Szolnok Megyei Néplap, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-17 / 218. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1964 szeptember 17. Magyar—jugoszláv közös nyilatkozat Inkább éheznek a ctprnsí Joszip Broz Titönak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének a Magyar Népköztársaságban tett látogatásáról Dobi Istvánnak, a Ma­gyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa elnökének és Kádár Jánosnak, a Ma­gyar Szocialista Mnnkás- párt Központi Bizottsága első titkárának, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének meg­hívására 1964. szeptember 11—16-ig hivatalos látoga­táson a Magyar Népköz- társaságban tartózkodott Joszip Broz Tito, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Ju­goszláv Kommunisták Szö­vetségének főtitkára és fe­lesége. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke és munkatársai Budapesten és Dunaújvá­rosban ipari és mezőgazda- sági üzemeket, __ valamint kulturális intézményeket tekintettek meg. Joszip Broz Tito elvtárs találkozásai az ipari és me­zőgazdasági üzemek kol­lektíváival és a meglátoga­tott helységek lakosságá­val meleg és szívélyes lég­körben folytak le, ami a magyar és a jugoszláv nép baráti kapcsolatainak meg­győző bizonysága. A látogatás folyamán Budapesten megbeszélések­re került sor. A megbeszélések szívé­lyes baráti légkörben a kölcsönös megértés szelle­mében folytak le. Mindkét fél megelége­déssel állapította meg. hogy Kádár János és Joszip Broz Tito elvtársak 1963. szep­temberében Karagyorgye- vóban történt találkozása óta a magyar—jugoszláv kapcsolatok kedvezően fej­lődtek. A felek egyetértettek ab­ban, hogy kétoldalú együtt­működésük további bővíté­se érdekében folytatni kell a két ország felelős funk­cionáriusainak érintkezését és találkozásait, valamint a két ország társadalmi, politikai és kulturális szer­vezetei és intézményei kö­zötti szorosabb kapcsola­tok megteremetését. Mindkét fél megállapí­totta, hogy a gazdasági együttműködés különösen tavaly és az idén fejlődött, mégpedig nemcsak az áru­csere-forgalom volumene, hanem az együttműködés olyan új formái tekinteté­ben is, amelyek a gazda­sági tevékenység úgyszól­ván minden területét ma­gukban foglalják. Az eddigi fejlődésben különösen pozitív szerepe volt az 1963 márciusában aláírt egyezmény alapján létrejött magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottságnak. A vegyesbi­zottság érintkezéseket kez­deményezett gazdasági szerveink és más intézmé­nyeink, valamint szakem­bereink között, ami a két ország gazdasági lehetősé­geinek kölcsönösen ^ jobb megismerését eredményez­te. Ilyen módon létrejött a kölcsönös érdekeken ala­puló gazdasági együttmű­ködés szilárdabb feltétele. Ebből kiindulva a kül­döttségek kicserélték néze­teiket a gazdasági kapcso­latok számos olyan kérdé­séről, amely mindkét or­szág számára fontossággal bír és hangsúlyozták, hogy szükség van: a hosszúlejáratú árucse­reforgalmi megállapodás előkészítésére és megkö­tésére, — a minél szélesebbkörű együttműködés kialakításá­ra a villamosenergiai ipar, a gépgyártás, a kohászat, a vegyipar és más iparágak területén. Megállapították, hogy a kultúra, a tudomány, a sport, a konzuli és egyéb kapcsolatok terén az eddi­gi együttműködés gyümöl­csöző és eredményes volt. Egyetértettek abban, hogy ezt a megfelelő állami szervek és társadalmi szer­vezetek közvetlen érintke­zése útján a jövőben is fejlesztik. A megbeszélések folya­mán a küldöttségek nagy figyelmet fordítottak a je­lenlegi nemzetközi helyzet megvizsgálására. Megelége­déssel állapították meg, hogy nézeteik minden alapvető kérdésben azono­sak vagy közel állnak egy­máshoz. A két fél értékelése sze­rint az utóbbi években csökkent a nemzetközi fe­szültség és az általános nemzetközi helyzet kedve­zőbbé vált. Az atomkísérletek rész­leges betiltásáról szóló moszkvai egyezmény meg­kötése óta — aminek ép­pen most volt első évfor­dulója — más részleges megállapodások is szület­tek. A két fél úgy véli, hogy elsőrendű jelentősé­gük van azoknak az erő­feszítéseknek, amelyeknek célja, hogy további konkrét intézkedések foganatosítá­sával folytatódjon és meg­szilárduljon a feszültség enyhülésének megindult folyamata. A felek különösen pozi­tívan értékelik a Szovjet­unió és más szocialista országok békére irányuló kezdeményezéseit és hang­súlyozzák a Szovjetunió és az USA között az utóbbi időben megkötött egyezmé­nyek jelentőségét. Az utóbbi időben a vi­lág egyes területein — a tonkini öbölben, Cipruson, Kongóban, stb. — komoly válságokra került sor, ame­lyek kiélezték a helyzetet a világ e térségében és negatív következmények­kel jártak. Itt mindenek­előtt a reakciós erők nyo­másáról van szó, amelyek nem mondanak le a más országok belügyeibe való beavatkozásról és arra tö­rekszenek, hogy erőszak alkalmazásával kényszerít­senek ki egyoldalú dönté­seket. A két fél úgy véli, hogy a német kérdés rendezésé­nél a két német állam lé­tezésének tényéből kell kiindulni. A két fél megállapítja, hogy a leszerelés továbbra is a mai világ rendkívül akkut és sürgős problémá­ja és hogy az eddigi tár­gyalások nem vezettek lé­nyegesebb előrehaladáshoz. Ezért feltétlenül szükséges fokozott erőfeszítéseket tenni, hogy az általános és teljes leszerelés kérdésében a nézetek közeledjenek egymáshoz és konkrét egyezmények jöjjenek lét­re. Ezen általános cél felé való haladásban jelentős szerepet játszhatnak az olyan fokozatos és részle­ges leszerelési intézkedé­sekre vonatkozó egyezmé­nyek, amelyek a jelenleg? feltételek között reálisak és megvalósíthatók. Ide tartozik olyan intézkedé­sek elfogadása, mint pél­dául az atomfegyver-kész­letek befagyasztása Közén- Eiiróoáhan. — atommentes övezetek létesítése a világ különböző részein. A Magyar Népköztársa­ság és a Jugoszláv Szocia­lista Szövetségi Köztársa­ság nagy jelentőséget tu­lajdonít a gyarmatosítás állói felszabadult és füg­getlen nemzeti fejlődés útjára lépett országokkal való együttműködés sok­oldalú fejlődésének. Ezek az országok a békés egy­más mellett élés politiká­jának akti harcosat «•» Mindkét fél úgy véli, hogy az el nem kötelezett or­szágok állam és kormány­főinek belgrádi konferen­ciája pozitívan járult hoz­zá a békés egymás mellett élés politikáinak megerő­södéséhez, a gyarmati rend­szer megszűnési folyamatá­nak meggyorsításához és a fejlődésben levő országok önállósulásához. A két fél kifejezi azt a mély meg­győződését, hogy a közel­jövőben megrendezésre ke­rülő kairói konferencia ugyancsak jelentősen hoz­zájárul mindehhez. A két küldöttség pozi­tívan értékeli az Egyesült Nemzetek Szervezete ke­reskedelmi és gazdasági fejlesztési konferenciájá­nak munkáját és eredmé­nyeit. A két fél nagy jelentő­séget tulajdonít az Egye­sült Nemzetek Szervezete szerepének és tevékenysé­gének és úgy véli, feltét­lenül szükséges, hogy ez a szervezet teljes egyetemes­ségre tegyen szert, alapve­tő szerveinek szerkezete pedig alkalmazkodjék a világban végbemenő vál­tozásokhoz. A látogatás folyamán Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Joszip Broz Tito. a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetségének fő­titkára, valamint munka­társaik kicserélték nézetei­ket a nemzetközi munkás- mozgalom helyzetéről. — Megállapították, hogy a békéért és aktív békés egy­más mellett élésért folyta­tott harc szoros összefüg­gésben áll a haladó társa­dalmi áramlatokkal, emi-' att káros minden olyan kí­sérlet, amely a békéért folytatott harcot mestersé­gesen el akarja választani a szocializmusért folytatott harctól. A két fél meggyő­ződése szerint elengedhe­tetlenül szükséges, hogy minden kommunista és munkáspárt, minden szo­cialista ország a maga ré- részéről teljes mértékben járuljon hozzá a nemzet­közi munkásmozgalomban keletkezett nehézségek le­küzdéséhez. Ezzel kapcso­latban úgy vélik, hogy minden békeszerető és ha­ladó erőnek határozottan fel kell lépnie a dogma­tikus, a békés egymás mel­lett élést veszélyeztető po­litikával szemben. Joszip Broz Tito, a Ju­goszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára — meghívta Dobi Istvánt, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnökét és Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának el­ső titkárát, a magyar for­radalmi munkás-paraszt kormány elnökét, hogy te­gyenek látogatást a Jugo­szláv Szocialista Szövetsé­gi Köztársaságban. A meg­hívást örömmel elfogadták. Kelt Budapesten, az 1964. évi ’ szeptember hó 15. napján. DOBI ISTVÁN a Magyar Népköztársaság ülnöki Tanácsa elnöke JOSZIP BROZ TITO a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége főtitkára KÄDÄR JÄNOS a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága első titkára, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke U Thant ENSZ-főtitkár magához kérette azoknak az országoknak a képvise­lőit, amelyek katonákat küldtek az ENSZ ciprusi fegyveres erőinek kötelé­kébe. Tájékozott körök szerint a megbeszélésen a küldöttek támogattak U Thantnak azt a javaslatát, hogy az ENSZ fegyveres erőinek ciprusi megbízatá­sát hosszabbítsák meg s a megbízatás jellegét hatá­rozzák meg. Makariosz elnök egy szerdai sajtónyilatkozatá­ban kijelentette, hogy az ENSZ-csapatok jogi státu­sának jellege nem volt egyértelmű. A nicosiai kor­mány tájékoztatta az ENSZ- főtitkárt arról, hogy hoz­zájárul az ENSZ-katonaság teljes mozgási szabadságá­hoz Ciprus egész területén, kivéve egyes helységeket, amelyek a Ciprusi Köztár­saság védelmével vannak összefüggésben. A nemzet­közi fegyveres erők szá­mára biztosítani lehet ezeknek a helységeknek a megközelítését is, de ah­hoz a ciprusi kormány és Thimajja tábornok előze­tes megállapodása szüksé­ges. ENSZ körökben azt vár­ják, hogy U Thant a Biz­tonsági Tanács szerdai ülé­sén már bejelentheti az elhunyt Tuomioja ENSZ- közvetítő utódának nevét Ezzel kapcsolatban leg­gyakrabban Galo Plazát, a főtitkár személyes cip­rusi képviselőjét emlegetik. Az ENSZ-ben megköny- nyebbülésül fogadták azt a hírt, hogy Makariosz el­rendelte a ciprusi törökök­kel szemben alkalmazott ellátási korlátozások meg­szüntetését Az a véle­mény, hogy ez az intézke­dés megkönnyíti majd a Biztonsági Tanács vitáját Kokkinában a ciprusi tö­rökök az intézkedést nem részésítették ilyen kedvező fogadtatásban* Amikor egy ENSZ-konvoj a ciprusi kormány által rendelke­zésre bocsátott kilenc ton­na élelmiszert és egyéb szükségleti cikkeket szál­lított Kokkinába, a cipru­si törökök azt visszauta­sították, — hangsúlyozva* hogy a ciprusi kormánytól nem fogadnak ei semmit Thimajja tábornok rendel­kezésére az ENSZ katonák a szállítmányt lerakták annál az útakadálynál* ahol a törökök a konvojt megállították. Xhanh az „ifjá törökök” befolyása alatt Dél-Vietnam belpolitikai helyzete továbbra is zava­ros, sőt — amint ezit Ngu­Gyerekjáték? Egy spanyol hajó ruhaszövetét és gyerekjátékot szállított Kubába. Eme békés célokat szolgáló áru­cikkek ellen „ismeretlen” torpedónaszádok merényle­tet követtek el. Több matróz meghalt, mások meg­sebesültek, a hajó elsüllyedt. A washingtoni spanyol követ ügy vélte, hogy a merényletet elkövető torpedónaszádok csak felség­jelkor nem viseltek, egyébként felettébb ismerősek ha másról nem — tipikus eljárásukról. A gengszter- jelleg ugyanis elvitathatatlawul Made in USA — ez­úttal nem csikógói vagy newyorki. hanem floridai kiadásban Az illetékes jenki szervek mossák a kezüket. Ezt cselekszik már jóideje Dél-Vietnam, Kongó és Ciprus esetében. Sőt, újabban Malaysia esetében is. Ez azon­ban mit sem változtat a2on a tényen, hegy a Karibi- tengeren elsüllyesztett hajóért azok felelősek, akik a Kubából kiebrudalt ellen £ orra dalmároknak Floridá­ban szállást adnak. Sőt torpedónaszádokat. Közismertek az amerikai gengszterek szo­kásai. Véres lövöldözéseiket, tömeges zsarolásaikat és utcai harcaikat egyes hidegvérű jenkik hajlandók gye­rekjátéknak minősíteni. Ez azonban, ami a spamyod hajó szállítmányával történt — nem gyerekjáték.« A Biztonsági Tanács Malaysiái vitája A Biztonsági Tanács ma­laysiai vitájában — mint a TASZSZ tudósítója be­számol róla — az Elefánt­csontpart Köztársaság és Marokkó küldötte elállt at­tól a korábbi szándékától, hogy nemihivatalos tárgya­lások során kompromisz- szumon alapuló határozati javaslatot dolgoz M az in­donéz—malaysiai nézetelté­rés rendezése céljából. Kö­zölték, hogy a javaslatot az afro-ázsiai csoport meg­bízásából akarták előter­jeszteni. A kedd esti ülésen fel­szólaló Sir Patrick Dean angol delegátus beszédéből ingerültség csendült ki a határozati javaslat kidolgo­zása körüli késedelem miatt. Követelte, hogy a Bizton­sági Tanács haladéktalanul hozzon döntést és „vessen véget a malaysiai állam- szövetség ellen irányuló in­donéz támadásoknak.” Sudjarwo. indonéz kül- ügyminiszterhelyettes rá­mutatott, hogy a Biztonsági Tanács határozatának fi­gyelembe kell vennie azt a tényt, hogy Indonézia és Malaysia Államszövetség területéről kiinduló soro­zatos angol provokációkra volt kénytelen méltó vá­laszt adni. A kidolgozandó határozati javaslatnak hoz­zá kell járulnia a nézet- eltérések csökkentéséhez, lehetővé kell tennie a tár­gyalások újrakezdését, em­lékeztetett arra, hogy 1963 augusztusában Indonézia, Malaysia és a Fülöp-szige- tek kijelölhették az együtt­működés megvalósításának útját, mivel nem zaklatták őket az imperialista hatal­mak. Ez az együttműködés csak úgy lehetséges, ha Anglia nem gördít elébe akadályt. A Biztonsági Tanács ülésén Norvégia határozati javaslatot nyújtott be, amely igyekszik Indonéziá­ra hárítani a felelősséget a feszültség kiéleződóséért és a malaysiai vádak alap­ján elítéli Indonéziát. — Emellett azonban azt ajánl­ja, hogy az érdekelt kor­mányok kezdjenek újabb megbeszéléseket kapcsola­taik normalizálása végett. A tanács csütörtökön folytatja a vitát Malaysia „panaszáról”. yen Khanh miniszterelnök közeli munkatársa megfo­galmazta: „rendkívül ve­szélyes”. Még mindig nem ülték el a hírek egy eset­leges újabb államcsíny- kísérletről. Amint már je­lentettük, Khanh tábornok leváltott a hadsereg éléről néhány magasrangú tábor­nokot, akik valamilyen for­máiban részt vettek a Khanh hatakna ellen irá­nyuló vasárnapi puccs­kísérletben, Ezek közül Duong Duc tábornok, a leg­nagyobb dél-vietnami szá­razföldi hadtest volt pa­rancsnoka, a puccskísérlet névleges vezetője, a nyu­gati hírügynökségek jelen­tései szerint engedett Khanh felszólításának, visszatért a fővárosba, ahol most háziőrizet alatt tart­ják. Huynh Van Ton ezre­des, a vasárnapi puccsban részt vett 7. hadosztály volt páránrsnoka még nem jelentkezett a hatóságoknál. Van Ton ezredes ugyanis a puccskísérlet kudarca után visszatért a Mekong folyó deltájában lévő fő­hadiszállására, s most is a fővárostól hatvan kilo­méterre délnyugatira fekvő My Tho városiban tartóz­kodik. Saigonból helikop­tert küldtek érte, de meg­tagadta a visszatérést. Az AP értesülése szerint Van Ton ezredes továbbra is szervezkedik s állítólag ar­ra készül, hogy elvágja a Saigonba vezető utakat és távközlési vonalakat, s így valamiféle „független öve­zetet” akar kialakítani. Nguyen Khanh tábornok pillanatnyilag a hozzá hű fiatal magasrangú tisztek egy csoportjára támaszko­dik. Ezek a tábornokok, — akiket a nyugati hírügy­nökségek „ifjú törököknek” gúnyolnak — viszont jelen­tős nyomást fejtenek ki Nguyen Khamh-ra, hogy szervezze át a hadsereg je­lenlegi vezetését, távolítsa el onnan azokat a tiszte­ket, akik érvényesülésük útjában állnak* Ali Szabri átadta Hruscsovnak Nasszer elnök üzenetét Ali Szabri, az EAK mi­niszterelnöke, aki szerdán a Kremlben tárgyalásokat folytatott Hruscsowal, a TASZSZ jelentése szerint átnyújtotta a szovjet mi­niszterelnöknek Nasszer el­nök üzenetét A barátság és a kölcsönös megértés lég­körében lezajlott eszme­csere során a tárgyalófelek megvitatták a Szovjetunió és az EAK közötti átfogó együttműködés fejlesztésé­nek kérdéseit és a mindkét felet érdeklő időszerű nem­zetközi problémákat. Ali Szabri és* felesége szerdán ebédet adott Hrus­csov és felesége, valamint Leonyid Brezsnyev, Borisz Ponomarjov, továbbá más szovjet személyiségek tisz­teletére. • Ali Szabri és kísérete a nap folyamán koszorút he­lyezett él a Lenin Mauzó­leumban „AHOL AZ ŰRHAJÓ­SOK FÖLDET ÉR­NEK” című cikkünk IV. folytatását anyag­torlódás miatt holnapi j számunkban közöljük.

Next

/
Thumbnails
Contents