Szolnok Megyei Néplap, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-27 / 227. szám
19«. szeptember 27, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP II Megoldódik a köllozőntadarak vonulásának liika ? A FEHÉR HALÁL vámszedői Helmut Pinter neves or- nithologus, Stockholmkör- nyéki háza sok-sok érdekességgel szolgál a természettudomány kedvelőinek. Híres „beszélő” papagájáról, mely ké kutyájának a hangját is megtévesztésig hűen tudja utánozni, már több cikk jelent meg. ÚTIRÁNY: STOCKHOLM — DÉL AFRIKA Az érdekes és ritka madaraknál is nagyobb büszkeséggel mutatta a kertjében tanyázó poszátákat; Ezek a pintyek közé tartozó, szürke színű énekes madarak Skandinávia állandó tavaszi-nyári vendégei közé tartoznak. Amióta az ornithológia a gyűrűzés segítségével, nemzetközi összefogással megállapította, milyen útvonalon vonulnak a legismertebb költöző madarak, a különböző fajú poszáták re- repíilésének főbb állomásait is sikerült rögzíteni. De ezzel ezek a kedvesen fütyö- résző madarak még nem válnának ki a fél világot átrepülő madártársai közül. A poszáták arról híresek, hogy különféle kísérletek során segítettek válasz odni az évszázadok óta feltett, s eddig megválaszolatlanul maradt kérdésre: mi irányítja a költöző madarakat’ Csodákat nem ismer a tudomány, legfeljebb még meg nem fejtett tényeket. A poszáták költözése is ide tartozott. Az adottságok figyelembe vételével nem maradt más reális feltevés, minthogy a madarak éjszaka a csillogok állásának megfigyelésével tartják az irányukat. A csillagászok kivételével ezt a választ általában könnyen elfogadták. Az égbolt titkainak kutatói azonban sokáig nem voltak hajlandók elhinni, hogy a Földünkről óráról órára változó képet mutató csillagvilág, amelyet a csillagászok is csak részleteiben ismernek, olyan, képzetlen teremtménynek mint a poszáta, útbaigazítást nyújthatna. HA MEGFORDUL A CSILLAGOS ÉG... H. Sauer, német kutató kísérleteivel jelentős segítséget nyújtott a kérdés bebizonyításához. Mesterségesen „örök nyárt” teremtett a más más vidékekről összeszedett különböző fajú poszáták számára. Az ő madárkái nem ismerték a rossz időt. A reflektorok állandó napfényt >iztosí- totíak részükre. És mégis amikor az időjárás a falakon kívül őszre fordult a madarak nyugtalankodni kezdtek, számtalan tanújelét adták, hogy indulnának már telelésre második hazájukba. Nyugtalanságuk, a kalitkában való céltalan röpködésük nem tartott tovább, mint amennyi idő szükséges ahhoz, hogy — rendszeres évi költözésük céljához repüljenek. Éjszaka a tetőzetén keresztül megpillantott égboltot iránytűnek tekintették és a különböző fajúak jellegzetesen, egy bizonyos irányt vettek fel a faágon, amelyen a röpködési szünetekben gubbasztottak. Ha a rudat megforgatták, a madarak megváloztatták helyzetüket. A poszátákkal — egy ketrecben tartózkodó, más éjjel repülő madarak is következetesen tartották az irányukat, ami nem egyezett ugyan meg a po- szátáékkal, de az is tény, hogy azok a madarak máshol töltik „téli szabadságukat’. Még a posztáták faján be- ! lül is csak a közös terüle- j ten lakók maradtak a : kísérlet során azonos irány- ' ban. Az égbolt változása és : a madarak helyzete a ku- j tatónak adott a szó szoros érelmében iránytűt a kezébe és a térképen a madarak „navigálása” mellett kijelölték az útirányt is. Kiderült, hogy a kis poszáta nevű faj Németországon és Csehszlovákián keresztül érkezve hazánk felett is elrepül, majd Jugoszlávia és Görögország az útiránya. A Földközi tenger után Egyiptomnál érik el az afrikai kontinenst. ÉS, HA BORÚS AZ ÉGBOLT? Az is eldőlt, hogy valóban a csillagos égbolt látványa irányítja-e a madarakat. A poszáták egy planetárium mesterséges égboltját tekintve is elvégezték kísérleti repüléseiket. Idegesen röpködtek a madarak, amikor az „égbolt” hirtelen elmozdult felettük és a műcsillagok pillanatok alatt más állást vettek fel. A poszáták nyugtalansága azonban nem sokáig tartott, rövidesen tudomásul vették az új irányt és megszokott útjukat most másfelé, a csillagálláshoz viszonyítva úgy irányították, amiként a hirtelen változás előtt tették. Nem oktalanul merült fel a kérdés, hogy tájékozódnak a poszáták felhős időben? Egyszerű a válasz: rosz- szul! Megfigyelték a szabadban, hogy ilyenkor céltalanul köröznek és szinte nem tudnak megszabadulni a világító tornyok fényétől. Ezekben a napokban a kis poszáták éjszakánként Magyarország felett is átrepülnek és mire a tél elmúlik visszarepülve északra távoznak majd hazánk légteréből. Időközben talán már a kísérletek további titkokat is megfejtenek. Dr. Veres Pál I A „Lancet” című hetilap Anglia egyik legelőkelőbb sajtóterméke és éppen ez az ú jság közölt nemrég egy különös cikket. A szerző a marihuana elnevezésű kábítószert vette védelmébe, részletesen kifejtette, hogy véleménye szerint a marihuánát ki kell venni az ismert kábítómérgek listájából, legalizálni kell behozatalát és kereskedelmét. A lap állásfoglalását az alábbi érvekkel támasztotta alá: A marihuana terjesztésével isimét több élvezethez juthatna a lakosság. Csökkentenénk a bűnözések arányszámát (ez a különös logikájú megállapítás arra utal, hogy a marihuana csempészeket ezután nem büntetnék), és végül, de nem A modern erősáramú elektrotechnika első úttörői között három magyar mérnök részesült nemzetközi elismerésben: Zipemowszky Károly, Dóri Miksa és Bláthy Ottó Titusz. A hármas mérnöki kollektíva — bátran nevezhetjük így — talán az első jele volt annak, hogy elérkezett a modern iparosítás korszaka Magyarországon. Korábban mindig csak magányos feltalálókkal találkoztunk, olyanokkal, mint Puskás Tivadar, Jedlik Ányos, vagy mint a tudományos munka nagy újítója, Eötvös Ló- ránd. Hovatovább azonban a műszaki—tudományos problémák komplex, több nagy koponya együttműkö. dósét megkívánó feladatokat jelentettek s lényegében ezzel az esettel állunk szemben Bláthy Ottó Titusz munkásságának méltatásánál is. Miután 1881-ben elvégzi a bécsi műegyetemet, ahol gépészmérnöki oklevelet szerez és letölti gyakornoki éveit a Magyar Általános Gépgyárban (a mai MÁVAG-ban), 1883-ban a Ganz és Társa munkatársa lesz, s egész életében ennél a gyárnál dolgozik Zipemowszky Károllyal és Déri Miksával együtt. Mec- wart András volt a gyár igazgatója, akinek egyéniségét a nagy gyáralapítókéhoz hasolíthatjuk. Kitűnő „időérzéike” volt, mérnökeit a villamosgépek szüntelen fejlesztésére irányította. Felismerte, hogy a jövő az J elektoromsságé, s hogy a huszadik század műszaki jellegét az elektrotechnika adja majd meg. És valóban, egymás után születnek a nagyjelentőségű elektrotechnikai találmányok: 1861-ben Jedlik Ányos találja fel „Egysarki villanyindítóját”, unipoláris villamosgépét — laboratóriumi kivitelben. A haladás útja azonban nem a magányos feltalálóké: 1867 januárjában Siemens a berlini tudományos akadémián bemutatja ipari gyártásra alkalmas soros gerjesztésű dinamóját, ugyanezév februárjában Sir Wheatstone pedig az angol Royal Soci- ety-n söntgerjesztésű dinamóját. Ipari és felhasználói szempontból tehát megszületett a nagyteljesítményű. \ egyenáramú áramfejlesztő gép, megindulhatott az erősáramú elektrotechnika fejlődése. Kirajzolódtak a gazdasági élet térképein a mai nagy villamossági gyárak, például a Siemens Művek, az A. E. G. és a magyar Ganz Villamossági Gyár körvonalai is. Ae erősáramot azon. ban a gyakorlatban is fel kellett használni. 1876-ban a philadelphiai kiállítás főútvonalain ívlámpák égnek s rá két évre a budapesti Bláthy Ottó Titusz Ganz gyár vasöntödéjében is, de nemcsak itt, hanem az óbudai tornacsarnokban, a Császár fürdőben is. Fejlődésnek indul a világítástechnika, 1879 újévén pedig kigyulladnak Edison lámpái Amerikában a Men- lo-park téli fái között. Európa kicsit késve reagal erre. mert csalt 1881-ben vonulnak be Edison égői a párizsi Opera világításába... ‘ Bláthy Ottó Tituszt nem elsősorban a világítástechnika érdekelte. Éles szemmel látta, hogy a nagy verAi ontfej ATOMSPR£NGK0P£ BAÍVKY A i lungwort:í Karikatur- „Daily *íail*7Hllngs- ^ „ Az ernyő eredete Az ernyő megjelenése nem is az esős, hanem a napsugaras országokhoz fű ződik: perzsa és a görög uralkodók védekeztek vele a napsugarakkal szemben. Európában az ernyő a XVI. század derekán jelent meg. Medici Katalin francia királynő és udvara használta immár eső ellen. Az akkor idők ernyőjét viaszos vászonnal, vagy bőrrel von ták be. Az ernyő csaknem két kilót nyomott, s tetejébe nem is volt összecsukható. XIV, Lajos idejében az ernyőket selyemből kezdték készíteni, olyan színekben, amelyek összhangban álltak az udvarhölgyek ruháival. Ernyőt akkoriban kizárólag hölgyek használtak. Körülbelül ugyanebben az időben egy angol feltalálta az összecsukható ernyőt, >zzel a férfiak garderobjá- ba is bekerült, s különösen -''terjedt Lajos Fülöp ideiében. aki sétapálca helyet* használta. Manapság ernyőt csak régimódi hölgyek használnak, akiknek nincs bécsi vagy olasz orkánjuk. utolsósorban szaporodna az adóbevétel. Mielőtt a Lancet cikkírójával vitába szállnánk, ami talán nem is a mi feladatunk, röviden emlékeztetnénk a kábítószerek történetére. 1378-ban Sudun arab .emír megtiltotta a hasis, nevű növény termesztését. A szankcióik elég kemények voltak. Az ellenszegülőknek minden fogát kihúznák és még börtönbe is vetették őket. Több évszázaddal később Franciois Menou tábornok, a napoleon! hadak egyiptomi parancsnoka, ugyancsak szigorú rendeletet adott ki a hasis-kereskedők megrend- szabályozására. A világ különböző részein hivatalos és társadalmi szervek azóta is sok mindent megpróbáltak, hogy a kábítószerek ellen eredményesen vegyék fel a harcot, A jelek szerint a küzdelem váltakozó sikerrel folyt, sőt senyben az nyer, aki az elektromos áramot minél olcsóbban termeli, minél messzibbre képes (nagyobb veszteségek nélkül) szállítani. .. Azaz, megálmodta, hogy a jövő nem az egyen-, hanem a váltóáramé, meglátta, hogy távvezetékeket legjobb nagyfeszültségű váltóárammal táplálni. A kérdés mégis összhangba került a világítással. Egy francia mérnök próbálkozott először azzal, hogy nagyteljesítményű áram- fejlesztő gépeket „megcsapoljon”, hogy a kevés áramot igénylő kisebb lámpacsoportokat kisebb árammal is táplálhassa. Azaz, transzformálni igyekezel t az áramot. Megoldása azonban nem volt tökéletes. Ekkor a három magyar mérnök összefogott, tudományosan elemezték a francia mérnök elgondolásait, eközben vetődött fel a gondolat, hogy transzformátort készítsenek. Ez sikerült. Mint a nagy olasz mérnök, Ferraris Galileo. Bláthy Ottó Titusz tekintélyes kartácsa megjósolta: a magyar mérnökök megoldották a xx- század kezdetének nagy műszaki problémáját, az energiaátvitelt. Bláthy Ottó Titusz munkássága természetesen ezzel nem merült ki. Nagy része volt Kandó Kálmán művének. tökéletesítésében is. A váltóáramú rendszerek alkalmazásánál sok szabadalma volt, de még több olyan gondolat, amelyet aztán a külföld kisajátított és magáénak vallott. (így például a Kandó által kezdeményezett és Bláthy által tökéletesített villamos vasúti vontatás módszerét az olaszok máig is „sistema Italiano”-nak nevezik.) Bláthy megérte még a modem elektrotechnika kibontakozását, ötvenhat éves mérnöki tevékenység után Budapesten halt meg 1939-ben, Szellemi hagyatéka, ami a mérnöki munkastílust, alkotómódszereket illeti, még nem vált közkinccsé s tovább) feldolgozásra vár. Szluka Emil legutóbb a legfejlettebb kapitalista országokban a mérgek offenxivája bizonyult erősebbnek. A marihuana ma már az Egyesült Államokban a fiatalok“ körében ‘ valóságos divathóborttá vált. Nagy- Britanniában pedig annyira elharapódzott, hogy a Daily Sketch így írt: „Nálunk úgy szaporodnak a kábítószer rabjai, mint az emberek Indiában”. Különösen tragikus a helyzet Japánban. Itt már hatalmas üzleti organizációk foglalkoznak a kábítószer-kereskedelemmel. Az első _ adagot ingyen adják. A többit elvégzi maga a méreg. Napjainkban a kábítószer-csempészek évente legalább másfél tonna Heroint lopnak be Japánba. Semmiféle más áru sem biztosít ilyen mesés jövedelmet és kereseti lehetőséget. — Külön centrum Hongkong, ahol egy gramm heroin 600 yenbe kerül, innen jut aztán szövevényes csempészhálózaton az áru a japán fogyasztóhoz. Akkor viszont egy gramm ára már 60 000 yen. Ilyen kereseti lehetőségek mellett a csempész semmitől sem riad vissza. A japán vasgyárakba hatalmas mennyiségű vas- és másfajta érc érkezik. A töméntelen érc között sokszor ott rejlik egy-egy csomag fehér méreg. Az átvevők tudják, hogy hol. Az is gyakori, hogy a közvetítő idegen hadsereg egyenruháját viseli, vagy a Japánban állomásozó hadirepülőgépek útján érkezik. Ilyenkor azután a helyi hatóságok semmit sem tehetnek. Nem véletlen, hogy a háború utáni éveikben a kábítószer fogyasztás éppen az amerikai megszálló csapatok kaszárnyái és támaszpontjai közelében kezdett terjedni. A csempészetből származó mesés jövedelem háromnegyed része ma is külföldi zsebekbe vándorol. A kábítószerek legújabb- kori történelméhez tartozik az is, hogy egyes diplomaták folytatják — szinte üz- letszerűleg — a jól jövedelmező, lelkiismeretlen üzérkedést. Persze közülük csak keveset sikerül leleplezni. Tény. hogy őrizetbe vettek nemrég két latinamerikai diplomatát, segítőtársukat, egy francia állampolgárt, sőt még egy nagykövetet is. Letartóztatásuk után azonban a bírósági tárgyalás valóságos tragikomédiává fajult. Magas összegű óvadékért a diplomatákat szabadlábra helyezték. A nagy összeg kifizetése pedig nyilván nem okozott nekik különös gondot, telik a jövedelemből. Sudun árab emír 1378- ban még nem volt ilyen elnéző. Igaz ő csak egyszerű arab parasztok ellen hozott drasztikus rendszabályokat. Sümegi Endre A ve encei Campanile foglya A velencei Szent Márk téren álló harangtorony, Campanile, nagyharangja a „Marangona” sohasem, szólal meg éjfél után, kivéve karácsony éjszakáját, és nagyszombatot. Éppen ezért 'nagy feltűnést keltett amikor nemrég egyik éjszaka 1 órakor vadul szólni kezdett a harang. A Szent Márk tér galambjai is reagáltak a rendkívüli eseményre: ezrével szálidos- tak izgatottan a levegőben, mint amikor napfogyatkozás van. összecsődült a nép is és rövidesen kiderült, hogy mintegy 60 méter magasból, a harangtorony belsejéből kétségbeesetten integet egy amerikai tengerészgyalogos, akit véletlenségből bezártak. Este 10-kor zárják a tornyot, s nem vették észre, hogy a katona elme- rülten fényképez az egyik ablakból. Mikor észrevette, hogy a torony rabja lett, nagy nehézségek közepette fölmászott a' nagyhárangig és megszólaltatta a „Ma- rangonát”.'
