Szolnok Megyei Néplap, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-15 / 164. szám

1964; július 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Araiás és vefés a Tiszán Hunyadfalván befejezték az aratást Király Ernő, a Szolnoiki Gépállomás főagronómusa adta hírül, hogy a körze­tükhöz tartozó hunyadfalvi Gyakran fellapozzuk a politikai intézkedési Hova lett már az az idj, amikor Sipos Gyula elnök még halász korában szinte óránként óriásharcsákat fo­gott a vezsenyi Tisza-ka- nyarban. Az iparosodó Ma­gyarország temetőbe küldte vizeink bő haláldását. A Tisza ipari . szennyvizet csurgat már és nem halat - táplál. A hagyományos, majd amit ad a víz — ha­lászvilág csak az öregebb halászok emlékezetében maradt csupán. Napjaink tiszai halásza kemény és sokszor meddő küzdelmet vív a szerencsé­vel. Ezen a nyáron mégin- kább. Június közepe óta tart a nyári halászat, a szolnoki halászoknál még eddig érdemre szóló fogás nélkül. Ez kedvedeníti el Fehér Imrét. — Az idén nem megy, na. A Kecske fogott tegnap há­rom potykát. Én... Apró naphalak, keszegek, törpeharcsák vergődnek a bárka mélyén, s nagy lusta rákok hátrálnak a halász lábától. Pedig kinn van a halász a vizen hajnali fél négy óta, itt az alcsi Holt- Tisza ágon. Mert ez itt az ő „felségvize”, három kilo­méteren a Kertváros alatt. A szolnoki halász szövetke­zetben ugyanis az a szokás, két-három esztendőnként „nyilast” húznak, s kit-kit a saját keze és vize áld vagy ver. Inkább ver. Remete Sán­dor Tenyőszigeten már min­dent kipróbált és mégse... Szinte úgy is él, mint ne­ve jelzi. A Holt-Tisza ná­dasában deszkakunyhó az éjjeli szállása. Este jön a halász. Felhúzza a csörgő­órát és óránkénti berre­gésre kiemeli az óriás eme­lőhálót. Nem is ő, hanem a csörlő. ötletember ez a Remete Sándor. Félmázsányi háló­ból és egy mázsa drótkötél­ből szerkesztett egy hatal­mas hálót. Azt ember — különösen remetemód egye­dül — nem képes kiemelni. De a két, kettős csörlő igen. Négy fogaskerék, karmeg­hajtás és a víz fölé emel­kedik vagy alá merül a kombinált hálórendszer. De csak négy-öt kisméretű süllő csapkod benne. Re­mete elkeseredetten odaszól Síposnak, a halász-elnök­nek. — Hát látod. Bemenni se érdemes érte. Bár mégis. A ladik és a kedveszegett halász odasik- lik a légben feszülő háló alá. Megoldja a zsinórt és az óriáshálóból a bárkába hull a pár kishalas zsák­mány. Gyenge az aratás a Tiszán. Pedig csinálják . mindenhogyan. Varsával, hálóval, sőt még horoggal is. Remete Sándor, Kovács Géza, Gúnya József a leg­nevesebb tiszai halászok megtesznek mindent. De Gúnyával is mi történt a minap? Harcsa pocskolt a hálóban, örült a halász, de míg segített a feleségének, addig „kifordult” a. zsák­mány. Mondják is, hogy szegény asszony hallgathat azóta. Hiába, vetés nélkül nem megy ez már. Odamegyünk, azt mutatják a vetést. Sza­kállaspusztán és Fegyver­nek alatt terül el több „táblában” a szolnokiak ve­tése. Szakállaspusztán tu­lajdonképpen „vetőmagter­mesztés” történik — vagyis ivadékolnak. Az első tóban, az egyes ivadékolóban egy­millió ponty-csemetét ne­velnek. A víz olyan sűrű tőlük, hogy áttelepítéskor vödörrel merik a haltö­mény folyadékot. Teleltetni másik tóba viszik majd, az úgynevezett nyújtóba. S ott addig „nyújtják”, míg piac­képes nem lesz. Az ivadékoló telep kis tavacskáit fűzfabokrok ve­szik körül. De azért a kecskebéka itt nem mász­liat a fűzfára. Berakják a tóba azokat is. Ezen az őszön egyik tavukba mint­egy tizenötezer kecskebékát raknak, ott teleltetik őket, s majd a télen, a legna­gyobb keletje idején, érté­kesítik. „Többnyaras” halász_ remények ezek. Itt Fegy- verneken egy egyszerű gát­tal elzárták a Holt-Tiszát, s onnan hal se be, se ki. Ha­csak bele nem teszik. De beletettek annyit, most már második „évjáratú” pon­tyot, hogy őszre lesz mit fogni belőle. Ez a tó az úszó szövet­kezet biztató jövője. Repül a dobóháló az etetők körül, halszemle van. Kukoricával és árpával takarmányozzák a növendék halakat. S már van 70—80 dekás benne. Láttukra halászlé illatot ér­zek. de Pozderka István le­hűti étvágyamat — Még csak jövőre. Jö­vőre innen két vagonnyi halat merünk. Ügy számít­juk, élő hallal látjuk el a szolnoki piacot is. A várható termés hát biztató. S további terveik méginkább. Nyolcvan hol­das halastavat álmodnak még Szakállaspusztára, s később ennél is nagyobbat a Millérre. Csak hitelt kap­janak hozzá. Mert ez a szolnoki Felszabadulás Ha­lászati Szövetkezet jövőjé­nek egyetlen alapja. Az új vezetőség, az új elnök ezért töri magát. Az új elnök most ott áll a sajka orrában és jó kedv­vel figyeli, szemével siet­teti a „vetés” növekedését. Láthatóan gondolkodik. Ta­lán arról, hogy valamikor a hetvenöt szolnoki halász­nak nagy karéj kenyeret adott a 150 kilométeres élő, a 170 kilométeres holt-Ti- sza-ág és az 1600 méternyi csatornahálózat. Tiszaug- tól Soltig, s fel Heves, Pest megyébe nagy volt a halász szerencse. Valamikor. Akkor még csak halászok voltak, a szokványos filmfelvétele­ken látható értelemben. Mostan? Azt hiszem, foga­lomkiigazításra szorul fog­lalkozásuk neve. Hiszen nem annyira halászok, mint haltermelők már. Ez ugyan kevéssé ro­mantikus. Annak aki nézi. De aki ebből él? Borzák Lajos Hunyadi Tsz-besn tegnap reggel letudták az aratást. Az 512 hold terméséből 147 holdat aratógéppel vágtak le, a többit két kombájn takarította be. Az őszi ár­pa 18 mázsájával fizetett holdanként, a búza átlag- j termését majd csak a csép- lés után állapíthatják meg. j tervet Fél éve, hogy a pártszer­vezetek elkészítették éves politikai intézkedési tervü­ket. Árvái Józseffel, a ti- szaszentimrei Ezüstkalász - Tsz párttitkárával most fel­lapoztuk. — Mit tettek a terv nyo­mán? — Mindenekelőtt azt mondanám el a tervről, hogy nagyon hasznos. Biz­tonságot, nagyobb önálló­ságot adott nekünk. Maga Naponta igen sok nézője van a budapesti Erzsébet híd építésének. Az emberek szá- montartják az előrehaladást, „nyugtázzák” egy-egy munkaszakasz sikeres befejezését. Sokan megtapsolták azt a jelenetet, amikor a pesti oldalon beemelték a helyére az utolsó balparti hídszeletet. A híd jobbparti, utolsó tízméteres eleme is a helyére ke­rült. A nagy technikai bravúrral és lendületesen épülő híd ezzel is közelebb kerül végső befejezéséhez- Képünkön a pesti Időszelet a beemelés pillanatában. — (Bozsán Endre felvétele), Learattak Kungyalun Tegnap befejezték az aratást a kungyalui Zöld- i mező Tsz-ben. 933 katasz- trális hold kalászos gabo­nájuk közül 200 katasztrá- lis hold volt az árpa. Az aratást június 29-én kezd­ték három . aratógéppel, i Minden száraz napot és | napsütéses órát kihasznál- ! tak, hogy haladjon a mun­ka. Jelenleg csépelnek, a gépeket pedig átadták a szomszédos kunszentmárto- I ni Zalka Máté Tsz-nek. Jó ütemben aratnak és szántanak a íiszasülyíek Fegyverekről jelentették: A Kossuth Tsz-ben már nincs aratni való Tegnap a fegyvernek! Kossuth Tsz párttítkára telefonon hívta fel szer­kesztőségünket, s örömmel újságolta, hogy közös gaz­daságukban 1750 hold ter­mését betakarították. Két SzK-kombájn 512 hold ga­bonát vágott le, a többit a hat aratógép javára ír­hatjuk. Csörgő János és Bognár János a tsz arató­gépével 356 hold termését vágta le. öt cséplőgéppel veretik a gabonát, háromnál a szö­vetkezeti gazdákból alakult munkacsapat szorgoskodik. Jelenleg a cséplésben 53 százaléknál tartanak. Igyekeznek eleget tenni minél gyorsabban kötele­zettségüknek is. Huszonhat vagon kenyérgabonát adtak át adógabonaként, s ötven­öt vagonos szerződésükből is letudtak már harminc vagonnal. Dolgoznak a szántótarktorok is, 298 hol­don nyári mélyszántást, 365 holdon pedig tarló­hántást végeztek. Aki korábban is ismerte a tiszasülyi Rákóczi Tsz-t, - most meglepődik, ha a határát járja. Sok a leara­tott és felszántott tábla. A kombájnok nyomában járnak a szalmalehúzók, kazlazók, őket a trágya- szórók és a szántógépek követik. A külső kép is mutatja, hogy változás van a gazdaságilag gyen­ge szövetkezetben. A té­len választott új vezető­ség igyekszik rendet te­remteni és jól szervezni a betakarítási munkákat. A járás vezetői megkü­lönböztetett segítséget adnak a szövetkezetnek, j s gyakran ellátogatnak hozzájuk. Pénteken Sári I Mihállyal, a járási pártbi- i zottság titkárával talál- I koztunk Tiszasülyön. El­lenőrizte, az átlagosnál j nagyobb gépi segítség ho­gyan realizálódik a szö- | vetkezetnem A látottakkal Sári elv­társ is elégedett. A tsz- : ben példásan szervezték S meg a betakarítást. Nagy | Lajos főagronómus apró- lékosan kidolgozott tervet ! vett elő. Eszerint dolgoz- ; nak a gépek, a fogatok és | az emberek. Táblák sze- : rint osztották be a kom- i bájnokat, a szalmalehúzó- | kát, a trágyaszórókat és | a szántógéneket is. A terv egyik példányát megkapta i a gépállomás, brigádveze­tője. Így nincs vita, melyik gép, hova menjen, hon­nan húzzák le a szal­mát. Talán ezzel is magya­rázható, hogy a három SZK kombájn péntekig a felét levágta az 1179 hold kenyérgabonának. Végez­tek az őszi árpával, s megkezdték a tavaszi árpa aratását. A 624 hold kom­bájn aratta területből 556 holdon már nem volt szal­ma. Száz holdat istálló­trágyáztak és 356 holdat felszántottak. — Kövesdi Mihály kombájnos egy nap alatt 44 holdról 400 mázsa búzát takarított be. Két MTZ — nappal a szalmát húzza le, éjjel pe­dig szánt; Két BT és egy SZ—100­as két műszakban végzi a mélyszántást. Az idén 457 holdat akar­nak istállótrágyázni. Mint Holló Ignác- elnök elmon­dotta: „Még a tanyaudva­rokról is kihordjuk a tíz év alatt felgyülemlett trá­gyát.” A határjárás közben ra­kodó fogatokat látunk. „Egy saját aratógépük is dolgozott — mondta az el­nök. — Aztán átengedtük a ladányi Táncsics Tsz- nek. Tavaly még szeptember­ben is csépeltek Tiszasü- lyön, a kombájnszalma' kupacai ott hevertek a földeken. A jobban gon­dozott kapások, s a terv­szerűen megszervezett ara­tás igazolja, TiszasüTypr* is változás van. — Hl. 1. — az a tény pedig, hogy párt­vezetőségi tagokat felelőssé tettünk feladatokért, növel­te a kollektív munka esé­lyeit, serkentette azokat is, akik kevésbé vállalkoztak eddig egy-egy munka ön­álló elvégzésére. — Hogyan javult a mun­ka elosztása, mivel mérhető a kollektív felelősségváila­l lés? — Túl szép példákat nem tudok mondani. De nálunk az is jelentős eredmény például, hogy Ladányi Kál­mán, az öttagú vezetőség­ben a termelési felelős lett Mindannyiunk, de főleg az ő munkája, hogy állandóan figyelemmel kísérje a szö­vetkezet termelési tervének álakulását Észrevételeiről már be is számolt a tag­gyűlésnek. Az ő javaslata alapján kezdtük építeni pél­dául ez év tavaszán a há­romkilométeres csatornát, amely 1500 hold legelőnk öntözését teszi lehetővé ha­marosan. Márton Gáspár az alap­szervezet agitációs és pro­pagandamunkájáért felelős. Már elkészült a felmérés, hogy milyen tanfolyamo­kat, milyen politikai okta­tási formákat szervezzünk. Az elgondolásunk az, hogy csak kivételes és indokolt esetek lehetnek azok, ami­kor párttagok nem tanul­nak. A községünkben sok lehetőséget biztosítunk ah­hoz, hogy tanuljanak. De valamelyikre — ez majd a közvetlen beszélgetések so­rán dől el — el kell járni az alapszervezet tagjainak. Mert tudás, tanulás nélkül csak szólam az, hogy a pártszervezet segítheti a termelőmunkát és az embe­rek nevelését. — Az intézkedési terv­ben szerepel: a párttagok sorainak számszerinti erősí­tése is sürgős feladatuk. — Nagyon időszerű, hogy alapszervezetünket ' frissít­sük, erősítsük és van is kikkel. Bekecs Esz­ter, azóta Kántor Mi- hályné a tavasszal azt mondta: ő mióta a tsz léte­zik, mindig dolgozik. Sose volt rá panasz. Ha mi nem gondoltunk rá, most ő ké­ri, vegyük fel tagjelöltnek. — Ez évben előrelátható­lag nyolc, főleg 25—35 éves emberekkel erősödik alapszervezetünk. Szak­munkásokkal, érettségizett, technikumot vagy legalább­is nyolc általános osztályt végzett emberekkel. — A fiatalokkal való tö­rődést legalább ilyen fontos feladatnak jelöli a teiyük. Ebben van előrehaladás? — A tavasszal megalakí­tottuk a KISZ szervezetet a szövetkezetben. Tizenöten kezdtek, Kiss Gyula állat- tenyésztő agronómust vá­lasztották titkárnak. Na­gyon időszerű volt ez, mert az idén negyven fiatal lé­pett nálunk a szövetkezet­be. Most már a KISZ is legalább háro«i?iaar tizenöt tagot számlái. — Szeretjük a fiatalokat és azt akarjuk, hogy ők is megszeressék a szövetkeze­tét. Dolgoznak oegyos-i szí­vesen. Most tíz önkéntes” a kombájnszérűn magot tisztít, egy ugyancsak ön­ként vállalkozó brigád a borsógyűjtés gazdája. Szép a 200 hold borsónk, jó ma­got adott. Az a fontos, hogy betakarítsuk. Az embferek hajnali háromkor már vág­ják. Igaz, a szövetkezet ve­zetősége sem szűkmarkú. Külön pénzzel is jutalmaz­za a gyors munkát. — Az előző évekhez vi- i szonyítva. nálunk az eddi- ; ginéi jobb az összedolgo­zás. Ebben része van an­nak is, hogy közösen kidol­gozott politikai tervünk van. És abba gyakran bele i is lapozunk.

Next

/
Thumbnails
Contents