Szolnok Megyei Néplap, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-17 / 218. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1964 szeptember 17. Magyar—jugoszláv közös nyilatkozat Inkább éheznek a ctprnsí Joszip Broz Titönak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének a Magyar Népköztársaságban tett látogatásáról Dobi Istvánnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének és Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Mnnkás- párt Központi Bizottsága első titkárának, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének meghívására 1964. szeptember 11—16-ig hivatalos látogatáson a Magyar Népköz- társaságban tartózkodott Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára és felesége. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke és munkatársai Budapesten és Dunaújvárosban ipari és mezőgazda- sági üzemeket, __ valamint kulturális intézményeket tekintettek meg. Joszip Broz Tito elvtárs találkozásai az ipari és mezőgazdasági üzemek kollektíváival és a meglátogatott helységek lakosságával meleg és szívélyes légkörben folytak le, ami a magyar és a jugoszláv nép baráti kapcsolatainak meggyőző bizonysága. A látogatás folyamán Budapesten megbeszélésekre került sor. A megbeszélések szívélyes baráti légkörben a kölcsönös megértés szellemében folytak le. Mindkét fél megelégedéssel állapította meg. hogy Kádár János és Joszip Broz Tito elvtársak 1963. szeptemberében Karagyorgye- vóban történt találkozása óta a magyar—jugoszláv kapcsolatok kedvezően fejlődtek. A felek egyetértettek abban, hogy kétoldalú együttműködésük további bővítése érdekében folytatni kell a két ország felelős funkcionáriusainak érintkezését és találkozásait, valamint a két ország társadalmi, politikai és kulturális szervezetei és intézményei közötti szorosabb kapcsolatok megteremetését. Mindkét fél megállapította, hogy a gazdasági együttműködés különösen tavaly és az idén fejlődött, mégpedig nemcsak az árucsere-forgalom volumene, hanem az együttműködés olyan új formái tekintetében is, amelyek a gazdasági tevékenység úgyszólván minden területét magukban foglalják. Az eddigi fejlődésben különösen pozitív szerepe volt az 1963 márciusában aláírt egyezmény alapján létrejött magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottságnak. A vegyesbizottság érintkezéseket kezdeményezett gazdasági szerveink és más intézményeink, valamint szakembereink között, ami a két ország gazdasági lehetőségeinek kölcsönösen ^ jobb megismerését eredményezte. Ilyen módon létrejött a kölcsönös érdekeken alapuló gazdasági együttműködés szilárdabb feltétele. Ebből kiindulva a küldöttségek kicserélték nézeteiket a gazdasági kapcsolatok számos olyan kérdéséről, amely mindkét ország számára fontossággal bír és hangsúlyozták, hogy szükség van: a hosszúlejáratú árucsereforgalmi megállapodás előkészítésére és megkötésére, — a minél szélesebbkörű együttműködés kialakítására a villamosenergiai ipar, a gépgyártás, a kohászat, a vegyipar és más iparágak területén. Megállapították, hogy a kultúra, a tudomány, a sport, a konzuli és egyéb kapcsolatok terén az eddigi együttműködés gyümölcsöző és eredményes volt. Egyetértettek abban, hogy ezt a megfelelő állami szervek és társadalmi szervezetek közvetlen érintkezése útján a jövőben is fejlesztik. A megbeszélések folyamán a küldöttségek nagy figyelmet fordítottak a jelenlegi nemzetközi helyzet megvizsgálására. Megelégedéssel állapították meg, hogy nézeteik minden alapvető kérdésben azonosak vagy közel állnak egymáshoz. A két fél értékelése szerint az utóbbi években csökkent a nemzetközi feszültség és az általános nemzetközi helyzet kedvezőbbé vált. Az atomkísérletek részleges betiltásáról szóló moszkvai egyezmény megkötése óta — aminek éppen most volt első évfordulója — más részleges megállapodások is születtek. A két fél úgy véli, hogy elsőrendű jelentőségük van azoknak az erőfeszítéseknek, amelyeknek célja, hogy további konkrét intézkedések foganatosításával folytatódjon és megszilárduljon a feszültség enyhülésének megindult folyamata. A felek különösen pozitívan értékelik a Szovjetunió és más szocialista országok békére irányuló kezdeményezéseit és hangsúlyozzák a Szovjetunió és az USA között az utóbbi időben megkötött egyezmények jelentőségét. Az utóbbi időben a világ egyes területein — a tonkini öbölben, Cipruson, Kongóban, stb. — komoly válságokra került sor, amelyek kiélezték a helyzetet a világ e térségében és negatív következményekkel jártak. Itt mindenekelőtt a reakciós erők nyomásáról van szó, amelyek nem mondanak le a más országok belügyeibe való beavatkozásról és arra törekszenek, hogy erőszak alkalmazásával kényszerítsenek ki egyoldalú döntéseket. A két fél úgy véli, hogy a német kérdés rendezésénél a két német állam létezésének tényéből kell kiindulni. A két fél megállapítja, hogy a leszerelés továbbra is a mai világ rendkívül akkut és sürgős problémája és hogy az eddigi tárgyalások nem vezettek lényegesebb előrehaladáshoz. Ezért feltétlenül szükséges fokozott erőfeszítéseket tenni, hogy az általános és teljes leszerelés kérdésében a nézetek közeledjenek egymáshoz és konkrét egyezmények jöjjenek létre. Ezen általános cél felé való haladásban jelentős szerepet játszhatnak az olyan fokozatos és részleges leszerelési intézkedésekre vonatkozó egyezmények, amelyek a jelenleg? feltételek között reálisak és megvalósíthatók. Ide tartozik olyan intézkedések elfogadása, mint például az atomfegyver-készletek befagyasztása Közén- Eiiróoáhan. — atommentes övezetek létesítése a világ különböző részein. A Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság nagy jelentőséget tulajdonít a gyarmatosítás állói felszabadult és független nemzeti fejlődés útjára lépett országokkal való együttműködés sokoldalú fejlődésének. Ezek az országok a békés egymás mellett élés politikájának akti harcosat «•» Mindkét fél úgy véli, hogy az el nem kötelezett országok állam és kormányfőinek belgrádi konferenciája pozitívan járult hozzá a békés egymás mellett élés politikáinak megerősödéséhez, a gyarmati rendszer megszűnési folyamatának meggyorsításához és a fejlődésben levő országok önállósulásához. A két fél kifejezi azt a mély meggyőződését, hogy a közeljövőben megrendezésre kerülő kairói konferencia ugyancsak jelentősen hozzájárul mindehhez. A két küldöttség pozitívan értékeli az Egyesült Nemzetek Szervezete kereskedelmi és gazdasági fejlesztési konferenciájának munkáját és eredményeit. A két fél nagy jelentőséget tulajdonít az Egyesült Nemzetek Szervezete szerepének és tevékenységének és úgy véli, feltétlenül szükséges, hogy ez a szervezet teljes egyetemességre tegyen szert, alapvető szerveinek szerkezete pedig alkalmazkodjék a világban végbemenő változásokhoz. A látogatás folyamán Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Joszip Broz Tito. a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára, valamint munkatársaik kicserélték nézeteiket a nemzetközi munkás- mozgalom helyzetéről. — Megállapították, hogy a békéért és aktív békés egymás mellett élésért folytatott harc szoros összefüggésben áll a haladó társadalmi áramlatokkal, emi-' att káros minden olyan kísérlet, amely a békéért folytatott harcot mesterségesen el akarja választani a szocializmusért folytatott harctól. A két fél meggyőződése szerint elengedhetetlenül szükséges, hogy minden kommunista és munkáspárt, minden szocialista ország a maga ré- részéről teljes mértékben járuljon hozzá a nemzetközi munkásmozgalomban keletkezett nehézségek leküzdéséhez. Ezzel kapcsolatban úgy vélik, hogy minden békeszerető és haladó erőnek határozottan fel kell lépnie a dogmatikus, a békés egymás mellett élést veszélyeztető politikával szemben. Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára — meghívta Dobi Istvánt, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét és Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökét, hogy tegyenek látogatást a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban. A meghívást örömmel elfogadták. Kelt Budapesten, az 1964. évi ’ szeptember hó 15. napján. DOBI ISTVÁN a Magyar Népköztársaság ülnöki Tanácsa elnöke JOSZIP BROZ TITO a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége főtitkára KÄDÄR JÄNOS a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke U Thant ENSZ-főtitkár magához kérette azoknak az országoknak a képviselőit, amelyek katonákat küldtek az ENSZ ciprusi fegyveres erőinek kötelékébe. Tájékozott körök szerint a megbeszélésen a küldöttek támogattak U Thantnak azt a javaslatát, hogy az ENSZ fegyveres erőinek ciprusi megbízatását hosszabbítsák meg s a megbízatás jellegét határozzák meg. Makariosz elnök egy szerdai sajtónyilatkozatában kijelentette, hogy az ENSZ-csapatok jogi státusának jellege nem volt egyértelmű. A nicosiai kormány tájékoztatta az ENSZ- főtitkárt arról, hogy hozzájárul az ENSZ-katonaság teljes mozgási szabadságához Ciprus egész területén, kivéve egyes helységeket, amelyek a Ciprusi Köztársaság védelmével vannak összefüggésben. A nemzetközi fegyveres erők számára biztosítani lehet ezeknek a helységeknek a megközelítését is, de ahhoz a ciprusi kormány és Thimajja tábornok előzetes megállapodása szükséges. ENSZ körökben azt várják, hogy U Thant a Biztonsági Tanács szerdai ülésén már bejelentheti az elhunyt Tuomioja ENSZ- közvetítő utódának nevét Ezzel kapcsolatban leggyakrabban Galo Plazát, a főtitkár személyes ciprusi képviselőjét emlegetik. Az ENSZ-ben megköny- nyebbülésül fogadták azt a hírt, hogy Makariosz elrendelte a ciprusi törökökkel szemben alkalmazott ellátási korlátozások megszüntetését Az a vélemény, hogy ez az intézkedés megkönnyíti majd a Biztonsági Tanács vitáját Kokkinában a ciprusi törökök az intézkedést nem részésítették ilyen kedvező fogadtatásban* Amikor egy ENSZ-konvoj a ciprusi kormány által rendelkezésre bocsátott kilenc tonna élelmiszert és egyéb szükségleti cikkeket szállított Kokkinába, a ciprusi törökök azt visszautasították, — hangsúlyozva* hogy a ciprusi kormánytól nem fogadnak ei semmit Thimajja tábornok rendelkezésére az ENSZ katonák a szállítmányt lerakták annál az útakadálynál* ahol a törökök a konvojt megállították. Xhanh az „ifjá törökök” befolyása alatt Dél-Vietnam belpolitikai helyzete továbbra is zavaros, sőt — amint ezit NguGyerekjáték? Egy spanyol hajó ruhaszövetét és gyerekjátékot szállított Kubába. Eme békés célokat szolgáló árucikkek ellen „ismeretlen” torpedónaszádok merényletet követtek el. Több matróz meghalt, mások megsebesültek, a hajó elsüllyedt. A washingtoni spanyol követ ügy vélte, hogy a merényletet elkövető torpedónaszádok csak felségjelkor nem viseltek, egyébként felettébb ismerősek ha másról nem — tipikus eljárásukról. A gengszter- jelleg ugyanis elvitathatatlawul Made in USA — ezúttal nem csikógói vagy newyorki. hanem floridai kiadásban Az illetékes jenki szervek mossák a kezüket. Ezt cselekszik már jóideje Dél-Vietnam, Kongó és Ciprus esetében. Sőt, újabban Malaysia esetében is. Ez azonban mit sem változtat a2on a tényen, hegy a Karibi- tengeren elsüllyesztett hajóért azok felelősek, akik a Kubából kiebrudalt ellen £ orra dalmároknak Floridában szállást adnak. Sőt torpedónaszádokat. Közismertek az amerikai gengszterek szokásai. Véres lövöldözéseiket, tömeges zsarolásaikat és utcai harcaikat egyes hidegvérű jenkik hajlandók gyerekjátéknak minősíteni. Ez azonban, ami a spamyod hajó szállítmányával történt — nem gyerekjáték.« A Biztonsági Tanács Malaysiái vitája A Biztonsági Tanács malaysiai vitájában — mint a TASZSZ tudósítója beszámol róla — az Elefántcsontpart Köztársaság és Marokkó küldötte elállt attól a korábbi szándékától, hogy nemihivatalos tárgyalások során kompromisz- szumon alapuló határozati javaslatot dolgoz M az indonéz—malaysiai nézeteltérés rendezése céljából. Közölték, hogy a javaslatot az afro-ázsiai csoport megbízásából akarták előterjeszteni. A kedd esti ülésen felszólaló Sir Patrick Dean angol delegátus beszédéből ingerültség csendült ki a határozati javaslat kidolgozása körüli késedelem miatt. Követelte, hogy a Biztonsági Tanács haladéktalanul hozzon döntést és „vessen véget a malaysiai állam- szövetség ellen irányuló indonéz támadásoknak.” Sudjarwo. indonéz kül- ügyminiszterhelyettes rámutatott, hogy a Biztonsági Tanács határozatának figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy Indonézia és Malaysia Államszövetség területéről kiinduló sorozatos angol provokációkra volt kénytelen méltó választ adni. A kidolgozandó határozati javaslatnak hozzá kell járulnia a nézet- eltérések csökkentéséhez, lehetővé kell tennie a tárgyalások újrakezdését, emlékeztetett arra, hogy 1963 augusztusában Indonézia, Malaysia és a Fülöp-szige- tek kijelölhették az együttműködés megvalósításának útját, mivel nem zaklatták őket az imperialista hatalmak. Ez az együttműködés csak úgy lehetséges, ha Anglia nem gördít elébe akadályt. A Biztonsági Tanács ülésén Norvégia határozati javaslatot nyújtott be, amely igyekszik Indonéziára hárítani a felelősséget a feszültség kiéleződóséért és a malaysiai vádak alapján elítéli Indonéziát. — Emellett azonban azt ajánlja, hogy az érdekelt kormányok kezdjenek újabb megbeszéléseket kapcsolataik normalizálása végett. A tanács csütörtökön folytatja a vitát Malaysia „panaszáról”. yen Khanh miniszterelnök közeli munkatársa megfogalmazta: „rendkívül veszélyes”. Még mindig nem ülték el a hírek egy esetleges újabb államcsíny- kísérletről. Amint már jelentettük, Khanh tábornok leváltott a hadsereg éléről néhány magasrangú tábornokot, akik valamilyen formáiban részt vettek a Khanh hatakna ellen irányuló vasárnapi puccskísérletben, Ezek közül Duong Duc tábornok, a legnagyobb dél-vietnami szárazföldi hadtest volt parancsnoka, a puccskísérlet névleges vezetője, a nyugati hírügynökségek jelentései szerint engedett Khanh felszólításának, visszatért a fővárosba, ahol most háziőrizet alatt tartják. Huynh Van Ton ezredes, a vasárnapi puccsban részt vett 7. hadosztály volt páránrsnoka még nem jelentkezett a hatóságoknál. Van Ton ezredes ugyanis a puccskísérlet kudarca után visszatért a Mekong folyó deltájában lévő főhadiszállására, s most is a fővárostól hatvan kilométerre délnyugatira fekvő My Tho városiban tartózkodik. Saigonból helikoptert küldtek érte, de megtagadta a visszatérést. Az AP értesülése szerint Van Ton ezredes továbbra is szervezkedik s állítólag arra készül, hogy elvágja a Saigonba vezető utakat és távközlési vonalakat, s így valamiféle „független övezetet” akar kialakítani. Nguyen Khanh tábornok pillanatnyilag a hozzá hű fiatal magasrangú tisztek egy csoportjára támaszkodik. Ezek a tábornokok, — akiket a nyugati hírügynökségek „ifjú törököknek” gúnyolnak — viszont jelentős nyomást fejtenek ki Nguyen Khamh-ra, hogy szervezze át a hadsereg jelenlegi vezetését, távolítsa el onnan azokat a tiszteket, akik érvényesülésük útjában állnak* Ali Szabri átadta Hruscsovnak Nasszer elnök üzenetét Ali Szabri, az EAK miniszterelnöke, aki szerdán a Kremlben tárgyalásokat folytatott Hruscsowal, a TASZSZ jelentése szerint átnyújtotta a szovjet miniszterelnöknek Nasszer elnök üzenetét A barátság és a kölcsönös megértés légkörében lezajlott eszmecsere során a tárgyalófelek megvitatták a Szovjetunió és az EAK közötti átfogó együttműködés fejlesztésének kérdéseit és a mindkét felet érdeklő időszerű nemzetközi problémákat. Ali Szabri és* felesége szerdán ebédet adott Hruscsov és felesége, valamint Leonyid Brezsnyev, Borisz Ponomarjov, továbbá más szovjet személyiségek tiszteletére. • Ali Szabri és kísérete a nap folyamán koszorút helyezett él a Lenin Mauzóleumban „AHOL AZ ŰRHAJÓSOK FÖLDET ÉRNEK” című cikkünk IV. folytatását anyagtorlódás miatt holnapi j számunkban közöljük.