Szolnok Megyei Néplap, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-05 / 156. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1964, július 5 Befejeződött Hruscsov skandináviai körútja A szovjet kormányfő elutazott Oslóból A látogatások mérlege A független Malawi Szombat délelőtt a Baskiria fedélzetén elutazott Oslőbói Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke. Ezzel végétért a szovjet kormányfő három hetes skandináviai körútja, amelynek során Dániát, Svédországot és Norvégiát látogatta meg. Hruscsov oslói búcsúztatása a megszokott ünnepé­lyességgel ment végbe: a kikötőben díszszázad sora­kozott fel, a díszkikötő mólója mellett két fellobogó­zott norvég torpedóromboló kötött ki, fedélzetén felso­rakoztak a haditengerészek. A szovjet kormányfő bú­csúztatására eljöttek a norvég kormány tagjai, élükön Gerhardsen miniszterelnökkel. Ott voltak a diplomá­ciai képviseletek vezetői, de igen nagy számban gyűl­tek össze Oslo polgárai is, akik itt tartózkodásának néhány napja alatt őszintén megszerették Hruscsovot nyíltságáért, barátságos magatartásáért. Hruscsov köszöntötte a búcsúztatására megjelen­teket, megtekintette a tesiőr-díszszázadot, majd Ger­hardsen miniszterelnök rövid beszédben vett búcsút a szovjet kormányfőtol. A beszédre Hruscsov vála­szolt. A nagy tetszéssel, tapssal fogadott beszéd után a szovjet miniszterelnök — családjának és kíséretének tagjaival együtt motorcsónakra szállt, amely a Baskí­rjához vitte. Amikor a szovjet hajó kifutott a kikötő­ből, 21 ágyulövés dördült el — a kormányfőnek ki­járó tiszteletadás. Norvégia így vett búcsút Hruscsov- tól. A Baskiria előreláthatólag már vasárnap megér­kezik Baltyijszk kikötőjébe, ahonnan Hruscsov Ka- linyingrádon át tér vissza Moszkvába. A három hetes skandi­náv látogatást mindvégig nemcsak az érintett három ország közvéleménye kí­sérte nagy figyelemmel: — érdeklődést tanúsított irán­ta szinte az egész világ. Ez a körút a gyakorlatban bi­zonyította be: van lehető­ség a Szovjetunió, tágabb értelemben a szocialista vi­lágrendszer s a tőkés orszá­gok közötti békés együtt­élésre, vannak olyan pon­tok, ahol az érdekek talál­koznak: Ez természetesen nem valami C. dolog, hi­szen ez a szfl'^sta orszá­gok külpolitll ,.ának alap­ja: — Azonban a nyugati országok s mindenekelőtt a skandináv államok köz­véleménye most magától a szovjet kormányfőtől hall­hatta meg annak a politi­kának alapelveit, s ugyan­akkor az érdekelt országok vezetői is megerősítették Hruscsov szavait. A szovjet miniszterelnök kőrútjának természetesen nem az volt a célja, hogy bármilyen módon külpoli­tikai vonaluk megváltozta­tására bírja rá az érintett kormányokat. Sőt, a Szov­jetunió leszögezte: bizo­nyos értelemben pozitívnak, s különösen az észak­európai békét elősegítö- nek tekinti a három ország külpolitikáját: Svédország semlegességét s a két NATO országnak azt az el­határozását, hogy nem en­gedik meg területükön nuk­leáris fegyverek, külföldi csapatok állomáspztatását. A szovjet politika reálpolitika s így figyelembe veszi, hogy Dániának és Norvégiának a jelen körülmények között nincs lehetősége a kivonu­lásra a NATO-ból s a két ország vezetői szerint en­nek nemzetközi síkon sin­csenek meg a feltételei. —• Hruscsov többízben is ki­fejtette, hogy ennek a kér­désnek megoldását maga is egy általános európai ren­dezés részeként képzeli el, bár ugyanakkor azt is le­szögezte, hogy a rendezés megvalósulása — főként a nyugati országokon, de leg- elsősorban a NATO-n mú­lik. A látogatás legfőbb ered­ménye nemzetközi síkon kettős. Egyrészt a szovjet kormányfőnek alkalma nyílt álláspontja kifejtésére s egyúttal a felkeresett or­szágok állásfoglalásának megismerésére is. Termé­szetes, hogy ezek nem es­nek egybe, de mindenütt sikerült megtalálni a közös nevezőt — azt például, hogy szükség van az általános és teljes leszerelés mielőbbi megvalósítására^ olyan rész­leges intézkedésekre, ame­lyek közelebb hozzák ezt a célt, szükség van a nemzet­közi kereskedelem káros megkülönböztetésektől men­tes fejlesztésére, a fejlődő41 államok megsegítésére: Ha nem is teljesen egye­zik a szovjet kormány vé­leménye a skandináv álla­mok kormányával az ENSZ szerepéről, mindhárom kö­zös közlemény hangsúlyoz­ta az ENSZ-nek, mint fon­tos nemzetközi szervezet­nek s a béke .biztosítása eszközének fontosságát. —■ Mindhárom közös közle­mény azt hangoztatta: to­vább kell erősíteni a nem­zetközi enyhülést: Még jelentősebbek azok az eredmények, amelyek a kétoldalú kapcsolatok fejlő­désében mutatkoznak. Első helyre kívánkoznak a ke­reskedelmi megállapodások: 100 millió korona értékű hajórendelés Dániában, —- hosszúlejáratú kereskedelmi egyezmény megkötésére vo­natkozó tárgyalások Nor­végiában és Svédországban: konkrét megállapodások a kereskedelem sok fontos kérdésében — ezek is az út eredményeihez tartoz­nak. S ugyanakkor sok fon­tos kétoldalú megállapodás született részletkérdésekről: a mezőgazdasági együttmű­ködésről, a sarkköri koope­rációról, — beleértve egy újabb norvég—szovjet vízi­erőmű felépítését, a kultu­rális cseréről, küldöttségek látogatásairól, újabb köl­csönös meghívásokról. Az út legfontosabb ered­ménye azonban sokak sze­rint mégis elsősorban az, hogy a skandináv országok népe személyesen találkoz­hatott Hruscsovval, élénk rokonszenwel fogadta a szovjet kormány vezetőjét, a békeszerető szovjet kül­politika képviselőjét. Bebi­zonyosodott, hogy az a po­litika, amelyet Hruscsov képvisel — a békés együtt­élés politikája — rokon- szenvre és támogatásra ta­lál hivatalos körökben és a skandináv néptömegek­ben egyaránt; Július 6-ávai újabb ál­lammal gyarapszik a füg­getlen afrikai országok csa­ládja. Hetvenéves brit ura­lom után Nyaszaföld Véd­nökség — mely az utóbbi 10 és évben a Rhodesia Nyaszafökh Föderáció tag­ja volt — elnyeri államjogi függetlenségét és MALAWI néven (mely a terület ne­ve bantu nyelven) Afrika harmincötödik szuverén ál­lama lesz, s a Brit Nemzet- közösség teljesjogú tagjává válik. A 127 370 négyzetki­lométer nagyságú új füg­getlen állam felszínének zöme hegyvidék. Területén hárommillió ember él; fő­városa a mintegy 8000 la­kosú Zomba. Malawi gazdaságilag fej­letlen ország, igen nagy munkaerőtartalékkal. Csu­pán a mezőgazdasági ter­melés említésre méltó, amelynek központja a (Nyasza-tó vizét a Zambézi folyamba levezető) Shire folyó mentén fekszik. Itt dohányt (évi átlagos terme­lés 150 000 mázsa), gyapo­tot (100 ezer q), kávét (110 ezer q.) termesztenek. A fő exportcikk a tea (évente 18 ezer q) termesztése a Mlan- je városkától északra fekvő domb- és hegyvidékre kon­centrálódik. A teaültetvé­nyek brit tulajdonban van­nak. A mezőgazdasági ter­melés területének kiterjesz­tése az ország északi felére folyamatban van. Moszkvába érkezett a Japán Szocialista Párt küldöttsége A Japán Szocialista Párt küldöttsége Tomomi Narita főtitkár vezetésével pénte­ken a szovjet fővárosba ér­kezett. A japán küldöttség, amely az SZKP Központi Bizottságának meghívására érkezett a Szovjetunióba, előzőleg már Irkutszkban j és több más szibériai vá­rosban is járt Csőmbe még mindig alkudozik Maisé Csőmbe, Katanga tartomány egykori szaka- dár vezetője, aki péntek es­te állítólag jelentést tett tájékozódó jellegű kor­mányalakítási tárgyalásai­ról Kaszavubu elnöknek, még mindig nem hozta nyilvánosságra, kit ajánlott Kaszavubunak a miniszter- elnöki tisztségre. A Leo- polville-ben folyó. alkudo­zással egyidőben a partizá­nok kezére került észak-ks- tangai Albertville városban működő rádióadó — mint az AFP jelenti — nyilvá­nosságra hozta, milyen fel­tételeket támasztanak a kongói felkelők a „megbé­kélés” kormányában való részvételre. Követelik Kaszavubu el­nök lemondását, Gizenga volt miniszterelnökhelyettes szabadonbocsátását, a par­lament újbóli összehívását. Lumumba halálának ki­vizsgálását és olyan szám­űzetésben élő kongói poli­tikusok hazatérésének en­gedélyezését, mint Gbenye volt belügyminiszter. Nem hivatalos jelentések szerint Csőmbe most min­den követ megmozgat, hogy találkozót eszközölhessen ki Gaston Soumialot-tal, a Kongói Nemzeti .Felszaba- dításd Bizottság egyik veze­tőjével, aki az észak-katars- gai és Kivu tartománybeli felkelők élén áll. Egy AFP- tudósítás szerint az albert- villei hatóságok nem ellen­zik ezeket a megbeszélése­ket, de — mint szóvivőjük kijelentette — ragaszkod­nak hozzá, hogy a találko­zón Gbenye is jelen legyen. A Kongóban maradt ENSZ-tisztviselők egyéb­ként kapcsolatot tartanak fenn Albertvillelel • Algéria köszöntése AZ ALGÉRIAI Demok­ratikus és Népi Köztársa­ság ma ünnepli második születésnapját. Két eszten­deje, hogy Algéria lakos­sága népszavazáson erősí­tette meg a több mint hét esztendős háborúban kiví­vott függetlenségét, és ezt Franciaország is ünnepélye­sen elismerte. Július 5-ét nyilvánították az algériai függetlenség napjává — an­nak a napnak évfordulóját: amelyen a francia gyarma­tosító hatalom partraszállt feketecsizmás katonái 131 évvel ezelőtt elfoglalták Al­gír városát Ez az emlékeztetés nem véletlen. A függetlenségi évforduló ünnepén emlé­kezni kell arra a napra is, amikor Husszein bey, algé­riai uralkodó kapitulált a francia túlerő előtt: a több mint 130 esztendős gyar­matosítás öröksége ugyanis rányomta bélyegét a füg­getlen Algéria első két esz­tendejére is. Amikor a két év alatt megtett út eredmé­nyeit mérlegre tesszük, nem lehet másból kiindul­ni, mint abból a drámai helyzetből, amelyben Algé­ria az államépítés munká­ját, a szuverénitás első lé­péseit megkezdte. A füg­getlenség kivívásáról tudó­sító jelentések annakide­jén nemcsak a nép öröm­ujjongásáról számoltak be, hanem arról is, hogy pél­dául Oránban a „fekete lá­búak”, a hódító katonák utódai és örökösei, az „el­késett” ultrák még tűzharc­ban álltak a városba beha­toló algériai csapatokkal; még füstöltek az OAS ter­roristái által felgyújtott üzemanyag-raktárak... A városok utcáit még eltorla­szolták a plasztik bombák­kal felrobbantott iskolák, kórházak, középületek rom­jai. A közigazgatás megbé­nult A gyárak bezártak, a függetlenség kivívása után az országból eltávozó euró­paiak zűr-zavart hagytak maguk után. A követendő út meghatározása kiélezte a belpolitikai viszályokat, ami természetesen csak nö­velte az új állam gyer- mekiépteinek bizonytalan­ságát. És nem szabad feledni: a háború másfélmillió áldo­zatát siratta Algéria, több mint félmillió hadiözvegy maradt magára, a kóborló hadiárvák számát 300 ezer­re becsülték. Kétmillió munkanélkülit tartottak nyilván, s további kétmillió keresett munkát, akiket a háború utolsó szakaszában a gyarmatosítók úgyneve­zett „átcsoportosítósi tábo­rokba” gyűjtötték össze. AZ ŰJ ALGÉRIA répe két esztendő leforgása alatt teljesen megváltoztatta ezt a képet Nincs többé föld idegen kézben: a legtermé­kenyebb földek, amelyeket a „colonok”, a telepesek ka­parintottak meg, jogos tu­lajdonosuk, a fellahok ke­zébe kerültek. Több mint hárommillió hektárnyi bir­tokon az algériai parasztok megalakították ügyintéző bizottságaikat, és a fellahok önkormányzatainak irányí­tásával a kolonialisták haj­dani birtokain dús termést arattak. Az algériai földbir­tokosok azt gondolták, hogy a függetlenség révén meg­gazdagodhatnak, beülhet­nek a kolonialisták elha­gyott gazdaságaiba. A fel­lah azonban nemcsak a füg­getlenségért, hanem a föl­dért is harcolt. Ben Bella, Algéria elnöke kijelentette, hogy a függetlenség az ag­rárforradalom eszköze: a föld azé lett, aki megmű­veli, s megindult a parasz­tok szövetkezésének moz­galma is. Hasonló mozga­lom bontakozott ki az ipar­ban is:- a lerombolt, kifosz­tott gyárakat a munkások indították el újra, a mun­kásbizottságok többszáz üzemben váltak a termelés irányítóivá. Ezzel a fejlődéssel az algériai burzsoázia képvi­selői természetesen szem­beszálltak, de sorra kiszo­rultak a hatalomból. Az algériai nép többsége sür­gette a tripoli program végrehajtását, amely meg­nyitotta Algéria előtt is a szocialista perspektívát. A szocializmus, mint cél: az egész népet lelkesítő és mozgósító feladat lett. ALGÉRIÁBAN komolyan veszik — tettekkel építik a szocializmust. Ben Bella kormányát támogatják a néptömegek, amelyek a szocializmustól várják gyors felemelkedésüket, a földre­formot, az iparosítást, a kizsákmányolás megszünte­tését. A függetlenségi har­cot vezető hazafias egység- zservezet, a Nemzeti Fel­szabadítás! Front párttá alakul: most áprilisban megtartott első kongresz- szusán az FLN elkötelezte magát a szocializmus mel­lett. „Ezt az utat válasz­tottuk és ettől semmi sem téríthet el bennünket” — hangsúlyozta a kongresz- szus határozata. Az új FLN létrehozásában az algériai kommunistáknak fontos szerepük van: gazdag szer­vezési tapasztalatuk, a tu­dományos szocializmus is­merete, áldozatkész forra- lalmi . munkátok számotte­vő hozzáiárulást ielent ah­hoz. hogy az FLN meg is valósíthassa a kongresszu­son meghatározott politi­kát: Az algériai nép meg­hiúsítja és visszaveri az ellenforradalmi kísérlete­ket. Nemrég merényletet követték el Ben Bella el­nök rezidenciája ellen; A kabil hegyekben terrorista csoportok garázdálkodnak: A népi hadseregnek pár napja kellett elfoglalni egy lázadó ezredes katonai kör­zetét a Szaharában. Külső nyomás is ráneheziedik Al­gériára: a külföldi tőkés vállalatok gazdasági szabo­tázsba fogtak, amikor be­zárták algériai fiókvállala­taikat, Céljuk a munkanél­küliség növelése, az ország ellátási nehézségeinek fo­kozása. Az ellenforradalmi kísérletekre válaszul meg­alakulnak a fegyveres népi milíciák, meggyorsul az FLN szervezése. Az algé­riai nép felsorakozik forra­dalmi kormánya mögött. A HALADÓ közvéle­mény szolidáris Algéria népiével, s a függetlenség ün­nepén megújítja jókíván­ságait: érjen el minél több eredményt az Algériai De­mokratikus és Népi Köz­társaság! A- magyar nép, amely kifejezte együttérzé­sét és cselekvő szolidari­tását a függetlenségéért harcoló algériai néppel, — most ugyanettől a baráti érzéstől fűtve, őszinte szív­vel kíván neki sók sikert hazája felvirágozásáért, a szocialista Algéria megte­remtéséért vívott harcban. Rudnyánszkv István

Next

/
Thumbnails
Contents