Szolnok Megyei Néplap, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-11 / 187. szám

1984. augusztus 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A NAGVRABECSÜLT „SZEGÉNYEMBER Ülést tartott Munkahelyén, a szolnoki gőz-mosoda kazánházában érdeklődtem Tasi András után: — Korán reggel jött, mi­vel ma szombat van — mondta egy forrasztópákát lóbáló magas férfi — bá­dogos lehetett. — Ilyenkor már délelőtt hazamegy. Menjen el a lakására. — Tasi bácsival szeret­nék beszélgetni — mond­tam feleségének a Mártí­rok utcai házacska kapu­jában. — Nincs itthon, cement­ért ment, de most már nemsokára megérkezik. — Jöjjön. A belső szobába — mutatta az utat. — Meséljen addig róla, Tasi néni. Ragyogott az arca, mikor a férjéről beszélt. — Nem is tudom, ho­gyan kezdjem. Az én apu­som nagyon aranyos em­ber. Mindenki szerette. Tőle nem kérhettek olyat, amit ne teljesített volna. — Tasi bácsi, esküvőre megyek, nem érek rá rendbetenni a gépet — mondta vala­melyik. — Menj, majd én elintézem — válaszolta. — Szegény Kuczora Fe­ri (meghalt, isten nyugosz­talja) fűtővizsgára készült. Hazazavarta. — Menj ta­nulni, majd én mindent elintézek. Rajongtak érte az emberek. Negyven évig szolgált egy helyen, a szol­noki Fűtőházban. — Tudja, fiam, hogyan tudnám röviden bemutat­ni? Nagyrabecsült szegény­ember volt. De szeretek is így élni — sóhajtott bol­dogan —, becsületesen. — Milyen jó hallani még a mai napig is, hogy az uramat dicsérik. De már jön is... — fülelt az udvar­ra. — Ö az — sietett elébe. Mindketten bejöttek, Ta­si néni egy tál sárgabarack kot tett az asztalra. — A barackot szemezgetve beszélgetni kezdtünk. — Olyan mindennapi dolgok­ról. Házrenoválásról, meg miegymásról. — Szokott újságot olvas­ni, Tasi bácsi? — Igen. — A múltkoriban meg­jelent egy cikk, amelyik arról szólt, hogy Szovjet­unióban felemelik a nyug­díj korhatárt. Mi a véle­ménye róla? — Hát... — kezdett a válaszba, de meggondolta, töprengett egy darabig. — Nézze, sokat gondolkoz­tam már ezen a nyugdíjas- ságon. Nagyon sok velem egyidős nyugdíjas van, aki a vasútnál szolgáit. Na­gyobb részük már húsz éve nyugalomba vonult. — Élnek egyik napról a má­sikra, eljárnak az otthon­ba/ beszélgetnek, dominóz­nak. — A korhatár... — kezd­tem, de szavamba vágott. — Oda akarok kilyu­kadni. Egyre több a nyug­díjas, ugye újabban a tsz- ekben is. A gyermekszapo­rulat meg nem valami nagy. Példa a három lá­nyom. Mindegyik család­ban csak egy gyerek van. Lassan több lesz a nyug­díjas, mint a dolgozó. Sok pénz ám az, amit az állam nyugdíjra kifizet. — Ügy gondolja... — Úgy gondolom, hogy aki egészséges, az csak nyugodtan dolgozzon to­vább. Látja — mutatott magára —, ki lehet bírni. Meg mondjuk meg őszin­tén, kell a munkáskéz. — Meddig akar még dol­gozni? — Nem tudom. Minél tovább. Igaz-e, anyus? — tette felesége kezére a ke­zét. Egymásra mosolygott a két szép öreg. (B. J.) Az ű bizonyos másik oldal. •• Az utasok sem angyalok A Ludas Matyi együk ka­rikatúráját nézve kezdtük a beszélgetést Földi Tibor- néval, a 7- sz. AKÖV ka­lauzával. A rajz esős időt, egy autóbuszt ábrázolt, amelynek kalauznőjr „ba­rátságosan” nógatja az uta­sokat, hogy iparkodjanak, s nyomatékül „tunikán” bil­lenti őket. — Ez azértúlzás — til­takozik Föld, lé. — Lehet, hogy vannak ilyen durva kalauzok is (ezek szerint Ö nem az), de higgve el, az utasok sem angyalok. Több mint 8 éve vagyok kitéve élcelődéseiknek. Eleinte bosszantott, kikértem ma­gamnak, később már csak a belső düh emésztett, ma viszont mindenhez mosoly­gok. Ez a titka tehát annak, hogy ellene még nem küld­tek be panaszt Szolnokon. A mosolygást ugyanis már Budapesten megtanulta. Le­het, hogy most viszonozza az utasok „jóindulatát”, s ő sem mond róluk semmi rosszat? — Sohasem volt például potyautasa? — próbálom kiprovokálni a panaszt — Volt ugyan potyauta­som, de semmi bajt nem csinált Segített a jegyeket szétadni, mert sokan voltak a buszon, s ő magának el­felejtett jegyet váltani. Le­szálláskor az ellenőr elkap­ta. a „segítségért” húsz fo­rintot fizetett. Igaz, ez nem Szolnokon történt, de akad helyi példa is másoknál. Különösen reggel és a' 3-as járatnál. Az ugyanis per- selyes és viteldíj 1, illetve 2 forint. Akad olyan, aki a gyümölcsösig megy, s csak egy forintot dob a persely­be. Néha ellenőrzik s így járta meg legutóbb három utas. Hat forint helyett 36- Ot fizettek. — Bérletet kémek- Csak 8,50-es van — mondom. — Hogy-hogy 8,50-es? Tegnap még 8 forint volt. És min­den vagyok szemükben és szavukban, csak ember nem, Hát tehetek arról, hogy a nyomda már a biz­tosítással együtt készítette a jegyeket? Sok bajunk van az út-elzárásokkal is. Mit sétáltatnak engem a város­ban — mondják. Igazuk Van. Abban viszont már Deal« hogy inket okolnak. — Vannak, akik fagylalt­tal a kezükben akarnak fel­szállni. Ezek a fagylaltbe­tyárok. Már csak így hív­juk őket. Szólok nekik és szemtelenül felém nyújt­A tiszasaái Rákóczi Tsz- ben a kalászosok után 1012 hold szántatlan terület maradt. A közös gazdaság­ban az aratással egyidőben fogtak a talajmunkához. Jelenleg több mint 700 hold vető- és nyári mély­szántásuk van. A szántó­gépeik kettős műszakban dolgoznak. Egy SZ—100-as és két DT éjjel-nappal buktatja a tarlót. A har­madik DT nappal silót ta­pos, éjszaka, szánt. Mintegy 350 holdnyi ve­tőszántásukat lezárták. Az ekéket simító és kapcsolt gyűrűsheriger követte, te­hát beérett talaj várja majd a vetőgépeket. Mind­ják: nyaljon" maga is. Sze­rencsére nem sokan van­nak és legtöbbjük később bocsánatot kér. Az időseb­beknél a kosarakkal van baj. Harisnyákat szaggat­nak, nagy helyet foglalnak el — Úgy érzem, akik bán­tanak, kételkednek abban, hogy ez is munka. A gyári­munkás holt anyaggal dol­gozik, nekem emberekkel van dolgom. De azért nem rosszak az emberek. Csak egy kicsit lennének türel­mesebbek. össze 50 holdnyi tarlót kell a vetésre előkészíteniük. A cukorrépa, burgonya és a jövőre telepítendő sző­lő alá istállótrágyát horda­nak ki. A szántógépek tejesítmé- nyét állandóan figyelemmel kísérik. A traktoristák át­lagosan 110 százalékra tel­jesítik normájukat. Napon­ként 25—30 holdat szánta- l nak fel. A jelenlegi ütemet figyelembe véve augusztus második felében nem ma­rad szántatlan tarlójuk. A Rákóczi Tsz elsősor­ban szőlő és gyümölcs ter­melő gazdaság. A 400 hold­nyi szőlő-gyümölcsösben most is sok a munka. ■ A vezetésről — mindenkinek Hogyan döntsön a vezető? A vezetői döntés adott eredmény elérésére irányu­ló elhatározást jelent, be­leértve az elérés módját is. A vezetés hatékonysága függ a döntésnek kellő megalapozottságától és a döntések alapján született utasításoktól. A döntéseknél figyelem­mel kell lenni arra. hogy a végrehajtást emberek végeik, akiknek különböző a képessége. Az a vezető, aki ezt figyelmen kívül hagyja, hibás döntéseket hoz. Döntésekre szükség van a vezetői munka mindhá­rom alapvető funkciójában, a tervezésben, szervezésben és az ellenőrzésben egy­aránt. Ha a vezetés egyik, vagy másik fontos feladatáról beszélünk, akkor legtöbb­ször az a kérdés merül fel: melyik döntés lenne a leg­megfelelőbb? A döntések­hez fel kell vázolni az alternatív lehetőségeket és ezek közül kiválasztani a legmegfelelőbbet. A lehe­tőségeket azonban sok té­nyező befolyásolja: a szo­ciális. a politikai, a mű­szaki és a gazdasági adott­ságok jellemzői; A döntések meghozatala bizonyos kockázatokkal jár. Ezek több tényezőtől (a variációs lehetőségek szá­mától, a döntésre váró kér­dés megismerésétől, a be­folyásolható tényezők szá­mától és jellegétől, a dön­téssel kapcsolatos kérdés jellegétől, a döntés létre­hozásának módjától) függ­nek. A variációs lehetőségek­kel kapcsolatban rögtön az merül fel, hogy szükség van-e egyáltalán döntésre, fcell-e történnie valaminek a szóbanforgó ügyben, Jól halad a fala jmunka Tisiasason a megyei operatív bizottság A megyei operatív bizottság tegnap ülést tartott. Elsőként beszámoltatta Túrkeve város és a túrkevei Vörös Csillag Termelőszövetkezet vezetőit az öntö­zésről. A bizottság megállapította, hogy a város ter­melőszövetkezeteinek abraktakarmány hiánya van, s ennék ellenére nem tesznek kellő erőfeszítéseket az öntözési terv teljesítése érdekében. A tervezett terü­letnek eddig csak 55.4 százalékát öntözték meg. A vá­ros közös gazdaságaiban kevés az öntöző szakmun­kás. A Vörös Csillag Tsz-ben a kapásokat zömmel olyan területre vetették, melyet nem tudnak öntöz­ni. Ugyanakkor az öntözőtelepeikre zömmel kalászo­sok kerültek. A bizottság felhívta a túrkevei elvtársak figyel­mét arra, hogy ne nyug­tassa meg őket a vasárnap lehullott 27 milliméteres csapadék. A következő na­pokat jobban használják fel, juttassák el a mester­séges csapadékot a takar­mánytermesztő területekre. A város vezetői határo­zottabban szerezzenek érvényt az állami terv végrehajtásának. Körültekintőbben állítsák össze a jövő évi vetésfor­gót, az eddiginél nagyobb területen öntözzenek, s a télen minél több öntöző munkást képezzenek ki. A bizottság beszámoltat­ta a megyei növényvédő állomást a növényi kárte­vők elleni védekezésről, továbbá a MÉK vezetőit a zölség- és gyümölcsfelvá­sárlás helyzetéről. A bi­zottság a beszámolókat el­fogadta és megfelelő hatá­rozatokat hozott. Az operatív bizottság ér­tékelte a megye állami és közös gazdaságaiban folyó időszerű munkák menetét. Megállapította, hogy a múlt héten a cs éplés meg­felelő ütemben haladt elő­re. Néhány gazdaságban azonban még több száz holdnyi csépeletlen gabona van. Ezért felhívta az ille­tékes járási és városi, ve­zetők figyemét arra, hogy több segítséget adjanak a lemaradt gazdaságok­nak. Az elmúlt héthez viszo­nyítva több gép dolgozik kettős műszakban. Továb­bi erőfeszítéseket kell azonban tenni, hogy a szántásban éjszaka is résztvevő gépek száma nö­vekedjen. Mindenekelőtt a vetőszántásokat szorgal­mazzák a gazdaságok. Rendkívül. nagy az elma­radás silózásban. A beta­karításra váró területnek csak 20.1 százalékán gyűj­tötték be a takarmányt. Sok közös gazdaságban A NYÁRI MUNKALATOK HELYZETE A SZOLNOK MEGYEI TANÁCS MEZŐGAZDASÁGI OSZTÁLYA ÉS A SZOLNOK MEGYEI ÁLLAMI GAZDASÁGOK IGAZGATÓSÁGA JELENTÉSEI ALAPJÁN Járás, város Gabona­össz­Kettős Szalma­öntözés cséplés szánt. műszak lehúzás eve tervének teljesítése százalékban Karcag 99.2 54.2 36.7 99.9 84.8 Szolnoki j. 98.8 54.2 72.3 99.8 67.6 Törökszentm. j. 98.0 61.9 74.2 100.0 86.8 Mezőtúr 97.9 51.1 84.6 92.9 85.5 Töröksztm. V. 97.9 50.1 52.4 100.0 101.7 Kunszentm. 3­96.4 42.8 78.5 92.7 125.8 Tiszafüredi 3­95.7 57.4 48.5 100.0 104.0 Kunhegyesi 3­94.4 51.9 70.1 99.2 75L5 Jászberény V. 94.1 21.4 24.1 99.8 59.2 Jászberényi 3­93.3 32.7 48.6 96.6 50.8 Kisújszállás 90.9 33.6 58.3 87.0 63.6 Túrkeve 85.8 44.6 33.3 80.5 55.4 Szolnok megye termelőszövet­kezetel 95.8 47.4 62.0 96.9 81.3 Szolnok megye ááL gazdaságai 100 41.3 X 100.0 80.8 x = Az állami gazdaságokban 236 gép dolgozik kettős műszakban még hozzá sem fogtak eh­hez a munkához. A török­szentmiklósi járásban pél­dául csak négy silókombájn dolgozott A szolnoki já­rásban negyvenkét gép kö­zül csak harminc műkö­dött. Még ennél is rosszabb a helyzet a tiszafüredi já­rásban, ahol harminc gép­ből mindössze nyolc kez­dett munkához. A bizottság nyomatékosan felhívja a városok, járások és a közös gazdaságok ve­zetőit. hogy tegyenek hat­hatós intézkedéseket az ér­tékes takarmánynövény be­takarítására. Gyorsítsák meg a munka ütemét. Ne hagyják elvénülni a siló­nak való takarmányt A bizottság megállapítot­ta, hogy megyeszerte el­maradtak az istállótrágya kiszórásával. A jövő évi termés előkészítése nem kis mértékben attól függ, hogy milyen nagyságú te­rület kap szerves anyag­ban utánpótlást Ezért a rendelkezésre ál­lő eszközöket, trágyaszóró­kat maximálisan használ­ják ki és gyorsítsák meg e munka ütemét. Végezetül a bizottság felhívja a gazdaságvezető'k figyelmét arra, hogy növel­jék az öntözött terület ará­nyát. A lehullott csapadék kevés. Ezért a lehetőségek felhasználásával minél na­gyobb területre juttassák el az öntözővizet. Nemzetközi borverseny Keserű János földműve­lésügyi miniszterhelyettes megnyitó beszédében hang­súlyozta: a mostani verse­nyen 26 ország 1400 borral vesz részt. Az eddigi nem­zetközi borversenyek jó al­kalmak voltak arra is, hogy „rálátásunk” legyen a nem­zetközi borízlés alakulásá­ra, mind alaposabban meg­ismerjük, hogy világszerte milyen követelményeket tá­masztanak a borok iránt. Keserű János miniszter- helyettes ezután a bíráló bizottságot és a megjelent hazai borszakértőket meg­hívta, hogy tekintsék meg az alagsorban elhelyezett — „versenyzőket”. — A kristálypoharakka) megterített fehér asztalok­nál helyet foglalt a három bíráló bizottság. A bírálók — mondhatni az egész vi­lág legjobb borszakértői; vagy nincs szükség intéz­kedésre. Meg kell-e olda­ni a feladatokat azonnal, vagy az idő megengedi an­nak elhalasztását. A dön­tést kívánó problémákkal a vezető különböző módon találkozik. Ha jók az em­beri kapcsolatai, akkor személyesen felkeresik munkatársai és kérik dön­tését. A legtöbb vezető azonban nem elégszik meg ezzel a móddal, hanem „elébe megy” a döntést és in­tézkedést kívánó ügyeknek, oly módon, hogy felkeresi a különböző munkahelye­ket és személyesen tájé­kozódik. Az ilyen vezető nemcsak olyan kérdések­ben hoz döntéseket, amiket elébe terjesztenék, hanem rendszeresen tanulmányoz­va az üzem munkáját, ki­választja a döntésre érett ügyeket. A döntésre érett problé­ma felismerése a vezető által már félmegoldást je­lent, mert a legtöbbször éppen az a veszély, hogy a vezető tájékozottsága hiá­nyos. A vezető csak úgy dönt­het jól ha ismeri az összes tényekét és körülményeket, mert különben döntése nem felel meg majd a tényleges helyzetnek. Ami­kor a vezetőnek döntenie kell, tulajdonképpen sok „veszély” fenyeget. Az egyik — mint már emlí­tettük —. amikor nem te­kinti át az összes tényező­ket. Ilyenkor hiányzik az ún. objektív áttekintés. (Ez attól is származhat, ha olyanok befolyásolják, akik nem a tényekről. hanem szubjektív véleményükről tájékoztatják.) Gyakran születik olyan döntés, amely a valóság­ban nem rendez semmilyen kérdést, csupán lélektani döntés, a környezet meg­nyugtatására szolgál. Ekkor szokták a felelősséget más­ra, gyakran a felettes szer­veikre hárítani. Találkozha­tunk olyan vezetővel is a gyakorlatban, akik a fele­lősségtől való félelmében kényes ügyekben halogatja a döntést. Úgy vélekedik, hogy „a dolgok majd el­rendeződnek maguktól.” A valóságban persze, legtöbb­ször még bonyolultabba, mély súlyosabbá válnak — éppen a halogatás miatt; Ismerünk olyan vezetői típust is, aki nem óhajtja korrigálni hibás döntését, mert csak a »saját feje’i után megy. A jó vezető fel­ismeri, hogy (bármilyen ki­váló képességekkel is ren­delkezzék) képtelen a kü­lönböző összetett jelensége­ket és folyamatokat úgy felmérni, mint azok, akik az egyes részterületek szak­értői. Ha ezek véleményét nem veszi figyelembe, ak­kor saját személyében vál­lal szükségtelenül nagyobb kockázatot és felelősséget. Az egyeztetett eljárású döntések látszanak célsze­rűnek. A vezetői kollektíva megvitat bizonyos kérdése­ket és — a többségi véle­mény birtokában — a ve­zető dönt. Természetesen élhet vezetői jogával és dönthet olyan módon is, mely nem találkozik a többség véleményével, de ebben az esetben magára kell vállalnia az erkölcsi felelősséget is­Az a vezető tartozik a jó vezetők közé, aki tárgyila­gosan dönt, aki felméri a döntés előrelátható követ­kezményeit és ennek alap­ján a legjobb tudása sze­rint határozza meg a dön­tés módját és módszerét (Folytatjuk.) ' '< <'// " ■ Frank Titflp

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents