Szolnok Megyei Néplap, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-29 / 202. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1964. augusztus 28. Véget ért az amerikai Demokrata Párt elnökjelölő kongresszusa Atlantic City (MTI) Csütörtökön este tartotta meg záróülését az amerikai Demokrata Párt elnökjelölő kongresszusa. Ezen az ülé­sen a küldöttek megemlé­kezitek a tavaly meggyil­kolt Kennedy elnökről, majd meghallgatták John­son és Humphrey beszédét. Az ülés elején megjelent a teremben Robert Ken­nedy miniszter, Kennedy elnök fivére. A jelenlévő küldöttek viharos éljenzés­sel fogadták és amikor Ro­bert Kennedy a szónoki emelvényre lépett negyed órán át nem tudott szóhoz jutni, olyan ünneplésben részesítették. Kennedy beszédében fel­szólította a küldötteket, hogy ugyanúgy támogassák Johnson elnököt és Hum­phrey szenátort, ahogyan annak idején bátyját, Ken­nedy elnököt támogatták. Hangoztatta, hogy Kennedy elnök munkáját folytatni kell, céljait valóra kell vál­tani. Ezután levetítették a Kennedy-kormányzat tény­kedésének ezer napját meg­örökítő filmet. A kogresszusi záróülés következő eseménye Hum­phrey szenátornak, a De­mokrata Párt alelnökj előli­jének beszéde volt. A szenátor maró sza­vakkal támadta Goldwater köztársaságpárti elnökjelöl­tet- és gúnyosan „átmeneti republikánus szóvivőnek” nevezte, Johnson elnök beszédé­ben fő vonalakban ugyan­azokat az elveket szögezte le, amelyeket a Demokrata Párt már jóváhagyott prog­ramja is rögzít. Johnson beszédének ve­zérmotívuma volt azt a megállapítás, hogy a „nuk­leáris korszakban a helyes Irányvonal a béke keresé­se”. Kijelentette, hogy szüntelenül fáradozni fog, törekszik a világot mind közelebb juttatni a béké­hez. Nem fukarkodott a belpolitikai Ígéretekkel sem, célul jelölte meg an­nak biztosítását, hogy az amerikai polgárok munká­hoz juthassanak, felnevel­hessék, iskoláztathassák gyermekeiket és élhessenek szavazó jogukkal. Az elnök jelét adta, hogy a külpolitikai célok követésében is egészen más úton kíván járni, mint ellenfele, Goldwater. Ta­gadta G old wa temek azt a vádját, hogy kormánya bármikor is „gyengének” mutatkozott volna, de „nincs helye a féktelenség­nek sem”. „Nem szabad hebe-hurgyán kalimpálni a nukleáris fegyverekkel, amelyek valamennyiünket elpusztíthatnak. Az egyet­len helyes út, hogy min­den gondolatunkat és aka­ratunkat egy dologra össz­pontosítsuk; ezeket a fegy­vereket sohase használják fel” — hangoztatta. A két szónok után be­fejeződött az elnök jelölő kongresszus és ezután már csak „kisebb” csoportos megbeszélésekre került sor. A küldöttek körülfogták Johnson elnököt, aki csü­törtökön ünnepelte 56. szü­letésnapját EGY HÉT a külpolitikában A három veszélyes góc — Dél-Vietnam, Ciprus és Kongó, — amely hetek óta nyugtalanságban tartja a világot, tovább izzik. — A nemzetközi megfigyelők legfeljebeb azt állapíthatják meg. hogy melyik ponton veszélyesebb a helyzet, s hol hagyott némileg alább a feszültség. Amerikai zsákutca Dél-Vietnamban E napokban a dél-viet­nami gócponton gyülekez­nek különös komor felhők, Khanh tábornok, az ameri­kaiak kegyence megbukott, vagy legalábbis kénytelen volt átalakítani az erősen személyi jellegű diktatúrát, Khanh tábornok azokkal az erőkkel került szembe, amelyek annakidején a Diem-rezsimet is elsodor­ták. Mind a két kormányzat­nak az a közös vonása, hogy nem a dél-vietnami nép érdekeit szolgálja, mégcsak nem is a dél-viet­nami nemzeti burzsoáziá­ért, hanem kizárólag az amerikai imperialisták irá­nyítását követi. — A nyu­gati szövetségesek is kény­telenek tudomásul venni: olyan akcióhoz akarják megnyerni a támogatásu­kat, amely — azonkívül, hogy a békét fenyegeti, még — teljesen kilátásta­lan is. Általános benyo­más szerint az Egyesült Államok Délkelet-Ázsiában olyan zsákutcába került, ahonnan csak súlyos presz­tízsveszteséggel tud majd kikerülni. Ez a veszteség annál nagyobb lesz, minél jobban belebonyolódik a washingtoni kormány a ki­látástalan dél-vietnami po­litikába. NATO nyomás Cipruson Cipruson némileg enyhült a helyzet, de korai lenne arról beszélni, hogy e kér­dés közeledik a megoldás­hoz. Egyelőre — több-keve­sebb biztonsággal — any- nyit lehet megállapítani, hogy az úgynevezett Ache- son-terv, amivel az ameri­kaiak és az angolok Ma- kariosz függetlenségi törek­véseit igyekeznek keresz­tülhúzni, megbukott, — Ez kiderül Makariosz nyilat­kozatából, aki Athénben folytatott tárgyalásokról visszatérve kijelentette, hogy az enozis, vagyis a sziget csatlakozása Görögország­hoz, elképzelhetetlen az úgynevezett Acheson-te-" alapján. Ha ezt a tervet megvaló­sítanák, Ciprus olyan NATO-támaszpont színvo­nalára süllyedne le, amely fölött az ellenőrzést az Egyesült Államok és Ang­lia gyakorolná. Emellett te­rületi áldozatokat is kelle­ne hozniok ezért a megol­dásért, amely végül is _ a törökök pozícióját erősí­tené. Mindez persze nem azt jelenti, hogy az athéni kor­mány hatásosan szembe tud szállni azzal a nyo­mással, amit a két imperia­lista nagyhatalom, az Egye­sült Államok és Anglia gyakorol rá. A nyomás esz­közei közé tartozik az is, hogy ha másképp nem megy, államcsíny útján próbál­ják meg Makarioszt el­távolítani. Az államcsíny eszköze Gri- vasz tábornok lenne, akit a szélső jobboldali körök támogatnak. Persze Grivasz uralomra jutásának az len­ne az ára, hogy elfogadja és végrehajtja az Acheson- tervet, amely kiszolgáltat­ná Ciprust a NATO-nak. Jellemző, hogy az angol la­pok egész nyiltan buzdíta­nak Makariosz megdönté­sére. Biztatják Grivaszt, hogy nyújtsa ki kezét a hatalom után, Csőmbe támogatói A kongói ügyben a héten két fontos nyilatkozat hang­zott el. Az egyik a Szovjet­unió, a másik a kongói nemzeti felszabadítási ta­nács részéről. A szovjet ál­láspontot egy TASZSZ-nyi-' latkozat ismerteti, amely­nek az a lényege, hogy Kongóban helyre lehet ál­lítani a békét és a nemze­ti egységet, mihelyt meg­szűnik az idegen beavatko­zás. A szovjet nyilatkozat hangsúlyozza: mindenkinek tudnia kell, aki a kongóiak szabad­ságára tör, hogy a Kongó belfigyeibe való fegyveres beavatkozás a konfliktus kiszélesedéséhez vezethet. „A kongói népnek vannak igaz barátai Afrikában — és nemcsak Afrikában —. akik meg tudják adni a szükséges segítséget” — hangsúlyozta a TASZSZ- nyilatkozat. A kongói nem­zeti felszabadítási tanács nyilatkozata megállapítja, hogy Csőmbe hadseregének soraiban az amerikai kato­nák tevékenyen résztvesz- nek a harcokban. A nyilat­kozat leszögezi, hogy a Kongó belügyeibe való katonai beavatkozás az egész világ békéjét fenye­geti. Az amerikaiak különböző módszereket alkalmaznak, hogy fedőszerveket találja­nak a beavatkozás leleple­zésére. Első kísérletük az volt, hogy a belgákat kül­dik vissza Kongóba. Megkí­sérelték azt is, hogy egyes afrikai országokat próbál­janak mozgósítani Csőmbe mellett. Az afrikai orszá­gok között azonban egy sem akadt, aki erre a gyászos szerepre vállalko­zott volna. Pontosabban szólva, egy mégis akadt: — a Délafrikai Unió, amely minden fajüldöző és impe­rialista kísérlet támasza Afrikában. Csőmbe most Dél-Afriákból kap fehér zsoldosokat. Ez azonban csak növeli az el­lenszenvet, ami a kongói kormányfőt az afrikai köz­véleményben körülveszi. Választási hare az USA-ban Végképpen tisztázódott az Egyesült Államokban az el­nökjelöltek választási front­ja. A demokrata párt vá­lasztási konvenciója közfel­kiáltással Johnsont válasz­totta meg jelöltjének. — Humphery szenátor lett az alelnökjelölt. Humphrey he­vesen támadta Golwatert. Kijelentette, hogy a köz- társasági párt lényegében háborús párt. a demokra­ta párt pedig a béke pártja. Bizonyos, hogy az elkövet­kező időszak választási had­járatában mindkét párt mind belpolitikai, mind külpolitikai vonatkozásban heves párbaj megvívására kényszerül. V- L Hruscsov és Novotny a prágai várban A szovjet párt- és kor­mányküldöttség Hruscsov vezetésével pénteken dél­előtt Antonin Novotny és más csehszlovák vezetők kíséretében a történelmi prágai vár nevezetességei­vel ismerkedett. A vendégek felikeresték a Nagy-Morvaország” emlék- kiállítást is, amely Cirill és Metód bizánci missziója 1100 évfordulójának állít emléket, Megérkezett Besztercebányára a szovjet küldöttség Besztercebánya (TASZSZ) A Nyikita Hruscsov ve­zette szovjet párt- és kor­mányküldöttség pénteken Prágából Besztercebányára, a húsz évvel ezelőtti szlo­vák nemzeti felkelés köz­pontjába érkezett. A kül­döttséget elkísérte Antonin Novotny, a CSKP Központi Bizottságának első titkára, köztársasági elnök. Jozef Lenárt, a CSKP Központi Bizottsága elnökségéneik tagja, miniszterelnök, vala­mint a CSKP, illetve az ál­lamélet több más vezetője. A szovjet küldöttség és Csehszlovákia vezetői részt vesznek a szlovák nemzeti felkelés 20. évfordulójának ünnepségein. A besztercebányai repülő­téren a vendégeket a szlo­vák kommunista párt és a szlovák nemzeti tanács ve­zetői fogadták. A repülőté­ren és a város utcáin több­ezer főnyi, ünneplő tömeg várta az érkezőket. (MTI) Tanácskoznak a saigoni tábornokok Saigon (MTI) A saigoni rendőrség kö­zölte, a dél-vietnami fővá­rosban csütörtöki tünteté­sek során 13 személy életét vesztette. A sebesültek szá­ma pedig 37. Az APP jelentése szerint a kormánycsapaitok Saigon­ban tartózkodó tábornokai pénteken reggei tanácsko­zásra ültek össze. Állítólag három napirendi ponttal foglalkoznak: az ügyek vi­telére hivatalban maradt kormány- átalakításával, a kormány ideiglenes munka- programjának kidolgozásá­val és a sajtónak adandó nyilatkozat megszövegezé­sével. A francia hírügynökség szerint, Hue, a régi fővá­ros egyetemének tanszékve­zető tanárai csütörtökön este Johnson elnökhöz és az amerikai intézett levelet juttattak el a Huei amerikai konzulhoz, A levél tiltakozik az ellen, hogy a washingtoni kor­mány támogatja a lemon­dott Khanh tábornokot és hangoztatja, az Egyesült Államoknak azért kell lat­ba vetnie befolyását, hogy Khanh diktatúrája meg­szűnjék. Mint az APP washing­toni tudósítója megjegyzi, az amerikai külügyminisz­térium szóvivője „rendkí­vül óvatosan” nyilatkozott azokról a csütörtöki jelen­tésekről, amelyek szerint Saigonban a forradalmi ta­nács háromtagú kományzó­bizottságot alakított az or­szág irányítására. „A szó­vivő szükségesnek látta ki­emelni, hogy a forradalmi tanács előzetesen nem kér­te ki Washington vélemé­nyét” — írja a tudósító. Afrika elsőszámú bajkeverője A disztíngváltan öltözött úriember a legmagabizto- sabbnak látszott az afrikai politikai személyiségek kö­zött. (Fehér tanácsadó kísé­retében érkezett a kerek- asztal-értakezletre, amely 1960 elején arra volt hiva­tott, hogy döntsön Belga- Kongó függetlenségéről.) Egy ideig hagyta, hogy idő­pontról és alkotmányról vitatkozzanak a többiek, azután felállt, s kifogásta­lan francia nyelven mondta el felszólalását: Katanga — önálló — Kongónak létérdeke, hogy közösségben maradjon Belgiummal... Ha pedig az értekezlet másként dönte­ne, számolniok kell azzal, hogy Katanga nem csatla­kozik Kongó államhoz, ha­nem önállóan cselekszik­Amikor Moise Csőmbe helyet foglalt, az értekez­let afrikai résztvevőinek arcára döbbenet üJt... Csőmbe Afrika elsőszá­mú bajkeverőjévé vált. Mert fenyegetőzését valóra is váltotta. Tizenegy nap­pal a függetlenség kikiáltá­sa után, 1960 júliusában Csőmbe ismét olyan nyilat­kozattal lépett a világ szí­ne elé, amelyet szóról szóra vett át valamennyi világ­lap. A nyilatkozat hallatán az Union Miniére belga részvénytársaság tulajdono­sai elégedetten dörzsölték a kezüket, a központi kor­mányzat vezetőinek arcán pedig sűrűbbekké váltak a gond-okozta ráncok. Moise Csőmbe a következő nyilat­kozatot olvasta fel: — A központi kormány csak anarchiába vezeti Kongót. s a felfordulás majdnem Elisabeth viliét is elérte. Tegnap hajnalban Rhodéziához fordultam se­gítségért. Szó sem lehet Lumumba kormánya pa­rancsának teljesítéséről, hogy a fehér csapatokat vonják vissza. A belgák Katangában maradnak és segítenek bennünket. Mától kezdve neon tartjuk ma­gunkra nézve kötelezőnek a Lumumba-kormány ren­deletéit. Katanga önálló állam, önálló kormánnyal!... Hírhedtté vált szavak Senki sem készített sta­tisztikát arról, hogy a hír­hedt kijelentés következ­tében hány embernek — afrikainak és európainak — kellett meghalnia a monopóliumok hatalmának és gazdasági pozícióinak megőrzése érdekében. — Csőmbe hol tárgyalt az ENSZ „rendfenntartó” erői­vel, hol megsértődött, egyik nap hajlandó volt egyez­kedni, másnap hallani sem akart a tárgyalásokról. —« Egyszer a belgák emberé­nek mutatkozott, aztán az amerikaiak felé kacsinga­tott, — közben zsoldosai pusztította, tömegmészárlá­sokról érkezett hír, amely­nek a kongói játszmáról mit sem sejtő primitív bennszülött törzsek estek áldozatul. Hírek érkeztek arról is, hogy Moise Csőm­be vagyonát kisíbolta az országból. Csőmbe valamivel több mint egy éve — végül is kénytelen volt elhagyni Kongót. Általános megle­petésre nem Belgiumban, nem is az Egyesült Álla­mokban „gyógyíttatta meg­rongált egészségi állapotát”, hanem minden száműzött diktátorok legkészségesebb házigazdájának, Franco ge- neralisszimusznak fővárosá­ban, Madridban ütötte fel a tanyáját. A világ szerette volna hinni, hogy a baj­keverő végre megpihen, s mivel. hazájától távol él, nem avatkozik többé a kongói politikába. Amikor ez év elején nyugatnémet újságírók keresték fel, a világ meglepő tényekről ér­tesülhetett: EVv úriember, awi vár — Nem vagyok szöke­vény — hangsúlyozta Csőmbe. — Hanem? — kérdezte a riporter. — Egy úriember, aki vár... — És mire? — Hogy amilyen gyorsan csak lehet, visszatérhessek. — Katangába. — Természetesen... Csőmbe aztán — egy po­hár sör mellett, amit ki­váltképpen kedvel, — rö­viden kifejtette nézeteit is: — A dolog igen egysze­rű. Amióta Kaitangától távol élek, a dolgok olyan rosszul mennek, hogy már korábbi ellenfeleimnek is fel kellett, hogy tűnjön. Az egész Kongó kétharmada mellettem álL A kormány Csombe-ellenes propagan­dája csak jó Csőmbe szá­mára. Adoula miniszterel­nök és kormányának tagjai naponta látják, hogy nem tudnak rendet terem ten i... — Mit szándékozik tenni hazatérése után? — A legfontosabb a ren­det helyreállítani! A nyilatkozat tavasszal hangzott el, azóta azt az úriembert, „aki várt” — mármint a hívásra, haza is hívták. Természetesen nem a lakosság kétharma­dának kifejezett kívánságá­ra, már nem is a belgák, hanem az erősebb „játékos” — az Egyesült Államok, amely Csőmbe személyé­ben igen keménykezű po­litikust akar az ország élén látni. Olyan államférfit, aki elejét tudja venni az erősödő partizánharcofcnak, s ugyanakkor úrrá tud lenni az egymással hatal­mi harcot vívó politikai csoportosulásokon is. És Csőmbe ismét nyilatkozott: „Ui-Kongő" — Adjanak nekem há­rom hónap időt és új Kon­gót teremtek.« Hozzátette szavaihoz, hogy sem amerikai, sem belga katonai támogatást nem óhajt igénybe venni. A nagyhangú fogadko­zásban megjelölt idő roha­mosan múlik, de — bár az amerikai repülőgépek és l -Iga kiképzőtisztek, Csőm­be fogadkozásai ellenére, özönlenek az országba — az ,.Űj-Kongó” megterem­tésére inkább a kongói par­tizánoknak van reményük. Onody György ,

Next

/
Thumbnails
Contents