Szolnok Megyei Néplap, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-16 / 192. szám

1964; augusztus 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 — Ugye mégis kényel­mesebb a híd? — Ajjaj... de még meny­nyire. Mert tuggya: azelőtt hordáskor volt olyan nap, amikor 80 kocsi szénát kellett áthoznunk a túlsó­partról. Az oda-vissza 160 járat Estére elegünk volt. — Tönkre is ment a lá­bunk alaposan... esténként én már az inamat nem érezem. A görcs húzza... — Hány évig dolgoztak a komppal? Horváth János; — Mert ugye nem tudtunk mink mindem termést komppal áthozni. A kocsiknak kör­be kellett kerülni a te­herrel, az meg 50 kilomé­ter. Szóval meggyorsult a szállítás, az tagadhatatlan. — És ez a pontonhíd éj­jel-nappal üzemel? — Nem! Napfelkeltétől naplementéig vagyunk itt, mi irányítjuk a forgalmat is. Este lezárjuk sorompó­val. 'wiiitüüluiittiuiiisiwiüiiiuwi'iiiiiiiuiiiiMiHiiiiuiiiiiiiiMiMiiiiiaiilualiuiuiiiMiiwiiiiaiitniiij | 4 HÍDNÁL | Utitársaim mondták: se­baj, majd Szelevénynél kompon átmegyünk a Kő­rösön. Úgy folytatjuk utun­kat. A falu határában le is kanyarodtunk a folyó felé — de a kompot nem találtuk. Helyette karcsú pontonhíd vezetett a túlsó partra. A kis őrház előtti fák alatt három ember ül­dögélt. A két révész meg egy vendég — a bokányi duzzasztótól. — Jó dolguk van ilyen­kor a révészeknek — kö­szöntöttem rájuk. — Nem kell már a kompot húzni a túlsó partra. — Része legyen ebben-a pihenésben — hunyorított vissza Sóvári János. Társa Horváth János meg hozzá­tette: — úgyis nemsoká ki kell nyitni a hidat, mert jön az uszály... Hamarosan kiderült, hogy a révészek pihenése csak rövid ideig tart. Igaz nem kell húzni a kompot, de a híd karbantartásával van nékik dolguk elég. Aztán meg: Pontonhíd vezet a túlsó partra Szelevénynél — Ez mennyi időbe te­lik? — Nem olyan sokba... pár óra az egész, — A tanács építtette ezt az ideiglenes hidat? — Nemi — A híd közepébe van beépítve a komp. Amikor jön az uszály, nekünk csőr­lővel ki kell húzni a híd- ból, hogy legyen szabad útja — magyarázta Hor­váth János, — A katonák csinálták ezt a hidat — magyarázta Só­vári János — A katonák csinálták egy nap alatt — mondta Sóvári János. — A terme­lőszövetkezet ugyanis meg­vette a honvédségtől kise­lejtezett pontonokat. — Meggyorsult a szállítás, az tagadhatatlan — állítot­ta Horváth János Szolnok megyei múzeumi szakemberek a moszkvai néprajzkongresszuson Megyénkből hárman — — Csaloghné, Pócs Éva és Csalogh Zsolt, a szolnoki múzeum munkatársai, va­lamint Győrffy Lajos, a túrkevei múzeum igazgató­ja — vettek részt Moszk­vában az augusztus 3-a és 10-e között megrendezett nemzetközi tudományos tanácskozáson. Amikor múzeumi szobá­jában felkerestem Csalogh Zsoltot, „utazásközi” álla­potban találtam. Alig né­hány órája érkezett haza Moszkvából és máris újabb útra készült. Az úti készü­lődés gondjai közben arra kértem, hogy szenteljen egy kis időt a már megtett moszkvai út élményeinek, eseményeinek feleleveníté­sére. — A nemzetközi néprajz- * kongresszusnak mintegy kétezer résztvevője volt a világ minden tájáról. Az Egyesült Államokat példá­ul egy 300 tagú küldöttség képviselte. A magyar dele­gációnak is több mint 30 tagja volt. — Mi volt a hét napos kongresszus programja? — Augusztus 3-án, hét­főn, a Lomonoszov Egye­tem nagytermében nyitot­ták meg a tanácskozást, majd 20 szekcióban folyta­tódott a kongresszus mun­kája. Ezekben a bizottsá­gokban a legkülönbözőbb néprajzi témákat tárgyal­ták. sőt elhangzott néhány antropológiai és paleoetno- lógiai előadás is. Én a ma­gam részéről 6—8 szekció­ban „pendliztem”, mindig a legérdekesebb előadáso­kat hallgatva, de mindenki ezt tette, hacsak nem volt valamelyik bizottság elnök­ségének tagja; — A kongresszuson kívül milyen élmény fűzi még Moszkvához? — Moszkvát látni már önmagában is nagy élmény. A tanácskozás zsúfolt prog­ramja miatt csak nagyon kevés szabadidőnk maradt. Ezt úgy próbáltuk haszno­sítani, hogy a szovjet fő­város műemlékeivel, mú­zeumaival ismerkedtünk. Motorverseny lesz Szajolban Az MHS Szolnok megyei Elnöksége ebben az évben ksmét megrendezi az im­már hagyományos gyorsa­sági motorversenyét a sza- joli pályán. Az ezúttal baj­noki fordulóra augusztus 23-án kerül sor, melyen közel száz versenyző vesz részt. Az előfutam szombaton augusztus 22-én délután lesz, míg a versenyt vasár­nap délelőtt bonyolítják le, — Én magam hét éve — válaszolt Sóvári —, a komám meg öt évet húzott le. — A híddal persze nem­csak a maguk munkája könnyebbedéit. — Nem bizony — hagy­ta helybe a megállapítást Hogy mi lesz télen? Ak­kor eltűnik a Kőrösről ez az ideiglenes híd. A révészek naponta amíg le­het komppal, a csikorgó időben pedig a befagyott folyón utat vágva csónak­kal szállítják a tanyákról be a faluba az embereket. Varga Viktória Figaró belépője a pékműhelyben SZOLNOK, Ságvári út 9. szám. Szűk lépcsőház, pa­rányi udvar. Mintegy hu­szonöt család él itt, — kö­zel száz ember elfojtott indulattal, tehetetlenül. El­keseredésük oka a föld­szinten lévő sütőüzem. Sokan csak azért ismerik ezt az épületet, mert föld­szinti ablakain gyakran fi­nom kenyérillat száll ki az utcára, A járókelők nagy­része nem is sejti, hogy a ház lakóinak ez a kenyér­illat néha már harci gáz­nak tűnik. De kezdjük az elején. Az itt lévő sütőüzemben éjszaka is dolgoznak. Az éjszakai műszakban beosz­tott néhány férfi és nő ma­gatartása pokollá változtat­ja a pékséget a lakók sze­mében. Nehezen telik az éjszaka minden munkahelyen. A dagasztó- és szitálógép mo­noton zaja valószínűleg ál- mosítólág hat az itt dolgo­zókra. Nem így a házban lakókra. A pékműhely ut­cai ablakában elhelyezett ventillátor zúgása az ál­matlanul hánykolódókat néha álomba ringatja. Ilyenkor azonban az az ér­zésük, mintha repülőgépen utaznának, A leleményes sütő mun­kások mindent megtesznek, hogy álmosságukat elűzzék. Egyikük — aki valószínű­leg pályatévesztett — ál­landó hangversenyt ad es­te 11-től. Gazdag a reper­toárja. mert órákon keresz­tül is tud áriákat énekelni. Fejlett zenei érzékét mu­tatja, hogy jól hasznosítja hangja erősítésére a munka­hely akusztikáját. Átélt produkciója gyak­ran megihleti többi mun­katársát, s ilyenkor fel­hangzik az éjszakában a quartett, vagy quintett egy szólamra. A szakma egy másik mestere többször megnézhette gyermekkorá­ban a Tarzán filmeket és jó utánzóképessége lehet, mert időnként oroszlánbő- gést hallatva jelzi győzel­mét az idő múlása felett. Hajnali fél ötkor a sza­badtéri előadás kezdődik. Harsogó jókedvvel köszön­tik a megérkező teherautók vezetőit és kezdetét veszi a távirányítású rakodás. Mivel URH készülékkel még nem rendelkeznek, kiabálással irányítják az autókat: — „jobbra egy ki­csit vissza, még egy kicsit, most jÓ”; A rakodók izomemberhez méltóan a teherautó oldo- lainalc csapkodásával jel­zik, milyen jó erőben van­nak. (Nem is késett el még a házból senki a reggeli munkakezdéskor!) A sütőüzem éjszakai mű­sorától kimerült szülők gyermekeikre és magukra hivatkozva már minden­hová fordultak, hogy szün­tetnék be az előadást, de nem kaptak orvoslást pa­naszukra. A városi tanács­nál azt mondták, fordulja­nak a szakszervezet mun­kavédelmi osztályához. Ott persze értetlenül fogadták .őket, hiszen a csendháborí- tás nem munkavédelmi, hanem rendőrhatósági ügy. A lakók háromtagú kül­döttsége felkereste a Sütő­ipari Vállalat igazgatóját is, aki meghallgatva sérel­müket azt válaszolta: őt az egység dolgozóinak jó­kedve csak örömmel tölt­heti el. Ha valaki az ének­lést, a jókedvet nem tudja méltányolni, az vásároljon magának szövetkezti lakást és költözzön oda! Ő maga már megtette, s nyilván tudja azt is, hogy szövetke­zeti lakást csak az kaphat, akinek nincs lakása s az igénylők között is a legin­kább rászorult.) Miután a lakók megkérték, hogy leg­alább az ablakokat csukás­sá be az éjszakai műszak idején, azt mondta: hiába rendelném el. úgysem ten­nék meg. MI IS NAGYON, örü­lünk annak, hogy a sütő­üzem dolgozói jókedvvel végzik nehéz éjszakai mun­kájukat. De ez a jókedv ne menjen mások nyugalma rovására. Remél jük, végre - akad olyan szerv, mely el­ismeri a ház lakóinak jo­gos panaszát és hathatósan intézkedik a csendrendelet betartása érdekében. A Ságvári úti pékség dolgo­zóinak is be kell tartani a szocialista együttélés sza­bályaid Tóth László Vállalati bizottságok gondoskodnak a csökkent munkaképességű dolgozókról A múlt év végén jelent meg az üzemi baleset és foglalkozási betegség, vala­mint meghatározott mun­kakörben gümőkór miatt csökkent munkaképességű dolgozók védelméről szóló rendelet. Az azóta megje­lent végrehajtási utasítás alapján nemcsak a főváros­ban, hanem az ország min­den részében, így megyénk­ben is megkezdték a hu­mánus intézkedés végrehaj­tását. Első lépésként vállalati bizottságokat hoztak létre, amelyek három tagja közül az egyik az üzemi orvos, a másik kéttőt a szakszerve­zeti bizottság, illeve a vál­lalat vezetősége jelölte ki; A rendelet szerint a bi­zottságot augusztus 1-ig minden olyan vállalatnál, gyáregységben és telephe­lyen meg kellett alakítani, ahol a dolgozók létszáma a százat meghaladja; A szolnoki Járműjavító Üzemi Vállalatnál — ahol a Csökkent Munkaképessé­gűekkel Foglalkozó Válla­lati Bizottság június 4-én alakult — maguk a bizott­ság tagjai is, még csak hiá­nyosan ismerik feladatai­kat, nincsenek egészen tisztában tevékenységük fontosságával; A vállalat részéről meg­bízott Orosházi Jenő, a sze­mélyzeti csoport vezetője és Császár István, a XX. osztály dolgozója elmon­dotta. úgy tudják, hogy nekik csak azok ügyével kell foglalkozniuk, azok­nak a panaszát kell orvo­solniuk, akiknek a 36 szá­zalékot eléri, vagy megha­ladja munkaképességcsök­kenésük mértéke. A rövid eligazításon — ' amelyet a vasas szakszer­vezeti központ kiküldötte tartott — valószínű nem sikerült tisztázni* amely így szól* ;,Ha az üzemi balesetet szenvedett dolgozó munka­képességcsökkenésének mértéke a 36 százalékot eléri, va-gy meghaladja ke­resetét ki kell egészíteni az üzemi baleset előtti átlag- keresetének 80 százalékára* de legfeljebb havi 2200 fo­rintra...” A bizottság két tagja arról is beszélt, hogy a megalakuláson az üzemor­vos, dr. Fehér Benjamin betegsége miatt nem vehe­tett részt. Azóta is — saj­nos — sűrűn betegeskedik, ami az üzem egészségügyi ellátását is gátolja; A járműjavítóban jelen­leg 185 csökkent munkaké­pességű dolgozót tartanak nyilván. Nagyrészük — 129 fő — tbc-s. Sok még a gyo- morfekélyes megbetegedés is, akik részére a vállalat profiljának következtében — vagon, mozdonyjavítás — még nem sikerült köny- nyebb munkahelyet bizto- sítani.­Császár István és Oros­házi Jenő azonban főleg abban bízik, hogy a volt generátorház átalakítása után — amelyben alkat­részgyártás folyik majd — lényegesen jobb munkakö­rülményeket biztosíthatnak az arra rászorulóknak; A bizottság első konkrét mun­kája, amelyet a csökkent munkaképességűek újbóli felmérésénél fejtenek ki. megkezdődött: A csökkent munkaképes­ségűek védelméről szóló 33/Í963. Korm. számú ren­delet minden támogatást megad a csökkent munka­képességűekkel foglalkozó vállalati bizottságoknak, hogy a munkában megbe­tegedett. vagy megrokkant dolgozók felépülésük után továbbra is humánus felté­telek mellett, anyagilag is megbecsült munkásai le­gyenek a gyáraknak* üze­meknek. Jászboldog- házán az Aranykalász Tsz tehenésze­tében Birinyi Lajos körzeti állattenyésztés felügyelő pró- bafeiést tart

Next

/
Thumbnails
Contents