Szolnok Megyei Néplap, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-01 / 152. szám

1964. július 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP i 3 Szinte hozzájuk nőtt a kapa Sikeres vizsgák az esti egyetemen — Hozza-e már az a kis­gyerek a vizet? — nézett Lantainé a dűlőút felé, ke­zével ámvékolva szemének. A Nap lángnyilai perzselik a földet, tikkasztják az em­bert, a növényt. A frissvíz nemcsak a szomjat oltja, hanem üdít is. Az asszonyok a szussza- násnyi pihenő alatt munká­jukról, egyéni terveikről b: szélnek. — Elhiheti, hogy mindig kinn kell lennünk a határ­ban. Tizenöten több mint 50 hold kukoricát, 40 000 négyszögöl cukorrépát ápo­lunk. Én mintegy hat hold kukoricát, s 3400 négyszög­öl cukorrépát vállaltam. A' többieknek is jutott bőven. Alig végeztünk az egyelés­sel. vagy az első kapálással, már kezdhettük újra — mondta Csébi Sándomé, az egyik asszony-csapat veze­tője. — Segtíség nélkül nem is boldogulnánk. Nekem is sok lenne egymagámra a két hold cukorrépa, s az ezzel járó kukorica. De az egész család segít, így aztán ha­lad a munka — újította a szót Lantai Ferencné. Tozi Lászlóné is megin­vitálja családja tagjait, ami­kor sürgős a munka. A kis­lánya, Julika most is segí­tett a borsó gyűjtésében. Vannak a munkacsapatban, akik összefogva dolgoznak. Főleg azok, akik nem szá­míthatnak családtagjaik munkájára Különböző a sorsuk, családi helyzetük, de abban hasonlóak a mun­kacsapat tagjai, hogy na­gyon szorgalmasak. Még ar­ra is futja erejükből, hogy családi bajai miatt otthon tartózkodó társuk, Ángyán Mihályné területét is meg­kapálják. Petykó Sándomé is hosz- ezan sorolta, milyen mun­kát végeztek tavasz óta. — Borsókapálással kezd­őik. Aztán jött sorba a mák, a cukorrépa, a napra­forgó és a kukorica. Egy lato kikapcsolódást jelentett, amikor szénagyűjtéskor a kapát felcserélhettük villá­val. — De utána megint csak a kapálást folytattuk — szakította 'élbe a munka­csapatvezető szavait egy asszony. — Azt. Mert nem aka­runk elesni a prémiumtól. Tavaly is örültünk a 8—9 mázsa kukoricának, s a cu­korrépáért járó, ezer forin­tot meghaladó prémiumnak — mondta ismét Petykóné. — Meg a jutalomüdülés is jó dolog ám, ugye, Bu­rainé! — 'ordult társához egy asszony. — Az ám! — helyeselt Burai Lajosné. — Jól érez­tük magunkat a debreceni nagyerdőben. Voltunk vá­rosnézésen, színházban, meg a hortobágyi csárdában is Nem is gondolná az em­ber, hogy összefüggés lehet egy üzem féléves tervtelje­sítése és a főmérnök fehér, napfényt még nem látott bőre között. Pedig a török­szentmiklósi mezőgépgyár­ban így van. Pathó Illés fő­mérnökkel beszélgettünk. — Strandra járni, napoz­ni? — szomorkásán mo­solygott. — Erre a nyáron még nem jutott idő. — Miért? — Lemaradtunk. Nem teljesítjük féléves tervün­ket Ilyen szégyent — csóválta a fejét. — Mi okból? — Nem volt anyag a rendfelszedőgéphez. Két­százat kellett volna elké­szítenünk június végéig, de még csak az első darab összeállításán dolgoznak a szerelők, A napokban nagy harc vidám órákat töltöttünk. Csak hát gyorsan elröp­pent az a tíz nap. Nem beszélhettünk min­den asszonnyal, lánnyal, akik a tiszaföldvári Szabad Nép Tsz-ben tavasztól késő őszig a "nldeken dolgozna«:. Annyit azonban mindany- nyiukról elmondhatunk: igyekezetükkel, jó munká­jukkal kivívták az elisme­rést Ha valahol akadozik a munka „gépezete”, a fér­fiak azt mondják: Hozzák ide az asszonyokat azok majd segítenek. És segítenek is, mert nemcsak egyéni terveik va- lóraválfcásáért, családjuk boldogulásáért éreznek fe­lelősséget hanem a közö­sért is N. K. lesz a felettes szervünkkel. Tervmódosítást kérünk. — Nem igazságos, hogy olyan pótterv nemteljesítéséért vonja* el a dolgozók pré­miumát, amihez ráadásul anyagot sem biztosítottak. Ha a rendfelszedőt kive­szik a tervből, akkor eleget tettünk félévi kötelezettsé­günknek. Az első félévben a tö­rökszentmiklósi gépgyárban valóban nem volt elég az akarat, hogy a felemelt tervet teljesítsék. — Most az anyaghiány miatti egy­helyben topogás és a ne­hézségek legyőzésére tett reménytelen erőfeszítések következtébben nagyon ideges a hangulat, amely nem biztosíték az üzem további egyenletes fejlődé­sére.- bj ­TERVMÓDOSÍTÁS eiaüsta csoport. A Mün­chen berg-i Tudományos Kutató Intézetben megtud­tuk, hogy szinte valameny- nyi szakembere tagja a környező termelőszövetke­zetek speciális csoportjai­nak és rendszeresen részt Is vesznek azok munkájá­ban. A Halle megyei Nauendorf faluban meglá­togattuk a „Friedenshort” 820 hektáros mezőgazdasá­gi termelőszövetkezetet — amely igen magas színvo­nalon gazdálkodó üzem. — Itt 7 termelési ágazatban nézitük meg a specialista csoportok munkáját. Mű­ködik: gabona-, cukorré­pa-, kukorica-, • burgonya- termelő, szarvasmarha, ser­tés és baromfitenyésztő specialista csoport. AZ ÉVES TERV elké­szítésénél a részleteket ezek a specialista csopor­tok dolgozzák ki és viszik javaslatként a tagság felé. A cél kitűzésével együtt ők a „hogyant” alakítják ki, terjesztik elő és har­colnak érte. Anyagilag is érdekeltek a jobb ered­ményekben, mert pl. a ter­ven felüli termés után já­ró prémiumnak 5 százalé­ka a vezetőségé, 80 száza­léka a termelő brigád tag­jaié és 15 százaléka a spe­cialista csoporté. A leg­különbözőbb ágazatokban működnek specialista cso­portok, egészen a trágya­termelésig és kezelésig. Az említett neuendorfi terme­lőszövetkezetben, ahol va­lóban mintaszerűen mű­ködnek a speciális csopor­tok, évek óta kimagasló eredményeket érnek el. — 1963-ban pl. gabonából 44.3, burgonyából 211, cukorré­pából 321 mázsát termel­tek hektáronként. Tejből 934. húsból pedig 258 kg volt az 1 hektárra eső ter­mék. Hasonló tapasztalato­kat szereztünk a Teu- schenthal-i közel 2500 hek­táros szövetkezetben is. Azt láttuk, azt tapasz­taltuk az NDK-ban, hogy a párt nagy figyelmet for­dít a mezőgazdaság veze­tésének problémáira. — Német elvtársaink többször hangsúlyozták előttünk azt, hogy a szocialista mező- gazdaságot nem „igazgat­ni”, azt vezetni, irányí­tani kell. Az egyes üze­mekben és általában a mezőgazdaságban a szövet­kezeti keretek megterem­tése, az anyagi, technikai feltételek biztosítása mel­lett legfontosabbnak tart­ják a következőket: 1. A vezetés legyen tu­dományos előrelátó és kö­vetkezetes. Mindenkor és minden időben vegye fi­gyelembe az objektív hely­zetet, a gazdasági törvé­nyeket, a népgazdasági, szövetkezeti és egyéni ér­dekeket. 2. A tudományos kutatás és felfedezés ma lényege­sen előbbre tart, mint amit abból a termelésben már hasznosítanak. Kihasz­nálatlan szellemi tőke fek­szik el ezekben a tudo­mányos eredményekben. — Ezért nagyon fontosnak tartják megteremteni an­nak feltételét, hogy a tu­domány felfedezéseit, a tudományos kutatások eredményeit minél széle­sebb körben alkalmazzák a mezőgazdasági termelés­ben. 3. Biztosítani kell a ter­melésben az anyagi érde­keltséget, az anyagi és mo­rális ösztönzőket. — Az anyagi érdekeltséggel együtt tehát nagyon intenzív ideológiai és gazdasági szervező munkára - van szükség. 4. A mezőgazdaság egész vezetésének a termelési el­ven kell alapulnia, ami nem tűri az aktázást, a bü­rokráciát, s megköveteli, hogy minden kérdést ott kezeljenek, ott döntsenek el, ahol azt a legjobban meg lehet oldani. Az ez- irányú törekvést sok for­mában tapasztaltuk az irányító szervekben és a termelőszövetkezetekben egyaránt. A mezőgazdaság szakirá­nyításának menetében az előbbiekhez viszonyítva egy sor változtatást eszközöl­tek. Számunkra nem is a vezetés mechnanizmusában előforduló különbség volt az érdekes, hanem az elv, a célratörés, a határozott­ság, a következetesség, — ami nem sérti a szövetke­zeti önállóságot, a szövet­kezeti demokráciát, ellen­kezőleg arra ériül. NAGY A FIGYELEM az üzemek vezetésének erősí­tésére. Számos nagy ta­pasztalattal és tudományos fokozattal rendelkező szak­embert csoportosítottak át a különböző intézetekből közvetlen a termelésbe, ál­landó gondoskodás történik a gyakorlati szakemberek továbbkénzéséről, tovább­tanulásáról. a jó tapaszta­latok átadásáról, terjeszté­séről. Ilyen szampontból is nagy ielentŐsége van az évenként megtartásra ke­rülő liDCSei mezőgazdasági kiállításnak, ahol heteken keresztül szakemberek. — szakmunkások, specialisták, pártmunkások tanulmá­nyozzák a termelés kérdé­seit. vesznek részt tudomá­nyos vitákon, szakmai megbeszéléseken. — Nem­csak szaknropavandára. ha­nem oktatás, képzés céljal­A tanévzáró délután volt. Azoknak, akik három éven : át mindenkor kitűnő ered­ménnyel vizsgáztak — ün­nepélyesen adták át a ta­nulmányi könyvecskét — A három év nemcsak időben telt el, hanem gaz­dagabbak lettek tudásban. Megismerték a marxizmus —leninizmus tudományá­nak alapvető tételeit De az igazi vizsga csak ezután következik, amikor a ta­nultak kinek-kinek a saját munkaterületén, saját mun­kájában realizálódnak — mondotta többek között a tanévzáró ünnepségen Pom- por Istvánná, az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemének megbí­zott igazgatóhelyettese, i Az egyetem Szolnokon 1957-ben kezdte meg mű- I ködését — ezalatt az idő j alatt több mint kilencszá- í zan iratkoztak be, hogy j tanulmányozzák a marxiz- j mus tudományát: a filozó- ' fiát, a politikai gazdaság- ‘ tant, a tudományos szocia­lizmust — E ki'lencszázötven hall­gató közül 1963-ig 194-er végezték el az esti egyetem három évfolyamát. — Az 1963/64-es tanévet 482 első-, 83 másod- és 71 harmad­éves hallgatóval kezdtük meg. Rajtuk kívül még 103 hallgatóval bővült az egye­tem tanulóinak száma, akik a szakosító különféle osz­tályaiban folytatták a ta­nulást. Egyébként a szako­sítón való oktatást először ebben a tanévben kezdtük meg — mondotta Pompor Istvánná. — Milyen eredménnyel zárult az 1963/64-es tanév? — Nem panaszkodha­tunk. A hallgatók nagy többsége igyekezett eleget tenni, megfelelni a köve­telményeknek. De talán kezdjük élőiről. Mint már említettem az I. évfolyam­ra 482-en iratkoztak be. Szolnokon és a különböző járásokban, városokban összesen 14, valamint há­rom pedagógus osztály dol­gozott. A szolnoki osztá­lyok tanulmányi átlaga 4,21. Körülbelül négyes átlagot értek el a kihelyezett osz­tályok is. — Mi késztette az egye­temi tanácsot arra, hogy külön pedagógus osztályt szervezzen? — Nagyon sok pedagógus jelentkezett, akik részt kí­Fodrászmari támlák szakmunkásvizsgája Szolnokon (Levelezőnktől) i A Szolnok Megyei Tanács VB Ipari Osztálya és a Mü.M. 605. Iparitanuló In­tézete június 27—28-án ren­dezte meg Szolnokon a fod­rászipari tanulók szakmun­kásvizsgáját. — A vizsgán résztvevő ötven fiatal ered­ményesen szerepelt. Bebi­zonyították, hogy a két-há- roméves tanulási idő nem veszett kárba. Sokan közü­lük, mint ipari tanulók, — szép eredményeket értek el a legutóbbi, Közép-Magyar- ország legjobb tanulója cl­ra is felhasználják a tele­víziót, egészen odáig, hogy a rendszeres nézők bizott­ság előtt vizsgát tehetnek a közvetített anyagokból. A fiatal szakemberkép­zésben is láttunk figyelem­re méltó módszereket — Müncheberg községben van a „Rübensam” termelőszö­vetkezet a mezőgazdasági egyetem gyakorló gazdasá­ga. A diákok egy hét tanulás után egy hétig a termelő- munkában dolgoznak. A teljesítményükért a terme­lőszövetkezet a megfelelő járandóságot elszámolja. — Ott van diákszállásuk, s a munkahetet teljes egé­szében ott töltik el. Ezek a szakemberek megtanulják a munka gyakorlati fogá­sait is egyetemista koruk­ban. Az egyes gazdaságokat eredményeik, felkészültsé­gük alapján differenciáltan irányítják. Az idén pb töhbszáz termelőszövetke­zetben el akarják érni, hogy az egyes termékféle­ségekből mintegy 30 szá­zalékkal jobb eredményt érjenek el az országos át­lagoknál. Ezek a számok nem irodában kerülnek kialakításra, hanem úgy ahogy az élet ezeket fel­veti. Csak olyan gazda­ságok sorolhatnak ebbe be. ahol a feltételeket Valii­ban biztosítani tudják, ahol a vezetés szilárd, a specialista csoportok jól dolgoznak. Ezek az élenjá­ró gazdaságok. A szövet­kezet túlnyomó többsége ep7da5<gilag megalapozott, fejlődő, azonban náluk Is vannak gyenrébhen gaz­dálkodók. Ezekre külön fi­gyelmet és erőt összponto­sítanák, hogy mtoiőhh fel­zárkózzanak és jól terme­lő gazda sz-okk« n*íjanak. (Folytatjuk) mért folyó versenyben is. A szakmunkásvizsga két napig tartott. Szombaton az elméleti, vasárnap a gya­korlati tudásukat kellett a í zsűri előtt bebizonyítaniuk. A vizsga eredményes volt. ! Az ötven ipari tanuló közül í egy sem bukott meg. IfJ. Palhuber Kálmán Tátrai üdülés a betakarítógépek élenjáróinak jutalma A Mezőgazdasági és Er­dészeti Dolgozók Szakszer- • vezetőnek elnöksége, vala- ; ; mint az Állami Gazdasá- j gok és Gépállomások Fő- j igazgatósága 1964. évre is j i meghirdette a betakarítógé- 1 ; pék immár hagyományos országos versenyét. A ver­seny győztesei — az ország 29 legjobb kombájnosa és j aratógépkezelője — az idén I a Tátra festői környezeté­ben pihenheti ki a nagy munka fáradalmait. Az 5 I napos tátrai út részvevője lesz az állami gazdaságok dolgozói közül az SZK—3- as és az SZK—í-es szovjet j géppel dolgozó kombájno- : sok országos versenyének i első 7 helyezettje, a magyar j gyártmányú AC típusú ‘ kombájnokkal dolgozók or- I szágos versenyének első 3 ! helyezettje, a három leg- í jobb rendrearatógép vezető és a lesjobb kévekötő-arató­gép vezető. Ők is versenyeznek A megyei kombájn- és aratógépvezetök verseny- felhívásához termelőszövet­kezetünk szakemberei is csatlakoztak. Kombájnveze- tőink Szabó Gergely és váltótársa Fodor Lajos AC 400-as kombájnjukra 300 hold learatását vállalták. Herczeg Benedek, Balogh Ferenccel az SZK 3-al 450, Szabó Gyula és Buga Ist­ván ugyancsak az SZK 3-as kombájnnal 400 hold levá­gását vállalták. Török Sán­dor és Csömör Béla AC 400-al 270 hold learatását végzi el. 1 Az aratógépvezetőik Tóth János és Angyal Ferenc szintén csatlakoztak a me- j gyei felhíváshoz. Soltész Endre < Párttitkár Kisújszállás, Dózsa Ts« vántak venni az egyetem munkájában. Így három pedagógus osztályt szervez­tünk az 1963—64-es tanév­re. Egyébként mi nagyon örültünk a nevelők ilyen nagyarányú érdeklődésé­nek, mert véleményünk szerint szükségszerű a pe­dagógusok egyetemi szinten történő ideológiai tovább­képzése. Az eddigi tovább­képzéseik nem feleltek már meg a követelményeknek. Itt jegyzem meg, hogy saj­nos sok pedagógus éppen nevelői elfoglaltsága miatt kevés tanulmányi szabad­ságot vehetett igénybe a vizsgák előtt, így számukra nehéz volt a felkészülés. A következő években véle­ményünk szerint ezen se­gíteni kellene. — Hasonló jó eredmény­nyel végeztek o többi osz­tályok is? — Igen. A politikai gaz­daságtan tanszéken 4.06 százados átlag született. A harmadéves hallgatók ta­nulmányi átlaga 4.25 lett. Itt realizálódott lényegében a három éves munka. Az elvtársak az elméleti tudá­sukat a gyakorlatból vett példákkal egészítették ki. Természetesen mi is igye­keztünk minden segítséget megadni számukra a sike­res vizsga érdekében. — A most végzettek kö­zül jelentkeztek-e sokan szakosítón való továbbta­nulásra? — Elöljáróban talán any- nyit: az 1963/64-es tanév­ben négy tárgyból: filozó­fiából, politikai gazdaság­tanból, magyar- és nemzet­közi munkásmozgalom tör­ténetből folyt szakosítón munka, s az ott tanuló elv­társak dicséretére mondva, minden e^ves tanszék né­gyen felüli átlagos ered­ményt ért el. A most vég­zettek közül filozófiára tí­zen, politikai gazdaságtan­ra ugyancsak tízen jelent­keztek. Ebben az évben nem indítunk munkásmoz­galom történetből szakosí­tón oktatást, helyette az ipargazdaságtant vezetjük be. Erre a szakra a most végzettek közül négyen je­lentkeztek. A most vég­zettek, a régebben nálunk tanulók közül és más egye­temeken végzettek közül összesen ötvenötén tanul­nak tovább a szakosítón majd az 1964/65-ös tanév­ben. Bár ez a szám még nem végleges, hiszen akik azután jelentkeznek, azok pótfelvételi vizsgát tehet­nek. — Ha már az új tanév­ről van szó, hány új hall- aatófuk lesz ebben az év­ben? — Több mint ötszázan jelentkeztek első évre. A felvételi beszélgetések már lezajlottak, az egyetemi tanács dönt arról, kik le­hetnek hallgatói intéze­tünknek. Annyi bizonyos, néhány jelentkező felvételi kérelmét elutasítjuk, mivel nem rendelkeznek megfe­lelő általános műveltség­gel. Azok számára azt ta­nácsoljuk, szerezzék meg az érettségit, fejezzék be szakmai tanulmányaikat. — Tehát a magasabb is­kolai végzettség is a fel­vételi követelmények közé tartozik? — Most már csak kivé­teles esetben, ha valaki­nek feltétlenül szükséges munkájához az esti egye­temi végzettség, csak ak­kor vehetiük fel nyolc ál­talános iskolai végzettség­gel. Hiszen csak így lehet biztosítani a valóban egye­temi színvonalat, örven­detes tény azonban, hogy a párttagokon kívül a pár- tonkívüliek is egyre inkább érdeklődnek egyetemünk iránt. Az új tanévre jelent­kezettek 33 százaléka pár- tonkívüli. Reméljük, hogy az új tanévben is ered­ményes munkát végzünk majd tanárok, hallgatók közösen — mondta Pompor Istvánné.

Next

/
Thumbnails
Contents