Szolnok Megyei Néplap, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-25 / 198. szám
1964. augusztus 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 2000 szakkönyv egy pavilonban A Mezőgazdasági Könyvéi Folyóiratkiadó Vállalat a mezőgazdasági szakirodalom legjobb termékeiből a mezőgazdasági kiállítás főpavilonjában rendezi meg a Nemzetközi Mezőgazda- sági Könyvkiállítást. A kiállításon mintegy 2000 szakkönyvet mutatnak be, amely közül körülbelül 900 a szocialista országokból s mintegy 500 a tőkés országok mezőgazdasági jellegű kiadóitól származik. Mind a szocialista, mind a tőkés országok' kiadói közül már számos bejelentés érkezett személyes látogatásra is, ami jelentősen élénkíteni fogja a szakkönyvek iránti külföldi érdeklődést. A könyvek alapján az érdeklődő szakemberek képet kaphatnak a legújabb és a munka termelékenységét leginkább elősegítő módszerek alkalmazásának eredményeiről. ESZMECSERE a kenderföldön — Ezt az asszonyok lombozták, kötötték kévébe — mutat az egyik férfi a kenderkúpok irányába. — őket már hazavitte a teherautó. Egy kicsit mindig korábban hagyják abba a munkát mint a férfiak. Várja őket otthsn a házkörüli munka: vacsorafőzés, a gyerekek ellátása, s más egyéb. — Sok asszony dolgozott ma? — Uliczkiné, Szűcsné. B. Némethné, Pádár Kálmánná és Pádár Imréné munkacsapata dolgozott itt a kenderföldön. Panaszkodtak is, hogy össze-vissza hasogatja-vágja a kezüket a kender. — Még a miénket is — szakítja félbe a beszélőt Rabi József, majd félig tréfásan mondja: — Minek is már kendert termeszteni. Nylonból, készülnek a ruhák. — Hát ami igaz, igaz nemszeretem munka a kender betakarítás — kontrá- zik ismét egy munkacsapatbeli. — Ügy tudom, kender- kombájn vágta le, — vetem közbe. — Az, de van még ezzel épp elég baj. Nem szeretném, ha miránk sóznának annyit, ahányat egy-egy kévére odasújtunk a vasvillával, míg lehull a levele. Aztán lerázogatjuk, ■bekötjük. Ha szükséges, forgatjuk a kévéket, hogy megszáradjon. Csak aztán rakjuk össze. Eszi ez a kezet és a ruhát egyaránt — Keresik az új ruhára valót. — Csak keresnénk — hangzik rögtön a válasz. — De most még annyit se kapunk, mint tavaly. Akkor egy hold után 16 egységet írtak, most 13.5-et. Pedig a kender az idén jobb minőségű, finomabb vékonyszálú. S a tervezett 30 mázsát biztosan megadja holdanként. — Mennyi a napi teljesítményük? — Németh Józsefek ma 2194 négyszögölet teljesítettek. öten dolgoztak. Ezt K. Nagy András mondja, aki öllel a vállán az előbb állt meg a beszélgető embercsoport mellett. A polemizáló, vitatkozó emberek: Németh József és Pludzer József munkacsapatának tagjai azzal búcsúznak a kenderesi Vörös Csepel Tsz kenderföldjén. hogy ezt a nemszeretem növényt a vagonba is ők rakják be. Mert nem mindegy az. hogyan vagonírozzák, s nékik már van ebben gyakorlatuk. Nagy Katalin ff VARÁZSCIPO" Három fiatal férfi ül a piros-fehér csíkos pádon. Élvezik a parányi árnyékot, ami pont befedi őket. Lábukat szétnyújtják — három V betű a fejére állítva — s így kényelmesen böngészik a kezükben tartott listát teljesítményükről. Egyikük magas, szikár, rókaképű, mintha egyfajta Kakukk Marci lenne. A másik tömzsi, kissé vad tekintetű, erős állú. Ilyenek lehettek az alaszkai aranyásók. A harmadik hozzájuk képest puha. lezser. Félig nyitott szájából fölényesen ragyog elő egy aranyfog. — Az annyi mint harminckét mázsa ötvenhárom látó... Nálatok? — fordul egyiktől a másikhoz a köpcös. — Stimmt — Itt is. így olvasgatnak, felelnek felváltva. Szigorúan, éberen, mint valami ellenőrző bizottság. Tulajdonképpen azok is ezekben a percekben. Rakodók, vasutasok. Erősele, tiszták, divatos szandál a lábukon. Ingük ízléses, gallérjukat is úgy hajtották szét verejtékező, lebarnult mellükön, hogy csinosan álljon rajtuk. — Annyi ez, dekára, ahogy mi felírtuk magunknak — szögezi le az arany- fogú. Még azokra a napokra is. mikor te otthon maradtál... Na, kifizetődött? — löki oldalba az erőszakos állút. — Mi az hogy! — néz szét diadalmasan a kérdezett — Játék volt az aratás, a téesz meg fizetett, mint a köles. Egy cseppet összeszurkálta ugyan a törzs a talpamat, elszoktam már a parasztizálástói, viszont pesti méretes szabóságnál csináltatom az őszi öltönyöm... — Hát csak megelőztél a „szabadságolásban”, a fene beléd! — néz le rá a ravasz, s úgy hajtja le hosszú nyakát, mint ahogy a pulyka tekint a szárnyán mászkáló légyre. — Hogy csinálod ki magadnak minden évben a „betegszabadságot”? — Ésszel, fiam, ésszel! — böki fel homlokán a fakókék vászoncsákót a zömök. — Nem vagyok bolond, hogy igazi szabadságom alatt arassak a kolhozban... A cipőmben van a titok, haverkáim... Vigyorog a másik kettő értetlen összepillantására, vállrándítására. — A cipődben? — Hát világos!... Nem emlékeztek rá? Nem baj. Az orvos is elfelejti, pedig már harmadik éve ezzel a trükkel élek. Szóval van nekem egy aranyos kis negyvenhármas cipőm. Ezt mindig csak olyankor szoktam felhúzni, ha izgat már ez a nyári külön pénz- magocska. Egy hétig se kell hordanom, úgy feltöri a sarkam, hogy nyugodtan mehetek vele az orvoshoz. Az kivágja, mint most is, kiír három napig fekvő betegnek. két napot meg lábadozásra... Ilyenkor utazom haza a faluba és öt-hat napig aratok a tsz-ben. Kicsit kell ugyan tartani az ellenőrzéstől, dehát ez a kockázat. Mikor a tengerit kell törni, megint felhúzom a „varázscipőt”. A kukoricát is „pótszabadságon” szerzem be. Aztán veszem ki az évi rendes egyik felét. Akkor kezdi egyik ismerősöm a házépítést. Ott is megkeresem a magam ezresét.« — Nem hiszem, hogy megint elnézze az orvos a sarkad baját... Csak gyanús lesz neki. hogy megint feltörted... — Ne félts engem, api- kám!... Mit kockáztatok? A világon semmit. Júliusban, a „saroktörést” is beleszámítva több mint három ezrest szipkáztam fel. A rakodással, munkaidőben kettőt, a „pótszabadságon” — öt nap alatt egy ezrest kerestem. Csoda, ha ilyen lehetőségekre .kiújul” a régi törésem? Aranyfogú irigyen rúg szétterpesztett lábába. — Csakugyan igaz a közmondás: Könnyebb a hazug embert utolérni, mint a sánta kutyát, — példálózik. — Eszerint én volnék a sánta kutya, mi? — rúgja vissza a briganti arcú gorombán és vigyorog, míg neveti amazt. — De ha meghallok valamit a „varázscipőről”, — csak ti adhattátok tovább... Értitek?... A pofátokba má- szok... öklét rázza mind a kettőre. Tóth István A betakarítás, vetés Időszakában nagyobb gondot fordítsunk a politikai munkára Tegnap ülést tartott a megyei operatív bizottság. A megyei tanács vb mezőgazdasági osztálya vezetőjének és az állami gazdaságok megyei igazgatójának jelentése alapján értékelte az időszerű mezőgazdasági munkák menetét. A gépállomások megyei igazgatója tájékoztatót adott az őszi munkák végzéséhez szükséges gépek kijavításáról, a felvásárlási szervek vezetői pedig a kenyérgabona felvásárlásáról, valamint a vetőmag akció lebonyolításáról. Az operatív bizottság megállapította, hogy a nyári munkák végzésénél érvényesült a megyei párt és tanács vb elgondolása. A bizottság nagyra értékeli azt a politikai munkát, melyet a párt és tömegszervc- zatek végeztek ebben az időszakban. A meggyőző munka a felvásárlás eredményeiben is tükröződik hisz a megye állami és közös gazdaságai teljesítették a kenyérgabona felvásárlási tervüket Az őszi mezőgazdasági munkák időszakában azonban fokozottabb gondot kell a politikai munkára fordítani. A párttaggyűléseken és termelési tanácskozásokon ismertetni kell a gazdaságok őszi kampányterveit, s azok. megvalósításához segítséget kell kérni a párttagoktól, s a gazdaság többi dolgozóitól. Szót kell érteni az emberekkel, s ki kell kérni a véleményüket. Az őszi munkák ütemtervszerű végrehajtása megköveteli, hogy a járási, városi operatív bizottságok és a gazdaságok vezetői is szervezettebbé tegyék a gazdasági munkát, s annak ellenőrzését. A gépjavítások jó ütemben haladnak, s a befejezéshez közelednek. Ám a munka során gyakori a meghibásodás. Épp ezért a javítószolgálatnak az aratáshoz hasonlóan az őszi betakarítási és vetési munkák idején is jól kell működnie. További erőfeszítések szükségesek, hogy minél több gép dolgozzon kettős műszakban. A gazdaságvezetők törekedjenek arra, hogy minél több traktorost kutassanak fel. Győzzék meg őket, hogy üljenek gépre és segítsenek az őszi nagy munkák idején a mező- gazdaságnak^ 4 mezőgazdasági munkák helyzete A Szolnok megyei Tanács Mezőgazdasági Osztálya és a Szolnok megyei Állami Gazdaságok Igazgatósága jelentése alapján Járás város neve Szántás Kétmüszakb. Istállótrágyá- öntőSilókukorica dóig. zá3 tervének teljesí tése zés béták, százalékban Jászberényi j. 50.8 49.4 38.9 57.3 41.4 Kunhegyesi j. 66.5 72.5 46.4 78.5 61.9 Kunsztmártoni j. 65.1 85.9 32.5 125.8 50.0 Szolnoki j. 78.1 71.3 40.5 77.4 67.6 Tiszafüredi j; 76.5 48.7 48-3 112.7 53.9 Töröksztmiklósi j ; 82.8 64.6 29.0 94.7 47.1 Jászberény v. 48.1 48.2 58.3 76.0 41.7 Karcag 71.9 51.5 75.1 93.5 72.9 Kisújszállás 46.2 53.5 30.7 71.1 71.3 Mezőtúr 68.4 92.1 46.6 88.3 64.3 Törökmiklós v. 101.8 50.0 28.6 1102 83.0 Túrkeve 66.8 61.1 55.0 64.2 67.6 Szolnok megye termelőszöv.-i 68.7 63.0 41.7 87.7 58.0 Szolnok megye állami gazdaságai 51.6 X 60.5 85.4 84.0 x=az állami gazdaságokban 232 gép dolgozik kétműszakban. Nem mindegy, hogy kik állnak a vetőgépek fara mögött. Az operatív bizottság javasolja, hogy azokat a szövetkezeti gazdákat, állami gazadsági dolgozókat válogassák ki, s bízzák meg ezzel a munkával, akik több éves tapasztalattal, gyakorlattal rendelkeznek. Értsenek a géphez, s megfelelően tudják azt beállítani. Helyes, ha a gépek farosait a vetés kezdete előtt összehívják a gazdaságokban, megbeszélik velük munkájuk fontosságát. Premizálni is kell őket, ha elvetik a kellő meny- nyiséget, s a magot megfelelő mélységben és minőségben teszik a földbe. A bizottság hangsúlyozta, hogy a gazdaságok vezetői, szakemberei állapítsák meg a vetőmagvak csíraképességét, s a csíraszázalék ismeretében szabják meg az elvetendő mag mennyiségét. Nagyon fontos, hogy a magyar búzákból legalább 120, a külföldiekből pedig legalább 150 kilogrammot vessenek el holdanként. Takairmányellátottságunk a tavalyinál rosszabb. — Ezért feltétlenül szükséges, — hogy minden fővetésű silókukoricát a lehető leggyorsabb ütemben takarítsunk be. Megengedhetetlen, hogy több helyen állnak a siló- kombájnok; Az idén szükség lesz arra is, hogy minél több kukoricaszárat silózzanak le a gazdaságokban répaszelettel együtt. Ezenkívül össze kell gyűjteni és zsombolyázni .a cukorrépa koronáját is. Okosan kell gazdálkodni a meglevő takarmánynyal, beosztással és takarékosan kell felhasználni. Végezetül az operatív bizottság úgy döntött, hogy legközelebbi ülésén az AKÖV igazgatóját az őszi szállításra való felkészülésről, a MÉK igazgatóját pedig az ipari szalma felvásárlásáról számoltatja be. R vezetésről — mindenkinek Legfontosabb, hogy mindannyiunk anyagi jólétéért dolgozzunk Nemrég cikksorozatot közöltünk lapunkban a vezetésről. Molnár József, a jászapáti Velemi Endre Tsz párttitkára ehhez fűzte véleményét: Bár a cikk eléggé a jövő, a még sok helyen kialakításra váró vezetési módszerekéit tárgyalta, mégis sokmindenről szólt, amit a legtöbb munkahelyen már rég alkalmazni lehetett, kellett. Szólt például arról, hogy az emberekhez való közvetlenségnek, meghallgatásuknak milyen jelentősége van abban, hogy valaki jó vezető legyen. A termelőszövetkezetek gyakorlatilag ebben valószínű az ipari üzemek előtt járnak. Ez a termelőszövetkezetek eddigi helyzetéből adódik. Abból, hogy a kis tsz-ekben mindenkor közel dolgoztak egymáshoz az emberek. gyakran találkoztak a vezetők a szövetkezeti tagokkal. így a közvetlen beszélgetéseket, a közvetlen megismerkedést nem is lehetett volna elkerülni. Az utóbbi időben azonban a mi szövetkezetünkben és gondolom sok más szövetkezetben is, változott a helyzet. A nagy szövetkezeti gazdaságok irányítása most már pontosan beosztott, élőre megtervezett munkát követel a vezetőktől. Ezt a munkabeosztást sok dolog nehezíti. Mindenekelőtt az, hogy nem eléggé gyakorlottak még a középvezetők gazdaságunkban. Nem eléggé önállóak, nem mindenkor vállalnak felelősséget egy-egy ügy elintézéséért. még akkor sem, ha az mindenképpen reájuk tartozik. A szövetkezeti tagok is nehezen szokják meg, hogy más is ugyanolyan felelősséggel adhat nekik tájékoztatást, mintáz elnök, a főagronómus, vagy éppen a párttitkár. Gyakori, hogy ha a brigádvezetőtói, vagy az üzemegység vezetőtől kapnak tájékoztatást, azt nem úgy veszik, mintha az elnök mondja ugyanazt. Ezért van az, hogy sokan egy mázsa törekért, vagy egy szekérderék szalma kiutalásáért még ma is az elnököt keresik fél először. Szövetkezetünk, mint már erre utaltam, ez év telén alakult három kisebb gazdaságból. Ez mór nem olyan, mint az előzők bármelyike, ahol az elnök, ha egyik úton elindult és a másikon visszajött, már bejárta a terület jórészét. Most több mint hatezer holdon gazdálkodunk. Tapasztalataink szerint azért jó úton indultunk. Nem azzal kezdtük, amivel az előző kis szövetkezetekben kezdhették a megalakuláskor: az emberek közvetlen, személyszerinti megismerésével. Az a cél vezetett bennünket, hogy mindenekelőtt jól szervezzük meg a gazdasági munkát. Főleg a gépesítést. Azt ami megkönnyíti, ami ilyen nagy gazdaságban megkönnyítheti az emberek munkáját. S majd ha jól halad a termelés, lesz időnk arra is, hogy személyesen megismerkedjünk egymással. Mert a közvetlenség is csak akkor jó. csak akkor lehetünk igazán jóbarátok egymással, ha mindent megteszünk egymás anyagi boldogulásáért is. S ahogy ez évi eredményeink jelzik, ez sikerült is. Ennek ellenire még elég sok a tennivalónk. Nem lehetünk nyugodtak, s elégedettek például azzal, ahogyan az ellenőrzést végezzük. Sokszor hozunk például közgyűlésen vagy más fontos fórumokon jó határozatokat, de nem nézzük meg idejében, hogyan halad azoknak a végrehajtása. Előfordul ezért, hogy az állattenyésztésben nem biztosítják a jószágápolás megfelelő feltételeit. Vagy nem jegyzik fel pontosan az ott dolgozók munkáját Az ilyen hibákat többnyire csak utólag látjuk meg, amikor bírságolással kell helyrehozni a mulasztást. Az elmondottak s még azon túl is sok minden mutatja, hogy még nem alakult ki eléggé vezetési módszerünk. De remélhetőleg azt is érzékeltettem, hogy tanakodunk, töprengünk, hogy mielőbb kialakíthassuk. Azért, hogy minél inkább együtt tudjunk dolgozni saját magunk, s az egész szövetkezeti tagság érdekében, B. E.
