Szolnok Megyei Néplap, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-20 / 221. szám
S964:. szeptember 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 foglalkozása: tanácselnök helyettes Neve: Kovács Istvánná, született Nagy Ilona. Lakik: Abádszalők. Foglalkozása: községi tanács vb elnök- helyettes... Igaz, csak négy hónapja. Lényegében most ismerkedik az apparátus munkájával, azzal a sokirányú feladattal, melyet egy községi tanács vb elnökhelyettesének el kell látnia. És ez az ismerkedés számára nem zavartalan. Beteg lett a tanácselnök, a titkár pedig éppen most kapta meg beutalóját Hajdúszoboszlóra. Így hát jobbára magára maradt. De segítséget — bárkihez fordul, kap. — Ha valamivel nem vagyok tisztában, felhívom a járási tanácsot. Mindig szívesen adnak felvilágosítást — mondja. Életéről faggatom. — Nem történt velem semmi különös. Itt, Abád- szalókon nincs nagy regénye senkinek. Itt születtem, itt jártam iskolába, itt mentem férjhez, és itt dolgoztam mindig... — Azt kérdi, hol? Az OKISZ könyvelői tanfolyamát végeztem el évekkel ezelőtt. A ktsz-hez kerültem, majd a gépállomásra. Az ellenforradalom ideje alatt eltávolítottak onnan, azt mondták: nagyon szoros kapcsolatot tartok a párttal... — Párttag? — Nemrég lettem tagjelölt. — És később? — Erdőgazdaságban, majd itt, az Aranykalász Termelőszövetkezetben voltam könyvelő. Nagyon szerettem ott. A legutóbbi tanácsválasztáson aztán járási tanácstagnak választottak... — És elnökhelyettesnek ? Képzelheti, mennyire meglepődtem, amikor felkerestek és megkérdezték, elvállalom-e ezt a beosztást Először tiltakoztam. Aztán most, május 11-én munkába léptem. De most már nem bánom. Nagyon szép és kedvemre való munkaterületet kaptam. — Hozzám tartozik a művelődésügy. az egészségügy, az ipar és a kereskedelem. — Akkor feladat van bőven. — Igen — bólint. — Például a művelődési hánapról napra újabb feladatokat bíznak ránk — asz- szonyokra. Hát nem nagyszerű ez? Látja, regényt várt tőlem, az életemről. Pedig az én sorsom olyan, mint nagyon sok asszonyé: egyszerű, megszokott, mindennapi. Varga Viktória Bemutató előtti beszélgetés a „Tragédia" rendezőjével Ezzel a felfokozott várakozással tekintünk mi is a Madách-i remekmű Kovács Istvánná, az Abád- szaláki Községi Tanács vb-elnökhelyettese. Elgondolkozik. Majd néhány percnyi csend után így szól: — Nekünk, dolgozó nőknek nagyon tartalmas az életünk. Van családunk. Van hivatásunk: a munkánk. És én boldog vagyok, ha gondjaikkal felkeresnek az emberek és még boldogabb, ha segíthetek. És Nyugaton szeretik a jonottbűtort A két meszelt házat, egymással étellenben amolyan egyszerű, falusi lakóháznak nézné az ember, ha nem lenne mindkettő kapubejáratán azonos felirat: Kosárfonó Háziipari Szövetkezet. Vaskeba Sándor részleg- vezető szívesen vállalja a házigazda szerepét, büszkén mutatja a központi műhelyt, — idáig bérelték, csakúgy mint a szembeniévé irodaépületet, az idén azonban már volt rá pénzük, megvásárolták. A szövetkezet dolgozói közül még senki nem ment nyugdíjba — ez azt is bizonyítja, hogy nemcsak öregek mestersége Vezse- nyen a kosárfonás. Szívesen tanulják a fiatalok is, bár ‘ iparitanuló képzés nincs náluk, csupán betanítás. Kétmillió forint az idei termelési tervük. Vaskeba Sándor azt mondja, idáig rendben! Sokat exportálnak, a Nyugat-európai államok szívesen vásárolják termékeinket. — Gondjuk azért van: nem megoldott a fűztermelés, anyaghiánynyal küzdenek. Korszerű termelőszövetkezeti gépjavító üzem a mezőgazdasági kiállításon Az utóbbi években sok erő- és munkagépet vásároltak megyénk termelőszövetkezetei. — Jónéhány szövetkezetről tudunk, melyek — a kombájnara- tást is figyelembe véve — száz százalékosan gépesítettek. A gépállomások gépeinek átadásával tovább növekedett a tsz-ek gépparkja. Mindez örvendetes tény. De az már kevésbé, hogy az eddig szín alatt álló gépek a legtöbb helyen a szabad ég alá kerültek. Mondani sem kell, hogy a tűző napfény, a szakadó eső, meg a hó erősen rongálja a vagyontérő gépek állagát. Az erőgépek nagyjavítását speciális gépjavító üzemek tották. A zalaszentgrótiak a szerszám ötletes tárolásál mutatták be. Van itt akkumulátortöltő és karbantartó, esztergapad, hidraulikus sajtoló, villanyhegesztő, fúró-, gyalugép, szalagfűrész és rugós kalapács. Á porlasztó beállító állvány a Baki Állami Gazdaság dolgozóinak ötletét dicséri. A műhelyben ellátják a szerviz szolgálatot, kocsimosó hely is épül itt. A szintén csővázas tárolószínben. bemutatják az értékesebb gépek tárolását A szakemberek szerint a gumikerekes gépeket csak felbakolva — három-négy helyen alátámasztva — szolnoki bemutatója elé, amelytől már csak néhány nap választ el. — Minden rendezőt, aki hozzáfog a Tragédiához, természetszerűleg az az ambíció, hit kell hogy fűt- se, hogy csak kizárólag az az egyedüli helyes elképzelés ahogyan ő színpadra állítja a művet. Nekem is ez a meggyőződésem, mást nem tehetek — mondotta Berényi Gábor, a darab rendezője, amikor a szolnoki előadás rendezői elképzeléseiről beszélgettünk. — Úgy érzem, sikerül majd egy olyan előadással közönség elé lépnünk, amely mondanivalójában izig-vérig a ma emberéhez szól, hangsúlyozva a korunkban is izgalmas, élő általános emberi problémákat. Mi az, amiben a szolnoki bemutató különbözik majd a megszokott, hagyományossá vált tragédia előadásoktól? Eddig kivétel nélkül valamennyi előadás a mű hatalmas, történelmi freskószerűségét hangsúlyozta, — minden egyes színt önálló kis drámaként felfogva. Reális valóságnak tételezték fel Madách történelmi utalásait. a legaprólékosabb — korhűségre törekedtek. Ilyen történelem, a történelmi valóságban, nem létezik. A történelmi színek is víziók csupán, Ádám, az öntudatra ébredt ember álomlátásai. A régebbi tragédia előadások epizódszerűségével szémben e bebemutató gondolatilag egységes, időben töretlen lesz, éppen ezt az álomlátást, a darab alapgondolatának dialektikáját hangsúlyozva. — Az előadás hallatlan nagy dinamikája, sodró erejű lendülete nagy technikai felkészültséget is kíván. Ismerve a színház lehetőségeit, hogyan oldják meg ezt a problémát? — Egyik legnagyobb nehézséget valóban a techniszabad tárolni. Ehhez különböző méretű csőből készült állítható bakokat készítettek. A fű- és kom- bájrikasza balesetmentes tárolását egy megfelelő pádon mutatják be. Természetesen, minden munkagépnek nem jut hely a szín alatt. Az ekéket szabadtéren tárolják, ám a korrózió ellen olojjal fújják le. A javító műhely mellett elkerített üzemanyagtároló helyet létesítettek, két 5000 literes tartállyal és gázolaj kúttaL Az üzemszerű gépjavítást külön pavilonban mutatják be. Igen jól szemléltetik a gépjavító állomásokon meg- volósuló szalagszerű javítást, •— m. 1. ■— kai megoldás jelentette. — Pénteken volt a darab műszaki próbája. A korszerű színház követelményeit — szemelőtt tartva modem díszletekkel, forgószínpaddal, látványos színhatásokkal, világítási effektusokkal szeretnénk elősegíteni elképzeléseink érvényesülését. Reméljük sikerül azt is elérnünk, hogy a közönség szeme előtt, anélkül, hogy észre venné, szinte másodpercek alatt változzon majd a szín, megőrizve az előadás folyamatosságát Minden bizonnyal sokan emlékeznek még a tavalyi Lear előadás nagyszerű díszleteire. Fehér Miklós díszlettervező alkotása —- meggyőződésünk szerint ezúttal is méltó lesz az előadáshoz; Ügy véljük, annak nem lenne semmi értelme, hogy akár a díszletek, akár a rendezői módszer ismertetésének részleteibe bocsájt- kozzunk, hiszen például a rendezői részletmegoldások leírva talán félreértésekre adhatnak okot, és semmiképpen nem úgy hatnának, mint a színpadon megvalósulva. A bemutatóig maradjon tehát ez titok a közönség előtt. — Olyan előadást szeretnénk bemutatni, amely a nézőben, ha mindvégig elmélyült műélvezettel nézi, feltétlenül gondolatokat ébreszt, és egyben sok, maga előtt is felvetett problémájára megadja a pozitív választ — fogalmazta meg mégegyszer az előadás végső célját Berényi Gábor. Várakozásunk csak fokozódott. Ügy véljük, hogy feltétlenül izgalmas színházi élményben lesz majd részünk. Ha a megvalósulás is olyan lesz, mint a rendezői elképzelésekben felvázolt szándék, — márpedig minden jel erre vall — akkor az új színházi évad legjentősebb produkciójának lehetünk majd tanúi a szeptember 25-i bemutatón. Rideg Gábor zunknak sokáig nem volt igazgatója; Most, amikor végre megkezdte az új igazgató a munkát, együttesen állítottuk össze az idei népművelési tervet. Például Szülők Akadémiáját és Termelőszövetkezeti Akadémiát szervezünk... Egészségügyi ellátottságunk jó. Van orvosunk, két körzeti ápolónőnk és van gyógyszertárunk is. A kereskedelemben sem maradtunk le. Van árunk bőven... persze, gond akad. — ? — Nálunk is most már mindinkább a modem cikkeket keresik az emberek. Például az orkán kabátot .. ebből sajnosi, nincsen. — Egyébként szeptember 19- én lesz tanácsülésünk és nekem kell ott beszámolnom a helyiipar helyzetéről. t — És a csaladja mit szól e nagy elfoglaltsághoz? Férje nem ellenezte, hogy ilyen felelős beosztást vál- i lal jón? — Ö soha nem szólt be- ! le, hol dolgozom. Azt hiszem, velem együtt örül szép munkakörömnek. A fiam még kicsi... most ment első osztályba. legjobb úiitói készítették A gördülő polcot a Pápai Állami Gazdaságban gyá# Szombat délután a Tiszaroífi hajóállomáson, végzik. A működés közben azonban számtalan kisebb- nagyobb baj éri a traktorokat, melyek rendbehozása célszerűbb a saját műhelyben, ha van ilyen. Sajnos az is gyakori, hogy a megfelelő ellenőrzés hiányában és a takarékosságra való hivatkozással túlhajtják és idejekorán nem javítják ki a gépeket. A mezőgazdasági kiállításon egy korszerű termelőszövetkezeti javító műhelyt és egy géptárolót mutattak be. Mindjárt hozzá tehetjük, hogy ezek kivitelezése beruházási problémát jelent. De az Is igaz. hogy ez a jövő útja, hiszen sok millió forintos értékek kezeléséről és megóvásáról van szó. A kiállításon egy csővázas hullámpalával fedett gépjavító műhelyt láthattunk. Az iker szín oldalai téglával beéoíthetők és nádoallós födémmel télen is használható. A szakemberek tájékoztatása szerint 30—5Ó erőeép karbantartásához. iavításához nagyon megfelel. A javítóban kovács-, bognár-, és szerelőműhelyt helyeztek el. Felszerelését az ország különböző állami gazdaságainak Szombat dél a tán volt Nyugalom és csend ülte a tájat. A Tisza megszokottan folydogált — sodorta magával a tetejére hulló sárga faleveleket, faágakat. Néha felkerekedett a széli táncba vitte a fák ágait, a töltés porát. Aztán újra nyugalom lett — olyan mesébe illő. A tiszaroffi hajóállomáson üldögéltünk. Volt időnk bőven — négy óra a hajó indulásáig. Ám ne higyjék, hogy ilyenkor néptelen ez a vidék. Egy fiatal pár álmodozva andalgott a parton. Aztán lementek a hajóállomásra. Rákönyököltek a korlátra és nézték a vizet. S lám, ki hinné, hogy a Tisza nemcsak halat ad az embernek — kedvenc csemegének. Tűzrevalót ;s ad hozzá, amivel megfőzhetik. Egy öreg ember halászott mellettünk hosszú kampós bottal — gallyra. — Sokat áoz fentrül a a Tisza — magyarázta. — Mán, van otthon egy szekérre való... jó lesz a télen! Tüzelőpótlásnak. Most van időm, hát szedek... Később egy fiatalasszony tűnt fel az úton. Lejött a víz mellé, megmerítette kannáját. Mosni jó ez is! Jártak arra iskolások — hosszú csapatban kirándul- tak. Néha csónak siklott út a vizen — a munkásokat hozták haza a túlsó partról. Csendes, nyugalmas szombat délután volt. A pihenőidő kezdete. Nyolcvanhárom éve Madách Imre drámai költeményének első színházi előadása óta a magyar színházi életben mindig valamiféle különös ünnep Az ember tragédiájának bemutatója. Kétszeresen ünnep ez most, a Madách centenárium évében. Az ünnepi hangulat egyúttal fokozottabb szórakozást jelent. Mert immár az is törvényszerű, hogy minden Tragédia bemutatónak az előzőeknél valamivel többet kell nyújtania
