Szolnok Megyei Néplap, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-14 / 163. szám

19*4. július 14.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

A TÚLÓRA

Viszontlátásra 1967-ben

és a

szerelő- brigád

Beszélgetés az I. Országos Vízügyi Újító és Tapasztalatcsere Kiállítás zárónapja után a rendezőkkel

Régi ismerősöm az aprítógépgyárban Zsidó András szerelobrigádvezető. Ha az üzemben járok, mindig megkeresem, mert érdekes dolgokat lehet hallani tőle. Legutóbb a lengyel exportra készülő csőhúzópad- ról beszélgettünk. Ezt a berendezést még mindenki dicsérte. Komoly, szép munka — így mondták. — Zsidó Andrásnak azonban más volt a véleménye.

— Az új meló nagyon kikészíti az embert. Túl ! sok a rajz-hiba, ami aztán csak a szereléskor derül ki. Persze az alkatrészt már előbb legyártották. Ezért van most ez a nagy hajrá.

— Hány csőhúzópad készül?

— Most egyidejűleg kettő, szeptemberre pedig még egy. S éppen ez a baj, megfordítva lenne jobb. Ha már az elsőn túljutunk, akkor van tapasztalat, van mit hasznosítani. így nem ésszerű, mert sok anyag, idő és munka vész kárba — feleslegesen.

A szerelők általában a hónap első két hetében alig-alig kapnak munkát a többi üzemrésztől. Ezért kérdeztem tőle, hogy most mi a helyzet.

— Az alkatrészellátással nincs semmi baj, sőt júniusban annyit túlóráztunk,, hogy még sokalltuk is.

— Én száztíz órát, és a többiek sem kevesebbet a nyolcvannál: Tegnap hajnali ötre jöttünk be, s sötét volt, mire kiléptünk a gyárkapun.

— A pénz azért jól jön, nem? — mondtam.

Erre a többi szerelő is felfigyelt, s körénk gyűlt. Zsidó András kicsit ingerülten válaszolt.

— Jól, jól! De holnap is

dolgozni kell. Erre is gondol az ember. Mindig azt mondják a vezetők, hogy a népgazdasági érdek kívánja így, hát értsük meg. Világos dolog: aki nem

akar nézeteltérést, az benn marad.

— Ennyit túlórázni nem kötelező — jegyeztem meg.

— Tudom. Nem is egy termelési értekezleten volt erről szó. Meg is ígérték, hogy majd másként lesz. Amint látja, csak szó maradt az ígéret. Mondtuk is a szakszervezeti bizalminak, hogy tegyen valamit.

A brigád tagjai is közbeszóltak. Az egyik azt mondta, hogy havonta az a kis többletpénz nem árt. ők otthon még be is tervezik a jövedelembe. A másik az odalett vasárnapokat bánta. A harmadik megjegyezte hogy az mór nem jó, amikor már hónap elejétől bent kell maradnia. Aztán, hogy ki-ki elmondta a magáét, visszatértek a csőhúzópad mellé. Zsidó András megvonta a vállát.

— Nem vagyunk egyformák.

— Olvastam a hirdető- táblán, hogy az idén meg akarják szerezni a szocialista brigád címet — tértem át más témára, maid hozztettem. — Tavaly is versenyeztek, mondja mi lett az eredmény?

— Csak azt tudjuk, hogy nem nyertük el a címet, de azt nem, hogy miért. Ez rosszul esett nekünk, hiszen a munkával nem

Veszorémken,

ahová a balatoni és bakonyi kirándulók nagy tömegei látogatnak, eladó nélküli utcai könyvárusítót létesítettek. A „becsület”-köny- vesboltban főleg a kirándulók és üdülők által leginkább keresett olcsó könyvtári sorozatot árusítják. _A város kiránduló-központjában. a vár közelében felállított könyvárusító asztalon mindenki pillanatok alatt ■ kiválogathatja a kívánt könyvet, az árát pedig a nerselvbe teszi.

volt baj, technikumba és általános iskolába is jár néhány brigádtag. Szerintem, amit vállaltunk, teljesítettük, a szocialista cím meg sehol — állapította meg keserűen.

Nem akartam már Zsidó Andrást tovább feltartani. Elmentem a szakszervezeti bizottságra. Az irodában

Kalmár Frigyes titkárral beszéltem a túlórákról.

— Tudok róla. Mi nem írtuk alá. Jelenteni fogom a vasas szakszervezet megyei bizottságának. Emlékezhet rá, tavaly télen is ez volt a helyzet — mondta s kicsit a tehetetlenségre valló mozdulattal legyintett.

F. P.

Az eredeti program szerint a kiállítás július 9-én fejeződött volna be, ám erre a nagy érdeklődésre való tekintettel, csak három nappal később került sor.

Hétfőn délelőtt ezt a nagy és tanulságos seregszemlét előkészítő rendezőség fogA gépjárművezetők alkalmassági vizsgálatáról

Az Egészségügyi Minisztérium, a Belügyminisztérium és a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium közös rendeletben szabályozta a gépjárművezetés engedélyezésével és folytatásával kapcsolatos orvosi vizsgálatokat. A rendelkezés, amelynek a napokban elkészült a végrehajtási utasítása is, több vonatkozásban módosítja az eddigi gyakorlatot.

Az alkalmassági vizsgálatokat eddig Budapesten és a megyeszékhelyeken rendi őrorvosok végezték. A jelentkezők nagy száma miatt — évente 270—280 ezren jelentkeznek ilyen vizsgára —, azonban így már nem tudják lebonyolítani a vizsgálatokat. Az új rendelet ezért kimondja, hogy a jövőben mintegy 800 helyen adhatnak ki a jelentkezőknek orvosi véleményt gépjárművezetésre való alkalmasságukról. A vizsgálatokat általában a tanácsok által kijelölt egészségügyi szervek, többnyire a rendelőintézetek végzik. Olyan üzemekben, ahol legalább napi 3 órában foglalkozatott üzemi orvos van, az üzemi orvos látja el ezt a feladatot is.

A hivatásos génjárműveA cibakházi Vörös Csillag Tsz sertéstelepéhez új híd énül a Holt-Tiszán

zető-jelöltek alkalmassági vizsgálata a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium pályaalkalmassági vizsgáló állomásán történik. A fegyveres testületek tagjait a Belügyminisztérium, illetőleg a Honvédelmi Minisztérium orvosai vizsgálják.

Az utasításban foglalt orvosi útmutató részletesen felsorolja a gépjárművezetést kizáró okokat. Ilyenek: a szív és a keringési rendszer meghatározott betegségei, magas vérnyomás, a légzést akadályozó légzőszervi megbetegedések, például légszomjat okozó rohamokkal járó asztma, súlyosabb anyagcsere megbetegedések, mint epekő, vesekő, cukorbáj, továbbá elmebetegség, epilepszia, szellemi fejletlenség, súlyos pszihopátia — ide tartozik a kábítószerek élvezete és az alkoholizmus is —, a látásélesség csökkenése és a színtévesztés, bizonyos fokon túl, valamint olyan mozgásszervi betegségek, amelyek a biztonságos vezetést lehetetlenné teszik, csonkolt, vagy hiányzó végtag, végül nőknél a terhesség is. Ezen kívül kizáró ok minden olyan idegrendszeri, érzékszervi, mozgás- szervi, vagy más meg be; tegedés, amely a figyelem összpontosítását, az elhatározó és ítélőképességet, a mozgások összhangját, az izmok, érzékszervek működését lényegesen, a közlekedés biztonságát veszélyeztetően korlátozza.

A végrehajtási utasítás különbséget tesz a csoportos közlekedést lebonyolító járművek (autóbusz, trolibusz) vezetői, más hivatásos vezetők és nem hivatásosak között. A feltételek a legszigorúbbak az első kategóriában, a csoportos vezetőknél.

A' rendelet megszabja az időszakos ellenőrzővizsgák rendjét is. Az orvos szükség esetén a KRESZ-ben megállapítottnál sűrűbb időközökre is előírhatja az ellenőrző vizsgálatot. Az időszakos vizsgálat feltételed általában enyhébbek.

Az új rendszer augusztus 1-én lép életbe. (MTI)

lalta össze a tapasztalatokat. Alkalmunk volt a leg- hivatottabbaktól- megkérdezni: elérte-e a kiállítás a célját? Perlényi Ottó, az Országos Vízügyi Főigazgatóság csoportvezetője így nyilatkozott:

— E kiállítás nagyon jó - szolgálatot tett. A szakemberek végre megismerkedhettek a hasznosítható találmányok, újítások szinte teljes skálájával. Ebben az összefüggésben vizsgálva a kiállítás értékét, nyugodtan örvendezhetünk. Míg tavaly mindössze százan érdeklődtek a dokumentációk iránt, addig e néhány nap alatt háromszáz látogató kért az újításokról és talál-" mányokról részletesebb műszaki leírást. Ez a tapasztalatcsere sikerét bizonyítja.

— Milyen érdeklődés mellett zajlott le a kiállítás? — kérdeztük Hegedűs Lajostól, a Középtiszavidé- . ki Vízügyi Igazgatóság vezetőjétől.

— A kérdést kétféleképpen értelmezem és ennek alapján válaszolok. Az érdeklődés egyik fokmérőjének tartom azt, hogy huszonegy vízügyi szerv szerepelt ezen a kiállításon. Valamennyi elért eredményeinek színe-javát, legbecsesebb újításait, találmányait hozta el Szolnokra. Ez azt bizonyítja, hogy az els'ő országos kiállítás megrendezése egyenesen szükségszerű volt. Erről tanúskodott a szakemberek nagy érdeklődése is. Mintegy négyezren jöttek el élményt szerezni. Sőt . rajtuk kívül szovjet, csehszlovák, osztrák, kanadai vendégeink is voltak.

— A bemutatkozás impozáns sikerének és a népgaz- daságilag hasznos újításoknak, tapasztalatoknak elterjedésén túl, mit várnak még így utólag ettől a kiállítástól?

— Az újítómozgalom további erősödését — mondta Éliás Lajos, a vízügyi igazgatóság munkatársa.

— Tavalyig — tehát tíz év alatt — húszmillió forint utókalkulált népgazdasági haszon származott a vízügyi dolgozók újításaiból. 1963-ban tizenkilenc- millió forint megtakarítást értünk el. Ebből az összegből a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság dolgozói 2,5 milliót tettek le a népgazdaság asztalára Ez Kitűnő eredmény, aminek jutalmakéit rendezték meg az első országos kiállítást Szolnokon — tette hozzá Perlényi Ottó.

— Mi azt szeretnénk, ha ezt a bizalmat továbbra is élvezné az igazgatóság és a város egyszer s mindenkorra otthont adhatna ennek a seregszemlének — jegyeztük meg.

— AZ Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetői ebben a kérdésben már elhatározásra jutottak. A kiállítás 1967. évi megrendezésének jogát ismét Szolnok, azaz a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság kapta meg — hallottuk Perlényi elvtárstól.

— Mint■ említették, sok vendége volt az elmúlt napokban Szolnoknak. Ők csak a kiállításra voltak kíváncsiak? — kérdeztük

Éliás Lajos, aki alkalmilag idegenvezetést is vállalt, egy jellemző epizódot mondott el.

A gyulai vízügyi igazgatóság dolgozói külön autóbusszal érkeztek a városba. Miután megtekintették a kiállítást, a tiszaligeti halászcsárdában telepedtek le. Sörözés közben egyre többen kérték vezetőjüket, hadd nézzenek körül Szolnokon. Pár perc múlva már autóbuszban ültünk és megmutattam a csoportnak a város nevezetességeit.

— A külföldieknek is jutott útikalauz?

— A kollégáik szívesen rendelkezésükre álltak — hangzott a válasz.

— A megyei idegenforgalmi hivatalnak kellett volna gondoskodni arról, hogy a kiállítás látogatói jól érezzék magukat Szolnokon. Ügy látszik, erről elfelejtkeztek — jegyezte meg az újságíró.

E cikket hadd zárjuk le azok nevével, akik éjt nappallá téve azon fáradoztak, hogy az első Országos Vízügyi Újító és Tapasztalat- csere Kiállítás sikeres legyen: Sólyom Sándor, Polgár László, Csorba László, Fehér Pál, Molosza László, Nagy Illés és még sokan mások, valamennyien a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság dolgozói.

Még annyit: örülünk annak, hogy leírhattuk „viF. P.

Kunhegigesen társadalmi munkások segítették az aratást

Bokor Imre, a KISZ

kunhegyesi járási bizottságának titkára arról értesítette szerkesztőségünket, hogy vasárnap hajnalban benépesült a községi pártszékház környéke. Négy óra körül a járási KISZ- bizottság, a népfront, a honvédelmi sportszövetség, a testnevelési tanács negyvenkét aktivistája és függetlenített munkása indult onnan a községi Lenin Termelőszövetkezet földjére

Harminc holdas gabonatáblát „fogtak” munkába. Keresztelték a learatott gabonát. Serény kezük nyomán gyorsan nőtt a kévesor. Tizenöt markos legény pedig a szövetkezeti központba ment szelektálni. Délután három óráig majd három vagon kombájnbúza tisztításával végeztek. Az alatt a keresztelők 950 „csomót” raktak.

A kezdeményezés is, az eredmény is jó mulatság, férfi munka volt

Az öntözőrendszer fejlődése

Csehszlovákiában jelenleg 13 nagy öntözőrendszer épül. A munkálatok befejezése után a Moldva, Elba, Duna, Vág, Bodrog és más folyók vizével körülbelül 50 000 hektár szántóföldön folytatnak öntözéses gazdálkodást. Ez év közepéig az új öntözőrendszerek

Csehországban 5300 hektár, Szlovákiában 2300 hektár megművelését biztosítják. Kiszámították, hogy zöldségfélék termesztése mellett négy-öt év alatt, egyéb kultúrák termesztése mellett 8—10 év alatt megtérülnek az öntözőrendszer építé® költséget.

Permetezik az almafákat a tiszasasi Rákóczi Tsz gyümölcsösében