Szolnok Megyei Néplap, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-13 / 215. szám

í*64. szeptember 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A régi Ö „régi” titkár. Most vá­lasztották meg másodszor titkárnak a tiszaburai Le­nin Tsz fiataljai Simon Sándort. Tizennégy éves gyakorlata van az ifjúsági szervezet munkájában. — Még a DISZ-ben kezdte. A KISZ-t itt hetedmagá­val alakította. Most ötven­ötén vannak. A legfontosabb a fiata­lok között, hogy népszerű legyen valaki. Á népszerű­séghez pedig az kell, hogy rendes ember legyen. Simon Sándor, akit ismét megválasztottak — Szeretnek, szeretjük egymást — mondja —, pe­dig dorgáljuk is azt, aki elvét valamit. — Amit mégis legtöbbre tartok alapszervezetünk életében, az a KISZ-en kí­vüliekkel tartott jó, baráti kapcsolatunk. Ök is dol­goznak. Idén is hetven- ketten neveztünk az Ifjú­ság a szocializmusért — mozgalomba. — Mint annyi fiatal, én is szeretem a sportot. Ma­gam ugyan nem vagyok gyakorlott sportember, — mégis égjük törekvésem az, hogy kit mi érdekel — labdarúgás, kézilabda, asztalitenisz, stb. — meg­találja ^nálunk. Mert ha az ilyen szórakozásra mó­dunk van, többen vállal­koznak nehezebb munkára is. Arra például, hogy — szakmát tanuljanak; s el­végezzék az általános is­kola hiányzó osztályait. S ha ez megvan, a falu is az élet is más a mi sze­münkben. A kezdő ö kezdő. Kerek négy napja választották a víz­gépészeti vállalat kunhe- gyesi gyárrészlege 84 tagú ifjúsági szervezetének tit­kárává. S amikor Pilák János megtudta, hogy milyen fontos feladatot bíznak rá, alig tudott szóhoz jutni. Szerencsére közvetlen ta­nácsadója is akad: — a menyasszonya, ö évek óta az egyik ktsz KISZ titká­ra. És majd a reszortfele­lősök. Mindenkinek lesz mit csinálni. — Igaz, hogy a hét ta­gú vezetőségből hatan va- gjomk újak — mondja —, de együtt majd sok min­dent kiokoskodunk. Az el­ső meglepődés után jól­esik a bizalom. Szeretném ezt azzal viszonozni, hogy segítek az eleven, mozgal­mas klubélet kialakításá­ban, társasjátékokat tanul­ni, szellemi fejtörőket ren­dezni. Talán ezeknek len­ne itt legnagyobb „kelet­je’* Megérdemlik ezek az if­jak, hogy közösen még sok hasonló jókat okoskodja­nak ki. Ök sem féltik az erejüket, ha arról van szó. — Hatezer óra társa­dalmi munkát végeztek az idén is szombat-vasárnapo­kon, hogy jobban haladjon a tsz-ekben az építkezés. A fürdőben a víztorony szerelését is két és fél hó­Pilák János, a kezdő napon át ötezer órai mun­kával segítették. Ilyen fiatalokkal lehet jól dolgozni. B. E. Négyen a sok közül, kik szakmát tanulnak, kik az idén lettek ipari tanulók: Kántor Kati. Jáger István, Megyaszai Sándor és Jeli­nek Károly. Kati, a barnaszemű, bar­nahajú kislány rádió, tv műszerésznek készüL Pista Tiszafüred—Kócsról jött Szolnokra kitanulni az ács mesterséget Sanyi Hód­mezővásárhelyei mondja otthonának és Karcsival együtt — aki szolnoki — a járműlakatos szakmát akar­ja elsajátítani, mégpedig jól! A kollégiumi élet A két vidéki fiú kollé­Á túrkevei hetven fillér Nagy Károly bácsi, a túrkevei Táncsics szövet­kezet alapító tagja meg­állította a városi pártbi­zottság titkárát; — Ide hallgass Imre! Mire való a mostaniaknak ez a hetvenkedése. Azt ve­tik, hogy nem tudnak se­gíteni bennünket, mert úgy is csak kevés pénz jut munkaegységre. Dohogott tovább. — Annyi, amennyi. De azt ne felejtsétek el, hogy minden munkaegységből legalább egy forintot még mi teremtettunk elő az ala­kulás utáni időben. Abból vissza is járna valami. Kelemen Imre nem is­meri kérkedő embernek Nagy Károlyt, s azt is ti'dia, mi váltotta ki az öreg kesergéseit. A Búza­kalász példája és saját szö­vetkezetének ellenállása. Hatszázhatvan nyugdíjas parasztember él az első szövetkezeti város három közös gazdaságában. Való igaz, a kevi gazdaságok még a dolgozó tagjaiknak se tudnak nagyon tisztes­séges jövedelmet nyújtani. S ennek örve alatt a Tán»- csics vezetői ki is jelentik: mit szólnának a fiatalolt, ha még abból a kevésből is odaadogatnának az öre­geknek. A városi pártbi­zottság tájékoztatása sze­rint a Vörös Csillagban pedig 500 forintot fizettet­nék az öregekkel háztáji­juk műveléséért. S lehetne még tovább is sorolni, mennyire illetlenül, teher- mtk érzik magukon a mun­kából kiöregedetteket. Kivéve a Búzakalászt. És éppen ez a meglepő is, meg a magyarázat is arra, mennyire igaztalan a má­sik két társasüzem. Köz­tudott ugyanis, hogy a Bú­zakalász két éve még a város legrosszabb, de a megye leggyengébb szövet­kezete is volt. És éppen ebben a Búzakalászban szólalt meg a lelkiismeret hangja eképpen: ha már nekünk kevés is jut, az öregek mégse érezzék meg. Még tavaly — amikor pedig eddigi történetének legmélyebb pontjáról in­dult a Búzakalász — eszé­be jutott az elnök felesé­gének, aki egyben a szö­vetkezeti nőbizottság veze­tője is. a gazdaság száz­harminc nyugdíjasa. Igaz, a tavalyi gondoskodás még csak jelképes volt inkább. De az idénre erősödött a közös, s ezt elsőnek az öregek érezték meg. Nem­régen ugyanis kedves szavú meghívó invitálta a szék­házba a nyugdíjasokat há­zastársaikkal együtt. EU is jöttek kétszázötvennyfen, megilletődötten hallgatták Abonjü Lajos elnök kö­szöntőjét és számvetését az alapítók alapozta Búzaka­lász jelenéről, kilátásairól. Jóízűen fogyasztották a birka-ebédet. poharazgat- tak, közben lediktádták lak­címeiket, a közöttük sür­gölődő fiataloknak. A cím pedig arra kellett, hova szállítsa a közös birtok a nyugdíjas öregek és fele­ségeik ingyenesen juttatott kenyérgabonáját S az ugyancsak térítésmentes nyolc mázsa tüzelőszalmát. Sőt, akiknek kemencéjük nincsen, a pénzbeni hoz­zájárulást a szénvásárlás­hoz. Az elnök azt mondta ne­kik: — Most még gyengén állunk, csak a kenyeret meg a meleget tudjuk ad­ni. Ha többre jutunk, töb­bet adhatunk. Az alapító öregek — Márki Gábor, Gönczi Ist­vánná Finta Lajosné, Bol­dog Sándor meg a többi­ek — tudják természete­sen. hogy nemcsak ennyit kapnak Az egy hold ház­tájit „ostorkivágásig” adja a Búzakalász. Vagyis telje­sen ingyen szántja, veti, művelteti, hazaszállítja annak termését, a munká­ból kiaggottaknak. S hogy mit szólnak eh­hez a fiatalok? Féltik-e kevéskéjüket is az öregek­től? Nyilatkozatok helyett beszéljenek a számok: ta­valy még negyven család­tag munkálkodott csak a Buzakalász földjein, az idén már százhatvanan. S egyre jönnek a fiatalok. Mert hiszen egykor ők lesznek a majdani öregek. Jó azt tudni, hogy a Nagy Károly bácsi-féle munka­egységenként! forintokból viszatérít a közös. A Búzakalász máris 70 fillért áldoz minden mun­kaegységből az öregekre. Aránylag bagatell összeg. De tényleg csak ennyit je­lent-e ez? •s borzák Latinka ianífása ,JIIjuk a versenyt az apátiakkal” A jászalsószentgyörgyi Petőfi Termelőszövetke­zet gazdái értesülvén a jászapáti Alkotmány Ter­melőszövetkezet őszi be­takarítási versenyfelhívá­sáról megtárgyalták azt és elfogadták. A jászapá­tiak október 25-ét jelölik meg az őszi vetés befeje­zésének időpontjául. A szentgyörgyi Petőfi Ter­melőszövetkezet ígéri, hogy október 20-ra készen lesz az őszi vetéssel. A jászapátiak az őszi mélyszántást november 30- ra fejezik be, a Petőfi Termelőszövetkezet pedig már november 10-re le­tudja az őszi mélyszántás gondját — közölte telefo­non Grosz Ferenc, a jászalsószentgyörgyi Petőfi Termelőszövetkezet elnöke. Még javában építkeznek — mert az átadási határ­idő november 30, ám az általános iskolák felsőta­gozatos diákjai közül har- mincketten mégis a kollé­giumban laknak. Törökszentmiklóson jól oldották meg az általános iskolák körzetesítését. A diákok közül harmincket­tőt ideiglenesen a középis­kolások kollégiumában he­lyeztek el. A bejárókat pedig autóbuszok viszik 45 ÉVE történt. A levert proletárdiktatúra után dü­höngött a fehérterror. A Prónay különítmény kezé­be kerültek a somogyme- gyei proletárok vezetői. — Köztük Latinka Sándor. Prónayék napokig állati módon kínozták a letar­tóztatottakat, sőt — avisz- szaemlékezések szerint — Latinkát megkömyékezni is próbál ták(, hogy tagad­ja meg eszméit. Ügy gon­dolták, hogy egy ilyen nép­szerű, mindenki által tisz­telt és szeretett ember át­állása megzavarná a még mindig benne reményke­dők hitét. Latinka inkább a halált választotta. A maga ásta sír szélén állva végignéz­te tizenegy társa szadista megkínzását és meggyilko­lását, míg az ő életét js kioltották. Latinka az erdélyi vas­munkás fia, a szegénypa­raszt unokája, sok harcon és tapasztalaton keresztül jutott el ahhoz hogy veze­tője és szervezője legyen az iskolába. Az AKÖV kü­lön iskola járatokat indí­tott; Két és félszáz gyerek jár kilenc tanyai iskolából a városba.­A szülők nagy megér­téssel fogadták az iskolák körzetesítését. Igaz, amió­ta megkezdődött a tanítás minden nap meglátogat­ták a kollégistákat; Ott azután meggyőződhettek arról, hogy a gyerekek igazán jól érzik magukat. az első proletárforrada­lomban Somogyország né­pének. Ifjúságában bejár­ta az országot, Romániát; ott volt az 1905-ös orosz forradalomban, megjárta a kommünárdok városát Párizst. Tanult, majd 1910- től eljegyezte magát a for­radalmi mazgalommal, a Vas- és Fémmunkás Szak- szervezetben, a Galilei-Kör anttmilitarista munkájá­ban, a Földmunkás Szö­vetségben, majd az őszi­rózsás foradalomban a Ka­tona Tanács tagjaként har­col szervez, tanul és ta­nít. 1919 elején Somogy és Tolna megyében lesz a Földmunkás Szövetség ve­zetője. Híre, neve itt vá­lik országossá. Nehéz a helyzet. A föld­terület 69 százaléka a nagybirtokosok, hercegele, grófok, — és nem utolsó­sorban a papok kezében. Sok a föld — elég ahhoz, hogy mindenki viszonyla­gos jómódba jusson, de tu­lajdonosaik ragaszkodnak az „ősi jussuk”-hoz. — Ha a szegénységnek földre vá- sik a foga. majd meglát­juk „ki döglik meg előbb”, — mondták — és parlagon hagyták földjeiket, pusztí­tottak, amit lehetett. Az ellenfél erős volt, a föld­osztást halogató, szabotáló barátaik ott ültek a mi­niszteri bársonyszékekben. Két lehetőség állt Latinká- ék előtt. Az egyik: föld­foglaló harcba vinni a sze­génységet. Ez kockázatos volt, hisz a somogyiak az évszázados elnyomás­ból és lelki megnyomorí- tásból csak most ébredez­tek — és az ellenfél is erős. A másik: kihasználni a földtörvény adta lehető­séget. mely kimondta — hogy a termelés veszélyez­tetettsége esetében a nagy­birtok termelőszövetkezet céljára azonnal kisajátít­ható. (Ez jobban meg is felelt Latinkáék szocialis­ta meggyőződésének.) így is történt. 1919 március elején az uradalmi cseléd­ség sorra lefoglalta a solt- ezer-holdas hitbizományo- kat, megalakította rajta a termelőszövetkezetet, és egységes erővel védték meg a felülről jövő táma­dással szemben. Latinka jól ismerte a parasztokat. Tudta, nem szabad velük szemben semminemű — erőszakos rendszabályt alkalmazni, — csak a saját tapasztalatuk győzi meg őket egy elv igazáról. Ezért utasította a falusi tanácsokat, hogy ha valahol a parasztok mégis földosztást akarnak, akkor ezt a kívánságot tel­jesíteni kell. Ugyanakkor munkatársaival, Tóth La­jossal és Farkas Adolffal, olyan termelőszövetkezeti rendszert teremtett meg, amely a parasztságot a szövetkezet igaz hívévé tette. Hírről írt Móricz Zsigmond is, lángoló sza­vakkal. Latinka és a nép kap­csolatát mutatja ránk ma­radt levelezése. Az egysze­rű emberek minden ügyes­bajos dolgukkal hozzá for­dultak, és ő azonnal in­tézkedett. Tanulságosak ezek a levelek. Szóljanak legelőigényről, vagy ta- noncvédelemről, helyi kis­királyok elleni fellépésről — mind-mind Latinka szenvedélyes igazságkere­sését tükrözi. SOMOGYORSZÁG népe szívébe zárta Latinkát. — Nagy tisztességévé vált, 1919-ben, ha a róla elne­vezett zászlóaljban indul­hattak harcba a szocialis­ta haza védelméért is. — Mártírhalála sem volt hiá­bavaló. Mikor a kaposvá­ri megyeházára negyed­század múlva ismét fel­húzták a vörös lobogót, az ő példáján tanult elvtár­sak voltak az elsők, akik: a zászló alá álltak. Szemere Vet« jelentkezzék a TIT nyelvtanfolyamaira szeptember 20-ig TIT SZOLNOK, KOSSUTH TÉR 4. — TEL.: 23—50. Ipari tanulók giumban lakik. Milyen ott az élet? San jó: „Szép a kollégi­um, csak nagy a szigorú­ság. Reggel ötkor van éb­resztő, utána nekünk kell kitakarítani. Vigyázni kell, hogy szögletesre legyen vet­ve az ágy. tiszte legyen az ablak, mert ezt is osztá­lyozzák. Aztán a kimenő­nél figyelembe veszik.. A fiúk az általános iskola elvégzése után jelentkeztek szakmát tanulni. S mivel kisebbek, fiatalabbak, mint Kati, ráadásul ketten ide­genbe jöttek, ugye termé­szetes, hogy honvágyuk van. Pista elmondotta: „Azt írták otthonról, én is na­gyon hiányzóm nekik”. Sa­nyi viszont reménykedve megjegyezte: „Azt ígérték a kollégiumban, 27-én hú­szán—harmincán haza me­hetünk. Remélem én is köztük leszek.. Azután kiderült, hogy a fiúk közül egyikük sem kö­vette apját mesterségének folytatásában. Karcsi apja fodrász, Pistáé Juhász, Sa­nyié traktoros. Köti a jövőre gondol Kati is elmesélte, meny­nyit izgult a felvételi vizs­ga előtt és nagyon büszke arra, hogy a sok jelentkező közül egyedül őt vették fél. ő egyébként Szolnokon, a Verseghy gimnáziumban érettségizett és elképzelése szerint, ha megszerezte a szakmunkás vizsgát, utána egyetemen tanul tovább, le­velező tagozaton. Ugyanis rádiómérnök akar lenni. Mikor határozta ezt el? Még az iskolában, amikor a fizika órákon közebbről is megismerkedett a villa­mossággal. Most meg még- infcább kedvet érez hozzá, mert szeret a GELKA-nál dolgozni. (Ott tanuló és sze­rinte a főnök nagyon Jó ember, sokat Segít neki a szakma elsajátításában.) Négyük közül egyébként is egyedül Kati tudott be­szélni a „szakmáról”. A többiek még alig jutottak túl az üzemben a baleseti oktatáson. Mire futja az ösztöndíjból? A két kollégista, amikor arról beszélt, hogy már megismerték Szolnokot, szólt az ösztöndíjról is. „Ki lehet belőle jönni” — állapították meg mind a ketten. „A koszt príma és csak 50 fillérbe kerül na­ponta. ” „Az ebéd?” —kér­deztem. „Nem” — válaszol­ták. ,,A reggeli, az ebéd és vacsora együtt! A laká­sért még nem tudjuk meny­nyit kell fizetni, de biz­tos, hogy marad még mo­zira, meg színházra is az ösztöndíjból/* V. V. Kollégista kisdiákok Törökszentmiklóson Két titkár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents