Szolnok Megyei Néplap, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-22 / 196. szám
ÜB SZOLNOK ÜfBGYfll NÉPLAP s Házast ársak Házunkban lakó fiatal- asszony keresett fel a múltkor. S minden különösebb bevezető nélkül rátért a mondanivalójára: — Elválok az uramtól. — No, de miért? És mi lesz a gyerekekkel? És... — Nem bírom tovább! — fakadt ki az asszony, mielőtt tovább kérdezhettem volna. — Aztán egy szuszra elmondta: Az ura azóta kibírhatatlan, mióta új beosztást kapott a munkahelyén. Szakadatlanul panaszkodik. Mindig azt a nótát fújja Azaz. hogy csak fújta egy ideig; én aztán meguntam a dolgot, s ha elkezdte a benti dolgokat, egyszerűen kimentem a szobából. Meg is mondtam neki, intézze el a főnökével, vagy akivel akarja, amikor pedig itthon van, velem törődjék, és ne az üzemmel. Most már nem beszél az ottani vitákról. Pedig biztosan sok baja lehet, mert mindig rosszkedvű, velem kiabál, a gyerekeket szidja, még vasárnap sem akar elmenni sehova, lefekszik, a falnak fordul és alszik. Hát én est az életet tovább nem bírom... — Aztán hirtelen felugrott: — Jaj, megyek, odaég a vacsorám... Futólag még visszaszólt, hogy majd újra átjön és folytatja. Erre azonban azóta sem került sor. Ezért vagyok még adósa neki a felelettel, vagy, ha úgy tetszik, egy jótanáccsal... Tudom, most azt mondja magában: „a tanács bizonyosan az lesz, hogy hallgassam meg az uram panaszait...” Nos, körülbelül eltalálta. Mert higyje ei, kedves szomszédasszony, minden nő egy kicsit diplomatának és lélekbúvárnak is születik. És jól tudja, hogy gond-baj, egyszeriben köny- nyebb lesz, ha van kivel megosztani, megbeszélni. Mármost az asszony nem csupán papíron és életta- rvilag hitvestársa az urának. Lehet, hogy beszélgetés közben tudna olyan tanácsot adni, megoldást találni, vagy feleletet sugalmazni az urának, amelyet jól felhasználhat munkatársaival szemben. Hiszen a kívülálló gyakran jobban látja a dolgokat, mint, áld keservesen végigszenvedi. * ... „Az uram basáskodik, goromba, durva, csak neki van akarata, csak ő parancsolhat... Tönkre ment a családi életünk, vége mindennek... Elveszett a gyerekünk is... Hiszen kallódik kettőnk között...” Ilyen panaszoktól hemzseg a levél, amelyet a Szerkesztőségbe küldött egy másik asszony. Hetek múlva arrafelé jártam; s persze, meglátogattam. Vagy egy órahosszáig beszélgettünk. A fiatalasszony már az első mondatoknál sírni kezdett. — Bezzeg, amikor udvarolt! Bezzeg, amikor otthagytam miatta a vőlegényemet... Akkor nem volt ilyen... Alikor minden szépet ígért... A kisfia elgondolkozva simult hozzá. Kiküldtem a gyereket egy pohár vízért. És megkérdeztem; — Máskor is... Másnak is a gyermek előtt mondja ezeket? — Hiszen lát, hall ez, sajnos, mindent... — felelte az anyja. — És mindig ő vigasztal engem. Nem is tudom, mi lesz, ha elválunk... Mert az apja persze, magának követeli. És biztosan meg is ítélik neki, merthogy fiú... — Ezt is tudja a gyerek? — Megmondtam neki. És sajnos, vissza is él vele. Mert azért örökölt valamit az apja természetéből. A múltkor megszidtam valamiért és akkor azt felelte nekem: „Majd elmegyek az apuval...” A kisfiú visszajött, s én már nem tudtam másodszor kiküldeni. Sajnos, az édesanyja nem is gondolt ilyesmire. Elbúcsúztam hát, s másnap írtam egy levelet neki. Hogy — hiszen én megértem... Könnyekkel, sírdogálással, aiázkodással még senki nem ért célt. Ne rettegjen folyton, és ne érezze, hogy kiszolgáltatott, alárendelt ember ebben a családban. Próbáljon magának tekintélyt szerezni azzal, hogy határozott. Hiszen megkeresi a kenyerét... Nem tartja el az ura, mint a régi asszonyokat a férjük... S ha arra kerülne a sor, a gyerekét is felnevelné a maga erejéből. Deli át — ilyen messze nem tartunk még! Ne hánytor- gassa folyton, ami elmúlt... Álljon ki az igaza mellett. A férje pedig hadd találgassa, hogy: „Ni csak, mi történt a feleségemmel”. S amíg találgatja, szépen rendbe jön minden. Mert egészséges, értelmes emberek nem adják fel egyköny- nyen a harcot Még akkor sem, ha egyszer, vagy akár sokszor is, hiba esett a szerelem szép, tiszta szalagján... Sz. L Töltött tök Kb. 25—30 cm hosszúságú tököt meghámozunk, magjától megtisztítjuk, hosszában 2 részre vágjuk és forró sós, gyengén ecetes vízben félpuhára főzzük. Most elkészítjük a tölteléket: 50 deka sertéshúst megdarálunk, belekeverünk 10 deka rizst, amelyet előzőleg 2 deka zsírban megpároltunk. Vízzel felöntjük, puhára főzzük. A rizzsel kevert húst sóval és törött borssal fűszerezzük. A tölteléket 2 részre osztjuk és a főzött tökfelet megtöltjük úgy, hogy a hús púposán legyen. A megtöltött tököt kizsírozott tűzálló tálba tesszük. 5 deka zsír ban kevés hagymát párolunk. Hozzáadunk 2 késhegynyi paprikát, felöntjük 1 deci vízzel és jól átfőzzük. A paprikás levet átszűrjük, 2 deci tejfölt keverünk hozzá. Ezt a töltött tök mellé öntjük és többszörös locsolás közben sütőben megsütjük. Saláták PARADICSOMSALÁTA Hozzávalók: 50 dkg paradicsom, 1 kis fej hagyma, 1 kiskanál mustár, 1 kis- kanál ecet, 3—4 kiskanál olaj. só, töröttbors. A paradicsomot vékony karikára vágjuk és tálra szépen sorba fektetjük. — Megsózzuk, meghintjük a nagyon finomra megvágott hagymával és leöntjük a mustárból, ecetből, olajból kevert salátalével. Tetejét bőven megszórjuk a borssal és egy fél óra múlva tálalhatjuk. KÁPOSZTASALÁTA Hozzávalók: 75 dkg fejeskáposzta (lehetőleg vörös); 1 kis fej hagyma, só, ecet, olaj. cukor. A káposztát finom metéltre megvágjuk és alaposan besózva legalább egy fél napig — de lehet tovább — állni hagyjuk. Ezután levéből kicsavarjuk, az ecettel, cukorral megízesítjük, közékeverjük az apróra vágott hagymát és bőven megöntözzük olajjal. Ismét állni hagyjuk és csak 3—4 óra múlva fogyasztjuk. Ha nagyobb mennyiséget készítünk, néhány napig eláll és mindig kéznél van a friss, jó ízű saláta. ZELLERSALÁTA Hozzávalók: 1 tojásból francia majonéz, fél fej zeller, só. A zellert megreszeljük és besózva fél órát állni hagyjuk. Ezután levét leöntjük róla és a zellert összekeverjük a sűrű majonézzel. Nemcsak salátának, hanem kenyérre kenve, szendvicsnek is kitűnő. ZELLERSALÁTA H. Hozzávalók: 60 dkg zeller, ecet, só, bőven cukor. A • zellert meghámozzuk, vékonyan felkarikázzuk és gyengén sós, ecetes, cukros páclében puhára főzzük. A páclében hűtjük ki és abban is tálaljuk. Négyzetekből összeállított terítő 1. sor: 8 láncszemből gyűrű. 2. sor: A gyűrűből 4 láncszem és 3 rövidpálca váltakozik négyszer. 3. sor: Az ívbe 9 kétrá- hajtásos pálcát öltünk (az első pálcát 4 láncszem helyettesíti), 3 láncszem után a második ívtől ismételünk. 4. sor: A kilenctagú pál- csacsoportra 9 rövidpálcát öltünk, 2 láncszem után az előző sor háromláncszemes ívébe 1 egyráhajtásos pálca, 3 láncszem és 1 egyráhajtá- sos pálca kerül, 2 láncszem után ismételünk. 5. sor: Az 5—8. sorban a isamételünb. 8. sor: 1 rövidpálca után azonos az előzővel, de itt az előző sor ötláncszemes ívei között hétláncszemes ívvel haladunk át. 9. sor: Hamispálcákkal haladunk az előző sor két- láncszemes ívének közepéig, majd az ívbe kétszer 2 egyráhajtásos pálcát öltünk (az első pálcát 3 láncszem pótolja), a pálcacsoport között 2 láncszemmel, 5 láncszem, 1 rövidpálca az előző sor ötláncszemes ívébe öltve, 5 láncszem kétszer 3 egyráhajtásos pálcacsoport a hétláncszemes ívbe, a pálrövidpálcák száma a pálea- csportnál soronként 2-vel, elől és hátul 1—1 rövidpálcával csökken. Ebben a sorban tehát 7 rövidpálca készül, 2 láncszem után az előző sor háromláncszemes ívébe háromszor kéttagú — egymástól 2 láncszemmel elválasztott — egyráhajtásos pálcacsoport kerül, 2 láncszem után a minta ismétlődik. 6. sor: 5 rövidpálca és 3 láncszem után az előző sor második és harmadik két- láncszemes ívébe 1—1 kétszer kéttagú — egymástól 2 láncszemmel és a pálcacsoportok között 5 láncszemmel elválasztott — egyráhajtásos pálcacsoport kerül, 3 láncszem után a mintát elölről ismételjük. 7. sor: 3 rövidpálca és 4 láncszem után az előző sor első kétláncszemes ívébe kétszer 2 — egymástól 2 láncszemmel elválasztott — egyráhajtásos pálcacsopor- tot hurkolunk, majd 5 láncszemet 1 rövidpálcával az előző sor ötláncszemes ívébe öltünk. 5 láncszem 1 kétszer kéttagú pálcacsoport és 4 láncszem után cacsoportok között 3 láncszemmel. A motívum másik oldalán szimmetrikusan horgolunk és 3 láncszem után ismételünk. 10. sor: Azonos az előző sorral azzal a különbséggel, hogy az ötláncszemes ívek közé hétláncszemes (vet horgolunk és a motívum előző sorának utolsó háromláncszemes íve felett a kéttagú pálcacsoportok bal és jobboldali pálcáit közös szemmel fejezzük be. 11. sor: Hamispálcákkal haladunk az első ötláncszemes ív közepéig, majd 7 láncszem, 1 rövidpálca váltakozik kétszer az előző sor íveiben és 7 láncszem után a háromláncszemes ívbe kétszer 3 egyráhajtásos pálcát öltünk, közöttük 9 láncszemmel. A minta tükörképét ismételve a negyedmotívum utolsó és kezdő kétláncszemes ívébe 2—2 egyszerre befejezett egyráhajtásos pálcát öltünk. Kapcsolás: A kilenc- és hétláncszemes ívek középső láncszeménél, valamint a 2 egyszerre befejezett egyráhajtásos pálca után történik. A lusta kisfiú LÉTAT LAJOS: Nálunk mindenki dolgozik Legkorábban az óra kél, ő nem vár ébresztésre, alighogy elfordul az éj, felhangzik a csengetése. ö ébreszti édesap**, hogy percet el ne késsen, S bár engem fogna még az ágy, nem alszom többet én sem. A konyhában sziszegve ég a tűz, besüt a lámp'' Rádiónk kinyitja szemét, s ráhunyorog a családra. Zaj, dudaszó mindenfelől, város, falu felébredt, házunk előtt sietősen koppá írnak el a léptek. Nálunk mindenki dolgozik, szánt, vet, k, gyárba jár ma, veszem én is a könyveim ■ mav«k 88 ttllftL Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon ügyes és derék csizmadia. A fiát Sztyepánnak hívták, édesapja műhelyében tanulta a csizmadia mesterséget. Készített is egy pár csizmát, de mikor a párjára került volna a sor, Sztyepán kijelentette, hogy elment a kedve a csizmadia mesterségtől. így aztán a fél csizma árván maradt. Az apának nagyon rosszul esett, hogy fiának nem fűlik a foga az ő szakmájához, és fájó szívvel elhatározta: szabóinasnak adja. Sztyepán a szabóműhelyben összetákolt egy ködmönt, de amikor a második ujját kellett volna bevarr- ■> ma, megint elment a kedve. A mestere megharagudott ezért és megfenyegette: — Ha nem fejezed be a ködmönt, az egész faluban elhíresztelem, hogy milyen lusta vagy. Sztyepán azt válaszolta, hogy megunta a szabóságot, erre a mester elkergette. A fiú hazaballagott a f*l- ujjas holmival. — Mi történt, jiam? — kérdezte az apja. — Semmi különös — válaszolta a fiú. — Varrtam est a ködmönt, de nem volt OROSZ MESE kedvem az ujját beleilleszteni. — Hát azt rosszul tetted — válaszolta az apa. — No, most feküdjél le aludni. Majd holnapra kigondolom, hogy milyen mesterséget tanulhatnál. Másnap reggel így szóit az apa: — Nagyszerű szakmát fogsz tanulni. Menj át a harmadik faluba. Ott a legelső házban lakik egy bognár. Köszönj neki illendően, mondd meg neki, kinek a fia vagy, és kérd, hogy tanítson meg a mesterségére. Sztyepán beállt a bognár- mesterhez Amikor már valamennyire értette a dolgát, a bognár rábízta, hogy készítsen egy szekeret. Két kerék el is készült hozzá, de a harmadikat már félbehagyta. Éppen akkor jött az apa. és megkérdezte a bognártól: szorgalmasan tanul-e a fia? A mester így válaszolt: — Tanul, tanul, de kát kerékkel szerelte fel a kocsit, mert a harmadikhoz meg a negyedikhez már nem volt kedve. Az apa éktelen dühbe gurult, és rákiáltott a fiára: — Húzd fel a fél pár csizmádat? A fiú szót fogadott. — Vedd fel a ködmönt is, amelyiknek nem varrtad meg az ujját. Sztyepán engedelmeskedett. , — Most pedig fogd be a lovakat a kétkerekű kocsiba. Mikor a fiú befogott a szekérbe és felült rá, az a/aa 8 lovak közé csapott. Hát ez bizony keserves utazás volt. A lovak nyi- hogtak, mintha kinevették volna Sztyepánt. Az úton az emberek a hasukat fogták, úgy Kacagtak: — Nézzétek csak ezt a maskarát — kiáltozták. — Hiszen ennek csak egy csizma van a lábán! — A másikat biztosan eldugta a menyasszonya, nehogy elszökjön előle! — Hát a ködmöne! Egyik ujja hiányzik! — Bizonyára elfogyott a pénze, már nem jutott a másodikra! — A kocsinak is hiányzik két kereke. Ezzel ugyc-n nem utazhatja körül a Földet! Sztyepán rémülten látta, hogy a szekér oldalra dől. és szégyelite, hogy az em-- berek mulatnak rajta, a gyerekek meg futnak utána és mindenfélét kiáltoznak. Meg akarta állítani a kocsit, de a lovak mind gyorsabban és gyorsabban ügettek. Csak estére torpantak meg Sztyepánék háza előtt. — No, fim, most megértetted, hogy milyen az, ha csak félig csinálunk meg valamit? — kérdezte az édesapa. — A saját bőrömön (a-< pasztaltam — válaszolta a fiú. Azután elővette a csizma párját és szaporán befejezte. Ettől kezdve úgy dolgo ott, hogy mindenki« nek öröme telt a munkájú* ban. Szirmai Marianne fordítátf Háwtu éves ar, etef-ánt ? A képünkön látható, bekunkorított ormányú elefánt nem idős jószág. Azt, hogy pontosan hány éves a derék vastagbőrű. megtudjátok, ha figyelmesen nézitek a rajzot. Elefánt Elemér életkorát írjátok meg a Néplapnak! Múltheti keresztrejtvényünk helyes megfejtése: vakáeiós emlék, viták. A sorsoláson könyvet nyert: Balogh Margit Tiszafüred. (A könyvet postán lriilrtiür aW
