Szolnok Megyei Néplap, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-05 / 182. szám

1964. augusztus 5.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Kilencezer dolgozó gondjáról

(Folytatás az 1. oldalról)

te, hogy a vállalat dolgozói 90 százalékának most már megvan a munkaköréhez szükséges iskolai végzettsége.

Ez nemcsak a szakma jobb művelésében nyilvánul meg, hanem abban is, hogy a tudás, a szakmában szerzett jártasság jobban vonzza, köti az embereket a választott pályához.;

Nem ilyen jó a szak- képzettség aránya a vendéglátóiparban. Igaz ott más a munka természete, de még ezt figyelembe véve is rosszabb a helyzet

Az összes vendéglátóipari dolgozók 54 százalékának munkaköre szakképesítést kíván.

S a szakképzettséget igénylő munkaköröknek csak 55 százalékát töltik be szakképzett dolgozók.

A vállalatoknál a kialakult összeforrott törzsgárda jó hatással van az átmenő, az időszaki dolgozókra. Különösen jó hatással vannak valamennyi munkahelyen a szocialista, vagy a szocialista címért küzdő brigádok. — A KPVDSz-nél 314 ilyen brigádot, kisebb-nagyobb munkáskollektívát kísérnek figyelemmel. A versenykez- deményezések jó hatását számok igazolják. Többek között:

Vendéglátóipari dolgozók ellen 1960-ban 42 esetben indult fegyelmi eljárás.

Tavaly már erre csak 22 esetben volt szükség. — Ugyanakkor amíg négy évvel ezelőtt alig száz dolgozót jutalmaztak meg munkája elismeréseként, addig tavaly már közel kétszázat. Százhatvanan pedig kiváló dolgozó kitüntetést kaptak 1963-ban.

A dolgozók tudják ezekben a szakmákban Is, hogy milyen nagy hányadát kezelik ők a népgazdasági értékeknek. Az élelmiszer és az iparcikk kereskedelemben például a korábbi időszakhoz képest többszöröséi-e nőtt az árukészlet, a forgalom. Ugyanakkor a vállalatok üzlethálózata csak minimális mértékben növekedett. Nem is szólva arról, hogy

a kiskereskedelem az a népgazdasági ág, ahol a legkevésbé volt még alkalom és lehetőség ^ a® árumozgatás gépesítésére.

Tizenöt éves az állami kereskedelem. A szakma dolgozói ez alatt a másfél évtized alatt nagyon nagy élet és szakmai tapasztalatra, szakképzettségt-e tettek szert. Nem kevés esetben a szakszervezeti mozgalom segítségével,----a

K

PVDSz aktíváinak közreműködésével.

3.iiuiauu!UWiiuii!»»u«iiiumniMiuiiwwui*iau>uiuiiMiu«HiiiiutiawuiM*uiMu<uiíUuií 5 “

ÉVFORDULÓ j

£ S

| Nevezetes évfordulót ünnepei ebben az évben a ma- |

| gyár szakszervezeti mozgalom: 60 évvel ezelőtt ala- |

| tolit meg hazánkban több fontos szakma országos | | szakszervezeti szövetsége, s ezzel lényegében lezárult f " a szakszervezetek kialakulásának időszaka. 1904-ben | i az akkori kormány jóváhagyta az egyik legfontosabb 1 | magyarországi szakmai szervezetet, az Építőmunkások | | Országos Szövetségének alapszabályait, s törvényesnek - jf ismerték el a Famunkások Országos Szövetségének mű- | 1 ködósét is. |

Hatvan évvel ezelőtt hagyták jóvá a Magyaror- | | szági Kereskedelmi Alkalmazottak Szakegyletének, - | majd pedig a Magyarországi Borbély- és Fodrászsegé- = | dek Szakegylétének alapszabályait is, s megkezdődött § | a Magyarországi Textilipari Munkások és Munikásnők * | Szövetségének szervezése. 1904 jelentős dátum a Ma- | | lommunkások Mozgalmában is. Bár az első egyletala- “ * pításokat még 1897-ben kezdeményezték, a szervezet | - munkája 1904-ben bontakozott ki nagyobb méretek- - = ben. =

I

70 árvából szakmunkás

A fóti gyermekvárosban évekkel ezelőtt kezdődött meg a fiatalok szakmunkásképzése. A napokban 70 szakképzett növendék hagyta el a gyermekvárost. — Közülük harminc szakközépiskolát végzett, s jó előmenetelükkel többen kiérdemelték hogy magasabb szinten folytathassák tanulmányaikat Máltai László például a Szovjetunióban lesz ösztöndíjas mérnök- hallgató, öt fiú pedig egyetemre, felsőfokú technikumba kerül. A tizenhárom gyermek gondozóként végzett lány közül ketten főiskolán tanulnak tovább.

Baromfinevelők a Körös

partján

Vándorol

a munkaerő?

Kétszáz kismama egy év alatt — Nem szeretem a szakmámat — Kétévenként visszaszáll —

A munkaerővándorlás problémái a martfűi Tisza Cipőgyárban

Több iránt ötezer munkása van a martfűi Tisza Cipőgyárnak. Családos, fiatal házas, vagy párjukat kereső emberek. Az átlagéletkor alacsony, a statisztikai számok szerint a nők vannak túlsúlyban. Köny- nyűipar — sok a fiatal- asszony, még több a fiatal lány, akiknek többsége a környező falvakból jár a gyárba.

A személyzeti osztályon időnként — havonta legalább kétszer-háromszor nagy a forgalom. Húszasával vagy még többen új munkaerők érkeznek, szakképzettek, vagy anélküliéit, aztán már másnap lenn a körökön gyakorolják, tanulják a cipőkészítés csínját- bfnját

Hanem a személyzeti osztályra sűrűn, általában napjában egyszer-kótszer jönnek olyanok is, akik affelöl érdeklődnek: hogyan szakíthatják meg munka- viszonyukat, hogyan kell kérni az áthelyezést. Kitől kell kérni a gyermekneveléshez biztosított kedvezményes munkamegszakítást. Általában ez a csendesebbik, feltűnésnélküli munka ezen az osztályon, hiszen az eltávozok sohasem csoportosan jönnek!

Így aztán aligha tűnne fél valakinek, ki otthonos Martfűn, hogy sok a távozó. Azt csak az illetékesek tudják. A legutóbbi statisztika szerint 1963. júniusa és 1964. júniusa között kereken ötszóznyolcvan munkás lépett ki a gyár dolgozóinak köréből.

Csalás a statisztika,

ha magában csak ezt a számot nézzük. Mert sok, nagyon sok a kilépő — de nagy százalékuk indokolt! Egy év alatt kétszáz volt például azoknak az asszonyoknak a száma, akik kisgyermeket hoztak világra, s otthon maradtak esetleg az öt hónapinál is hosszabb időre. Természetesen nem indok nélkül: a környező községekben is „szorít” a bölcsődei férőhely, s a legtöbb kismama nem tudja

hol elhelyezni csecsemőjét. Aztán az elszámoló asszonyok között sok olyan is akad. akik gyermekük betegsége, ápolása miatt kénytelen otthon maradni. Törzsi Józsefeié — a személyzeti osztály helyettes vezetője ottjárbunkkor ép- aSB egy ilyen sorsú

szonykával beszélgetett.

Bordács Jánosnénak kijutott a bajból!

Alig két hete kezdett munkához, nagy örömmel és akarással. S máris kénytelen az el távozók listájára kerülni: nemcsak beteg gyermeke miatt, hanem azért is, meri édesanyja olyan súlyosan megbetegedett. hogy az egész családnak él kell költözniük távolabbra a gyártól —• a nagybeteg ápolására, gyá- molításéra.

— Ügy megszerettem a gyárat, mintha a saját otthonom lenne — mondta Törzsinének a búcsúzó asz- szony. És a sokat tapasztalt szakember szomorúan tárta szót karjait:

— Hányán, meg hányán élik ezt a sorsot. Hiába az alkalom, nem tudnak élni véle.

Vannak persze más okok is. D. F. fiatal munkás ezzel a megjegyzéssel búcsúzott nemrég: nem voltam elégedett a munkámmal, munkahelyemmel.

A napokban hasonló véleményű távozó akadt. S.

F. hét éve dolgozott mar a gyárban, s úgy mondta, „betelt a pohár” — munkavezetője nem a legemberibb módon beszélt vele, s ő megelégelte. Cibakházára való, talál — úgymond — ott is 'munkát az építőiparban.

A férfi kilépők között, évi átlagban mintegy száz katonai szolgálatra bevonult fiatalt tartanak rtyilván, akik — az esetek többségében — leszerelvén újra kérik felvételüket.

Vándormadarak ?

Senki sem tagadja, ilyenek is akadnak Martfűn is. B. S.-né például megszokott vendég már a személyzeti osztályon. Az utóbbi öt év alatt kétszer lépett ki önkényesen. Aztán valahogy mégis visszahozta a „szíve”. Lassan azonban már nem hatódnak meg jó szívétől a gyáriak.

A legfiatalabbak, a friss szakmunfcásbizonyítvánnyal rendelkezők között is akad egy-egy érdekes — inkább, mint jellemző — eset. Sz. E. nemrégen még a helyi, cipőipari tanintézet tanulója volt. Három évig tanulta a cipőipart, aztán bekerülvén a gyárba, hamarosan elbúcsúzott: „nem szeretem ezt a szakmát” — nyilatkozta. Ápolónőnek

készült valahová a csinos, jómegjelenésű, s több mint másfélezer forintot kereső kislány — ebben a „rossz” szakmában.

Emberek jönnek-mennek.

Egy év alatt hétszáz

„új” jött és majdnem any- nyi távozott is. A személyzeti osztályon azonban azt mondják: a törzsgárda,

vagy a több évet eltöltött emberek egyáltalán nem igyekeznek el Martfűről. És ez jó, hiszen rájuk mindig lehet számítani. Az is az. hogy a törzsgárda mellé felsorakoznak, évről évre többen vannak az új szakmunkások Mert az öt- százegynéhány távozóból a legutóbbi egy év alatt mindössze száz volt csak a szakmunkás. És mintegy hatvan ezekből is visszatér: katonaság után!

M. J.

A gyöngyösök éktelen rikácsolásba kezdenek, amikor belépünk a tágas kifutóba. Rendkívül vadak, még a gondozóiktól is félnek

— ötezres a törzsállományunk — mondja a kísérőm, Lovász Sándor telepvezető. Tizenhétezret nevelünk fel, háromezerkétszázat társgazdaságnak keltettünk.

Az ólak sarkaiban tojáshalmok, most is ott ülnek a tyúkok. Ezeket még kikeltetik, s az idén felnevelik

— Érdekes kísérletet folytatunk — fűzi a gondolatait a telepvezető. — Be akarjuk bizonyítani, hogy a boyler féle tartással (kifutó nélkül) a gyöngyösök is elérhetik 14—15 hetes

korra az 1.20 kilogrammos

átlagsúlyt.

Első hallásra meghökkentő a szám:

— Az idén 100 ezer csirkét nevelünk. A tervünk 40 ezer volt, mi 60 ezerrel megtoldjuk. Tizenegy hetes korra 1.30—1.40 kilós sütni- való csirkéket szállítunk. Méghozzá alacsony takarmányfelhasználással: egy

kilogramm hús előállításához csak 3.80 kilogramm koncentrált takarmány kell.

Az egyik ólban hathetes hempshire fajtájú csirkék hűsölnek. Átlagsúlyuk már eléri a háromnegyed kilogrammot,

A Kunszentmártoni Állama Gazdaság évek óta híres libatenyésztéséről; — Törzskönyvezett állataik nem egy díjat nyertek az

országos mezőgazdasági kiállításon. Most is készülnek legszebb jószágaikkal.

Az egyik gondozónő nagy csapat libát hajt a Holt- Körös rej

— ötezer liba — tájékoztat Lovász Sándor. — Törzs- állományunkat növeljük velük. Bizonyára tudja, hogy 25 millió forintos beruházással egy korszerű halastó rendszer és liba-telep létesül nálunk. A baromfitelep gépesített kombináttá bővül, mely 1966-ban lép a termelésbe. Ehhez neveljük a leendő törzsállományt.

— Szépek, tiszták, s egyöntetűek a libáik.

— Most négy hónaposak,

3.5 kilogrammosak, s csak ugyanennyi súlyú takarmánnyal nőttek fel. m, 1.

Úsztatják a leendő libatörzset.

Egy embernek szólt a két tószt

— Kombájnon emlék Mezőhékről —•

Jóétvággyal elköltötték már a vacsorát, s koccint- gattak a 120 kisüveg sörből, amivel a gazdaság lepte meg őket A Héki Állami Gazdaság arató bankettjén emelkedett volt a hangulat Tóth Feri bácsi „a nevelőapa”, ahogy a fiatalabb kombájnosok tisztelik, kiváltán is jólérezte magát Az igazgató — Oláh János Kossuth-díjas — őrá nézve kérdezte:

— No, Feri bácsi, most már elárulhatom a titkát? Tudja, amiről kettesben beszélgettünk a tarlón.

Az öreg igenlően vonta meg szemöldökét.

Tóth Ferenc bácsi, a héki gazdaság kombájné® veteránja tizenhárom esztendeje ül arató-cséplőgépen, ö avatta fél még az alakulás utáni esztendőben az üzem első kombájnját is. És tizenhárom esztendőn át — egész kombájnt» generációt nevelt maga mellé azóta — tizenegyszer nyerte meg az első hélyet. Most is sokat vártak tőle. A betakarítás

tervezésekor sokat elhangzott neve az üzemvezetők szájáról. De Feri bácsi hallgatott mindannyiszor.

Hanem a munka idején aztán ráhúzott, ahogy csak erejéből tellett. Gyűlt a teljesítmény és nevét tiaen- harmadszor is szárnyra vette a hír. Már az aratás végnapjaiban, a héki táblákon felkereste a direktor. Csak úgy menetközben váltottak néhány szót, s Oláh János búcsúzni készülődött, mikor beszélő partnere arcáról lelátszott, most fontos közlendője lenne. Meg is kezdte.

— Ide hallgasson, főnököm. Hadd mondjak meg magának valamit.

— Csak nyugodtan, csak bátran Feri bácsi.

De éppenhogy lassan, keresgélte szavait a férfi.

— Tudja-e. hogy én majdnem leszálltam a gépről?

— Maga?

Feri bácsi esztendeit számítva nem több még ötvennél, s az ilyen emberre

azt szoktuk mondani, java- korabeli. így szimplán kijelentve. Hajaj, csakhogy s traktor, a mezei gép megviseli vezetőjét. Az őszi eső. a téli fagy, a nyári hőség a traktor kormánykerekénél elviselhetetlenebb, mint bárhol. Ritkaság is, hogy egyfolytában tiz esztendőnél tovább szolgálja a szakmát valaki. Tóth Feri bácsi is éppen aratás előtt betegedett le.

Étvágytalanság kínozta- Erőltetve etette önmagát. Cukros víztől kezdve mindent megpróbált már. Ivott ezt, evett azt. De semmi javulás. Éjjelenként hánykolódva álmatlankodott. A gondolat nem hagyta aludni.

Aztán összehívta a családot.

— Gyerekek, számítsatok rá, meglehet, hogy nem aratok az idén.

Dehát mi történt, apa?

— Tartok a nyártól Nem bízok magamban.

őszinteségében odáig ment, elmondta, mitől fél legjobban. Semmivé lesz És annyi szép siker után, mit szól majd a világ, ha Tóth Ferenc, a híres kombájné» lemarad? És éppen azok között, akiket ő tanított.

— Szólsz az igazgatónak Is?

— Még nem. Még valami történhet. Hátha mégsem

Csodálatraméltó, kemény fegyelmű, önmagára erőltetett kúra napjai következtek. Mint a sportoló, olyan következetesen, rendszeresen készült a nyárra. Szinte „menetrendszerűen” evett.

Eljött a nyár. Elérkezett a beszélgetés, az önvallomás a tarlón az igazgatónak. AM akkor mégha tot- tan hallgatott, s meglepettségében alig tudott valamU szólni.

És eljött ez a búcsú-bankett is. Az igazgató befejezte kettőjük ' titkának fehérasztal melletti közreadását. És csend lett utána. A fiatal kombájnosok. neveltjei és munkatársai hallgatagon bámulják a söröspoharat. Aztán valaki megemeli közülük.

— Igyunk, cimborák, Feri bécsi egészségére.

A direktor még hozzáteszi:

— És koccintsunk az első helyezett kombájnos egészségére.

MindenM ráemeli a poharát. És fenétog issza. A két tószt egy embernek szólt. Annak is, aki szinte hősiesen dolgozott a nyáron. És annak az embernek is, aM több mtet nyolcvan vagonos teljesítményével ismét az első kombájnos leit Mezőn éken.

Borúk Lajos