Szolnok Megyei Néplap, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-05 / 156. szám

1WML július 5. SZOLNOK WEG VEI NÉPLAP s A »világvégétől« 3 kilométerre így mondta ezt egy tiszaörvényi ember. Ezzel akarta hangsúlyozni: Tiszafüredtől egy portalanított út vezet a faluba, aztán nincs tovább. A nagyvilággal ez a háromkilométeres út köti össze őket. Más egyéb semmi? A falu a Tisza partján fekszik, árnyas erdők, gyü­mölcsösök között. S mivel errefelé igen örvényes a Tisza, innen a név: Tiszaörvény. Már a rómaiak idejében is lakott hely luUÜjfl volt. Éviem, Eörem néven vált ismere­ii i tessé. Faluvá lett, amikor István király az egri püspöknek adományozta révátjárási és vámsze- dési joggal. Az egri érseki levéltárban őrzött dokumen­tumok szerint a falu minden évben köteles volt egy gyalogost és egy lovast adni a vár védelmére. A tatárjárás ideje alatt pusztítás nem érte az örvényiek hajlékait: hatalmas ingoványos terület ölelte körül őket, s a zsombékok közötti járást csak az ide­valósiak ismerték. Ám a törökdúláskor annál nagyobb nyomorúság szakadt rójuk. Ekkorra már volt hatalmas kőtemplomuk. Oda menekültek az ellenség elől. A törö­kök rájuk gyújtották — bennégett a falu lakossága. Csak az tizenkét család menekült meg, akik halászat­tal foglalkoztak, meg a révészek; ők akkor is az ingo­ványost választották búvóhelyül. Az 1800-as évek elején a szatmári püspök hozott ide tót telepeseket. Ez a magyarázata annak, hogy a lakók között nem ritka a Csesznok és a Hopka név. Ma kilencszáztizenhárom ember él itt: felnőtt, gyerek, agg és csecsemő. Két­százhatvan lakóház van a faluban. Az Nyolc méter mélyen a {öld alatt Jelene A falu büszkesége a víz- kivételi mű, amelynek vi­zével több ezer hold terü le­tet öntöznek. A vízkivételi műnél Bíró József elektronikus főgé­emberek többsége a község egyetlen szövetkezetében, a Dózsában dolgozik. A fiatalok azonban innét is eljár­nak Miskolcra, Ózdra, Debrecenbe munkát vállalni. Évente százhatvanezer forintot fordítanak községfejlesz­tésre. Ebből építenek járdát, bővítik a villanyhálózatot. Kultúrházra még nem tellett. Álmos egyhangúsággal múlnak a napok. Szerencsére van a községben hat televízió, ezek előtt gyűlnek össze esténként egy kis szórakozásra. Ezenkívül 156 rádió és több mint 200 napi- hetilap tudatja velük: mi újság a nagyvilágban, Szorosan összefügg a járási székhely, Tiszafüred jövőjével. Három kilométer választja el egymástól a két helységet. Jövője | Ám ez a távolság évről évre kisebb: az épülő új házak közelebb viszik a járás szívéhez az örvényieket. Minden negyedik em bet* olvas — Szépirodalmi' könyvet akar? Tessék, ez a na­gyobb polc mind az. — Mesét, kedves? Nézd, ezekben szépek vannak. És Agócs Béláné ajánl, szervez, adminisztrál, a kis községi könyvtárban. A pol­cokon rend és rendszer. Látszik, szereti a könyve­ket, amelyek száma egyre nő. De kell is, mert napon­ta fordulnak meg itt a ven­dégek, s mindig új köny­veket keresnek. — Sokan olvasnak a köz­ségben. Minden negyedik lakos tagja az olvasók tá­borának, s áz idén már több mint háromezer köny­vet kölcsönöztek — újságol­ja Agócs Béláné. A falu apraja-nagyja, fia­talok és idősebbek keres­nek és találnak szórakozást a kis könyvtárban. A ta­nács erejéhez mérten segít is ebben. Minden évben vásárolnak új könyveket, otthont biztosított a köny­veknek. Az egyik irodát ad­ta át, Agócsné nagy örö­mére. Sajnos, örömébe egy kis üröm is vegyül, mert mint mondja: a kölcsönzéssel ki is merül a könyvtár tény­kedése. A helyiség már ki­csinek bizonyul. Nemhogy filmvetítést és ankétot szer. , vezni nem tudnak, lassan a | könyvek sem fémek el. I Mindig gazdagabbnak szeretnék tudni otthonukat m&Z ' r \ , NM A tanar ui — .m a faluban nevezik B. Nyika Józsefet — egyik tanítvá­nyával. Harmincöt éve tanít itt a faluban B. Nyika József tanár. Úgy ismeri ezt a vi­déket, mint a tenyerét, s történetét, mint saját éle­tét. Amikor megkérdeztük tőle, mit szeretne a falu­nak, hogy közelebb kerül­jön a „nagyvilághoz”, eze­ket mondta: — Igaz, ősztől már a fel­sőtagozatos gyerekek Fü­redre járnak. így is kevés azonban nekünk a két tan­terem. Bővíteni kellene az iskolát. Osztatlan tanítással nem lehet igazán eredmé­nyes munkát végezni. Az­után jó lenne, ha létesülne itt egy vasútállomás. Igaz, három kilométerre vagyunk Tiszafüredtől, de csak nap­Az „Aranypart“ Méltán nevezhetnénk így is az örvényiek strandját. Hosz- szú, Iapályos, homokos rész húzódik itt végig a Tisza partján. A fürdőzőknek igazi paradicsom ez. Silye Sándor- né, a községi tanács vb tit­kára elmondta: üdülőtelepet szeretnénk majd itt közös erővel létrehozni­Bíró József, akinek szerelme a vízkivé- tcli mű. pésszel beszélgetünk. Nem tagadta: szívesen dolgozik itt. Jó érzés olyan helyen munkálkodni, ahol sok em­bernek lehét örömet okoz­ni. Márpedig itt lehet. Több mint 12 ezer hold földre jut el innen az életet jelen­tő víz és a mű nagyszerűsége éppen ebbén a 12 000 hold föld termésében rea­lizálódik. Má­sodpercenként átlag hat köb­méter víz fo­lyik le a csa­tornában ' a szomjazó veté­sekre. Zubog a víz. mélyen, nyolc méterrel a föld alatt hatalmas csövekben fo­lyik fölfelé. Fönt még egy kicsit rakoncat- lankodik. De aztán utat talál magának és már megbékél­ve folyik le a 320 méteres csa­tornán — előbb a csökkentőig, majd szerte a megyébe. Csak az drágáké a föld? Majdnem így van ez Ti- szaörvényen. Mert a Dózsa Termelőszövetkezetben a tagok átlagéletkora: ötven év. Mégsem lehet teljesen a fiatalokat hibáztatni azért, hogy a városban keresnek megélhetést. Az az igazság, hogy a szövetkezés első évei sok problémát hoztak: meg nem értést, ross vezetést, széthúzást. Az „enyém” fon­tosabb volt, mint a „miénk”. És egy kicsit ,így van ez napjainkban is.. Bár az is igaz, hogy amikor új elnök került a közös élére jában kétszer döcög ide ki az autóbusz. A falu alatt - • húzódik a vasútvonal — egy feltételes megálló is jő lenne. — Eddig még nem kér­ték ezt hivatalosan? — Dehogynem. Csakhogy azt mondták, akkor lehet itt vasút, ha Tiszaszöllős le­mond a domaházi megálló­ról. Majd bolondok lesznek. Ott lakik, mondjuk, tíz csa­lád... Itt meg több mint kilencszáz ember. Ott meg- j áll a vonat... mi meg csak i feltételeket kapunk. Vasút­állomás kell, vagy helyi buszjárat Tiszafüredre. S hogy ő mégis ittma­radt, ebben az eldugott fa- j luban, pedig hívták városi i iskolába is. | — Tanultunk az elmúlt évekből, — mondta Bakos József főagronómus. Tamási Andor személyében, elindultak a fellendüléshez vezető úton. De még ma sincs olyan jövedelmük, mint egyéni korukban volt. így azután inkább a háztájihoz húz a gazdák szíve. Pedig a szö­vetkezetnek nyolcszázöt- venhét személyt kell eltar­tania — a falunak majd­nem az egész lakosságát. De csak száznyolcvanán mun­kálkodnak a közösben. A többi családtag, nyugdíjas. Bizony, kevés a munkáskéz a 2120 holdhoz. Főként gyümölcstermesz­téssel, kertészkedéssel, sző­lőtermesztéssel foglalkoz­nak. A munkáshiány mel­lett gond egyrészt az áruk értékesítése: mindig keve­sebb gyümölcsöt, szőlőt ad­tak el, mint amennyit ter­veztek — másrészt nagy az aránytalanság a növényter­mesztés és az állattenyész­tés között. Bár takarmányt jócskán' termelnek, állatuk nincs elegendő, s ennek egyik oka a férőhely-hiány. (Most végre ígéretet kaptak a járási szervektől, jövőre építhetnek egy százas té- hénistállót és egy három­százas sertéshizlaldát.) Az idén azután, úgy lát­szik, mégis csak elérik a 24 forintos munkaegységet. Ed­dig a félévi tervüket túl­teljesítették. S hogyan ér­ték ezt el annak ellenére, hogy kevés a szövetkezet­ben a munkás? Bakos Jó­zsef főagronómus szerint: — Tanultunk az elmúlt évekből. Rájöttünk, fontos az anyagi érdekeltség elvé­nek alkalmazása. Éppen ezért bevezettük a százalé­kos művelést. Harmados művelésre osztottuk ki a kukoricát, a cukorrépát, fe­lesre a dohányt, a takar­mányrépát, a rétet, kaszá­iét és prémiumot adunk a borsó, a napraforgó után így azután a családtagokat is sikerült bevonnunk a kö­zös munkába. Most kéthavonként oszta­nak nyolc forintos munka- egjlségelőleget. Nem sok ez a pénz! De már jelent va­lamit: gazdagabb zárszám­adást ígér, mint a tavalyi volt. Persze, gond most is akad: még mindig kevés az ember; a vasútállomás hiá­nya megnehezíti a szállí­tást; nem kaptak baromfi­tápot — így azután a szer­ződésben lekötött újabb öt­ezer naposbaromfit nem tudták átvenni felnevelésre. Hosszú az út addig, amis Tiszaörvényen az „enyém”- ből igazából „miénk” lesz... Amíg a fiatalok is vissza­találnak a faluba. És ezt az utat, sajnos, az öregek­nek kell kitaposniuk. 5mmmm Tamási Andor, a termelő­szövetkezet elnöke.

Next

/
Thumbnails
Contents