Szolnok Megyei Néplap, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-13 / 137. szám
19Wi június 13.; SZOLNOK MEGYEI NÉP! S A KAMRA Hűtőszekrény nélkül Ha rosszul tároljuk. még a nem romlandó áru is elromlik;; A lisztet, a cukrot meg a sót tartsuk szel- lős és száraz helyen, másképp összecsomósodik, — vagy dohos lesz. Hogy a só a konyhai gőztől össze ne álljon, tegyünk bele néhány szem rizst, amely szárazon tartja: Főzeléket és gyümölcsöt egy-két napnál tovább ne tegyünk el; Tárolás közben szemezzük 'ki belőle a romló szemeket, nehogy az épeket is kikezdjék, A burgonyát, répát, petrezselyemgyökeret fektessük le a hűvös kőpadlóra. Azonnal használjuk föl a halat és a húsfélék közül a belsőségeket, például a májat vagy a velőt; — A hús jégszekrényben napokig megőrzi frisseségét. Ha nincs jegünk, akkor ecetes vízbe mártott ruhában is eltarthatjuk egy kis ideig, de a ruhát váltogassuk rajta: A marhahús megköveteli, hogy szakértelemmel bánjunk vele. A frissen vágott marha húsa nehezen lesz puha: akár pároljuk, főzzük vagy sütjük. Lehetőleg két-három napig „érleljük” hűvös helyen, sőt a vesepecsenyét egy hétig is, A hús mindig a csont körül kezd romlani: mielőtt félretesszük, csontozzuk ki: Mindjárt, amint letettük a vásárlószatyrot, tegyük fel forralni a tejet és utána rakjuk hűvös helyre, hogy hamar lehűljön, A forralatlan tej ugyanis könnyen megsavanyodik és mire eszünkbe jut, hogy felforraljuk, talán már késő, A tej fölét, „pilléjét” sokan nem szeretik. Ha azt akarjuk, hogy ne képződjék föle, kavargassuk meg a tejet lehűlés közben négyszer-ötször. A tejföl két-három napnál tovább nem használható, a vaj azonban négy-öt napig is friss marad, ha jégre tesz- szük vagy ha beledobjuk egy tál hideg vízbe. A kötény hasznos, csinos viselet. Hasznos, mert megóvja a gyermek ruháját a piszkolódástól, kopástól. Aztán meg kinőtt, javított ruhát is elhordhatunk alatta. A kislányok ruhaköténykéi- ket nyáron aláöltöztetés nélkül, napozóként is viselhetik. Három lányka-kötényt és két fiúnak való „suszter- kötény”-t mutatunk be. — (Valamennyi régi felnőtt ruhákból is alakítható.) Csíkos kartonból készült, egyenes szabású kötény. A jobb oldalon elhelyezett zsebtől eltekintve, elől-há- tul egyforma. Kétoldalt egy- egynagy gombbal csukódik. Második rajzunk vászonkötény, nagy beleszabott zsebekkel, tűzés díszítéssel. Hagyományos módon, hátul kantár-szerűen gomfoolódik. A pöttyös kötényke az első modellhez hasonlóan elől-hátul egyforma és oldalt csukódik, csak nem is tartósíthatunk ételeket. Megfelelő nagyságú mosófazék alkalmas erre a célra. Nem baj, ha kissé lyukas. A jeget téglanagyságú darabokra vágjuk és külön-külön újságpapírosba szorosan becsomagoljuk. Telerakjuk a fazék alját, arra rakjuk a tartósítandó vajat, ruhába csomagolt húst, befedett levest, vagy más kényes ételt, tejet, stb. Mindezt befedjük papírossal és telerakjuk jéggombbal, hanem szalaggal megkötve. Negyediknek szabályos suszterkötényt mutatunk Anyaga lüszter. Körbe és a nagy zsebnél élénk piros szegélyezés díszíti. kockákkal, amelyeket szintén újságpapírosba csomagolunk Az egészet régi pokróccal jó szorosan befedjük. A fazekat hűvös helyen tartjuk. Húsfélét úgy tartósíthatunk, ha forró zsírban körülsütjük, és a zsírban, lefedve, hűvös helyre állítjuk. Söld salátát ecetes vízbe mártott konyharuhába kössünk S végül: még egy fiúkötény. Középkék kartonból, narancs-fehér csíkozásé háromszög alakú zsebbel és díszítéssel. Fóti Margit GYEREKKOTENYEK au A „bukott“ diák Kiérkezett a bizonyítvány osztás ideje. Nem lese talán haszontalan felidézni néhány tavalyi osztályfőnöki tapasztalatomat — főként a szülőknek: okulásul. „Megbukott” a fiam... ezzel fogadott egyik közeli ismerősöm. Az egész család lehangolódott Joggal. Senkinek sem kellemes, ha gyermekét elmarasztalják. Ebben a nyomott hangulatban ültünk le beszélgetni. Ott volt a „megbukott” fiatalember is, harmadik osztályba járt. Erősen bizonygatta, hogy igazságtalanság érte. Ügy vélte, legalább négy-öt tanulótársa gyengébb nála és azok mégsem „buktak” meg. Olyan élénken mente- getődzött, hogy szinte észrevétlenül áthangolta a szülőit. Tanárgyűlöletet vetett beléjük. Nyugodtan hallgattam végig a fiatalember évvégi „mosakodását”. Amikor szóhoz jutottam, megkérdeztem a szülőket, miként lehetséges, hogy ők nem tudtak a gyermek évközbeni előrehaladásáról? A tanulót felszólítottam adja elő ellenőrző könyvét Ő elpirult és dadogva közölte velem, hogy éppen a napokban veszítette el. Mosolyogtam. Ez nagyon régi diák-fogás. Felálltam, odamentem a diák asztalához és nyomban megtaláltam könyvei és füzetei között az ellenőrző könyvét. Nem is egyet, hanem kettőt. Szótlanul kinyitottam és az édesapa és édesanya elé tartottam. A tanárok által beírt jegyek aláíratlanok voltak az egyik könyvben maradéktalanul, a másikban pedig néhány eredményesebb feleletet aláírtak a szülők. Megkérdeztem: hát ért a kis könyvecskét maguk nem szokták naponta elkérni a gyermektől? Miből állapították meg, hogy a gyermek „megbuktatása” igazságtalan volt? És nem találják furcsának, hogy a gyermeknek két ellenőrző könyve van? Nem gondolnak arra, hogy egy második ellenőrző könyvet csak akkor ad az iskola, ha a tanuló elvesztette az eredetit? A diáknak pedig ezt mondtam: — Ügy vélem, édes fiam, ha te ezzel a két ellenőrző könyvvel és az aláírások elmulasztásával füllentettél, akkor jogos art hinnem, hogy mentegetőözésed nem helytálló. Mondd meg őszintén, te nem így ítélnél? Természetesen nagy hallgatás volt a „válasz”. Az apa viszont kitört és kiabálva korholta a fiát. Csak nehezen sikerült lecsillapítanom őt. Amikor a gyermeket kiküldtük a szobából, az apa kifakadt: nem tudta, hogy azt az ellenőrző, vagy „micsodás könyvet” neki láttamoznia kélL Kiderült, hogy a szülők egyetlen szülői értekezleten sem vettek részt. Ezután arra kértem a szülőket, segítsenek gyermeküknek. A hibákat ne takargassák. Mutassanak rá könyörtelenül a fiú jellembeli fogyatékosságaira. Magyarázzák meg neki: Tanulás nélkül ma már nem boldogulhat semmiféle pályán. És a kötelességét mindenkinek teljesítenie kell. Egyébként nem helyes naponta százszor szemrehányással elhalmozni őt. Álljunk inkább mellé. Ellenőrizzük a tetteit. Adjuk meg neki á kellő segítséget, hogy felkészülhessen javítóvizsgájára. De a szülőknek is tanulniuk kell. Jobb későn, mint soha. Legalább ezután keressenek kapcsolatot a tanárokkal, kérjék ki tanácsukat és utasításukat. Ne szégyelljék bevallani, hogy ők is hibásak az eredménytelenségben. Dr. D. P4 szeneiden légy T A V A S Z A tavasz ügyes festő, mindent befesteget, a hegyeket erdővel, a völgyeket mezővel, s azúrral az eget Kedves virágaimnak szép színeket kevert. Rajta kívül tán senki nem tud így festegetni, oly szép a völgy, s a kert Én megpróbálok mégis egy csokrot festeni, amellyel az egészet, e sok-sok kedves-szépet-< megköszönöm neki. KERESZTREJTVÉNY Vízszintes: 1. Játékos, vig napok színhelye lesz a nyáron — névelővel (folytatódik a függ. 6- ban!) 7. Sürgető szócska. 8. Ereidben áramlik. 9. Kit — keverve. 11. Betű kiejtve. 12. Aaaaa, 14. Kötő ellentéte. 16. Népszerű fővárosi színész. Függőleges: 1. Anna becézve. 2. Ilyen szó Is van. 3. Televízió. 4. Közlekedési terület, 5, Védelmező, vigyázó. 10. Kopasz. 13. Elba része! 14. OA. 15. Cé — szolmizálva. Megfejtésül küldjétek' be a vízszintes 1-est és a 16-ost. Beküldési határidő: június 17. Múltheti keresztrejtvényünk helyes megfejtése: A pedagógus nap. Szörp. Könyvjutalmat kapott: Gö- möri Zsuzsa, Jászberény. (A könyvet postán küldjük el.) Mindenki serényen tettvett a ház körül, csak a szemtelen légy lopta a napot és unatkozott. „Megkeresem a macskátV’ — gondolta magában. A macska éppen egérre lesett a kamrában, ugrásra készen lapult az egérlyuk előtt. A szemtelen légy rászállt a fülére és csiklandozni kezdte. A macskát ez zavarta a vadászatban; bosszankodva legyezett a fülével, hogy megszabaduljon tőle. A légy kuncogott és azt mondta kihívóan; — Nem háborgatlak, ha megígéred, hogy nekem adod az egér farkincáját. A macska megígérte és a légy továbbállt. „Megkérésén a kutyát!" — gondolta. A kutya az udvaron üldögélt és a házat őrizte. A szemtelen légy rászállt a farkára és vígan zümmögött. A kutyát ez zavarta a fülelésben és mérgesen vakkantvá kapkodott a saját farka után, hogy bekapja a legyet. Az jót nevetett rajta és azt mondta szemtelenül: — Nem háborgatlak, ha megígéred, hogy üdvözlésemre mindig hármat vak- kantasz! A kutya megígérte és a légy már ott sem volt. — „Megkeresem a tehenet!” — gondolta elbizakodottan. A tehén borját szoptatta az istállóban, a kisborjú szomjasan kortyolgatta az í édes tejet. A légy rászállt a tehén oldalára és felold sétafikáit rajta. A tehén tehetetlenül csapkodott a farkával, még a bocit is odébbtolta, de sehogyan sem tudta eltalálni a szemtelen legyet. Az mulatott ezen és gőgösen azt mondta: — Nem háborgatlak, ha megígéred, hogy nekem adsz egy sajtár tejet! A tehén megígérte és a légy elröpült. „Most pedig megkeresem az embert!” — gondolta hetykén. Az ember a kertben ka- pálgatott. Már fáradtan hajlongott az izzó napsütésben és nehezére esett a munka. Az arcátlan légy rászállt a karjára és megbirizgálta. Az ember arra kapott, de a légy akkorra már a lábán Megette magát. Mikor aztán a lába felé hessegetett, az okvetet- lenkedö légy egyenesen az orra hegyére telepedett. Az ember felmérgesedett, jobb- ra-balra hadonászott a karjával, hogy elkapja a legyet, de az mindig ügyesen odébbröppent és elölről kezdte a bosszantást. — Nem háborgatlak — mondta végül leereszkedően —, ha megígéred, hogy etetni, itatni fogsz engem ingyen, kényelmes szállást adsz, illően kiszolgálsz és tisztelsz egész házadnépével egyetemben! — Micsoda? — kiáltott fel az ember. — Szemtelen légy! — Azzal egy pillanat alatt agyoncsapta a kártékony rovart. A macska továbbra is lesett az egérre, a kutya őrizte a házat, a tehén kis- borját szoptatta, az ember kapálgatott és senki sem zavarta már őket. Bizony nincs helye semmiféle légynek a hasznos lények társaságában Balázs Éva A szarka nyelve A szarka nyelve egyszer valamitől annyira megdagadt, hogy nem tudott sem enni, sem inni. Mit tegyen — tanakodott kétségbeesetten. Elment a daruhoz, de az nem segített rajta. Elment a vadkanhoz is: — Bizony, nehéz dolgot kívánsz tőlem, — mondta a vadkan. — Csak úgy tudok rajtad segíteni, ha kitépem a nyelvedet... Jobb lesz neked is, nekünk is! Az egész erdőn elterjedt a híre, mi történt a szarkával. Az erdei fecsegő, pletykafészek szarkát senki sem sajnálta, és amikor a daru arra járt, így szólt hozzá: — Látod, senki nem akar rajtad segíteni... — De miért? — kérdezte - beteg szarka. — Mert a nyelveddel akkor is baj volt, amikor nem volt megdagadva, és jobb lett volna fnár akkor kitépni! — felette neki a daru, azzal tovább ment. Oroszból fordította: Antalíy István.
