Szolnok Megyei Néplap, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-24 / 224. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1964. szeptember 24. Elutazott Budapestről I. Hailé Szelasszié Etiópia császára I. Halié Szelasszié Etiópia császára és kísére­te szerdán délelőtt elutazott hazánkból. Az etióp uralkodót a Ferihegyi repülőtéren ünnepélyesen búcsúztatták. Az etióp és magyar zászlókkal, felira­tokkal díszített repülőtéren többezer budapesti dolgozó gyűlt össze a vendégek búcsúztatására, a repülőtér betonján díszőrség sorakozott fel csapatzászlóval. Megjelent a búcsúztatás­nál Dobi István, a Nép- köztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, Kádár Já­nos, a kormány elnöke, Kállai Gyula és Pap János, a kormány elnökhelyette­sei, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, az Elnöki Tanács és a kormány szá­mos tagja, a pólitikai élet több más vezető személyi­sége. Ott volt a búcsúzta­tásnál a budapesti diplo­máciai képviseletek számos vezetője és tag jaj Díszjel harsant, majd a díszőrség parancsnoka je­lentést tett I. Hailé Sze- lassziénak. Felcsendült a magyar és az etióp him­nusz, s közben 21 tüzérsé­gi díszlövést adtak le az etióp uralkodó tiszteletére. I. Hailé Szelasszié Dobi Istvánnal együtt ellépett a díszőrség előtt és köszön­tötte az egységet Ezután Ij Hailé Sze- lasszió, majd Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke lépett a mikrofonhoz és búcsúbeszédet mondott. A beszéd után I. Hailé Szelasszié kézfogással bú­csúzott a magyar közéleti vezetőktől. Etióp és magyar nemzeti színű zászlócskák emelkedtek a magasba, s a budapesti dolgozók sze­retettel vettek búcsút 1. Hailé Szelassziétől. A dísz­őrség díszmenete után út­törők virágcsokrokat nyúj­tottak át a vendégeknek, ezután beszálltak a repülő­gépbe. A különrepülőgép né­hány perccel háromnegyed 10 után a magasba emel­kedett, s a magyar légi­erők vadászgép-kötelékei kíséretében elindult a ha­tár felé. Hailé Szelasszié Etiópia császára Georgi Trajkov- nak, a Bolgár Népköztár­saság Nemzetgyűlése El­nöksége elnökének meghí­vására szerdán hivatalos látogatásra Szófiába érke­zett Az Indiai Kommunista Párt határozata A Pravda szerdai számá­ban ismerteti az Indiai Kommunista Párt Központi Végrehajtó Bizottságának azt a határozatát, amely el­ítéli Mao Ce-Tungnaík a ja­pán szocialisták előtt kifej­tett nézeteit A Központi Végrehajtó Bizottság felhívja minder, indiai figyelmét Mao Ce- Tung veszélyes nézeteire, köztük a Szovejtunió és a szocialista tábor elten inté­zett dühödt kirohanásaira. A határozat hangoztatja, hogy a Szovjetunió feldara­bolására való felhívás nem­csak áruló jellege miatt ká­ros, hanem azért is, mert közvetlen és nyílt segítsé­get nyújt az imperializmus­nak. Éppen úgy, ahogy Hitler annakidején az élettér hiá­nyára hivatkozva próbálta igazolni bűnös agresszióját: Mao Ce-Tung szemérmetle­nül a japán reakciósok ér­dekeinek védelmében hada­kozik. Mao Ce-Tung nem­csak kirohanásokat intéz a Szovjetunió ellen, hanem támogatja a Nyugatnémet revansistákat is, akik köve­telik az Odera-Neisse határ felszámolását és Kelet-Né- meitország bekebelezését, Másfelől Mao Ce-Tung a japán militaristák kezére js játszik, atók a kurili-szige tek visszaszerzéséért kar­doskodnak, A továbbiakban a határo­zat megállapítja: az a mód­szer, mellyel Mao Ce-Tuna a Szovjetunióval támadt né­zeteltéréseket rendezni kí­vánja — mint kijelentette, 25 évig is folytatná a jelen­legi viszályt — azt tanúsít­ja, hogy egy szemernyi egyse gtorekvés sincs benne. A kínai vezetők minden marxi-lenini alapelvet sem­mibe vesznek és azokat leg­feljebb spanyolfalnak hasz­nálják fel agresszív terveik és terjeszkedő törekvéseik leplezésére. Vita az ENSZ erők ciprusi helyzetéről Nyugati hírügynökségek jelentése szerint a Bizton­sági Tanács tagjai között jelenleg színfalak mögötti tárgyalások folynak a cipru­si ENSZ-haderők mandá­tumának meghosszabbítá­sáról. A tanács tagjai kö­zött nézeteltérések vannak amiatt, hogy egyes NATO- államok a megbízatás meg­hosszabbításán kívül sze­retnék e haderők hatáskö­rének kiterjesztését is megszavaztatni a tanács­csal, más államok — min­denekelőtt a Szovjetunió — viszont támogatják Kip- rianu ciprusi külügymi­niszter álláspontját, amely­nek értelmében a világ­szervezeti csapatok jogkö­re megmaradna a Bizton­sági Tanács március 4-i határozatában megszabott korlátok között. Galo Plaza Lasso, az ENSZ új ciprusi közvetítő­je Londonból New York­ba érkezett, hogy tárgya­lásokat folytasson U Thant ENSZ-főtitkárral. Ciprusi kormánykörök szerint Makariosz elnök rövidesen Kairóba repül, hogy résztvegyen az el nem kötelezett országok október 5-én kezdődő csúcsértekezletén. Rusk „magyarázató” Rusk amerikai külügy­miniszter, aki kedden San Franciscóban tartózkodott, fogadta az összesereglett újságírókat. A feltett kér­désekre válaszolva az ame­rikai külügyminiszter meg­lepő magyarázatát adta a szeptember 18-án a Tonki- m-öbölben lezajlott esemé­nyeknek, amikor is két amerikai torpedóromboló tüzet nyitott a Vietnami Demokratikus Köztársaság Ali Szabri elutazott Moszkvából Egyhetes hivatalos láto­gatása befejeztével szerdán reggel hazautazott a Szov­jetunióból dr. Ali Szabri, az EAK miniszterelnöke és kísérete; A vnukovói repülőtéren az EAK kormányfőjét Nyi- kita Hruscsov meleg sza­vakkal búcsúztatta. Dr. Ali Szabri válaszában elisme­rően szólt a Szovjetunió eredményeiről és az arab nemzet irányában megnyil­vánuló őszinte segítőkész­ségéről. Az EAK miniszterelnö­ke, mint ismeretes, Nasszer elnök üzenetét hozta el Hruscsovnak. Ez az üzenet és a moszkvai tárgyalások eredményei is, a Szovjet­unió és az EAK további közeledését tanúsítják az imperializmus és a neoko- lonializmus elleni harc el­vi és gyakorlati kérdései­ben. partjai közelében. Rusk most magyarázatot talált a történtokre. ITíje­lentette, a múlt hét pén­tekén a két hadihajó lövé- i sókét adott le és feltehe­tően találatokat ért el „négynek vagy ötnek lát- j szó ellenséges hajón”. — j Mint mondotta, ezek a ha- : jók „zárt alakulatban és olyan sebességgel halad­tak. ami ellenséges szán­dékukra utalt”. A dániai választások eredménye A dán belügyminiszté­rium szerdán hajnalban közzétette a parlamenti vá­lasztások végeredményét, amelyből kitűnik, hegy az erőviszonyok: többé-kevésbé változatlanok maradtak. A választásokon a szava­zásra jogosultak 86,4 száza­léka vett részt. összesen 2 630 169 választó járult az urnákhoz és 175 mandátum sorséról döntött. Egyéb eredmények: Konzervatív párt: 527 921 (20,1 százalék) plusz négy mandátum) (36 mandátum). ,Agrárpárt: 546 940 (20,8 százalék) (38 mandátum). Szocialista Néppárt: 152 085 (5,8 százalék) (—1 mandátum) (10 mandátum). Függetlenek Pártja: 65 659 (2,5 százalék), (—1 mand.), (5 mandátum). Dán Kommunista Párt: 32 245 (1,2 százalék), (0 mandátum). Egyéb polgári pártok: 62 120 (2,4 százalék), (0 mandátum). Politikai megfigyelők el­képzelhetőnek tartják, hogy a dán koalíciós kor­mány felbomlik és Krag megpróbál kisebbségi kor­mányt alakítani. végső búcsút vettek Otto Grotewohltól A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizott­sága székhazának üléstermében szerdán délután pont­ban két érakor kezdődött az állami gyászaktus, ame­lyen a Német Demokratikus Köztársaság Államtaná­csa, minisztertanácsa, pártja, a baráti oi-szágokból és a külföldi testvérpártoktól érkezett küldöttségek tag­jaival együtt végső búcsút vettek Otto Grotewohltól, a német és a nemzetközi munkásosztály nagy halott­jától. Az immár lezárt kopor­só mellett a nemzeti nép­hadsereg rohamsisakos tiszt­jei álltak díszőrséget. A koporsó mellett foglaltak helyet Johanna Grotewohl, az elhunyt miniszterelnök felesége, továbbá Walter Ulbricht, az NDK Állam­tanácsának elnöke, — az NSZEP politikai bizottsá­gának tagjai és a külföld­ről érkezett küldöttségek vezetői, köztük Nemes De­zső, a magyar küldöttség vezetője. Az NDK nemzeti himnu­szának eljátszása után Walter Ulbricht mondott gyászbeszédet. Walter Ul­bricht méltatta az elhunyt- nak a német munkásosz­tály egységének megterem­tésében és a német történe­lem első munkás-paraszt államának létrehozásában szerzett nagy érdemeit, — majd így fejezte be beszé­dét: „Drága halottunk ne­ve az idők végtelenjéig ra­gyogni fog a német mun­kásosztály dicsőséges törté­netében”; Dmitrij Poljanszkij, az SzKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a szov­jet küldöttség vezetője hangsúlyozta, hogy ebben a fájdalmas órában az egész szovjet nép együtt­érez a Német Demokrati­kus Köztársaság munkás- osztályával, parasztságával, dolgozó értelmiségével* egész lakosságával; Otto Grotewoíhl, a nagy tehetségű és bátor munkás- vezér és politikus mind­haláláig hűséges maradt Marx, Engels és Lenin ügyéhez, s tántoríthatatla- nul harcolt az NDK és a Szovjetunió barátságának elmélyítéséért. „Otto Gro­tewohl halott, de az ügy* amelynek életét szentelte, halhatatlan” — fejezte be beszédét Dmitrij Poljan­szkij. Ezután Max Reimann, a Német Kommunista Párt Központi Bizottságának el­ső titkára hangsúlyozta, hogy Otto Grotewohl éle­tének tanulsága a nyugat­német munkásosztály szá­mára ma élőbb, mint vala­ha. Grojewohl példája arra tanít* hogy * munkásosz­tály egysége révén diadal­maskodni lehet a német militaristákon, imperialis­tákon és meglehet terem­teni az egész német nép bé­kés, boldog, szocialista jö­vőjét A Francia Kommunista Párt küldöttének búcsúbe­széde után felcsendültek az Internacionálé dallamai, majd a nemzeti néphad­sereg tisztjei a koszorúk­kal és az elhunyt minisz­terelnök fekete bársonyra helyezett kitüntetéseivel megindultak a kijárat felé. Az NDK lobogójával és a munkásosztály vörös zászlajával letakart kopor­sót a néphadsereg tábor­nokai és tengernagyai vet­ték vállukra, s az épület előtt ágyutalpakra helyez­ték. A gyászmenet lassan megindult Berlin utcáin. A koporsó előtt 11 autó vitte a koszorúk megszámlálha­tatlan tömegét. A koporsót az elhunyt legközvetlenebb rokonai és harcostársai kö­vették, akik ünnepélyes lassúsággal haladó sze­mélyautókban ldsérték utolsó útjára a nagy ha­lottat Végig a baumschulenwe- gi krematóriumig vezető mintegy 20 kilométeres út­vonalon a gyászoló berli­niek százezrei álltak s né­mán vettek utolsó búcsút Otto Grotewohltól. A kre- matóriumi gyászszertartáson csak a legközvetlenebb ro­konok és barátok vettek részt.­A krematórium díszter­mében Friedrich Ebert, a NSZEP Politikai Bizottsá­gának tagja, Nagy-Berlin főpolgármestere mondott beszédet. A gyászbeszéd elhang­zása után az orgona az In- temacionálét kezdte játsza­ni és a nemzetközi munkás- osztály himnuszának hang­jai mellett mélybe süllyedt az Otto Grotewohl földi maradványait őrző koporsó. Az Otto Grotewohl ham­vait őrzó urnát október 15-én helyezik el a német munkásmozgalom nagy ha­lottainak friedriobsféldei temetőjében. De Gaulle és Dé!-Ámerika Kilenc dél-amerikai ország fővárosában és a bo­líviai Cochabambába látogat el a francia köztársasági elnök a szeptember 20-án kezdődő huszonhatnapos kőrútján. A tizedik dél-amerikai államnak, Bolíviának, fővárosába csak azért nem megy el, mert La Paz a világ legmagasabban fekvő metropolisa: 3700 méter magasan van a tenger szintje fölött. Paz Estenssoro bolíviai elnökkel De Gaulle tábornok nem kíván a szó szoros értelmében vett „magasszintű találkozót”, meg­teszi az is, ha a 100 000 lakosú Cochabamba lesz a tárgyalásaik színhelye, — több mint ezer méterrel lentebb... A színskála minden árnyalata De Gaulle két hónap múlva tölti be 74. életévét, orvosai aggódnak is emiatt, hogy hosszú dél-amerikai körút a fárasztó utazással, a megismétlődő ceremó­niákkal, a dipolmáciai tár­gyalásokkal és nem utolsó­sorban a szón old ási köve­telményekkel (legkevesebb száz beszédet kell elmon­dania és De Gaulle ra­gaszkodik ahhoz, hogy a szöveget könyv nélkül fúj ja...) megárthat a tábornok elnök amúgysem virág- egészségének. — Tavasszal műtétnek kellett magái alávetnie s azóta fáradéko nyabbnak látszik. Katona múltjából azonban megma radt, hogy De Gaulle fá­radhatatlannak és minden megpróbáltatást állónak mutatja magát, a dél-ame­rikai úton rá akar cáfolni az aggodalmakra. A gyakran forrongó kon linens országaiban De Gaulle a politikai színská­la minden árnyalatát fel­tüntető politikusokkal talál­kozik. kezdve a venezuelai Raul Leoni-n, aki a Kuba­ritones amerikai politika hű kiszolgálója, egész a Latin-Amerika Svájcának számító kis Uruguay szinte névtelen vezetőiig. Tárgyal diktátorokkal: a paraguay-i Stroessnerrel, a kolumbiai Pinillas-szal és az ecua­dori katonai junta tagjai­val. Vendége lesz annak a Branco marsallnak, aki Brazíliában a szélsőjobbol­dal segítségével került a hatalom csúcsára. De Gaulle mindvégig érezni fogja az amerikai nagytőke szorítását a dél- amerikai államok testén és ebből folyóan nyilván be­leütközik majd az Ameri­kától függőség kibontako­zást alig engedő kötelékeibe. Pedig a francia tábornok- elnök — szinte bevallottan — azért megy el ebbe a világrészbe, hogy megpró­bálja meggyöngíteni az Egyesült Államok gazdasá gi, politikai fés nem egy­szer katonai) hadállásait, s hogy megkísérelje Francia­ország befolyását érvénye­síteni; Csorba a Monroe— elven Beszédeiben, amelyekben lesznek spanyolul és por­tugál nyelven elmondott szakaszok, utalni fog a franciák és a dél-ameri­kaiak „latin rokonságára" minden valószínűség sze­rint párhuzamot von majd a franciák szabadságeszmé­nye és a dél-amerikai sza­badsághős, Simon Bolivár, ideáljai között és akad majd olyan szónoki fordu­lata, amely a dél-amerikai országok mai függetlenülési vágyainak ad tápot. A legszebb retorikai mes­termű sem eredményezhet azonban önmagában mást, mint a hallgatóság, a köny- nyen hevülő dél-amerikai tömegek éljenzését. De Gaulle tábornok, aki ugyan nem veti meg a népszerű­séget, ennél többet akar el­érni. Politikai céljainak szolgálatában itt is, ott is ígérnie kell: francia gazda­sági segítséget, olcsó és hosszúlejáratú hiteleket, a dél-amerikai áruknak fran­ciaországi felvevő piacot. Még nem szivárgott ki, — mennyit hajlandó áldozni a francia államkincstár és elsősorban a párizsi mono- póltőke a tábornok-elnök dél-amerikai politikai koncepcióinak alátámasz- ttására. — Az minden­esetre bizonyos, hogy Franciaország anyagi lehe­tőségei jóval korlátozottab­bak, mint az Egyesült Ál­lamokéi; Washingtonban ezért, ha nyugtalanul is, de a gazdasági fölény tudatá­ban derűlátóan tekintenek De Gaulle kísérletezése elé. Ami az amerikai kormány­köröket és a Wall Street tőkéseit egyformán a De Gaulle-látogatás ellen han­golja, az maga a puszta tény, hogy egy európai „szövetséges” egyáltalán bemerészkedik a több mint egy évszázada az ameri­kaiak védett vadászterüle­tének számító kontinensre. A Monroe-elven esik csor- ma, amikor most egy De Gaulle az amerikai félte­kén keres magának poli­tikai és gazdasági báziso­kat. Harmadik lehetőség ? Figyelemre méltó, hogy a francia köztársasági el­nök éppen ezt az időpon­tot választotta dél-ameri­kai kőrútjára: az USA egész államgépezetét ezek­ben a hónapokban az el­nökválasztás közelsége bé­nítja meg. Az Egyesült Ál­lamok diplomáciája is vi­szonylag erőtlenebb, mint máskor. De Gaulle az ame­rikai politika négy éven­ként megismétlődő „üres­járatának” hónapjait hasz­nálja fel, hogy az ameri­kai imperializmus hadállá­saiból egyet-kettőt elhódít­son — a francia imperia­lizmus számára.­Párizsban, az elnök környezetében szívesen mondogatják, hogy De Gaulle útjának célja meg­mutatni a dél-amerikai or­szágoknak, hogy az Ameri­kától függés és a kubai példa között van harmadik lehetőség is. Ebben a vo­natkozásban a francia tá­bornok-elnök politikája újabb negatív vonást mu­tat: segíthet elodázni egyes dél-amerikai országokban a nép érdekében szükséges forradalmi változást. Ezt húzzák alá egyes amérikai hírmagyarázók is, akik mostanában gyakran fejte­getik, hogy a tőkés világ- rendszer szempontjából egy latin-amerikai „gaullei®- mus” a kisebbik rossz. Pálfy József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents