszont megköny- nyíti a gondok leküzdését, a súrlódások, összekoccaná­sok elkerülését; A vezetőség és a tagok nagy többsége érti, érzi ezt; S eszerint végzi mun­káját. Kiemelkedő eredmé­nyekkel még nem büszkél­kedhetnek, de már sok mindenben történt válto­zás. Kerékgyártó Mihályné, az elnök, most tanulgatja ho­gyan lehet okosan, jól irá­nyítani egy ilyen nagy gaz­daságot. S hogy minél ke­vesebbet tévedjen, mások véleményét is kikéri, más 6zóval: rendszeresen meg­tartják a vezetőségi ülése­ket, brigád- és közgyűlése­ket. Élnek, dolgoznak a különböző bizottságok is. Mindez a tagokkal való tö­rődést, a tsz demokrácia erősödését bizonyítja. A munkaerő biztosítása az idén is gondot okozott. Az viszont sokat jelentett, hogy a kapásnövényeknél részesművelést alkalmaztak. S a munkaegységekre ha­vonta fizettek előleget, pedig csupán tavalyról áthúzó­dott tartozásként több mint 400 000 forintot kellett ki­gazdálkodniuk. A szerve­zettebb, jobb munka, a pénzügyi fegyelem megszi­lárdulása tette lehetővé azt is, hogy már az idén 50 000 , forinttal segíthették idős, beteg tagjaikat, s 15 000 fo­rintot költhettek a szövet­kezeti gazdák tanulmány- útjára. kirándulására; A jövő évet megalapozot­tabban kezdhetik. Biztató, hogy az őszi munkákkal jól haladnak, s kenyérgabo­nájuk 56,5 százalékát tet­ték földbe az eső előtt. — Muhari Károly, a gazgasás fiatal főagronómusa, jól szervezi a munkát, a Tö­rök, T.ékó. Borics és Tóth briffád tagjai most is helyt­állnak. Alakul, formálódik a közösség élete Jászjákóhal­mán. Kerékgyártóné, az el­nökasszony még sokat bir­kózik, vívódik feladatával; Van amikor elcsügged, el­szomorodik, aztán ismét bi­zakodik, s még nagyobb akarattal végzi felelősség- teljes munkáját, mert év végén bizonyítani akar. — Bizonyítani azt, hogy a kö­Szolnok megye első új mezőgazdasági szakmun­kásképző intézete Jászapá- tin épült fel. Ennek ava­tására került sor szomba­ton. A bensőséges ünnep­ségen megjelentek igen so­kan a Földművelésügyi Mi­nisztérium, a KISZ Köz­ponti Bizottsága, a megye, a járás és a község vezetői. Ott voltak az új iskola növendékei, tanárai, sokan szülők, falusiak, szövetke­zeti elnökök és mások. Az avatási ünnepség a községi művelődési házban zajlott le. Ezt Sándor Jó­zsef iskolaigazgató nyitot­ta meg, hogy utána dr. Kasza Béla, a megyei ta­nács osztályvezetője avató­beszédet mondjon. — Tervek szerint a kö­zeljövőben huszonnégyezer mezőgazdasági szakmunkást szeretnénk foglalkoztatni Szolnok megyében. Eddig a megye állami gazdaságai­ban és termelőszövetkeze­teiben ötezer ember sze­rezte meg a mezőgazdasági szakmunkás képesítést, te­hát még tizenkilencezer hiányzik. Márpedig a jövő mezőgazdasága a képzett, művelt, szakmai felvérte- zettséggel bíró földműve­lőké, — mondotta többek között az iskolaavató szó­nok. Ünnepi beszédében je­lentette be dr. Kasza Béla azt is, hogy Jászapátin még a mostani hat tan­termes oktató intézeten kí­vül százhúsz fős diákotthon épül. több mint ötmillió forintból. Jászberényben ugyancsak hasonló rendel­tetésű iskola és kollégium építését tervezik. Majd Szolnokon is létesül ugyan­ilyen intézet. Avató beszé­dét azzal zárta: az innen kikerülő fiatalok vigyék el az iskola jó hírét, legye­nek önkéntes toborzói a szakmunkásképzésnek. Ezután dr. Soós Gábor miniszterhelyettes mondott beszédet. Bejelentette, a közeljövőben új határozatok segítik elő a mezőgazdaság iparszintre emelkedését. — Hamarosan kijelölik az ál­lami gazdaságokban azokat a munkaköröket, amelyeket csak szakmunkások tölt­hetnek be, természetesen zösben dolgozóknak a jó munka eredményeként biz­tos a megélhetése, a jövő­je. S ha most még gyako­ribb is a gond az örömnél, nem jelenti azt, hogy en­nek nem lehet a fordítottja. S ezért érdemes dolgozni, küzdeni. ' , N. K. magasabb munkabérrel. — Ugyanez a folyamat a ter­melőszövetkezetekben is bekövetkezik. A rendelke­zések biztosítják majd, hogy a szakmunkásbizo­nyítványt szerző falusi fia­talok hogyan szerezhetik meg levelező úton az érett­ségi bizonyítványt, vagyis hogyan sajátíthatják el az általános műveltséget. A jövő faluja az érettségizett, művelt parasztemberek kö­zössége lesz — csendült ki a miniszterhelyettes beszé­déből. A megyei párt-végrehaj­Már jó ideje eltervezték, hogy kinek mikor és mi lesz a dolga. Jóformán még az éves politikai intézke­dési tervben kidolgozták, hogy mi mindent kell a ve­zetőség újjáválasztása elolt elvégezni. Most csak a munkaelosztást véglegesí­tették. November közepén lesz a vezetőséget újjáválasztó taggyűlés a jászladányi Űt- törő Tsz-ben, és mondhat­ni, hogy félig már készen van a beszámoló is. — A tényhűségért meg kell azon­ban mondani, hogy nem a puszta önszorgalom hozta így. Inkább a járási párt vb intézkedése, amely úgy szól, hogy októberben be­számoltatja a szövetkezet gazdasági és pártvezetőit a közös gazdaság helyzetéről, a tervek időarányos teljesí­téséről. A beszámoló csak akkor jó, ha reálisan tükrözi a helyzetet. Ilyen beszámolót csak alapos elemzés után lehet készíteni. S ha már ilyen értékelés lesz a ke­zünkben, az könnyebbség e pártvezetőségnek, a beszá­moló váza is lehet. Hisz a taggyűlésen is azt kell fő­képpen megvitatni, hogyan élnek és méginkább azt, hogyan éljenek, dolgozza­„Temes Vármegyében oly bőven termett az idén aris- kása, hogy ezt lehetetlen tsak ott el költeni. Olyly rendelést tettenek tehát, hogy azzal némi nemű ágát kezdjék egy Ids kereskedés­nek. Mire nézve a Só Tiszt­ségekbe,, és Harmintzadok­tóbizottság nevében Berecz- ki Lajos vb-tag kívánt jó­tanulást a diákoknak. A vendégek ezután megtekin­tették a ma még igen szű­kös lehetőségű kollégiumot és a több mint kétmillió forintba kerülő új szak­munkásképző iskolát. A jól felszerelt tantermekben (hat tanterem, szemléltető eszközökkel ellátott szertár, előadóterem stb. tartozik a falusi fiatalok Jászapáti szakmunkásképző iskolájá­hoz) a miniszterhelyettes és a vendégek b szélgettek a már ott tanuló diákokkal. B. L. nak majd a következő években. Sokat lehetne, de csak néhányat említsünk ered­ményeikből. Legyen akár szószerint idézve a járási párt vb előtt elhangzottak­ból: A takarmányokkal szigo­rúan takarékoskodunk. A jövő évre takarmánymér­leget készítettünk, így tud­juk, hogy a szükséges meny- nyiséget saját terményeink­ből biztosíthatjuk, állami készletből nem kérünk... Az első,félévi sertéshizlalá­si tervünket — a sertéseit betegsége miatt — teljesí­teni nem tudtuk. Az első félévi kétszázból nyolcva­nat csak júliusban adtunk le. A helyzeten úgy igye­keztünk javítani, hogy ön­etetőket állítottunk be. Ez sokat segített, s december 15-ig évi tervünket is tel­jesíteni tudjuk. S ha már ezekről szá­mot adtak, egyszerre több más, a pártmunkára vonat­kozó dolgot is megnéztek, így derült ki, hogy egy párttag, aki tavasszal ke­rült hozzájuk, több hóna­pon át elmaradt a tagdíj- fizetéssel. Bagi Béláné, az alaoszervezet gazdasági fe­lelőse rendbe tette ezt a dolgok ro látóul küldenek belőle Pozsonba, Sopronba Pestre, Debreczenbe, Kassára, hogy a kiknek meg tetszenék, ott meg nézhessék annak mi néműségét, és utóbb a meg vevés iránt a Temesi Ka­mara Tisztséggel végezné­nek.” „Ez előtt idegen országi portéka volt, de már Bánó­imban Omor tájján alapo­san termesztik. Kár, hogy még Magyar Országon sc- holsem termesztik, holott nálunk is van erre alkal­matos föld, úgy mint Kard- Szag, Gyarmati, Kis Ujszál. lás között levő lapályokon. Hát a Hanságon és egyéb Motsáros, Martzalos ha­szontalan bozótos helyeket nem lehetne rizs-kása ter­mőkké változtatni — ha...” A két idézet azt illuszt­rálja, hogy a rizs hazai ter­mesztéséről már az 1700-as évek végén a sajtó is írt. E növény termesztésével Magyarországon először az olasz betelepülők foglalkoz­tak, mint ahogy az első rizshántoló üzemelése is az olasz Gastoldi vezetése alatt indult meg 1783-ban. A XVIII. századtól tehát kisebb-nagyobb területen és váltakozó szerencsével, de megszakítás nélkül folyt a rizs termesztése. Megyénkben jelenleg a termelőszövetkezetek 9000, az állami gazdaságok 6000 holdon termelték ezt a je­lentős élelmezési és ex­portcikket. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy az utóbbi években csökkent a rizs vetésterüle­te, s a termesztését illető­en nagyon megoszlanak a vélemények, Simon István, a mezőtúri Magyar-Mongoí Barátság Tsz elnökhelyet­tese említette: náluk is mondogatták már a tagok, hogy csak annyi rizst ves­senek. ami saját szükségle­tüket fedezi. Természetesen ezt nem lehet, mert nem­csak a tsz, hanem az or­szág érdekét is szem előtt kell tartani. A rizsre, a bel­földi fogyasztás és az ex­port szempontjából is szük­ség van. Azon viszont már érdemes gondolkodni, vitat­kozni, hogy miként lehetne megszüntetni a termelési kedvet csökkentő tényező­ket. A számok ugyanis azt A vezetőség más tagjai ez idő alatt az általános, a politikai és szakmai ok­tatás előkészítésén dolgoz­tak. S munkájukról ez ke­rül majd a vezetőség be­számolójába: Mindenkivel beszéltek, akire számíthat­tak, s akire ráfér a tanu­lás, művelődés. Szavuk nyomán tizenöten vállal­koztak szakmai tanulásra, ugyanennyien az általános iskolai végzettség megszer­zésére, s csaknem ennyien pártoktatásra; — Amit tettünk eddig, az mondhatom sok, még­sem annyi, mint egy jó taggyűlés előkészítéséhez kell. De a váz, amit körül kell építeni gazdasági hely­zetünk, jövőnk és pártéle­tünk újabb tapasztalatai­val, az meg van — mond­ja Dékányné, Káldi Etelka, a tsz megbízott párttitkára. — Beszélgetünk még olyan elvtársakkal, akik naponta a földeken dolgoznak, akik nem vezetők. Megkérdez­zük. ők hogyan látják a munkánkat, életünket. — Azért, hogy az ő szavuk az ő gondolatuk, vélemé­nyük is ott legyen a tag­gyűlésen elhangzó beszá­molóban. Mert mit érne akkor a mi szavunk, ha őket nem hallgatnánk m<v? <B. E.) tükrözik, hogy az utóbbi esztendőkben jelentősen megcsappant az érdeklődés a rizstermesztés iránt. Míg 1955-bed tanácsi területen 25 ezer, az állami gazdasá­gokban több mint 17 ezer hold volt a rizsterület, most összesen 15 ezer hold. Nagyon ingadozó a termés­átlag is. A már említett esztendőben a bruzone vit­te el a termést, s az állami és közös gazdaságokban a betakarított átlag alig ha­ladta meg a 4 mázsát. A következő években 11—12 —14 mázsájával' fizetett a rizs. Az állami gazdasá­gokban 1960-ban a rendkí­vül esős ősz nagy termés- kiesést okozott. Az idei be­csült termésátlag (a rizs- cséplés még teljesen nem fejeződött be) 12—13 má­zsa. Nagy különbségek van­nak az egy mázsa rizs ter­melési költségénél is. A karcagi Lenin Tsz-ben ahol az idén 700 holdon termel­tek rizst, kettőszázegyné- hány forint az egy mázsára várható önköltség. Tavaly is ennyi volt. .Hasonló a helyzet a karcagi Béke, Dimitrov és November 7 Tsz-ben ahol 1963-ban a 300 forintot nem érte el egy mázsa rizs termelési költsége A túrkevei Vörös Csillag a törökszentmiklósi Aranykalász Tsz-ben vi­szont az ötszáz forintot is meghaladta. Az állami gaz­daságokban tavaly igazgató- sági szinten 13,3 mázsás át­lagtermésnél 477 forint volt egy mázsa rizs önköltsége. Nyilvánvaló, hogy ahol a termésátlag alacsony, a költség magasabb. S a rizs termesztése nem jövedel­mező. Visszatérve néhány gon­dolattal arra. milyen gátló tényezők befolyásolják a rizstermesztést. Nem a tel­jesség igényével hiszen na­gyon sokrétű, bonyolult kérdés ez. Elsőként említhetjük a gépesítést: a jelenleginél alkalmasabb vetőgépeket, műtrágyaszórókat, kombáj­nokat szárító berendezése­ket. stb. Közismert, hogy a jelenlegi rizskombájnokhoz fűzött remény nem vált be. S az idén is 600—1000 fo­rintot fizettek egy hold ké­zi aratásért. Nincs kimon­dott rizscséplőgép sem, olyan, amely nem törné a szemet. Több műtrágyára — főleg nitrogénre — lenne szükség. A fajta kérdése is felvetődik: a termelőszö. vetkezetekben főként a Dunghan Shalit. az állami gazdaságokban Dubovszki 129-es fajtát termesztik. A vetőmag felújítása, s nem utolsósorban az anyagi ér­dekeltség növelése is min­den bizonnyal kedvezően hatna a rizstermesztésre. N. K. Levél Krasznodárból Levelet kapott csütörtök reggel a Szovjetunióból Győri Tibor, az MSZBT megyei titkára. A levélben a krasznodari rádió vezető­je köszönte meg azt a Szol­nok megye életéről szóló fényképalbumot, amelyet az MSZBT-től kaptak ajándék­ba. Egyben köszönetét és el­ismerését fejezte ki a ma­gyar-szovjet barátság ápo­lása érdekében kifejtett munkáért. A krasznodiári rádió, a magyar rádió szolnoki stú­diója és az MSZBT megyei elnöksége között évek óta szoros baráti kapcsolat áll fenn. Eddig négy turista- csoport járt a megyéből Krasznodárban, részükre az ottani rádió minden eset­ben külön érdekes, színvo­nalas programot szervezeti A Ganz Kap­csolók és Ké­szülékek Gyá­rától — és a TRANSZVILL- től átvett nyo­mógombokat összeszerelik a mezőtúri VILL- GÉP szerelde­iében. Felavatták Jászapátin a megye első új szakmunkásképző intézetét Dr. Soós Gábor miniszterhelyettes és dr. Kasza Béla mondott avatóbeszédet Mit érne másként a szavuk?

Next

/
Thumbnails
Contents