Szolnok Megyei Néplap, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-29 / 176. szám

19W. JűWus 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Asszony a tanyán Mi szegheti kedvüket? Zabolai Andrással, az országos szántóverseny második helyezettjével beszélgettem nemrég. Ennek az embernek az egész mondanivalóját végig kisérte egy gondolat: Abban, hogy ő az országban a trak­torosok között a második legjobb helyezést érte el, nagyon nagy része van munkatársainak, annak a kollektívának, amelyben dolgozik. Sokszor vissza­tért ehhez a gondolathoz, s elmondta, kik segítették, ha többel nem, legalább annyival, hogy biztatták. A szövetkezet fogadási kis ünnepén a megye, a város és a szövetkezet ve­zetői között ott ült egy sző­ke asszony az asztalnál. Mindenki mesélt valamit, tájékoztatta a vendégeket. Szabad, zavartalan társal­gás alakult ki a vendégek és a vendéglátók között a mezőtúri Magyar—Mongol Barátság közös gazdaság­ban. Csak a csendes, szőke asszony ült hallgatagon és figyelmesen követte a töb­biek szójárását: Megszoktam már máshol, hogy a fogadásokon, a ven­déglátáson a tisztikar jelen­jen meg. Azt kérdeztem hát asztalszomszédomtól, Si­mon István elnökhelyettes­től: ez az asszony milyen posztot tölt be náluk? — Semmit. — És itt van? — ö a szövetkezet legki­válóbb borjúnevelője. Jólesően meglepett. Első­sorban az, hogy a mezőtúri társas üzem vezetőinek gondjuk volt arra, a közös birtok legjobb kétkezi mun­kásai is ott legyenek ve­lük. Mert Lengyel Zsig- mondné borjúgondozón kí­vül még meghívták Szegedi Ilona csibenevelőt, Veres Mihály tehenészt, Molnár Sándor növénytermesztőt ás Fehér Ferenc ácsot is. De azért mégis a borjú­nevelő asszonyon csodál­koztam leginkább. Lengyel Zsigmondnén elegáns, köny- nyű nyári ruha volt. Száj­vonalait pasztell rúzs élén­kítette, s vetette észre sá­padt, fehér arcán. Rövidre vágott, divatos haj frizurá­jából diszkrét kölniillat lo- pózott szét. És fesztelenül, a gyakorlott dohányos moz­Szomorú elsőség az abád- szalóki Kovács Pálé. Az első világháború első ma­gyar hősi halottja volt. — 1914. július 29-én reggel hét óra körül Zimony mel­lett, a szolnoki 63. gyalog­ezred közlegényei közül Kovács Pál, majd fél éra múlva egy bajtársa életét oltotta ki az ellenséges go­lyó. • A tizenkét testvér közül a legfiatalabb emlékezik a legidősebbre. Kovács József bácsi hét­éves volt, amikor a bátyja bevonult. Tiszaburán, egyik faluszéli házban lakik fele­ségével. legkisebb lányával, veiével, unokáival — Emlékszik a bátyjára? — Együtt jártunk, én is mentem már akkor dolgoz­ni. Szapáry gróf birtokán, a József-tanyán laktunk. Csendesszavú ember. El­elmosolyodik, meg-megáll a beszédben. Néha a fele­sége segíti ki. A szülők már régen meg­haltak. Harmnicnégyben, a fiuk emlékezetére rendezett ünnepségre még eljöttek. — Józsi bácsiék is ott voltak? — Igen. Egy évvel előt­te. kint a határban keres­tek meg bennünket, ara­táskor... Az ünnepségen két- vagy háromszáz pen­gőt adtak a két öregnek. Meg azt ígérték, hogy ha­zahozzák a bátyámat, Szol­nokon a Tisza Szállónál A Nagykunsági Allan« Gazdaság ballai üzemegy­ségében a KISZ szervezet célul tűzte, hogy a kong­resszus tiszteletére benevez néhány fiatalt a mezőgaz­dasági munkaversenyre. A nemrégen megtartott gyülé­dulataival szívta cigaret­táit. Másoknak is feltűnt. A Szolnok megyei pártbizott­ság osztályvezetője beszél­getni kezdett vele. Iskola került szóba, szakiskola, nem lenne-e kedve elvégez­ni. A fejét ingatta. Mi lesz a két gyerekkel addig? Mert neki a két csemete sorsa előbbre való, mint az övé és a borjaké. Érveltek tovább. — Hogy azért más családanya is ta­nul és a gyerekek is meg­vannak addig. Hogy igye­kezni keli, tartani a lépést. Mert jön az új, a tanult generáció. Erre mintha meg­sértődött volna. — Ha valaki nálam majd jobban csinálja, tessék, át­adom. Én már úgyis hét esztendeje gürcölök vele. Hét éve. Akkor még Me­zőtúron is kevés asszony akadt, aki rendszeresen a közösbe járt dolgozni. Plá­ne állattenyésztésbe. Len- gyelné még az Űj Remény­ség-ben kezdte, de még itt, a Magyar — Mongolban is mindössze két lány vállal­kozott szarvasmarhák gon­dozására. Továbbra is férfi szakma maradt az. Bár férfi legyen, aki őt utánozni tudja. Egy egész istálló hetven borjának gondviselése egyedül rábíz­va a Nagykuria tanyán. S az az istálló ragyog is, a borjak gyarapodnak, virul­nak. Nagy gonddal, nagy hozzáértéssel ápolja őket. Pedig de kemény munka és de sok az elfoglaltsága. A férje is állattenyésztő, te­henész. Az istálló — tudott dolog — nem tűr nyolcórá- zást. S hozzá még két isko­láskorú gyerek. Azok taní­tás után otthon maradnak. temettetdk él... Aztán köz­bejöttek megint a zavar­gások... — Kik élnek még a test­vérek közül? — Két nővérem él. Ma­riska, özvegy Oláh Imréné Kiskörén, Piroskáék Éger- csehiben laknak, a sógorom bányász. A tizenkét testvér leg­többje kiskorában meghalt. Nemcsak a háborúban, az uraságnak itthon sem volt drága a Kovács Pálak élete. — Találkoznak a testvé­reivel? — Legutóbb a bányász­napra mentünk el. Nyurga, szőke kislány jön a szobába. — A legfiatalabb lá­nyunk itt van velünk. Ma­rika a legkisebb gyerek. A két menyecske-lány Heves megyébe költözött, fiuk. a Jóska, Pesten dol­gozik. Józsi bácsi hét éve a Leftin Tsz tagja. Dinnyés. Idejár, segít a félesége Is. * ötven év. A kétkezi munka mindennapjai nem sok időt hagytak az emlé­kezésre. öt-tíz évenként egy-egy újságcikk megje­lenik, és ilyenkor előveszik a megfakult fényképeket. Néhány katona a híd mel­lett. Ö is köztük volt. Ez a másik kép még civilben készült. — Nagyon szerettem a bátyámat (▼. P.) sen tizenöt, a munkában élenjáró traktoros és kom- bájnos csatlakozott a ver­senyhez. Elsők között je­lentkeztek: Lévai Károly. Máté Sándor és Baláas Já­nos traktorosok. Meg legtöbbször ővele, az istállóban. A szövetkezet vezetői csak szépeket mondtak ró­la: Vacsora végeztével — miután felmelegedett a han­gulat —. innen is, onnan is dalba kezdett valaki. Már nem tudom, ki mutatott rá Lengyelnére, s parancsolt csendet. — Halljuk a nótáját. Igazi jókedve támadt. S amikor indulni készülőd­tünk, odajött hozzánk. Te­gyük már meg szívességből, szaladjunk haza vele. Hi­szen messzire lakik, kinn a tanyán. Hosszú földutak kí­gyóztak odáig, mire fel­tűnt a major. A majorban — báró Harkályi Anna bir­toka volt ez — á szövetke­zet által átalakított, lakha­tóvá tett hajdani cselédla­kások előtt álltunk meg. Ügy láttam, mintha res- tellné. Az utat kérdeztük, mer­re tovább. Sajnálkozott. — Hát én meg nem mon­dom. Ki se mozdulok a ta­nyáról, meg az istállóból. Elbúcsúztunk. Akkor, vé­gül odalépett a megyei osz­tályvezető elé: — Az iskolával meg az a helyzet, ha az uramat ráve­szik, megyek. Az uramat próbálják meg. Borzák Lajos Légvédelmi tüzéreket ke­restünk fel a minap. Elő­ször egy kis előzetes be­szélgetésre ültünk le Féter- vári Ferenc tiszt elvtárssal Szavaiból csakhamar ki­derült, hogy — jóllehet vannak olyan helyek, ahol gondtalanabb a katonai szolgálatot teljesítő fiatalok sorsa — náluk bizony a szó szoros értelmében kemény a katonaélet. — Miből áll katonáik egy napja? — Reggel 6 órától dél­után kettőig tart a tulaj­donképpeni foglalkozás. Bo­nyolult műszerek kezelését Mostantól egyéni turista útlevéllel lehet utazni a Szovjetunióba és a Német Demokratikus Köztársaság­ba. Az a magyar állampol­gár, akinek hozzátartozója kint tanul Moszkvában, vagy a budapesti mérnök, aki leningrádi kollégájával szeretné megvitatni tapasz­talatát — a formaságok el­intézése után bármikor vo­natra ülhet, utazhat. Eddig az említett országokat csak csoportosan látogathatták a turisták. Az IBUSZ, a szovjet In- turiszt és az NDK DER uta­zási irodái között létrejött jelentős megállapodás már a közeljövőben érezteti ha­tását: mindhárom részről növekszik majd az egyéni turizmus. Éppen emiatt a napokban még tárgyalások folynak a kedvezmények szálloda ás panzió árkate­góriák biztosításáról, s va­lószínű, hogy néhány hé­ten belül ezt is megállapít­ják. Ettől függetlenül az IBUSZ már ma is tájékoz­tatást ad azoknak, akik a Szovjetunióba vagy az NDK-ba egyénileg kíván­nak utazni. Jelentkezni le­Vitathatatlan igazság, hogy mások segítsége is nagyon kell ahhoz, hogy valaki boldoguljon. Erről győződök meg akkor is, amikor a szocialista mun­kaversenyről alkotott vé­lemények, kialakult körül­mények után kutatok. Naponta hallunk hírt igazán nagyon szép telje­sítményekről, embereknek. a munkában tanúsított helytállásáról. Most mégis hagyom azokat a példákat, amelyek valóban nagyon széppé, nemessé teszik ezt a mozgalmat. Elmondok inkább néhányat a jóné- hány közül, azokból az esetekből, amelyek kedvét szegik a versenyzőknek, vagy ver­senyezni szándékozóknak. Van eset, amikor a ve­zetők nem értik meg az embereket. Egy példát er­re: A szolnoki pályafenn­tartási szakasz pártalap- szervezetében — annak el­lenére, hogy negyvenhat brigádban háromszázhar­minc ember jelenleg is versenyez — néhányan azt kell elsajátítaniuk, elektro­mos ismeretekre tesznek szert, mindennek persze ké­sőbb az életben is hasznát veszik. Szakmát adunk a kezükbe. Gépkocsi és von­tatóvezetői, valamint táv- irász képesítést kapnak azok. akik részt vesznek e tanfolyamokon. Emellett persze rengeteget kell gya­korlatozni, őrséget állni. Foglalkozás után — Természetesen nem­csak kötelességeik vannak a katonáknak, hanem emel­lett lehetőségeik is a szó­rakozásra, pihenésre, tanu­het e célból az IBUSZ Ta­nács körúti fiókjában — és a vidéki IBUSZ-irodák- ban is —, ahol az egyéni utazások lebonyolításával foglalkoznak. A Szovjet­unió és az NDK-beli sze­mélyes utazáshoz ezután be kell szerezni azt a bizony­latot, amelyet az IBUSZ állít ki a szolgáltatások biz­tosításáról, az útlevél betét­lapot és a rendőrség által láttamoztatott két darab fényképet. Az eddig érvényben levő meghívólevél-rendszer an­nak, aki turista, megszűnik, a jövőben erre nem ies2 szükség. Az IBUSZ gondos­kodik szállodáról és megfe­lelő összegű költőpénzt le­het váltani. Az IBUSZ-nál arra szá­mítanak, hogy különösen Moszkvába, Leningrádba. Kijevbe, a K rím-félsziget üdülőközpontjaiba. Lipcsé­be, Drezdába. Berlinbe, a Keleti tengerpartra és a fest i Szász-Svájc hegyeibe jelentkeznek majd sokan a magyar turisták közül. Jövőre az egyéni turis­táknak megnyitják a bul­gáriai Aranypartot. B. A. állapították meg, hogy az üzemben kevés az öntuda­tos ember. Ezt abból kö­vetkeztették, hogy a mun­kások közül csak kevesen vesznek részt kisebb ren­dezvényeken. Ugyanakkor elismerték, hogy legtöbben végrehajtják kötelességü­ket, a munkaidőt kihasz­nálják, szorgalmasan dol­goznak. „A versenyszempontokat kiadtuk az üzemelési irá­nyítóknak” — mondták egyik alkalommal a Víz­ügyi Építő Vállalat alap- szervezetében, amikor a szocialista munkaversenyről volt szó. S ehhez hozzá­fűzték még, hogy ennek szervezése a szakszervezet feladata. A tennivalók pe­dig nem ilyen egyszerűek és nem is ilyen általáno­san adódnak. Inkább úgy, ahogyan azt taggyűlésen az alapszervezet egyik tag­ja el is mondta: A Biharugrán dolgozó gépekről heteken át nem tudták, milyen munkát végeznek. Nem gondos­kodtak a munkásokról sem. lásra. De erről talán győ­ződjünk meg személyesen. Először a könyvtárba néz­tünk be. Bíró Mária könyv­tárosnő adatai szerint az ál­lomány 70 százaléka tag, főleg műszaki tárgyú olvas­mányok iránt érdeklődnek. Szórakozás—tan ulás A társalgóban fiatal had­nagy csatlakozik hozzánk, ő a KISZ-titkár. örömmel újságolta, hogy náluk csak­nem mindenki tagja az if­júsági szervezetnek. Heten­te vesznek részt politikai foglalkozáson, sok újság és folyóirat segítségével bőví­tik látókörüket, gyarapítják ismereteiket. Egyaránt vetí­tenek oktató- és játékfil­meket, hetenként több al­kalommal. Minden alegy­ségnek saját TV-je van, társalgójukat ők maguk de­korálják, ízléses, érdekes tablókat, faliújságokat ké­szítenek. Akinek jó a kéz­ügyessége, különféle szak­körökben barkácsolhat Van tánczenekaruk és népi tánccsoportjuk is. — Sportélet? — Több, mint 25 hadse­regbajnoki érmet szereztek már katonáink Jelenleg a labdarúgás megy a legjob­ban, csapatunk a városi bajnokság döntőjébe ju­tott. A többi sportot inkább szórakozásból űzik. Érde­kes Domonkos Ferenc hon­véd esete, aki pesti fiú, ott is kezdett katonáskodni, mégis ide kérte magát, hogy futballozhasson. Most ő a csapat motorja. — Nézzünk meg egy kör­letet — indítványoztuk. S már indultunk is fel­felé a lépcsőn. A napos har­sány „Vigyázz!”-kiáltással üdvözölt bennünket, 8 be­léptünk az egyik terembe. Első ránézésre minden szinte kínos rendben volt. Pétervári elvtárs sasszeme azonban rögtön észrevette, hogy az egyik takaró össze van gyűrve, egy cipő kilóg az ágy alól, s figyelmeztet­te a bentlévőket: — Rendetlen a körlet, elvtársak, alaposabb mun­kát kérek! Ivóvízért messze jártak az emberek. Olyan a viszony több munkahelyen a mun­kások és a munkavezetők között, hogy a vízhordás­sal töltött időre eső bért le akarják vonni a mun­kások fizetéséből. Ugyan­akkor piszkosak a lakóko­csik, nincs aki takarítson: A taggyűlés ahelyett, hogy nehézségek elhárítá­sának a lehetőségét mér­legelte volna, ilyen állás­pontra helyezkedett: — A szocialista brigádokkal csak ott kell foglalkozni* ahol a versenynek a fel­tételei is adva vannak. Mi sem könnyebb, mint így dönteni. Nem is mindig az a gát­ja az előrehaladásnak, hogy a vezetőkben nincs meg a dolgozókkal való együttküzdéshez szükkséges erő. Néha alig több, mint valami kis figyelmesség hiányzik. A szolnoki fű­tőház egyik alapszervezete kommunista őrjárat segít­ségével vizsgálta meg a dolgozók ellátását. így ke­rült napirendre az, hogy nincs az üzemi konyhán elég vizeskorsó, főzőedény: Az üzem illetékes vezetői mindezt azzal indokolták: nem gyárt ilyet az ipar; Ugyanezért kell az ebédet is felpattogzott zománcé edényben főzni.- Mit tehetnének mást az emberek, meghallgatják az efféle megindoklást. Más kérdés, hogy ki az, aki ezt el is hiszi. Hogy maguk­ban, vagy egymás között mit mondanak, arról is jobb hallgatni; Sok-sok részf éltétől hiányzik a járműjavító­ban is ahhoz, hogy va­lóban zavartalanul ver­senyezhessenek a mun­kások. Kezdődik azzal, hogy a kapunál sokszor nem mű­ködik a blokkoló óra. Ér­tékes percek vesznek el és sok embernél ez már órákká dagad. Fehér Antal már taggyűlésen is elpana­szolta, hogy az alváz rész­legben nem szerelnek ko- nektorokat, nem jó a vilá­gítás. Mások azt tették már jónéhányszor szóvá, hogy sokszor meleg a víz az üzemben. Nemcsak ivásra nem alkalmas, ha­nem munka után fürödni is alig tudnak benne olyan forró. A kovácsok védő- szemüvege nem jó, nincs egy tea-mérőjük, stb. Mindez bosszantó apró­ság. De nagyon sok eset­ben elég ahhoz, hogy ked­vét szegje annak, aki lel­kesen kezdett a verseny­hez. Még nehezebb a helyze­te annak, aki megküzdött a sikerért, mégis elesett tőle. A járműjavító III-as pártalapszervezetében vi­tatkoztak is arról, hogy a versenybírák nem a- alap­vető szempontok figyelem­bevételével döntöttek a szocialista címek legutób­bi odaítélésekor. Ennél a vitatkozásnál többet azon­ban nem tettele a pártta­gok ,sem. Nem léptek fel az ellen az elfogadhatat­lan nézet ellen, hogy: — olyan dolgozó ne kapjon jelvényt, akinek már van valamilyen elismerése, ki­tüntetése: E megítélés szerint ha egyszer valaki már ka­pott valamilyen elisme­rést, addig akármilyen jól dolgozik is, nem tarthat számot újabbra, amíg min­denki utói nem éri őt.­. Ez aztán a legbiztosabb módszere annak, hogy bárkinek is elmenjen a kedve a versenyzéstől! A versenyből a munká­sok, leggyakrabban a szo­cialista brigádok, a leg­többet vállalják, őket se­gíteni, ösztönözni, a si­kerekhez hozzájuttatni nem nagylelkűség. Köte­lessége mindazoknak, akik valamit Is tehetnek cél- hoaérésűkért. Borsi FsaW A legkisebb testvér emlékezik Kovács Pálra, az I. világháború első magyar halottjára A kongresszus tiszteletére Akik m az égre figyelnek LÉGVÉDELMI TÜZÉREK KÖZÖTT Egyéni útlevéllel lehet utazni a Szovjetunióba és az NDK-ba S. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents