Szolnok Megyei Néplap, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-16 / 165. szám
1904. július 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 f^y balatoni üdülés előzményei Ifjú szakértők vizsgálják a gép működését Szakszervezeti könyvtárosok között Harmincnégy szlovák technikus tanuló és három nevelő érkezett kéthetes gyakorlatra a Mezőtúri Állami Gazdaságba. Kétheti kemény munkájuk fáradalmát majd a Balatonon és a fővárosban pihenik ki. A kollégiumtól, ahol vendégségben vannak, élég messzi van az állami gazdaság pusztabánrévi üzemegysége, de Warsawánk jól birkózik a hepehupás úttal. Tizennégy mezőgazdasági gépésztechnikus dolgozik itt, mindnyájan Szlovákiából jöttek. Közülük kettővel — Turcsányi Jánossal és Türk Gyulával — ültünk az asztalhoz, hogy ittlétükről, élményeikről beszélgessünk. — Látom, csodálkozol — mondja nevetve Gyuszi —f hogy ilyen jól beszélek magyarul. Ennek az a titka, hogy otthon magyarnyelvű középiskolába járok. Társaival együtt a Kassa melletti Moldavan r\ad Bo- dovóból érkezett az Alföldre, hogy mezőgazdasági gépésztechnikusi szakképzettségüket magyar gazdaságokban is gyakorolhassák. — Mi az, ami számotokra újat jelentett? — Talán először az tűnt fel. hogy itt kevesebb gép dolgozik, mint nálunk általában — mondja Turcsányi Jancsi. — Az állatállomány azonban jobb. Örömmel láttuk a gazdaság udvarán a Szuper-Zetorokat is, én azonban a DK-4-es traktorra voltam kíváncsi. Amint látom, jó erős gép. és igen alkalmas a magyar ugarra. A vendégek kigyönyörködhették magukat a kombájnok munkájában, sőt dolgoztak is rajtuk. Náluk is dolgoznak ilyen gépek, de a dombos terület miatt csak kisebb számban. Az elismerés hangján beszélt a két fiú a jó üzemszervezésről. pedig mint mondották, a munkások és gépek tervszerű irányítása itt nehezebb, mint náluk. Szlovákiában. — Mivel magyarázzátok ezt? — Azzal, hogy otthon kisebbek az állami gazdaságok, általában csak egy falu dolgozik egy-egy gazdaságban- Persze, a domborzati viszonyok nem teszik lehetővé a nagyobb gazdaságok olcsó üzemeltetését. Mint minden diák, ők is „haspártiak”, már az első napon véleményt alkottak az ellátásról. — A minőség nagyon jó. csak a mennyiség kevés — mondja nevetve a két fiú. — Legalábbis abban az értelemben, hogy a reggelitől nagyon lassan telik el az idő délig. Szlovák barátaink gazdasági norma szerint dolgoznak, igyekeznek becsülettel helytállni a munkában. jNtár ideérkezésükkor elhatározták, hogy az itt keresett pénzzel fedezik majd a Balaton melletti kiadásaikat. — Mi is igyekszünk a szórakozásukat biztosítani — kapcsolódik a beszélgetésbe Kovács Nagy Kálmán, a gazdaság KISZ-titkára. — Tánccal egybekötött ismerkedési estet rendezünk és valószínűleg sor kerül egy „nemzetközi” futballmérkőzésre. Meglátogatjuk a szarvasi arborétumot is. — írja meg. kérem — fordul hozzám Lestyán Pál vb-titkár —, hogy a bánré- vj üzemegység minden dolgozója a legnagyobb mértékben elégedett az itt lévő tizennégy fiatal fiú munkájával. Tóth László (Tudósítónktól) 1957-ben kezdtek először foglalkozni honismereti kutatómunkával Abádszaló- kon. A tényleges szervezett munka azonban 1959. december 8-án kezdődött, amikoris tizenkét fővel, dr. Antal Károly vezetésével megalakult a honismereti szakkör. Rövidesen a TIT nélkülözhetetlen segítőtársává vált Rendszeres foglalkozások, előadások tették érdekessé a munkát. Egy-egy előadáson nyolcvan-száz fős hallgatóság is jelen volt A szakkörnek a legkülönbözőbb termelési ágak és tudományok szakemberei tartottak előadást ÉrSzázharmincheten vannak a megyében. Fiatalok, öregek, nők, férfiak. Munkájukat nemigen lehet hálásnak nevezni. Csak a két legnagyobbnak a vezetője függetlenített, és néhány tiszteletdíjas. Zömük, vagy százhúszan, egy fillér anyagi ellenszolgáltatás nélkül végzi, némelyik már több éve hivatását. Mert nem frázis az, hogy könyvtárosnak lenni hivatás. És ezek az emberek a munka mellett, sokszor a munkát félbehagyva mennek oda a szekrényhez, könyvet kiadni, visszavenni. S utána mennek vissza, rádolgoznak, mert a munkának is meg kell lenni. 1* 111111 A 4. számú főépítésvezetőség villamoselőszerelő A tiszafüredi járásban bevezetik a járási körzeti orvosi ügyeleti szolgálatot Hajnal István, se járási tanács vb-elnöke mondotta: — Szeretnénk a körzeti téfces adatokat szolgáltattak az előadók a község megváltozott életéről, a mezőgazdasági termelés átalakulásáról. Egészségügy, sport közlekedési témák is szerepeltek a napirenden, sőt irodalmi anyagokat is gyűjtöttek. 1961-ben a gyűjtött anyagot monográfiában jelenttették meg. 1963—64-ben tizenhét előadást tartottak és előkészítették a jövő évi munkát: a község felszabadulás óta eltelt húsz évének történetét Ezt újabb monográ- j fiában szándékoznak ki- j adni. A szakkör a napokban j tartotta ünnepélyes záró- i műhelyének vezetője Gecse Pál. Megkér, hadid folytassa munkáját beszélgetés közben, egy sürgős darabot kell befejezniük. — Hatszázkét kötet áll a rendelkezésünkre. Gyakran cseréljük a szakszervezet központi könyvtárában, mert igen nagy az érdeklődés. Százhuszonkét dolgozónk van aki beiratkozott, ezek hetvenöt százaléka fizikai munkás. Mikor van kölcsönzés? — Szerdán és csütörtökön délben egy-egy óra. Ezenkívül reggeltől estig bármikor. Ugyanis az a helyzet, hogy az embereink vidéken vannak. Hát ha megjönnek a munkából, nem mondhatom nékik, jöjjenek szerda délben. Ma reggel is benn jártam a szakszervezetnél, hoztam ki orvosok munkáját ezzel is megkönnyíteni. Ügy tervezzük, hogy itt, a járási székhelyen, a központi orvosi rendelőben szombat déltől hétfő reggelig járási ügyeleti szolgálatot tart egy-egy körzeti orvos. A többi községi orvos azalatt nyugodtan pihenhet,,, szórakozhat. Végre lesz erre is idejük. A postahivatalokkal megbeszéltük — ha probléma van valahol, azonnal hívják az ügyeletes orvost aki gépkocsin siet a helyszínre. így lényegében egy- egy körzeti orvosra minden ötödik héten kerül sor, hogy ellássa az ügyeleti szolgálatot örülünk annak, hogy e tervünkkel egyetért a megyei tanács vb is. Most már csupán az egészségügyi osztály konkrét segítsége hiányzik (a szükséges túlóra- és kilométerkeret) és a járási körzeti orvosi ügyeleti szolgálat meglk<wti működését szaikkönyveket, az egyik művezető vizsgájához kellenek. — Kap-e érte jó szót? — Kapok. Ha nem kapnék, nem csinálnám, märt volt eset rá, hogy kicsit elhúzódott a kölcsönzés, és ez nem tetszett. De higy- gye el, a munka sohasem látta kárát. A könyvtárosnak otthon is nagy könyvtára van. — Gecse Pál műhelyvezető mintegy hatezer forint értékű könyvet mondhat a magáénak. Gyermekei mind a hárman lelkes olvasók. Görög Mária, a vízügyi építő vállalat adminisztrátora nem túlságosan örül az érdeklődésnek, mert rengeteg a munkája, ami határidős. így nem is sokat zavarjuk. Megtudjuk, hogy a könyvek közül mintegy háromszáz a szépirodalmi, százhúsz a politikai és is- merettterj esztő. Két éve vezeti a kis könyvtárat, kiad, ha kell magyaráz, népszerűsíti a könyvet, ö i9 úgy van mint Gecse Pál, mindig rendelkezésére áll a dolgozóknak és azon is igen sokat fáradozik; hogy a legújabb könyveket küldje el a vállalat pesti központja. A budapesti fűrészek szolnoki telepén jelenleg könyvtárosváltozás van. Az eddigi könyvtárosnő férjhez ment, utóda húzódozik, mert nemsokára szülési szabadságra távozik. Pedig itt nagyon szeretnek olvasni az emberek. Alti bekísért a telepre az is megkérdezte, lesznek-e már könyvek. Ugyanis a könyvtáros leszámolt a központtal, leadta a kis letéti könyvtárat. A könyvek kezelésén kívül is sok a dolga a szak- szervezeti könyvtárosoknak. Kartonok kezelése, munka- naplóvezetés, olvasó statisztikák készítése, könyvismertetések tanulmányozása. Minden tiszteletünk azoké, akik jó szóért megbecsülésért, minden anyagi éUenszolgltartás nélkül végzik a kultúra terjesztésének hétköznapi aprómunkáját — U —• Ünnepélyes záró foglalkozást tartott az abádszalóki honismereti szakkör A körzeti orvosnak is joga van a heti pihenőnaphoz Asszon yszívek Miért hullatott oly sok könnyet Kalmár Sándorné? Miért sírt és nevetett egyszerre? Miért mutogatott egy levelet minden ismerősnek? Hosszú története van ennek. Csaknem húsz éve történt. Nyikoláj Davigyenko fiatal hadnagy és szakasza Magyarország felszabadításáért harcolt. Az egyik ütközetben a fiatal parancsnok hősi halált halt. Szülei házába, Krasznodár megyébe ekkor egy levél érkezett Magyarországról. „Kszényija Davigyenko- nak ama szakasz harcosaitól, amelynek Nyikoláj Davigyenko volt a parancsnoka. Kedves Édesanya! A messzi harctérről forró üdvözletünket küldjük ebben a levélben. Magyarország felszabadításáért harcoltunk. A fasisztákkal vívott nagy ütközetben elveszítettük szeretett parancsnokunkat. Fiát egy magyar faluban. Jászapátiban temettük el. A sírjára fejfát állítottunk és ráírtuk: Itt nyugszik Nyikoláj Davigyenko gárdahadnagy, éli 24 évet Sürgősen választ várunk.” És néhány hónappal e levél írása után Jászapáti község népe ébredni kezdett a háború borzalmaiból. Egy aszony — ma már nem tudni, ki volt — szólt egy másiknak. A másik egy harmadiknak: Itt nyugszik egy fiatal szovjet katona. Hősi halált halt szegény. Érettünk! Aztán virágot vittek a sírjára. A virágok egyre szaporodtak, s aztán az évek során megszokottá vált. hogy asszonykezek virágba öltöztették az ifjú hős örök álmának helyét. Ebben az évben azután összeült a községi nőbizottság. Elhatározták, megpróbálják felkutatni a fiatal katona szüleit. Hiszen szegénynek az édesanyja bizonyára sokat sír fiáért Levelet írtak, az Asszonyok című lap szerkesztőségének. Ebben kérték, segítsenek felkutatni Nyikoláj Davigyenko szüleit Azt is megírták, hogy a község asszonyai szeretettel gondozzák az elesett szovjet hős sírját És mellékelten elküldték a sírról készült fényképet is. És most átadom a szót Marija Ovszjannyikova szovjet újságírónőnek, aki az Asszonyok című lapban a következőket írta munkájukról: „A baráti levél mélyen meghatotta a szerkesztőség tagjait és elhatározták, segítenek magyar barátaiknak megkeresni a Magyarország felszabadításáért elesett szovjet katona rokonait. A kutatásba egyre többen kapcsolódtak be. Munkatársuk felvette a kapcsolatot a Szovjet Hadsereg személyi veszteségét számon- tartó osztóig parancsnokával. s ezt irta neki: — Levelet kaptunk Magyarországról, melyben segítséget kérnek egy elesett és Jászapátiban eltemetett szovjet hős rokonainak felkutatásához. Mellékeljük a fényképet és a magyar vők levelét, amely megmagyarázza. miért keresik az elhunyt hős rokonait. Az ön segítségében reménykedünk, Hol vannak, élnek-e mégi A régi lakóhelyükön tartózkodnak-e ? Nem volt könnyű nyomra bukkanni. Telt-múlt az idő. Ä szerkesztőség nem kapott megnyugtató híreket Minden új levelet türelmetlenül vártunk. Nagyon szerettük volna teljesíteni magyar barátaink kérését És végre: frA szerkesztőség kérésére a Szovjet Hadsereg személyi veszteségét nyilvántartó osztály megállapította, hogy a Magyarország felszabadításáért folyó harcokban elesett Nyikoláj Davigyenko hadnagy hozzátartozóinak lakhelye: Apa Fjodor Davigyenko, Krasznodár megye, Kaukázusi járás, Ma- jakovszkoje falu. Anya Kszényija Davigyenko, 1962-ben elhunyt. Nővére, Jevdokija Davigyenko, Krasznodár megye, Guíke- vicsi, Volga-Don utca 2.” A jászapáti asszonyok örömmel vették e hírt. Ősz- szeültek és megírták azt a kicsit sírós, kicsit mosolygós levelet amit általában csak asszonyok tudnak írni. ha nagy örömről — nagy bánatról tudósítanak valakit. És most szombaton megjött a viszontválasz. „Nem is tudom, hogyan fejezzem ki hálámat önöknek, Jászapáti község minden asszonyának, akik szeretettel gondozzák az én egyedüli testvéremnek, Nyi- koláj Davigyenkónak a sírját. A vele egy rajban harcoló katonáktól a szüleim és én a frontról kaptunk levelet. s amelyben leírták* hogy testvéremet Magyar- országon temették el, fejfát állítottak sírjára. Mi valahogyan nem tudtuk elhinni, hogy a súlyos harcok idején azok a katonák ily nagy tisztességgel el tudták temetni testvéremet. Azt gondoltuk, hogy a mi vigasztalásunkra, lelkünk megnyugtatására közölték mindezt. De azután megjött. húsz év után az önök levele. Kedves távoli nővéreiml Az apámmal együtt nagy- nagy köszönetét mondunk az Önök jószándékú, emberséges tettéért. Nagyon szeretnénk találkoznüönök- kel, s megölelni mindany- nyiukat, mint rokonokat, igaz barátokat Mi ketten maradjunk az apámmal, a Mama meghalt 1962 februárjában. Amíg élt, a Koljánkért való sírásakor az önök jóságáért is sírt. Milyen kár, hogy meghalt, hogy nem tudhatta meg az igazi valóságot. Kedves ,nővéreiml ír jónak nekünk! És fogadják az apám és az 'én őszinte üdvözletemet. Kívánunk mindannyiuknak sok-sok boldogságot, jó egészséget. Országuk javáért és felvirágoztatásáért végzett munkájukban sok sikert. Erősödjön országaink barátsága az egész emberiség ja- vára. Davigyenko Jevdokija Fjodorovna”. Hát ezért sírt Kalmár Sándorné szombaton. A távoli asszony levelét mutogatta. akinek testvére volt a község felszabadításáért folyó harcokban elesett hős, ■ akit ők rokonuknak fogadták. amikor sírját gondozni kezdték. Jászapáti ebben az évben ünnepji. felszabadulásának 20. évfordulóját És az asszonyokat most újabb gondolatok foglalkoztatják. Megnyugtató a szívnek, ha elmehetünk annak sírjához, akit szerettünk. Ha letehet- jük az emlékezés virágait Éppen ezért úgy tervezik, meghívják az apát és a hős testvérét Jászapátiba. Együtt emlékeznek majd a véres harcokra, s ezen eiju lékezéstől talán könnyebb lesz egy kicsit a szovjet asszony szíve és boldogabb a jászapátiaká Varga Viktória
