Szolnok Megyei Néplap, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-19 / 168. szám
Nagykunsági birkapörkölt nagy díjas mód főzve Bár nem éppen most törté nt, ma is restellik mé(f mindnyájan, akiknek közük lehetett hozzá. Hát szó, ami szó... no de, ne vágjunk elébe. Szóval akkor fejeződött be a megyében az első juhász szakmunkásképző tanfo- lyam_ Erre fel aztán nagy juhász-ankétot is rendeztek Karcagon, a mezőgazdasági technikumban. S ha már Karcag és éppen juhász6 is akkor dolgozik szívesen, ha jó az alapanyag. Már pedig ilyen két birkái, mint most odakötöttek elébe, régen nem metszett a kése. Csak azt nem érti a fene se, minek rajtuk ez a díszítő vacak. Azt mesélik, a technikumi szakács jól kitett magáért. A vendégsereg mégse nagyaon kerülgette a tálat. A megye állattenyésztő törzskara sápadtan ült az asztaltól. Akkorra már kiderült, a technikumi szakács — a két nagydíjas apaállat életébe kerülő — „fatális” tévedése. Hanem a díszkantár, a ragyogó tarsolyos zabla kihívóan fénylett a vágóhid ajtójára függesztve. — börzék —* ankét, lehetne-e a tervezett ebéd más, mint a híres birkapörkölt nagykunsági módra. A hentes hát tudta, s várta is a nyersanyagot reggel óta. No de, ne vágjunk már újfent az események elé. Az előadás elhangzott, szímmnalas is volt, hiszen a Földművelésügyi Minisztérium juh-szakértője tartotta. Ezt követte a gyakorlati bemutató. És mert neves juhászokról van szó, ezúttal, a Nagykunsági Kísérleti Intézet gazdasága készült kirukkolni. A kostelepről a technikum udvarára küldte a két legszebb, törzskönyvezett nagydíjas kost. amit nemrégen kapod a főigazgatóságtól. Még fel is kantározták szépen, mutatóson. Azzal a díszkantárral kötötte a fához gondozója őket, S elment, mint mondják, sört inni, hiszen a hallgatók még úgy is ott tiblá- b ólnak a füves kertben. Oda o kertbe rohant nem sokra rá egy kétségbeesett lány, dr. Hegedűs Bálint főállat, orvoshoz. — Jaj, doktor úr, levágták a kosokat. — he bizony, kislányom, birkapörkölt lesz az ebéd — nyugtatta meg o doktor. Főtt is már a menü, ro- tyogott a pörkölt akkor. A technikum vágóhidján pedig elégedetten dörzsölte tenyerét a hentes, mert hát * ■ __ K ép szöveg nélkül Palacsintasütős tolvajok Régóta fogyott a takarmány, több mint amennyit a szövetkezet sertései felfalnak, Figyelték a tolvajt* de nem tudták elfogni. Rejtélyes volt a is, hogyan szedik ki a darát a betontartályból, hisz a fedelén lévő lakat érintetlen marad. Lessük meg a tolvajt éjszaka — ajánlották az elnöknek a felháborodott gondozók. — Ne a mi becsületünket csorbítsa, még azt hihetik, mi lopkodjuk a takarmányt. Az első éjszaka hiába lesték a szarkákat, ám a második éjjel megjelentek a látogatók. A közeli tanyából két személy osont vödrökkel, a takarmánytárolóhoz. A férfi kissé felfeszítette a fedelet, s a ke*kény nyíláson palacsintasütővel merte a darát. Az asz- szony már a második fordulót akarta tenni, amikor lefülelték őket. Lebuktak a tolvajok, néhány nap óta nem osztják meg a . ttszasülyi Rákóczi Tsz sertései az eleségüket a háztájiakkal. (mát hé) Egy olvasott író Pemete kartárs író. Sőt hozzátehetem, hogy nem U akármilyen, aki csak úgy néha, elvétve veszi kezébe a tollat vagy sátoros ünnepkor ül le az írógép mellé. Pemete kartárs rendszeresen ír és hasonlóan a többi nagyokhoz — írógépen. Minden délelőtt pontosan féltizenkettókor leül az íróasztala mellé. Leveszi az írógép tetejét. Fényes indigólapokat simogat az ívek közé és az egészet óvatosan befűzi a gépbe. Aztán percekig nézi a gépet. a tasztatúrát, néha egy kicsit közelebb hajol a szalaghoz, majd váratlanul megindulnak ujjai a betűsorokon és készül a remekmű. Pemete kartárs rögtön tíz példányban írja műveit. Gondosan vigyáz a helyesírásra. Stílusa a lehető legegyszerűbb. Nem használ felesleges hasonlatokat, ci- rádás képekkel nem cico- mázza a szöveget. A legtökéletesebb egyszerűségre törekszik. Sok írónak mérhetetlenül nagy fejtörést jelent a csábító, olvasásra ingerlő cím. Igen gyakran már régen készen van a húszíves regény, a háromfelvonásos színdarab, a kolumnás elbeszélés s az író még mindig fel és alá szaladgál a szobában, elgondolkodva tapogatja a halántékát, hogy valami plasztikus címet kipréseljen. Pemete kartársnak soha nincsen ilyen gondja. Az igazi remekmű rövid és szűkszavú. Ebben a tekintetben Pemete kartács írásművei valósággal például szolgálhatnának. Egy oldal az egész, a világért át nem menne a következő oldalra. Akad olyan szerző, aki a feleségének, szomszédjának vagy valamelyik írótársának olvassa fel a kész szöveget. Pemete kartárs nem szorul rá senki véleményére. Neki bőségesen elegendő az, hogy szakmai szempontból még egyszer gon- j d isan elolvassa az anyagot ] és tíz perccel tizenkettő előtt kiadja kézből a kész írást. Arra büszke lehet, hogy írásait igen sokan forgatják. Három óra felé azután összeszedik az asztalokon hagyott, alaposan összezsírozott példányokat. Egyet Pemete kartárs belesimít egy dossziéba, amelyen kalligrafikus írással ez till I étlapok. Rossi Károly
