Szolnok Megyei Néplap, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-17 / 218. szám

1#W; szeptember 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAI 5 18 víztároló tó épül az év végére Négy hónap alatt 12,900 lakás építését kell befejezni az éti vállalatoknak A vízben szegény mező­gazdasági területek öntö­zésének fejlesztésére nagy­szabású víztároló-építési programot dolgozott ki az Országos Vízügyi Főigazga­tóság. Állami beruházásból, valamint a termelőszövet­kezetek, állami gazdaságok és vízgazdasági társulatok erejéből tavaly kezdődött meg ennek a jelentős prog­ramnak a végrehajtása, A dombvidéki völgyek elzárá­sával már az első évben 13 új tó épült. Az év végéig még 18 tó építését fejezik be. A do- moszlói egymillió köbméte­res tárolót már csak a jövő év elején tudják átadni. Az idei tavak fele a Dunán­túlon segíti majd az öntö­zést. A legjelentősebb azon­ban a Heves megyében épülő négy nagy víztároló. Ezek a szokásos kertészeti és szántóföldi öntözés he­lyett a gyöngyösi bortermő vidék szőlőskertjeinek, sző­lőoltványainak és gyümöl­csöseinek adnak majd vi­zet. — Az öntözésfejlesztési program gyors ütemére jel­lemző, hogy csupán két év alatt — tavaly és az idén Országos tervpályázat az állattenyésztési munkák gépesítésére A Földművelésügyi Mi­nisztérium gépállomási és gépesítési főigazgatósága három, az állattartási mun­kafolyamatok gépesítésével kapcsolatos témára, orszá­gos, titkos tervpályázatot hirdetett. Az első témára pályázóknak a 300 és an­nál több férőhelyes tehe­nészeti telep technológiai munkafolyamatainak kom­plex gépesítését kell meg­oldaniuk. A második téma a 150, 300 és 450 kocalét­számú sertéstelep techno­lógiai munkafolyamatainak komplex gépesítését, a har­madik pedig egyes sertés- és szarvasmarha-tartási munkafolyamatok gépesíté­sének megoldását írja elő. Az első téma 1., 2. és 3. díja 15 000, 10 000 illetve 5000 forint a második té­máé 10 000, 6000 illetve 4000 forint, a harmadiké 6000, 4000 illetve 3000 forint. A pályázaton bárki, vagy bár­mely szakmai csoport több pályatervvel is részt vehet, de minden egyes pályaterv változatot önálló' pályázat­ként kell benyújtani. A pályázati kiírást és a ter­vezési programot az érdek­lődők a Földművelésügyi Minisztérium gépállomási és gépesítési főigazgatósá­gán 30 forintért vásárol­hatják meg. Ezt az össze­get a pályázat benyújtása­kor visszafizetik) — pontosan annyi víztároló tavat kapott a mezőgazda­ság, mint amennyi az elő­ző száz évben épült. A két évvel ezelőtti 32 helyett te­hát az év végén már 64 nagy víztároló tó fogja fel az őszi—téli csapadékot, hogy a jövő nyáron csak­nem 40 millió köbméter vizet adjon a szomjas föl­deknek. Elkészült már a jövő évi terv is, amelynek alapján 1965-ben további 25 millió köbméter víz tar­talékolására újabb 27 ta­vat építenek. Az Építésügyi Miniszté­rium vállalatai ez év első nyolc hónapjában majdnem 8 százalékkal több építé­si és szerelési munkát vé­geztek el, mint a múlt év azonos időszakában. Az előirányzott feladat azon­ban ennél is nagyobb volt. s végeredményben az idei terv esedékes részét csak 98 százalékra teljesítették. Különösen sok tartozást kell pótolni a lakásépítők­nek, akik eddig több mint 2700 lakás átadásával ma­radtak adósok. Nyolc hó­nap alatt alig 7200 lakás építését fejezték be, pedig tavaly ennyi idő alatt már négyszázzal többet építet­tek. Az év végére torlódott tehát a munka túlnyomó része.. Az utolsó négy hó­napban 12 900 új otthont kell átadni, vagyis kétszer annyit, mint az első hét hónapban. A minisztérium Építőipari Főigazgatósága most külön­leges intézkedésekkel segí­ti a hátralevő nagy felada­tok valóra váltását. Pontos ütemtervet készített a tarto­zás törlesztésére az átadá­sok meggyorsítására és a részleges vizsgálatokkal megállapított akadályok gyors elhárítására. A leg­fontosabb tennivaló a vál­lalatok erőinek átcsoporto­sítása. Jelenleg mintegy 17 000 munkás dolgozik a lakásépítkezéseken, de ez az erő már nem tud meg­birkózni a feladatokkal. A házak homlokzatát viszont legkésőbb október közepéig be kell vakolni, mert ha elmulasztják, akkor lekés­nek az idei átadásról. — A főigazgatóság intézkedésére ezért a vállalatok a jövő évre áthúzódó kisebb épít­kezésekről — átmenetileg mintegy négyezer dolgo­zót áthelyeznek az idei be­fejezésre váró legfontosabb építkezésekre. Nemcsak a munkaerőt, hanem a gépe­ket és' a felszerelést is koncentrálják, hogy az 1964. évi tervben előírt 20 093 lakásból lehetőleg egyetlen új otthon átadása se maradjon jövőre^ Mi az abszolút álszentség? Az angliai Birmingham­ben egy nagyáruház a fe­hérneműi kirakatokban fel­állított. hálóinget vagy pi­zsamát bemutató kirakat- babák ujjara — jeggyűrűt húzott! A furcsa intézkedésre az adott alkalmat, hogy a vá­ros egyik begyepesedett fejű lakosa kifogásolta a „lenge öltözetű kirakati ba­bákat, akikről nem tudni, hogy mifélék, minthogy jeggyűrű nélGul hálószobái környezetben mutogatják magukat Birmingham egyébként arról nevezetes, hogy a világhírű balerinának, Anna Pavlovinak, ebben a vá­rosban hosszú trikóba öl­tözve kellett a „A hattyúk tava!' főszerepét eltáncol­nia, mert a közönség „nem tűrte a táncosnő meztelen lábának látványát\ / Érettségi után Csoportosan jöttek eddig mindig: ismerősen, kedve­sen mosolygott rájuk min­denki a gyárban. — Megjöttek a kislányok, itt a politechnikások autó­busza — mondta a portás azoknak, akik nem tudták még... Mert a sok szőke, barna iskolaköpenyes lány­csoport szinte a hót min­den napján megjelent az üzem kapuiában A tűzö- dékben már várták őket, ügyes kezük, híres volt mindig Martfűn. Az új tanévben e héten érkeztek először, öt lány osztály, Tiszaföldvárról, kettő pedig a szolnoki gimnáziumból. Az első gimnazisták vannak a leg­többen. Komoly arccal hall­gatják a munkásvédelmi oktatást, aztán jönnek be a cipőgyárba. Először még idegenül állnak a tűzöde zajos csarnokában. Aztán hónapok, ' évek elteltével megszokott, . ismerős min­den. A r egyedikeseknek már ismerős) a szakmunka is. Az ám, a negyedikesek! Tavaly, az iskolától, tár­saktól búcsúzván sokan a gyártól is elköszöntek. Sokan, mert a szolnoki, meg a tiszaföldvári gimna­zisták egy része egyetemre, főiskolára jelentkezett. Elfelejtik a gyári éveket a politechnikát? A két kislány, akikkel a 34/A műhely tűzőkörén találkoztam aligha! Mindjárt azzal kezdte Horváth Éva is, hogy igen, már előre tudta, körülbelül milyen munkát végez majd, és mennyi lesz a fi­zetés. És hála a polittchni- kánaik, a munka sem ne­héz! Pedig most már tervet kell „hozni”, s ügyelni a minőségre is. Éva Tiszaföldváron tanult négy évig a gimnáziumban. Szülei is a gyár dolgozói, Martfűn laknak — nem üt­köztek meg, hogy munkás­nő lesz a lányuk. Augusz­tus negyedikén már ott volt a körön, s élete első mun­kás hónapjában (amely nem is volt teljes) több mint ezer forintot keresett. S míg ezt elmeséli, sző­ke lány érkezik. Az Éva előtti gép az övé. — Marika is most jött. velem egy napon — mond­ja Horváth Éva. — ö Szol­nokra járt gimnáziumba. Nem tanul tovább, csak ké­sőbb, levelező tagozaton, mert... Akkorra már Marika folytatja: — Szombaton lesz az es­küvőm! — A vőlegény csak egy emelettel feljebb dolgozik, a szabászaton Jól megfon­tolták a páros élet kezde­tét: szövetkezeti lakást vá­sárolnak hamarosan, ottho­nért dolgoznak... A személyzeti osztályom táviratblanketták hevernek Törzsi Józsefné asztalán. — Megint lesz politechni­kás dolgozónk — mondja. — Most hívják be a tize­diket Varga Eszter, meg Novák Juszti a héten délutános Eszterről úgy hírlik ügyes­kezű bukkoló. Egy év múlva szakmun- kásbázonyítványuk lehet. Már nekik nem kell érte sokat tanulniuk (hiszen el­méleti, gyakorlati oktatást kaptak négy éven át), s nem kell segédmunkán töl­teni négy évet, mint a töhl bd új cipőgyári munkás. Ti- zenkilencévesen nagy dolog az! Hogy js mondta Horváth Éva? — A földvári gimnázium­ból a végzősek fele idekér­te magát, ha nem veszik fel egyetemre! Hallom, a na­pokban visszajönnek néhá- nyan. Visszajönnek, — hazajön­nek. .. Volt értelme a poli­technikának! S. J. „Papa" így neveztük a techni­kumban. Két évvel felet­tem járt, az évfolyamtársai között ő volt a legidősebb. Emlékszem, egyszer elsős koromban valamelyik fel­sős elugrasztott érte: — Eredj slapaj, kerítsd elő a papát! Rohanástól kipirultam, li­hegve közöltem vele: ke­resnek. — Jó — csak ennyit mondott, és úgy éreztem kotródni kell, mert befeje­zettnek tekintette a tár­salgást. A múltkoriban találkoz­tam vele ismét. Ezúttal nem az öregdiák, hanem a szerkesztőség küldött: — Eredj slapaj, keress egy tsz ösztöndíjast! A véletlen vele hozott össze. De végre elárulom a nevét: Gál Lajos. A nagykörűi Haladás ösztön­díjasa.. Baráti hangon rontottam néki: — Hát te, hogy kerülsz ide Rákóczifalvárdl? — Kérlek szépen... — itt tétovázott, nem tudta hi­vatalos legyen, vagy ne — amikor felvettek az egye­temre *a szövetkezettel szer­ződést kötöttem. Kis sajnálkozás is ve­gyült a mondottakba, mert ahogy a beszélgetésből ké­sőbb kiderült az otthonia­kat névről emlegeti, sőt az ott működő szövetkezet vi­szonyait is jól ismeri. — Odavalósi vagyok, — magyarázza — mindig úgy terveztem, hogy az iskola után hazamegyek dolgozni. De ez csak egy kis hon­vágy, hiszen Nagykörűt is kezdi megismerni. — Minden nyáron más­fél hónapot töltök itt. mint gyakornok. Tavaly a szak­vezetők megmutatták mi hJ van, közbem ismerked­tem az emberekkel. Most már rámbízták a jövőévi takarmány terv elkészítését. Persze ők csinálnak majd másikat, csak — széttárja a karját, szinte jelezve, hogy a szaktársi bizalmat nem adják olcsón. A végszóra érkezett a főállattenyésztő. a készülő terv iránt érdeklődött. Majd vita kerekedett kö­zöttük. Sűrűn hallatszott: — Jó. jó, ti így tanul­játok. Na de a könyvek... Utána láthatóan bosszan­kodott. — Tudod, nagyon hiány­zik a gyakorlati tapasz­talat. Az előbbi beszélge­tésből láthattad, a kettő egymás nélkül semmit sem ér. — Hol szeretnél a szövet­kezetben dolgozni? — A kertészetben. — Igaz, hogy agrártudo­mányi egyetemre járok, de van lehetőség a szakosí­tásra. Szeretnék az új gyü­mölcsösben kezdeni. Ez a vágyam. Az elnök azt mondta, mire végzek, ad­digra meglesz a telepítés. Ez még két év. Akkor még kettő volt, ma már csak egy. Talál­kozás nk óta Lajos a har­madik évfolyam hallgatója lett. Beszélgettünk másról is. Hisz sok közös emlékünk, ismerősünk volt az isko­lából. — Később incselkedve megkérdeztem: — Viseled még a papa nevet? — Igen, mert akik velem együtt jelentkeztek, elter­jesztették. A szövetkezetben még nem tudják? — Nem is fogják meg­tudni, csak ha igazán az ’eszek. — Itt akarsz letelepedni? — Igen. — Hát Rákóczi falva? — Jó itt. Szülők, nevelők fóruma A színek hatása a gyermek tevékenységére A napi sajtóban és a szakfolyóiratokban egyre többet találkozunk olyan írásokkal, amelyek a szín- élmények emberi szerve­zetre való hatásának ta­pasztalatairól számolnak be. A különböző színek, a színek változékonysága befolyásol­ják az élettani és pszicho­lógiai folyamatokat, azok serkentő vagy gátló ténye­zőivé válhatnak. Kísérletek­kel bizonyították be, hogy a munkahelyek falainak színe, vagy a munkaeszkö­zök különböző színűre való festése befolyásolja a dol­gozók munkateljesítményét is. De bárki tapasztalhatja saját magán, hogy a kü­lönböző színű tárgyak fo­kozzák kellemes, vagy kel­lemetlen élményüket. Egy nekünk színben tetsző ru­hában jól érezzük magun­kat még akkor is, ha más­nak rikító, vagy nem tet­sző színű. A szí nkedveltséggel a felnőttekhez viszonyítva még fokozottabb mértékben találkozunk a gyermekek­nél, különösen a kisiskolás, az alsó tagozatos tanulók­nál. A színdinamika elvei­nek figyelembe vétele elő­segítheti, fokozhatja mind az iskola, mind a család pedagógiai tevékenységének hatékonyságát. Ezzel kap­csolatosan szeretnék né­hány dolgot elmondani; Ma már számos iskolá­ban tapasztaljuk, hogy a fehér falakat felváltották a színes falak. Iskolánkban a tantermeket a megvilá­gítástól függően sárgára, zöldre, de van olyan fal — két tanteremben a tábla körül —. amelyet narancs- sárgára festettünk. Amikor megkérdeztük a gyermeke­ket, hogy nekik melyik színű tetszik, megoszlottak a vélemények, de valame­lyik minden tanulónak tet­szett. Néhány tanulónak a véleménye ez volt: „Nekem a halványzöld tetszik, mert a mi szobánk fala is ilyen, s olyan, mintha otthon len­nék.” Különösen indokolt lenne a napköziotthonos tantermek falainak színesre festése, éppen az otthonos­sá tétel szempontjából. Az új tanterv bevezeté­sével, sok szép színes köny­vet adtunk tanulóink ke­zébe. Különösen tetszetőseik az I. és II. osztályos ol­vasókönyvek, a környezet­ismeret! munkafüzetek. A tanulók szívesen lapozgat­ják ezeket a könyveket. — Kedvelt színűek a címol­dalak is. A könyvek bekö­tésével „vétek” a tanulók szeme elől eltakarni ezeket a színes oldalakat. Persze nem azt akarjuk tanácsol­ná, hogy a tanulók a köny­veket ne óvják a rongáló­dástól, de kék. vagy barna papír helyett átlátszó pa­pírt, vagy nylont használ­hatnak. A könyvek ilyen bekötését a gyermekek ne­hezen tudják megoldani, ezért ebben a munkában a szülőknek kell segítséget nyújtani. Kialakult szokás, hogy a tanulók füzeteiket kék cso­magolópapírba kötik. — Rendszerint erre még ny­lont is tesznek. A sötétkék szín nem kedvelt a gyer­mekek részéről. Lehet olyan gyermek is, akire nyomasztólag hat ez az erős kék szín. s ez kedve­zőtlenül befolyásolja a ta­nuló tevékenységét. Java­soljuk, hogy a tanulók füzeteiket színes papírba kössék. Erre alkalmas a papírkereskedésben árult vékony dekorációs papír. Ezek között némelyik fog, de a legtöbb megfelelő, s a ráhúzott nylon borító fo­kozza a védettségét. Nylon borító nélkül is alkalmas az igen szép színekben áru­sított tafet-papír, mely vé­konyság szempontjából is a legmegfelelőbb. Hogy mi­lyen színű papírt vásárol­janak a szülők, azt legjobb a gyermekkel eldöntetni, hisz éppen azért kötjük a füzeteket színes papírba, hogy vele a tanulók akti­vitását fokozzuk. A gyer­mek mondja meg, hogy melyik a kedvelt színe. Előnyös kétszínű papír al­kalmazása. Egyik színűbe a vonalas, másik színűbe a kockás füzetet kössék a tanulók, mert ez segít a füzetek gyors megkülönböz­tetésében. Öra előtt, vagy óra alatt nem kell lapoz­gatni a füzeteket, hogy melyik az írás és melyik a számtan füzet, mert szí­nükről megismerik a tanu­lók. Helytelen lenne a szü­lők számára kötelezővé tenni a füzetek színes pa­pírba való kötését. Isko­lánkban is fokozatosan ve­zetjük be, de már most tapasztaljuk, hogy egyre fokozódik a szülők érdek­lődése, s egyre több füzet borítója cserélődik ki szí­nesre. Az iskolai oktató-nevelő munka során a nevelők gyakran használják a szí­nes krétát táblai rajzok, vázlatok készítésekor, s ta­pasztaljuk, hogy a sok szí­nes kép élénkítőleg hat a tanulók aktivitására. Még nagyobb az öröm a tanu­lók körében, amikor ők maguk is színessel dolgoz­hatnak Gyakran tapasztal­hatják a szülők is, hogy a gyermekek mennyire sze­retnek rajzolni, s milyen bátran alkalmazzák, hasz­nálják a különböző színe­ket. A gyermeki személyiség fejlődése szempontjából hasznosak azok a tevékeny­ségi formák, amelyek elő­segítik a tanulók manuális készségének, színérzékeny­ségének, esztétikai érzéké­nek fejlődését. A tevékeny­ségi folyamatban a szín- élmény, ami a kedvelt szí­nek hatására alakul ki, fo­kozza a munkakedvet, a tanulók aktivitását. Fontos feladatunk, hogy megte­remtsük azokat a feltétele­ket, amelyek biztosítják a tevékenységi formák reali­zálódását. Pl.: a gyermekek szabad idejükben rajzol­hassanak, festhessenek, szí­nes papírból figurákat vág­hassanak ki és ragaszthas­sanak fel, családi, vagy más ünnepek alkalmával kapjanak ajándékba kifes­tőkönyvet. Kapjanak a ta­nulók jó minőségű papírt, megfelelő minőségű és hosz- szúságú színesceruzát. A rövid ceruzák használata rendszerint a helytelen írástechnika kialakulásához vezet, amely nagyon ká­rosan befolyásolja az ered­ményes írástanítást. A családnak és az isko­lának egyformán köteles­sége, hogy felkutassa és biztosítsa azokat az eszkö­zöket, amelyekkel fokoz­hatjuk a tanulók aktivitá­sát. S ha a színek valóban olyan hatást gyakorolnak a tanulók tevékenységére, hogy a motívumok haté­konyságát csökkentheti, vagy fokozhatják, köteles­ségünk a kedvezőbb felté­telek megteremtése. Gledura Lajos A CSONGRÄD-SZOLNOK VIDÉKI PINCEGAZDA­SÁG szőregi palackozójába férfi segédmunkásokat alkalmaz állandó munkára; Munkásszállást biztosítunk. Jelentkezés: Szeged, ’ábor u, 3.---------------------------------------------------------------J w either —

Next

/
Thumbnails
Contents