Szolnok Megyei Néplap, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-13 / 215. szám

GmvJoIatok Igen, mindnyájunknak oda kell menni. Persze, örökre nem ma­radhatunk itt. De én úgy gondoltam, hogy a munkába... — Elfelejtetted, hogy kölcsönöztem neked 1000 forintot? — Dehogy, ez egyike legszebb emlékeimnek. * Vezető elvtárs, igaza van, hogy a becsületes munkába még senki nem halt bele, de miért legyek esetleg én az első áldozat? * A gépkocsi balesetek egyik leggyakoribb oka: — 100 kilométeres gyorsaság­gal száguldó olyan kocsi, amely még az 50 kilométe­res gyorsaság követelmé­nyeinek sem felel meg és benne olyan gépkocsiveze­tő. aki még a 20 kilomé­teres gyorsaság kívánal­mainak sem tud eleget tenni. * Ha egyenes irányú a bí­rálata, úgy elhúzódnak öntől. A suszter maradjon a kaptafánál — jelentette ki a sütőipari üzem igazgató­ja — és az építőiparba táVOZOtt; * Az unalmas értekezlet be­fejezése után a résztvevők élénk vita és vélemény- csere céljából a közel? presszóba indultak. * T.élekben a haladás híve volt, de testét meg sem mozdította. A szigorú fonok — Kérem kollégák — nem engedem meg, hogy mosailanul egyék a gyü­mölcsöt! NAGY VADASZAT Az afrikai sivatagban folytatott vadászat után a vadász gondterhelten lép be a vadásziakba, ahol már készen áll az ünnepi ebéd. Még mielőtt helyet foglalna így szól az egyik szolgához: — Kérem, menjen ki a vadászlak elé, állapítsa meg, milyen állatot lőt­tem, s utána közölje ve­lem a nevét. Viszaérkezése után a szolga a következőket mon­dotta: — Azt állítja, hogy Joe Smith a neve. LAJOSKA NEM KERES Régi, kedves ismerősöm­mel találkoztam Szolnok fő­terén. Elrohan mellettem, észre sem vesz. Utána szó­lok. — Hát Téged meg mi lelt, hegy észre sem veszed az embert? — Óh, bocsáss meg — mentegetőzik gyöngyöző homlokkal. Rohanok a ta­nácshoz. Tudod a kisfiam második osztályba megy és igazolást kell neki besze­rezni. — Milyen igazolásra le­het szüksége egy hétéves kisfiúnak? — érdeklődöm kíváncsian. — A tanácsnak kell iga­zolnia, hogy önálló kereset­tel nem rendelkezik. — Na és mihez kell az igazolás? — faggatom to­vább. • — Nevetni fogsz! Az au­tóközlekedési vállalatnak. Kint lakunk a Vosztok úton és tudod milyenek ott a viszonyok. A Kassai úti iskolába kell járnia min­dennap. Csaknem két kilo­méteres távolság. Sok egy kicsit, hétéves gyermeknek, ezért autóbuszbérletet vál­tok neki. No, ehhez. — Miért nem teszitek szóvá, hogy ne lopják a dolgozó emberek idejét ilyen haszontalanságokkal? — Nyugodj meg, szóvá tettük! — Na és? — Nem lehet akadékos­kodni, rendelet van rá, méghozzá szigorú Kortól, időtől, tértől, nemtől füg­getlenül, aki bérletet vált annak szigorúan vinnie kell a tanács igazolást. Hát nem muris? Kezet fogunk, rohan to­vább a tanácsházára az iga­zolásért. A tanácsi hatósá­gi pecsét szavatolásával igazolja: „Imre Lajos hét­éves szolnoki kisfiú önálló keresettel nem rendelke■» zik". E. S. Máaoóik mmt r Óvatosság A férj a feleséghez: — Mit jelentsen ez?! A táskádban megtaláltam a házasságközvetítőtől ka­pott levelet, amelyben ar­ról értesítettek, hogy szük- v'ég esetén megfelelő — egyént tudnának neked ajánlani! — Ne haragudj! Ez már régi történet! — Hogy-hogy régi tör­ténet?! — Abból az időből való. amikor olyan súlyos beteg voltál. Szűkre szabott sportműsorok a szolnoki rádió­ban — Kedves hall­gatóink! A most következő hat perc­ben az NB II-ben lejátszott bajnoki labdarúgó-mérkőzé­sek első és máso­dik félidejét köz­vetítjük- A szünet­ben, „Helyi nagy­ságok” sorozatunk­ban J. Sebastian Bach életművét mutatjuk be. TANMESE Abdallah ibn Kálász. a hatalmas bagdadi kalifa szeretett kegyetlen tréfákat űzni az emberekkel. Egy Ízben elfogatott egy nagy­szakái lú bölcset, udvarába hurcoltatta és a következő találós kérdést adta fel neki. — Mond meg ó bölcs, ha van hetvenöt almád, hogyan osztod fel kilenc­ven részre, de úgy, hogy mind a kilencven ember­nek egy-egy egész alma jusson. Jól vigyáz a vá­laszra, mert ha nem fe­lelsz helyesen, leüttetein a fejed! — Ó nagy kalifa — zo­kogott fel i-z agg bölcs — kegyelmezz meg életem­nek! Ne állíts megoldha­tatlan feladat elé! — Megoldhatalüan fela­dat? Hahaha — kacagott zordan Abdallah ibn Ká­lász. Vesd csak szemedet a gyaurok távoli városába, a szép Tisza mellé. E fel­adatot ott ugyanis megol­dotta a városi kalifátus bölcs kincstárnoka. Kilenc­ven gyaur kölyköt vettek fel egy-egy gyermekkert­be, de csak hetvenötre ad­tak vala pénszt. És aho­gyan én az ottani gyer­mekkertek bölcs kadináit ismerem, egy gyerek sem fog megrövidülni. Hogy hogyan csinálják? Azt bi­zony csak Allah tudja. Imigyen szóla a nagy kjalifa. És megkegyelme­zett a bölcsnek, mert tudta vala, hogy erejét meghala­dó feladatra szólította őt fel. És Bagdadban azemi- rátsu területén akkoriban még nem találták fel a gyaurok hatalmas fegyve­rét, a Költségvetésr Harapós háziasszony Ügynök: (a mogorva házi­asszonyhoz) A kedves férje itthon van asszonyom? Háziasszony: (gorombán ráripakodik) Az én férjem sosincs itthon! Ügynök: (elmenőbem san­dán visszapillant) Nem is csodálom... Aktuális probléma — Ha engem akar átverni, akkor még got spenótot egyen! KINEK HOL JÁR A GONDOLATA A TANÉV KÜSZÖBÉN A temetés Az illető azok közé a sze­rencsétlenek közé tartozott^ akik mindig sietnek, mégis elkésnek. Egy alkalommal egyik barátjának temetésé­re készült — megígérte a családnak, hogy 3 órára a gyászoló háznál lesz. Am csak fél négykor ült bs a kocsijába, s ezért azután veszett gyorsasággal szá­guldott végig az utcákon. Amikor egy rendőr meg­állította, kérlelő hangon így szólt: „Kérem, őrmes­ter úr, ne tartson fel. Te­metésre megyek.” — Mindjárt gondoltam — válaszolta a rendőr.

Next

/
Thumbnails
Contents