Szolnok Megyei Néplap, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-07 / 157. szám

1964. július 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 4 Pletyka faluban, e iréros peremén Szolnok, IX. kerület, más­néven „Pletykafalu”. Hon­nan ered e név? Senki sem tudja pontosan. Ügy mond­ják, a „pletyka” szót még régen a rossznyelvek rar gasztották rájuk. De a „fa­lu” elnevezés néhány tekin­tetben még ma is ráillik e városrészre. A kíváncsiság vezérelt ki a város peremére. Hogyan élnek itt az emberek? Va­jon érezni lehet-e a távol­ságot, vajon messze van-e valóban a központtól ez a kerület. Zöldségfélék helyett mogyoró, rizs és sárgaborsó Délelőtt tíz óra van. Két asszony beszélget. Témájuk mi lehetne más, mint az ebéd. — Káposztástésztát akar­tam főzni, azt hiszed, kap­tam káposztát? — így az egyik. — Én meg meggyszószt, de drága, tizenkét forint egy kiló — szól a másik. Akaratlanul hallgattam ki beszélgetésüket, s csak ké­sőbb jöttem rá, hogy még nem is mondtak él min­dent. A kölcsönös bemutat­kozás után Fodor György- né is & Herczeg Istvánná is egymás szavába vágva igyekeznek meggyőzni ar­ról, hogy milyen nagy gon­dot okoz sokszor az ebédfő­zés. Személyes tapasztalataim igazolták őket A Lenin Termelőszövetkezet zöldség­gyümölcs pavilonjában Te- mesi Győzőné csak az üres ládákat mutatja. — Rendszertelen az áru­szállítás, pedig higyje éh mindent megteszek, hogy legyen mit eladnom. Hiszen a forgalom után kapom a fizetésemet — mondja. Ezek szerint azon a na­pon nem sokat kereshetett, mert zöldpaprikán kívül mást nem ajánlhatott ve­vőinek. Nem különb a helyzet a másik zöldségboltban sem. Napokig nincs burgonya, a polcokon csak mogyoró, rizs és sárgaborsó kínáltat­ja magát és néhány fony- nyadt karalábé. Igaz, a va­lósághoz tartozik, hogy még aznap kaptak burgonyát, zöldbabot, zöldpaprikát. De mikor? A szállítmány 11 óra 15 perckor érkezett. Abból bizony már nem lett ebéd azon a napon. Naponta ezer vásárló A város egyik legnagyobb kerületének egyetlen íü- szer-csemegeboltjába is be­kukkantottam. A boltban az első benyomásom igen ked­vező volt: minden jóval megrakott polcokat és áll­ványokat láttam, a legvál­tozatosabb árufélékkel. — Itt az áruellátás nem lehet rossz — gondoltam. Nem is panaszkodtak sem az eladók, sem a vevők. A boltban egyébként kilencen dolgoznak két műszakban. Naponta csaknem ezer vá­sárló fordul meg, s ezek nagyrésze „stabil” vevő. Vagyis olyan vásárló, aki csak ide jár, mert már megszokta, meg aztán meg­talál mindent, amire szük­sége van. — Valóban mindent meg­talál a vevő? — kérdezem Simon Lajosné boltvezetőt. — Azt hiszem igen. Van áru bőven — válaszolja. Számokat sorol fel. Fél­éves tervük alig több két­millió forintnál, s ezt egy­millió kétszázezer forinttal túlteljesítették. De bizo­nyítja ezt a raktárkészlet is. A távolság nem négy kilométer Ami azonban a raktárhe­lyiségüket illeti — az már bőven ad okot panaszra. Hegyén-hátán láda. Nigcs a boltnak egy-tlen férfidolgo­zója sem. Nőknek nem könnyű három-négy méter magasra ötvenkilókat fel­rakni. Mégsem panaszkod­nak. Szeretik munkájukat. A raktárgond megoldásá­hoz azonban ez kevés, mint ahogyan kevés ebben a nagy kerületben az egy bolt is. Aztán itt van a telefon. Ismert dolog, hogy a posta keze kötve van. De mi tör­ténik akkor, ha egy szülő­anyának kell orvosi segít­ség? Jobb híján magánla­kást zörgetnek fel éjjel, vagy a fűtőházhoz futnak el esetleg két kilométert — segítségért. Nem lehetne csupán egy nyilvános tele­font felállítani? Nincsenek megelégedve a buszjárattal sem. Ruhát vá. súrolni (mert ruházati bolt nincs a IX. kerületben), olykor-olykor zöldségfélét venni a központba kell menniük. A napi ötszöri autóbusz miatt azonban legtöbbször gyalog kényte­lenek megtenni a mintegy négy kilométer utat Amikor ismét Szolnok belső kerületének utcain jártam és láttam a repre­zentatív üzleteket, a kilenc forintos meggyet, a zöldség­boltokban a burgonyát, ká­posztát, karfiolt, úgy érez­tem: nem négy kilométert gyalogoltam! A belváros és a „Pletykafalu” között en­nél sokkal nagyobb a távol­ság. Majnár József Gyerekek a „tv‘*-hen Ez a televízió nem egé­szen olyan, mint amit meg­szoktunk az otthonunkban. A láda formája ugyanaz, de a képernyő... Nos, a képernyő helyén a drága elektroncsövet a szereplők helyettesítik. Ez az olcsó és mégis kedvelt készülék a szolnoki szabadtéri színpadon talál­ható. Célja az, hogy játé­kos-komoly keretet adjon. a kis szereplőknek és a nézőknek egyaránt a sze­repléshez. Természetesen nem ez az egyetlen játék, amely a • Ságvári művelődési ház gyermekfoglalkoztatását jellemzi. A foglalkoztatás pedagógus vezetői, Deák Zoiténné és Vidra Margit — bőséges listával kopog­tattak be a minap a mű­velődési ház igazgatójához. És nem távoztak üres kéz­zel. Kapnak néhány új lab­dát technikai játékokat. Naponta mintegy száz is­kolás keresi fel a szabad­téri színpadot, vagy rossz időben az Ady Endre ter­met. Minden nap más is­kola jelenik meg, két cso­portban szervezett foglal­kozás és szabad játék egy­aránt van a részükre. Mit szeretnek a gyere­kek? A kisebbek — ők vannak többségben — első­sorban a mesét, a sokmoz- gásos vidám kör- és egyéb játékokat A nagyobbak sakkoznak, és mindkét kor­osztály fiú-tagjai, a hat­tízéveseké éppen úgy, mint a tíz-tizennégy éveseké, nagy szenvedéllyel futbal­loznak. Mire volna szükségük? Még több technikai játék­ra, pokrócokra, hogy a fű­ben való. üldögéléstől fel ne fázzanak. (A napokban ezt is megkapják.) Szen­Monokinis nő a fűszerholíban Mint már hírt adtunk róla egyes nyugati orszá­gokban „nagy port vert fel” az új divathóbort: a felső­rész nélküli bikini. Egy walesi városka fű­szerese — a tréfa kedvéért — a következő felírást he­lyezte el a kirakatba: „In­gyen szolgálom ki áruim­mal azt az első hölgyvevő­met, aki felsőrész nélküli ruhában keresi fel üzlete­met”! Déli csúcsforgalom volt, a bolt tele vevőkkel, ami­kor besétált Catherine Jo­nes kisasszony, a helyi pa­tikus leánya — deréktól felfelé meztelenüli Kosarát jó alaposan meg­rakta áruval, azután derű­sen kivonult az üzletből és j hazament, — megünnepelni ' harmadik születésnapját! vedédyes sakkozóik vannak, szinte > törzsvendégek egy- egy táblára. A gyerekek általában na­gyon szeretnek járni a fog­lalkoztatásra. A két peda­gógus viszont nehézségek­kel is küzd, mert a száz gyereket — különösen ilyen oldottabb foglalkozáson — nehéz kordában tartani és a gyermekeket kikísérő pe­dagógusok — tisztelet a ki­vételnek — „nem az én asztalom” elmélet alapján nem segítenek a rendfenn­tartásban és a foglalkoz­tatásban. Ezen bizony sür­gősen változtatni kellene, még ha olvasni, vagy kö- tögetni kényelmesebb is. Nagy attrakció a vetítés. Minden délben egy óra hosszat mese-, rajz- és is­meretterjesztő filmeket ve­títenek a gyerekeknek, akik ezt semmi áron nem mu­lasztanák el. 'A nyári gyermekfoglal- kozitatás szerencsés kezde­ményezés. Véleményünk szerint azonban az isko­láknak a gyakorlati lebo­nyolításhoz az eddigieknél több segítséget kellene nyújtaniuk. — ht — Eddig sikerült megtartani régi jó szokásomat, azt tud­niillik, hogy a férfi ne üs­se orrát az asszonyok dol­gába. Elmesélem egy sors­társam példáját: — Fát vágok, vizet hor­dok, mégse jó — mondta. — Akkor hát mérsékelt tem­póval: mindig csak egy nap­ra való gyújtást vágok, hi­szen annyi fogy, amennyi van. Erre nejem ösztön- szerű vagy tudatos sakkhú­zása: az utóbbi években már csak egy tiszta ingből válogathatok, a többi ép­pen szárad. (Ha több van. snyszerre hármat is hor­dasz felváltva, ismerlek.) Lehet, hogy ez minden házasság naptáraként mu­tatja az idő múlását. — Tudja, kedves szom­széd, fiatalkoromban, ha a munkából hazaértem, pél. dául az erdőből télidőben a feleségem azzal fogadott- „Mindjárt kész a forralt bor, szívem. Hogyan csinál- jom, kedves uram? Szegfű­szeggel, vagy paprikával?”... Később már csak akkor ké­szült el a lélekmelegitő, ha kértem És ma, amióta a hatvanat is elhagytam, ez a válasz: „Maga vén töké­letlen, ne ezen járna az esze, hanem az udvart hoz­za rendbe, meg lenne elég tüzelő”. Szóval én is közelebb va­gyok a hatvanhoz, mint a harminchoz. Dt legyünk Klubélet gondokkal és örömekkel Kulturális mozaik Törökszentmiklósról Különösen mezőgazdasági vidékekre jellemző, — hogy nyáron mind a népművelésben, mind egyéb kul­turális rendezvények tekintetében egy kicsit megáll az élet. Ez bizonyos fokig magyarázható, de nem el­fogadható. Miért van az akkor, hogy például a fiata­lok ilyenkor is tömegesen látogatják a táncrendezvé­nyeket? Sajnos nagyon sok helyen más, igényesebb szórakozási lehetőségük nincs is a nyári hónapokban. Az azonban kétségtelen, hogy a nagy tömegeket megmozgató extenzív nép­művelési formáknál jobban alkalmazható a nyári idény­ben a klubszerű foglalko­zások formája. Természete­sen azt, hogy hogyan mű­ködnek nyáron a klubok és szakkörök, az egész évi munka dönti el. Farkas Istvánnal, a tö­rökszentmiklósi városi nép­művelési felügyelővel a nyári tervekről beszélgetve szóba került a városban fo­lyó klubélet is. A városban ténylegesen csak két klub működik ki­dolgozott, tartalmas prog­rammal. A mezőgazdászok és a népművelők városi­járási klubja, egy évben azonban legfeljebb csak 10—12 alkalommal jönnek össze ezeknek a kluboknak a tagjai és az itt folyó mun­ka csak az illető terület szakembereinek szűk réte­gét érinti. — Tehát nincs egyetlen egy olyan klub sem, amely munkájával szé­lesebb körben hatna. Na­gyon sok a városban a pe­dagógus, közülük biztosan akadna olyan, aki pártfo­gásba venné például az if­júsági klubot, amelynek je­lenleg semmiféle tartalmas programja nincs. Összejö­vetelei, egy kivételével — (május 30-án a klub tagjai afrikai diákokkal találkoz­tak), a táncmulatságok bi­zonyos formái voltak. Nem titok, hogy a városi művelődési ház járási fel­adatokat is végez, e mun­kára jó példa, — bár nem tartozik szorosan a klub­élethez, de hozzátartozik a nyári művelődési program biztosításához — hogy az Állami Népi Együttes jú­lius 10-i fellépésére a járás területéről is szervez kö­zönséget. Megfelelő számú jelentkező esetén külön autóbuszokat indítanak a környező községekből, így mintegy ezer nézőt biztosí­tanak az említett műsorra. Horváth András, művelő­dési ház igazgatónak dédel­getett nyári terve egy kul­turális „edzőtábor” meg­szervezése. A művelődési ház népi tánccsoportja és fúvós zenekara töltene el néhány napot Balatonará- cson. Ez a táborozás nem­csak a művészeti csoportok szakmai felkészülése, ha­nem a belső nevelőmunka szempontjából is minden­képp hasznos lenne. A másik terv, amely re­mélhetőleg már a megvaló­sítás küszöbén áll a (városi tanács vb ülése is jóvá1 hagyta), a „libresszó” át­alakítása TV-eszpresszóvá. Ez nagyszerű kerete lehet­ne egy televízió klubnak, vagy kiindulási alapját je­lenthetné egy későbbi ér­telmiségi klubnak, amelyen keresztül a város, ez ideig meglehetősen passzív műsza­ki értelmiségét is bekap­csolhatnák a kulturális áramkörbe. A klubélet, a tartalma­sabb szakköri munka fej­lesztésére Törökszentmikló- son is nagyobb gondot kell fordítani, hiszen ez az a forma, amely egyik lehető­sége a folyamatos művelő­désügyi munka biztosításá­nak, még nyáron, az úgy­nevezett „uborkaszezonban” is. R. G. in ÚT ÉPÜL A Tószegtől Tiszavárkony felé vezető út, közismerten a megye egyik leg­rosszabb állapotban lévő bözútja végre megjavul. Az idén mintegy 8,2 km-es szakasza készül el — Tiszajenő határáig —, 11 millió forintos álla­mi beruházás- • sál- Az eddigi 4 m szélességű utat 6,5 m-esre szélesítik (Beküldött kép) igazságosak, ismerjük el, hogy a dolgozó nő kenyér­kereső foglalkozása mellett sokat fárad otthon is. Mos­tanában az éremnek három oldala van, nézzük leg­alább a másodikat. Itt van a főzés. A gye­rekek a kollégiumban, fele­ségem a napköziben, én a vendéglőben étkezem- Ma­rad a vacsora, meg a vasár­napi koszt előteremtése. „Vegyél félkész ételt” — ol­vashatjuk konzervgyáraink segítőkész ajánlatát. Csalá­dunk demokratikusan meg. vitatja az ajánlatot, s végül a. sajátkészítésű csirkepap­rikást szavazza meg. De mi lesz velünk a nyáron? — Menj el, fiam, üdülni — biztatom az ízületére pa­naszkodó feleségemet. Ele­inte gyanúval fogadta ezt az önzetlen javaslatot, de végül is megjött a beutaló, 9 irány Hévíz, — Mindenütt jó, de a leg- jobb lustálkodni — adom ki magamnak jelszóként né­mi változtatással a szólást. A vendéglőbe nem megyek, mert a meleg elbágyasztott. Együnk, ami van: lekváros, kenyeret tejjel. Lehetne to­jást is sütni. Vagy inkább éljünk egészségesen. Itt van két bögre aludttej. A semmittevést lassan felváltaná a semmit evés. Szerencsére hazaért az egyik lányom. Modem ne­velésű nagylány. — Mit főzzünk? kérde­zem az első este. No nem vacsorára, hanem holnap, vasárnap délre. — Hagyjál, én pihenek — mondja ő. Én azonban to­vább ütöm a vasat. így bab­főzelékben egyezünk meg. A szomszédasszony vállalja a vásárlást, én az oroszlán- részt, a babpucolást. Nagy­lányom a szakirodalmat ta­nulmányozza, — Ez rántást ir — töpreng. — Én úgy tu­dom, habarni szokták. — Kérdezzük meg o szomszédasszonyt — javas­lom. — Dehogy, még elhíresz­telné. — Akkor házasítsuk a ta­pasztalatot a könyv recept, j ével. — Jó öreg ez a bab — hallani a szomszéd portá­ról. Ott is babot főznek. Nem jő hír, de mindeneset­re hasznos lesz, ha minden lépést ilyen hangosan je­leznek. — Megfőtt már? Nézd meg a körmöddel — hív se. gíteni a lányom, — Érzed, milyen jó szaga van a rán­tásnak? — Élénken helye­selek. s most már csak az elvi irányításban veszek részt: — Híg a bab, csinálj még egy rántást... Tegyél a tejfel közé aludttejet... Ecetet, cukrot legjobb a tányérban, ízlés szerint... Te, só van-e benne? Legjobban sikerült a bún. dáskenyér a vasárnapi me­nüből. Nem is értem, ho­gyan tudnak mások ebben a melegben három tál étel* is végigenni, utána még sü­teményt, gyümölcsöt. Nem csoda, ha a fürdőben az al­földi emberen is annyi a domb, sőt a hegy-völgy! A kislányom megcsömör- lött a kóstolástól és ki is merült a nagy munkában. Alvás előtt még elszív egy cigarettát. Én felteszem for­ralni a vizet. A mosogatás­tól egyik látogató nagynéni ment meg. (Mit csinálnak, ezek a szegények maguk­ban?) — Majd felmosom én a konyhát — mondom a kö­szönet után. — Maga szokta, János? — Majd megszokom. Hány nap is van még az üdülésből? Nagy János FÉRFI MIMA VOLT... avagy az otthon nyaraló férj elmélkedései

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents