Szolnok Megyei Néplap, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-04 / 155. szám

1W4, júHus 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 HOGYAN TOVÁBB? Ab általános iskolát végsőitek továbbtanulása A mezőgazdasági szakmunkásképzésben szorít a eipő A Munkaügyi Miniszté­rium egyik szobájában vá­rakozva találkoztam egy fiatallal. Kezében a kitűnő rendű nyolcadikos bizonyít­vány, szavaiban a dilemma: hová menjek, mit tanuljak? Arról már döntött, hogy ipari tanuló lesz, csak ép­pen szakmát nem választott még. S amikor a tisztvise­lőnő a telefonkagylóért nyúlt, hogy felhívja a vál­lalatot, a fiú kísérője — ta­lán a bátyja lehetett — megjegyezte: „De azután szeretne továbbtanulni. Érettségizni. Előbb azonban keresethez akar jutni...” E sorokat olvasva, bizo­nyára akadnak, akik így gondolkodnak: milyen kár ezért a fiúért, hogy nem tanulhat tovább... Tovább­tanuláson ugyanis sokan még ma is csak a középis­kolai továbbtanulást értik. Holott továbbtanul az a fia­tal is, aki ipari tanulónak megy, azaz szakmát tanul. Mindenei tovább tanúiba* De valóban tovább tanul­hat-e az idén mindenki, aki akar, az általános iskolát végzettek közül. Olyan idő­pont ez, amikor már mér­leget készíthetünk erről, de ugyanakkor ezrével vannak olyan fiatalok, akik még nem választottak. Módunk­ban áll tehát meggyőzni, segíteni őket, tanácsot ad­ni nekik és szüleiknek. Az idén 156 ezer diák végzett az általános isko­lákban. A középiskolákba felvett tanulók száma 68 ezer, a következő megosz­tással: gimnáziumba 43 ezer, szakközépiskolába 14 ezer, technikumba 11 ezer. Az ipari tanulóférőhelyek száma országosan (figyel­men kívül hagyva az érett­ségizetteknek fenntartott helyeket) 67 ezer. A szá­mok tehát azt mutatják, hogy a végzett általános is­kolai diákok és a tovább­tanulókra jutó férőhelyek száma nagyjából azonos. Figyelembe kell ugyanis Vennünk, hogy az általános iskolát végzettek egy része gyenge képességei miatt — legalábbis egyelőre —nem ciiraimas a továbbtanulás­ra. ök a 4—6 órás foglal­koztatásban helyezkednek el s később betanított vagy segédmunkások lesznek. Hogyan lehetséges, hogy egyelőre ezrével vannak betöltetlen ipari tanulóhe­lyek, azaz a fiatalok egy- része nem él a továbbtanu­lás lehetőségével? A problémának megvan a maga fővárosi és vidéki jellege. Budapesten arány­lag magasabb számban igé­nyel az ipar utánpótlást, s így átmenetileg bizonyos fokig csökkenteni kellett a középiskolába felvehetők- számát. így a középiskolá­ba fel nem vett diákok egyrésze ipari tanulónak jelentkezett: sajnos, csak egyrésze. A fővárosban még ma is ezrével tudnának felvenni diákokat ipari tanulónak. Vidéken lenne ugyan elég jelentkező, ott azonban fel­vételüknek korlátokat szab a vidéki ipari tanuló ottho­nok férőhelye Számolni kell tehát azzal, hogy, saj­nos’ a legnagyobb utánpót­lást igénylő vasipari és épí­tőipari szakmákban betöl­tetlenül maradnak helyek, s a munkaerő-utánpótlás ezekben a szakmákban to­vábbra is nagy gondot je­lent majd. Tízezer helyett háromezer Vidéken a mezőgazdasági szamünkásképzésben szorít a cipő. Tízezer mezőgazda- sági szakmunkás tanuló fel­vételére lenne szükség, köz­tük 2 ezer olyan tanulóra, akik a mezőgazdaságban alkalmazott ipari szakmát tanulnának, s mindezideig csupán 3 ezer fiatal jelent­kezett. Talán nincs elég fiatal vidéken? Vannak, csakhogy húzódoznak a mezőgazdaságtól, szíveseb­ben választanának maguk­nak ipari szakmát, termé­szetesen a városban. Probléma tehát bőven van. Számszerűén és orszá­gosan mindenki számára van hely, csak nem mindig, ott, abban a szakmában, amelyhez a fiatal vonzódik. Úgyis mondhatnánk: a nép- gazdasági és az egyéni ér­dek sok esetben nincs össz­hangban. Mit lehet tenni ilyen körülmények között? A szülők hiába várnak ar­ra, hogy gyerekük majd csak bejut valahová, hogy helyet talál magának a vá­rosban, vagy akár a városi gyereket, aki műszerész, vagy autószerelő alkar len­ni, mégiscsak felveszik az áhított szakmába. A józan, a reális megfontolás azt diktálja: éljenek a fiatalok a rendelkezésükre álló to­vábbtanulási lehetőséggel. A szülők gondoljanak arra, hogy egy 14 éves gyerek még nem kiforrott, sem mint tehetség, sem mint ember. Megkedvelhet olyan szakmát, amelytől ma még viszolyog, és kedvetlenül dolgozhat majd olyanban, amiről esetleg 14 éves fej-/ jel azt tartotta: nincs an­nál szebb a világon. A gye­rek érdeklődését lehet és kell is irányítani, befolyá­solni. Nemcsak a népgaz­dasági, hanem a jól felfo­gott egyéni érdek is azt kí­vánja. S mindenkinek, aki fiatalokkal foglalkozik, ezekben a napokban az a feladata, hogy jószóval, meggyőzéssel, tanácsadással révbe vezesse azokat, akik még bizonytalankodnak, várják a jószerencsét. Rádióösszekötieíés Európa és Közép-Amerika között — a Holdon keresztül A svájci Hedingenben egy amatőr rádiós csoport június 13-án este 19.30 és 22.30 között kapcsolatot te­remtett a Puerto Rico-í nagy rádióteleszkóppal. Ez volt az első olyan rádió­összeköttetés Európa és Közép-Amerika között, amelyet a Holdon keresztül deciméteres hullámhosszon hoztak létre. A két föld­rajzi pont közvetlen tá­volsága 7 ezer kilométer, ehhez járul a Föld—Hold— Föld 770 ezer kilométeres távolsága. A Tiszavárkonyi Állami Gazdaság fejő­gulyásokat vesz fel. Jelentkezni le­het a Tiszavárkonyi Állami Gazdaságban. — Felvétel esetén útikölt­séget térít. Gyors­gépírót adminisztrációs gyakor­lattal felvételre keres a TITÁSZ üzletigazgató­sága Szolnok, Verseghy út 3. Munkaügyi Osz­tály. Jelentkezzenek a fiatalok ipari tanulónak Azt sem szabad elfelejte­ni, hogy országunkban a továbbtanulásra minden életkorban és minden mun­katerületen adva van a le­hetőség. A szakmunkás be­iratkozhat technikumba, gimnáziumba, sőt készül egy rendelkezés, amely le­hetővé teszi, hogy az ipari tanuló iskolát végzett szak­munkások két év alatt a szakközépiskolában érettsé­gi vizsgát tehessenek. Az ipari tanulóképzés eddig sem volt és a jövőben még kevésbé lesz zsákutca a továbbtanulás szempontjá­ból. Ezeket is fontolóra kell venni azoknak, akik még nem döntöttek. Jobb taná­csot nem adhatúnk a szü­lőknek, minthogy, miután már beteltek a középiskolai helyek, jelentkezzenek gyer­mekeik ipari tanulónak. A városban a vasipari és épí­tőipari szakmákban, falun a mezőgazdasági tanulókép­zésben örömmel várják a fiatalokat. Semmiesetre se hagyják csellengeni, kai lódni gyerekeiket, mert an­nak maguk a fiatalok lát­ják kárát, hiszen a célta­lanság, a tétlenség köny- nyen rossz útra csábítja őket. Éljenek tehát az általá­nos iskolát végzett diákok a továbbtanulás lehetőségé­vel, még akkor is, ha a vá. lasztható szakmákhoz egye­lőre nincs nagy kedvük. Régi igazság, hogy megsze­retni csak azt tudja az em­ber, amit megismert. A megismeréshez pedig a ta­nuláson át vezet az út. A botjára támaszkodva ült az íróasztal mögött, a rendezői irodában. Alig észrevehetően, de remegett a hangja, amikor megszó­lalt. Arca néha fájdalmasan megrándult. Látszott, min­den szó, minden mozdulat j nehezére esett. — Az oklevelek? — kér­dezte a belépő fiatalember­től. — Levittem oda. ahol majd a főigazgatóhelyettes elvtárs kiosztja. Bólintott, hogy rendben | van. j Jó ideje ismerem már Éliás Lajost, a Középtisza- vidéki Vízügyi Igazgatóság függetlenített újítási elő­adóját, de most valahogy nem tetszett nekem a vi­selkedése. Megesküdtem volna, hogy súlyos beteg. Mondtam is neki. — Semmi — legyintett fáradtan. — Már túl va­gyok rajta. Megint meg­nyertem az ütközetet — mondta, s hogy rámnézett, szeme furcsán vibrált. — Ez volt az ötödik ütközet 1 köztem és a halál között Megélte a nagykörűi „cseiesznyések'- nek Gazdag cseresznyetermés volt az idén Nagykörűben. A földművesszövetkezet június végéig 11 500 kilo­gramm híres germesdorfi fajta gyümölcsöt vásárolt fel a tavalyi 8500 kilogram­mos összterméssel szem­ben. S ebből az idén 7000 kilogrammot exportáltak Nyugat-Németországba, va­lamint Svédországba. És amire még alig volt példa — ez tette lehetővé a magas exportszállítást is — az idén a cseresznye­légy nem tudott ártani Nagykörűben. Szilvási Er­nő agrármérnök szerint a gondos permetezésnek kö­szönhetően, amelyre még a télen felkészültek. Ezen a tavaszon több mint tíz­ezer termőfát permeteztek meg a repülőgépek és a kisgépek. Repülőgéppel négy esztendeje végeznek légi permetezést Nagykörű­ben és az eredmények — főképpen az idei kiemel­kedő siker láttán igen megszerették e módszert a nagykörüiek. A lomraunista kiáltvány az Egyesült Államokban Marx és Engels Kommu­nista Kiáltványa az Egye­sült Államokban a legol­vasottabb könyvek jegyzé­kén szerepel, — állapította meg James Allan, az In­ternational Publishers amerikai kiadóvállalat igaz­gatója, a cég fennállásának 40. évfordulóján. A mar­xista—leninista klassziku­sok eladása 1963-ban 59 százalékkal emelkedett. — Különösen az amerikai egyetemeken vásárolják előszeretettel Lenin: „Ál­lam és forradalom”, „Mi a teendő”, „Az imperializmus, mint a kapitalizmus legfel­ső foka” című műveit. Az ötödik trombózis. Nem­rég jöttem ki a kórházból, kicsit még gyenge vagyok. 1961. májusában került a vízügyhöz. Előző munka­helyén, az Erdőgazdaság­nál műszaki osztályvezető rolt. Nem tudom, milyen lehetett fiatalnak, ha öt­venhat éves korában még ennyi lendület, kitartás és ilyen óriási munkaszeretet van benne. Tevékenysége az újítások számának fo­lyamatos gyarapodásában óriási volt 1960-ban az igazgatóságnál megvalósí­tott újítások népgazdasági eredménye 410 000 forint volt. Egy évvel később 720 000, 1962-ben 1 740 000. tavaly pedig már 2 300 000 forintra nőtt a benyújtott újítások népgazdasági hasz­na. Egyedül a Középtisza- vídéki Vízügyi Igazgatóság­nál működik, — s milyen jól működik — az újítók klubja. Ez is Éliás , Lajos buzgalmának köszönhető. Sőt a klub pénzügyi alap­pal is rendelkezik. Nem­régiben azt is kiharcolta, Faragó Jenő Ot »ütközet« után Nagy meszelés Köztudott, hogy a Nagy­kunság milyen esőkerülte, aszályos vidéke az ország­nak. Ám ezen a nyáron nem panaszkodhat a táj népe. Sok és bőséges eső látogatja őket olyannyira, hogy Kisújszállás csorbái részén, ahogy mondják, volt M Öreg borsé nem vén borsó Tart a zöldborsó sze­zon. A zöldségesboltok­ban, piacokban kívánato­sán, frissen, nagy hal­mazban kelleti magát. — Mégis az ország többezer üzemi konyháján a tava­lyi borsó delente válto­zatlanul kopog a tányé­rokon. Pedig az üzem­élelmezési vállalatok igyekeztek meggyőzni az üzemi árubeszerzőket, hogy nyár közepén friss borsót illik tálalni az ebédlőkben is, nem ke­mény rágósat. Helyen­ként még utasítás kiadá­sától sem riadtak visz- sza; mindez — a jelek szerint — kevés volt Hogyan bizonyult a ta­valyi borsó harcedzeí- tebbnek az idei zsengécs- kénél? Jó taktikázásának köszönheti. Hiába pró­bálták meg külföldre szállítani; a tavalyi borsó szilárd talajon állt, nem hagyta magát. Ki tudja mit meg nem tett azért hogy az ádáz terv ne sikerüljön. És ha már itthon maradt, azt is megmutatta, hogy csak azért is az üzemi kony­háikra kerül. Merész tak­tikai húzással olcsóbban hagyta megvásárolni ma­gát. Még a konzerválás termelési költségeivel és az egyéves raktározás bérével együtt is olcsóbb, mint az idei, frissen sze­dett zöldborsó. Borsó- dömping — sóhajtanak az üzemi étkezők. Van, aki megadja magát a sorsának és fegyelmezett állampolgár módjára rág­ni kezd, de az üzemi ebédlők zöme nem hagy • ja szó nélkül... Meg kell hagyni, a ta­valyi zöldborsó állja a sarat. Lehet, hogy azért, mert ezeket az ádáz tak­tikai fogásokat a BELKER súgja neki? Jókor súgott: akkor engedte le a tava­lyi borsó árát, amikor az idei érése miatt már nyil­vánvalóvá vált, hogy el­adhatatlanok a készle­tei. Egyszóval, az üzemélel­mezési vállalatok utasí­tásai frissek, de a zöld­borsó, amely a tányérok­ra kerül, változatlanul öreg. Az öreg borsó pe­dig nem hagyja magát. Még az állkapcsokkal is dacol. A fogyasztó enge­delmesen rágja és köz­ben elégtétellel gondolja: februárban és március­ban még felnéztem rád. olyan magas volt az árad, de most végre le­kerültél a poleról. — Egyébként is öreg borsó nem vén borsó. Valaki­nek csak el kell fogyasz­tania! — R — tapasztás maradt, a többré­teges festéket leverte a vi­har. Sőt a Kunhegyes és Kunmadaras közötti útsza­kasz autóbuszváróterméről még a vakolatot is leáztatta a sok csapadék. Kopáran maradtak Kunhegyesen és Kunmadarason a faluvégek utcasorai, méginkább a szét­szórt, egyedülálló tanyák mindkét község határában. A kunsági falvaik pedig vakítani szoktak házaik fe­hérségével, de most külcsí- nüktől megfosztva a taka- ríttatlan utcák benyomását keltik. Ennek is van örü- lője. A baromfiudvarok né­pe nagy szeretettel ügykö­dik a házak körül és el­telten „szemelgetik” a ha­lomba pergett mészdarabo- kat. Ugyan nem sokáig te­hetik, mert a falvak asszo­nyai már járják a boltokat* falfesték, mész után ku­tatva. Újra felöltöztetne, köntöst adnak „lemeztele­nített” házaiknak. Különö­sen Kunmadarason kezd­tek hozzá többen a nagy vi­harok utáni meszeléshez. — bl — hogy az igazgatóság tizen­három legjobb újítója el­utazhasson Lipcsébe, az őszi nemzetközi vásárra. Mi sem bizonyítja jobban nagyszerű munkásságot, mint az, hogy a vízügyi szervek újítási felelőseinek versenyében az első helye­zést érte el. Maga is ered­ményes újító. Mérnöki dip­lomával rendelkezik. Orszá­gosan elfogadott találmá­nyáért valamint 35 külön­böző újításáért megkapta a Kiváló Újító kitüntetés aranyfokozatát. A szolnoki vízügyet — nagyszerű újítási eredmé­nyeikért — bízta meg az Országos Vízügyi Főigaz­gatóság az I. Országos Víz­ügyi Újító és Tapasztalat- csere Kiállítás megrende­zésével. Éliás Lajos hatal­mas energiával folyt bele a szervező munkába. Saj­nos, eközben kapta meg az ötödik trombózist. Kórház­ba került. Karcagi Gábor főmérnök elmondta, nem látszott meg az ügyintézésen és a levelezésen, hogy az újítási előadó nagy beteg. A gép­írónőnek rendszeresen ki kellett mennie a kórházba, beszámolni, mi történt. — Közben a beteg levelet diktált, aláírt, intézkedett, egyszóval tovább dolgozott. Ilyen ember Éliás Lajos. Ami azonban legértéke­sebb emberi tulajdonságát tükrözi, csak a kiállítás után néhány nappal jutott tudomásomra. Amikor a rendezői irodában ült és azt mondta, hogy a kór­házból nemrég jött és na­gyon gyenge, igazat mon­dott. Azt viszont, hogy ho­gyan jött ki a kórházból, elhallgatta. Nemcsak előt­tem, Hegedűs Lajos igaz­gató előtt is. De ő meg­kérdezte tőle, amikor a kiállítás megnyitása előtt meglátta szépen kiöltözve, halvány arccal, botra tá­maszkodva. — Meggyógyult, Éliás elvtárs? — Igen — vágta ró gyor­san. — Erről papír is van? — Persze persze, — ta­pogatta zsebeit. — Sajnos, otthon maradt. — Nem baj, szépen be­ülünk az autóba, hazame­gyünk, mert látni szeret­ném azt a papírt. Éliásék lakáséra hajtot­tak, ahol csodák csodájára, nem találták meg a kór­házi elbocsátót. — Szóval? — kérdezte keményen az igazgató, hogy meghat ódottságát palás­tolja. , — Áz aranyérem kötelez — mondta lehajtott fejjel, bűnbánóan az ötödik „üt­közet” győztese. — bognár —» olyan két nap e nyáron, amikor egymást követően összesen 150 milliméter csa­padék hullott. S mint len­ni szokott, a nyári esők vi­harral társulnak. Az idén is elég sok kárt okozott a ter­mésben az „égi áldás”. De hagyott még egy máskor szokatlan nyomot is hátra. A gyakori jegesesők a fáktól kevéssé védett épü­leteket teljesen „pőrére” vetkőztették. Ez történt a Bánhalmi Állami Gazdaság garahalmi munkásszállásá­val, amelynek falán csak a

Next

/
Thumbnails
Contents