Szolnok Megyei Néplap, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-25 / 225. szám
1964. szeptember 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A nyerő huszonegy Akár virrad, akár nem Csatai Bélának minden reggel hajnali négykor ébresztő van. Első útja a vasútállomáshoz vezet, hogy megtudja, hány vagon áru érkezett, mennyi fogatot irányítson a szállításhoz, s mivel bízza meg a többieket. Felvetődhet a kérdés, mi köze a jászárokszállósi Táncsics Tsz tagjának a vasúti szállításhoz. Mert Csatai Béla, s az irányításával dolgozó húsz ember egytől- egyig szövetkezeti gazda. — Fogatosok, vagy ahogyan a tsz-ben mondják, a fuvaros brigád tagjai. A kilenc fogattal — négy tonnás gumikerekű kocsikkal — szinte éjjel-nappal dolgoznak. Hordják, viszik a terményt, s az egyéb szállítandó dolgokat, ugyanakkor keresik a forintot a termelőszövetkezetnek. Hogyan? Ügy, hogy a földmű vessző vetkezette?, a TÜZÉP-pel, a MÁV-val, a gabonafelvásárló és értékesítő vállalattal szerződést kötöttek bérszállításra. Munka nélkül soha nincsenek. Naponta hajnali öttől, este hét-nyolc óráig jó két műszakot teljesítenek. A nyári vagy őszi betakarítás idején pedig, nagyon sokszor éjszaka is befognak. Ha például a vasúton éjjel áru érkezik, a hírvivő bezörget a brigádvezetőhöz, j az pedig azonnal értesíti ■ embereit. Gyors, precíz munkájuk eredménye, hogy a két és fél év alatt — azóta működik a fuvaros brigád — egyszer sem fizettek fekbért. Az egész brigád érdeke, hogy pontosan dolgozzanak, mert a kocsi- j állásért fizetendő bírság az ő zsebüket tenné könnyebbé. A jövedelmük kettős jellegű, mint ahogy a munká- , juk is az. A bérszállításból eredő bevétel 35 százaléka a brigádé, a termelőszövet- i kezetben végzett muníkáért j pedig egységet írnak a ja- j vukra. Év végén általában , 400—500 munkaegységre részelnek. A keresett fuvar r összege havonta eléri, ese- j; tenként fölözi a nyolcvan- ! ezer forintot. Most a napraforgót és a cukorrépát szállítják a vasúthoz, onnan a tsz portájára a vetőmag-búzát és a répaszeletet. Csatai Béla, s a brigád minden tagja arra törekszik, hogy a fogatok mindig teherrel közlekedjenek. Ezt a jó munkaszervezéssel, a helyes irányítással érik el. Ha például több vagon sóder érkezik az fmsz betonüzemének, — s ugyanakkor a gabonafelvásárló és értékesítő vállalat raktárából búzát raknak vagonba, ezt egy fordulóban végzik. Horváth János fogatos és társa Guba Ferenc állandó megbízatással a közös gaz- gaság abraktakarmányának szállítását intézi. Csikós Ignác darabárus, vagyis a vasúton érkezett vagy küldendő árut háztól házig szállítja. A többiek egy nap alatt is sokfajta munkát végeznek. Igyekvő, jó munkabíró emberek a brigádtagok. E kis kollektívában valóban az érvényesül, hogy egy mindenkiért, s mindenki egyért. S ha névszerint dicsérjük Faragó László, Budai István, Csuka László, vagy Budai László helytállását, szorgolmát, az elismerés a többieknek is szól. — Közös sikerként könyvelhetik el, hogy a bérszállításból egész évre tervezett 250 ezer forint bevételt máris jóval túlteljesítették, jelen- í leg mintegy 700 ezer forint- '{ nál tartanak. Emellett jelentős részt vállalnak a kö- zös földeken termett napraforgó, cukorrépa, kukorica betakarításában is. Sokan a huszonegyest szerencsésnek, nyerőszámnak tartják. A jászárokszállási Táncsics Tsz fuvaros brigádjának létszáma is éppen ennyi. Sikerük titka mégsem ez, hanem szorgalmuk és a munkáért, a közösségért érzett nagy felelősségük. Nagy Katalin Áz ipari tanuló rr I- . r B1* R r m r • szerzoatetes bürokráciája A szakmunkás utánpótlás legfontosabb bázisa a tanulóképzés. A népgazdaság szakmunkás utánpótlásának körülbelül a 60 százalékát adja a „hagyományos” iparitanuló képzés és a felnőtt dolgozók szakmunkás képzésének kellene biztosítani a hiányzó 40 százalékot. / Kétezerhatszáz zetor, ötszáz univerzális rakodógép érkezik Csehszlovákiából SZOLNOK MEGYÉBEN és országos átlagban sem éri el a felnőtt szakmunkás oktatás ezt a számot, sőt az 1964—65-ös iskolaévre egyes szakmákban a fiatalok beiskolázása sincs biztosítva. — Más, „népszerű” szakmák tanulóhelyein azonban már az iskolaév vége előtt kitehették a „teltház” táblákat. A tervezetthez képest nincs hiány például a fodrász, kozmetikus, szabó, kereskedő, stb. iparitanulókból. Nagyon sok tanulót vár azoriban az építőipar. — A Szolnok megyei Építési és Szerelőipari Vállalat egyedül kilencvenhat tanulót kért, s mindössze ötvenhét főt tudott leszerződtetni. — Nem kecsegtet sok jóval az ács, a hegesztő, valamint a gázvezeték- és készülékszerelő utánpótlás biztosítása sem. — Szinte érthetetlen, milyen kevés fiatal talál „fantáziát” a jövőben egyre inkább teret hódító gázvezeték és készülékszerelő szakmában. Nem volt elegendő érettségizett jelentkező a különböző műszerész, esztergályos, rádió és televízió szerelő szakmákban, s ezért a hiányzó létszámot a nyolc általánost legjobb eredménnyel végző jelentkezőkből kellett fedezni. Ez nem a legszerencsésebb megoldás, hiszen a magasabb előképzettséget kívánó igényesebb foglalkozási ágakban minőségi javulást így nem lehet elérni. AZ ELMONDOTTAKNÁL is aggasztóbb a helyzet a termelőszövetkezetekben. A kollektív mezőgazdasági üzemekben a gépesítés nagyarányú fokozásával nem áll arányban a szakmunkás utánpótlás biztosítása. A hegesztő, villany- szerelő, esztergályos, gépszerelő és a különböző fás szakmákban <asztalos, ács, bognár) a tervezett beiskoAz AGROTRÖSZT érkeztető telepére befutottak a harmadik negyedév végéig esedékes csehszlovák mezőgazdasági gépszállítmá- nydk. Az újonnan érkezett gépekkel kétezerre emelkedett a Csehszlovákiában vásárolt, s pontosan az előzetesen megállapított ütemterv szerint leszállított Ze- tor traktorok száma. Az év hátralevő részében további 600 érkezik ezekből a hazai mezőgazdasági üzemekben nagyon kedvelt, s általánosan használt nagyteljesítményű. kis üzemanyagfogyasztású, válóban univerzális erőgépekből. Ez azonban — mint az illetékes szakemberek rámutatnak — csak az egyik része annak a széleskörű kapcsolatnak, amely hazánk és a csehszlovák mezőgazdasági gépgyártás között kialakult. Az ez évre lekötött, együttesen 306 millió forint értékű csehszlovák gépszállítmányok keretében 500 érkezik abból az univerzális rakodó gépből, amely a néhány napja bezárult -65. Országos Mezőgazdasági Kiállításon és vásáron is nagy sikert aratott. A Csehszlovákiában váJanka Bril: Belorussziái mm A jászárokszállási Vas- cs Fémipari KTSZ-ben borászati gépeket, felvonó műszerszekrényeket és fűrészporos kályhákat készítenek. A fűrészporos kályhákat tizenhárom tagú szocialista brigád készíti. Képünkön Tűzkő Sándor és Görbe László I. éves ipari tanulók a kályhatető mere- vítését végzik. coooooooc>ooooooooooooooooooooooooc>ooooooooooooooooocx»oooocx)oocx3oc történet 1943 késő őszén Belorusz- szia erdővidékének egyik legcsendesebb zugában felrobbant a pályatest, és levegőbe repült a rajta robogó német katonai szerelvény. Másnap egy nyirkos, hűvös reggelen a szerencsétlenség színhelyéhez legközelebb eső falut körülvették a büntetőosztag csatárláncai. A sisakos, tarka sátorlapokba burkolt tábori csendőrök öt autón érkeztek. A falu nagy volt. de a németek gyorsan és alaposan dolgoztak. Csak később derült ki, hogy ketten életben maradtak a lakosságból: egy fiatal fiú a bokrokban lapult meg, egy vénember pedig aznap odaát éjszakázott a menyénél a szomszéd községben. Az egész lakosságot az alvégre terelték, ahol hatalmas régi magtár állott — ez maradt meg a kolhoz gazdaságából. A büntetőosztag parancsnoka, a Sonderführer úgy vélekedett, hogy nem érdemes sokáig piszmogni a „banditákkal". Elintézés: megégetni őket az öreg magtárban. Három csoport vezetője hangos szitkozo- dással terelte be a parasztokat a fából épült magtár szélesre tárt kapuján, ő maga kissé távolabbról szemlélte a jelenetet. Sápadtarcú tolmácslány állt a parancsnok mellett, borzongott a hajnali köd- szitálásban. — Ne féljen, Fräulein Vera, hamar végzünk, aztán otthon megmelegedhetünk majd. Egyszerre csak a Sondet- führer tekintete ismerős arcot fedezett fel az áldozatok tömegében. — Honnan az ördögből ismerem azt az öreget?... Persze, tudom már! Hiszen az az én kályhásom! Fräulein Vera, szóljon, hogy hozzák ide azt az embert. A kályhást odakísérték. Bist du doch auch hier, mein Lieber Kerl? — mosolygott a parancsnok. Az öregember egy kukkot sem értett az egészből. Talán nem is hallotta a szavakat. Ott állt hajadonfőit, ősz üstökével, sápadt- tan, borostásan, valamiféle rongyos szürke kabátban, és nézte a németet, nézte hallgatagon, merően. Csak a vértelen ajka rándult meg olykor-olykor, mintha mondani akarna valamit. Még a nyáron történt, hogy ez a csendes öregember kályhát rakott a Son- derführer szállásán. A kályha remekbe sikerült. A szakács nem győzte dicsérni a konyha felé eső kemence rész főzőlapját, sütőjét, a házigazda pedig szívesen gyönyörködött a fehér cseréppel kirakott szobai kályhában. A parancsnok kishíján felsóhajtott, amikor a hűvös hajnalban eszébe jutott a kellemes, derűs meleg, amelyet az öreg kályhája áraszt magából. — Mondja meg neki, Fräulein Vera, hogy nem égetjük őt meg a többivel. Es azt is kérdezze meg tőle, van-e valakije... azok között. — A Sonderführer úr azt kérdi: van-e valakije odabent a magtárban. Az öreg nehézkesen, darabosan lökte ki magából a szót: — Hát... ott van... az asszony. — Azt mondja, ott a felesége. — Mondja meg neki, Fräulein Vera, hogy legyen nyugodt, a feleségét sem hagyom megégni. Kihoza- tom_ A Sonderführer úr azt mondja, hogy a feleségét is kihozatja onnan. Az öreg vértelen ajka megint csak szóra mozdult ősz bajsza alatt: — Meg aztán... ott van a lányom... a három gyerekivei. — Azt mondja, a lánya is ott van a gyerekeivel. — Ügy! Talán még ezen kívül is. van ott valakije? — A Sonderführer úr haragos. Azt kérdezi, még ki mindenkije van ott magának? — Hát ott vannak.., a szomszédok... meg aztán mondd meg azt is, hogy ott a rokonság.., a sógorék. — Azt mondja, sok rokona van ott. Meg a szomszédai. — Micsoda?! A szomszédai? Nevetséges! Tán az egész bandát eresszem ki- a kedvéért? Talán megbolondult ez az öreg trotil? — Eljátszotta a Sonder- führer úr jóindulatát, öreg. Legyen okos, ha élve meg akarja úszni a mai napot. Azt kérdi a Sonderführer úr, talán az egész bandái kihozatná mindjárt? Az ősz, bozontos szemöldök alatt megvillant az öreg szeme. Most már nem remegett az ajka sem: Olyan szokatlan mozdulattal, mintha életében először tenné, felvetette a fejét: — Miért, mit képzel rólam? Azok ott mind énhoz- zám tartoznak. Azt hiszi a Sonderführered, hogy többet ér akár a legrosszabb- nál is? Vagy te talán felérsz hozzájuk, te Cafka’ Fúj! Az öreg kiköpött, keményen sarkonfordult és elindult a magtár felé. Egy pillanatra zavar támadt, aztán a Sonderführer lerántotta jobbkezéről az átnyirkosodott kesztyűt, kigombolta a pisztolytáskáját, előhúzta a fegyverét és lőtt. Az általános kiáltozásban a lövés hangját alig lehetett hallani. Az öreg kályhás felbukott. Még vonwglott, amikor felemelték és áthajították a küszöbön. A magtár kapuja bezárult — örökre. (El beit János ford.) lázásnak csak 60—61 százaléka valósult meg. Az 1964—65-ös tanévben az ipari tanuló szerződtetéssel nagyobb gondban van az állami, tanácsi és szövetkezeti ipar, mint például tavaly volt. Miért? Azért, mert a túl „népszerű” szakmák vonzásának következtében fellépő aránytalanságokot és azok kiegyensúlyozására tett erőfeszítéseket az idén életbelépett új rendszerű jelentkezési lapok még bonyolították, nehezítették. AZ IPARI TANULÓ beiskolázás megyei tapasztalata szerint a jelenlegi jelentkezési lapok komplikáltabbak a korábbiaknál A legnagyobb hátránya azonban mégis csak az, hogy az iskoláknak nem ahhoz az illető vállalathoz kellett visz- szaküldeni, amelyik a tanulót szerződtette, hanem annak irányító szervéhez. Például a ktsz-be jelentkezők lapját a megyei irányító szervhez, a KISZÖV-höz kellett az iskolának továbbítani. A vállalatok, üzemek irányító szervei ezután nem a községi vagy a városi, hanem a megyei tanács munkaügyi osztályának küldték el a jelentkezési lapokat, s ott vették előjegyzésbe a jelentkezőket. Túladminisztrált, szinte bürokratikus ügyintézés volt az idei szakmunkás utánpótlás beiskolázása. Ebből származott többek között, hogy 450 jelentkezési lap van ma is a megyei tanács munkaügyi osztályán, amelyekből körülbelül százat pótlólag elhelyezett az osztály, a többi 350 lap gazdájának sorsáról azonban senki seiri tud. A 350 JELENTKEZÉSI lap kitöltőinek nem lehetett helyet biztosítani az I az általuk választott szakai mákban. A lapokon első és j másodsorban kellett meg- j nevezni a választandó szak- I mát. A jelentkezők közül ! nagyon sokan (száznyolc- | vanan) kereskedelmi ipari I tanulók szerettek volna j lenni. Nem sikerült sok i lány óhaja (több mint har- j mincé), akik fodrásztanu- ! lónak jelentkeztek. Sok volt az olyan lap, amely arról árulkodott, hogy aki kitöltötte, annak nem volt szilárd elhatározása a pályaválasztást illetően. — Akadt nem egy, aki elsősorban cukrász, másodsorban (ha erre lehetőség nincs) a géplakatos szakmát akarta elsajátítani. A kimaradottak döntő többségének tanulmányi átlaga 2.5 volt Namármost, a több mint háromszáz idén végzett tanuló közül, akinek a jelentkezési lapja a megyei tanácsnál van, legnagyobb része azért biztosan elhelyezkedett valahol. Lehet, hogy jelentkezési lap nélkül, az illető iskola véleménye nélkül, esetleg pótlólag szerzett lapokon! Az ipari tanuló szerződtetésnek tehát a jelenlegi adminisztrációs módszere nem vált be és sok zavart, fejetlenséget okozott a beiskolázásnál Szolnok megyében. A munkaügyi miniszter azért (főleg a fent említett szakmákban) szeptember 30-ig meghosszabbította a szerződéskötések idejét. A munkaügyi szerveknek felül kellene vizsgálniuk az ipari tanuló szerződtetések módszeréti adminisztratív lebonyolítását és sokkal egyszerűbb világosabb megoldásokat kellene keresni. Az iskolákban nem pedig az utolsó tanévben (hiszen akkor már konkrét választáson a hangsúly), hanem az általános iskolákban a hetedik, a középiskolákban pedig a harmadik osztálytól kezdve kellene fogalkozni a pályaválasztás problémáival. — bognár «• sárolt gépek együttes értéke alig valamivel marad el j mezőgazdasági gépimportunk rangsorában második' helyet tartó NDK mögött.