Szolnok Megyei Néplap, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-10 / 134. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1964. június W BERLIN-TOKYO-MOSZKVA NEW-YORK-BELGRAD-LONDON BELGRAD (TASZSZ) Belgrádban megkezdő­dött a balkáni együttmű­ködés jugoszláv, bolgár, roman és görög nemzeti bizottsága képviselőinek negyedik tanácskozása. — Megfigyelőként részt vesz az értekezleten Ciprus kép­viselője is. L. Mojszov, a jugoszláv delegáció vezető­je kijelentette: atomfegy­vermentes övezetté kell változtatni a Földközi-ten­ger és a Balkán térségét, békés úton kell megoldani a ciprusi kérdést. Kifejez­te meggyőződését, hogy az értekezleten megteremtik a balkáni országok közötti együttműködés és a sok­rétű kapcsolatok kibővíté­sének feltételeit. MOSZKVA (MTI) Háromszáz tonnás grá­nit talapzaton^ hatalmas fehér selyemlepel alatt áll a Moszkva folyó partján a nagy ukrán költő, Sev- csenko majdnem hatméte­res magas bronzszobra, A kijevi képzőművészeti fő­iskola tavaly előtt végzett öt hallgatójának közös munkája monumentális emléket állít Tarasz Sev- csenkónak. A moszkvai Ukrajna Szálló előtt emel­kedő szobor leleplezése a jubileumi Sevcsenko-ün- nepségefc nagy eseménye tesz. BERLIN (MTI) Friedrich Ebert nagy- berlkü főpolgármester meg­hívására hétfőn este a ber­lini Ostbahnhofra érkezett Budapest főváros tanácsá­nak kilenctagú küldöttsége. BERLIN (MTI) Kárpáti József, a Magyar Népköztársaság berlini nagykövete és felesége hét­főn este a német—szovjet baráti társaság berlini szék­hazában koktéllal egybe­kötött filmbemu tatról látta vendégül az NDK főváro­sának számos vezető köz­életi személyiségét. Az est folyamán bemutatták a Né­met Demokratikus Köztár­saság fért és kormánykül­döttségének magyarországi látogatásáról készített hír­adófilmet, majd levetítet­ték a Szélhámosnő című magyar i'Umvígjátékot. LAGOS (MTD A sztrájkkal megbénított Lagosbam és Kadunában, Észak-Nigéria fővárosában a katonaság megkezte a kulcsfontosságú üzemek átvételét Katonaság őrzi a kőolaj-berendezéseket katonáik látják el a leg­sürgősebb postai teendőket, a levélszekrények kiüríté­sét s az osztályozás mun­káját A nemiőrség hétfőn könnyfakasztó gázt hasz­nált, hogy szétzavarja a tömeget, amely Kaduna bírósági épülete előtt gyük össze. Rt tartják őrizetben a villamostársaság 17 alkal­mazottját, akiket szabó tá- lássat vádolnak. A kor­mányellenes hangulat miatt a hadsereg és a rendőrség állandó őrjáratokat tart az utcákon. Éenimgrád, (TASZSZ) Joszip Broz Tito Jugo­szlávia elnöke kedden haza­utazott Leningrádból Nyi- kita Hruscsov meghívásá­ra tett nem hivatalos ba­ráti látogatása után. A leningrádi repülőtér — csakúgy, mint hétfőn Tito érkezésekor — ünnepi dísz­be öltözött. A város dol­gozói, a pártszervezetek és a társadalmi szervezetek képviselői búcsúztatták a vendéget Nyikita Hruscsov kikísérte Tito elnököt és feleségét a repülőtérre. (MTI) Jé/ célozni nehéz ... (b ié mvimuK — A vitéz úr mindig eélbatalál, de Erhard mindig mellé lő! (Gero Sándor rajza) HÚSZ ÉVC TÖRTÉNT, az oradouri vérfürdő J 944 június 15-én keit * az a hivatalos levél, amelynek sárgult lapjai évekkel ezelőtt Párizsban kerültek a kezembe. A fejlé­cen ez állt: a Limoges-i ke­rület prefektusa. A cím­zett: a Vich-i kormány mi­niszterelnöke. A tárgyként ezt tüntették fel: jelentés az Oradour-sur-Glane-i ese­ményekről. A majdnem négy sűrűn gépelt oldal minden mon­data vádolt. Pedig a néme­tekkel kollaboráló francia kormány tisztviselője írta. De a hitlerista hordák szörnyű tette láttán lelki- ismerete minden bizonnyal megmozdult; Amikor betekinthettem a történelmi értékű okmány­ba, lemásoltam szövegét Abból valók a szó szerinti fordításban itt következő részletek: ■„ Június 13-án, kedden, kaptam engedélyt az uta­zásra és Rastauil Öméltósá­ga, Lomoges püspöke, kísé­retében a helyszínre men­tán, ahol is számot vethet­tem a jelentett tények va­lóságával. A részben romokban áHó templomban még ott vol­tak a leszenesedett emberi maradványok, — amelyek gyermekhullákból származ­tak, (mint például egy gyer­mekláb papucsban), a cson­tok összekeveredtek a fa­hamuval. A föld tele volt lövedékek hüvelyeivel. — STKAM gyártási jel volt rajtuk és a templom falain számos golyónyomot láttam embermagasságban. A templom mögött a föld frissen ásott, a német csa­patok ide temették el az asszonyok és gyermekek maradványait. Odébb félig elégett gyermekruha dara­bokat halmoztak fel. Azon a helyen, ahol a fa­lu csűrjei állottak, egy­másra rakott, teljesen el­szenesedett emberi testek a legszömyűbb tömegsír lát­ványát szolgáltatták. A dráma körülményeit a szomszédos tanyák lakói­nak, vagy az egészet túlélt ritka szemtanúk — legfel­jebb tízen vannak — ta­núsága szerint így tehet te­konfl/rHálm; t Június 10-én kora dél­után egy SS-egység beha­tolt Oradour-ba. Valószínű­leg a „Das Reich” hadosz­tályhoz tartoztak. Körülvet­ték a falut és kiadták a parancsot, hogy a lakosság gyűljön össze a főtéren. — Közölték, hogy egy felje­lentés szerint a faluban robbanóanyag van elrejtve, ezért házkutatásokat fog­nak tartani, a lakosokat pedig igazoltatják. Felszólí­tották a férfiakat, álljanak csoportokba. Egy-egy csűr­be zárták őket. Az asszo­nyokat és a gyermekeket a templomba vitték és rájuk zárták az ajtókat. Ezután felgyújtották a falu házait. Hogy a templom belsejé­ben mi történt, arról csak egyetlen asszony tanúvallo­mása szól, egyedül ő ta­dott megmenekülni. A katonák a templom áldoztató rácsára egy ládát helyeztek; Ebből lángoló kanócok pattantak ki, füst­jük egy pillanat alatt fo-j- tóvá tette a levegőt. Aztán belőttek a templom abla­kain, később újra behatol­tak, hogy géppisztolyaik frí­zével végezzenek a még életben maradottakkal, — ugyanekkor a templom pad­lójára gyúlékony folyadékot öntöttek. A tanúul szolgáló asszonynak sikerült felkúsz­nia a templom ablakáig és kimászni rajta. Egy katona rálőtt, súlyosan meg is se- besitette. Csak annak kö­szönheti életét, hogy holt­nak tetette magát Este és másnap reggel a szomszédos tanyák lakói, akik megpróbáltak bejutni a faluba, vagy a géppiszto­lyok tüzének estek áldoza­tul, vagy kénytelenek vol­tak meghátrálni a falu min­den kijáratát őrző németek elől. Vasárnap délután egye­seknek mégis sikerült be­hatolni a romok közé. Ál­lítják, hogy a templom te- fistele volt összeaszalódott és elszenesedett asszonyi ás gyermekhullákkal. — Egy szemtanú a templom bejá­ratánál egy álló holttestet látott, egy anya volt, kar­ján gyermekével; A gyón­tatószék mellett két, egy­mást átölelő gyermek bul­lája. A következő éjszaka a németek visszajöttek és el­tüntették ezeket a nyomo­kat, sebtében eltemették a hullákat a fentebb említett körülmények között. Hétfőn személyesen fel­kerestem Gleiniger táborno­kot, hogy tiltakozzon az ilyen megtorlás! módszerek ellen, amelyek ellentétben állanak a haddjoggai s ame­lyek szörnyűséges volta megdöbbenést keltett az egész kerületben...” g* most néhány mondat az ** oradouri vérfürdő epi­lógusaként: Kilenc év telt el, amíg francia bíróság felelősségre vonhatta azo­kat, akiket éppen — mód­jában állott... A főbűnösök: az SS-hadosztály táborno­kai, tisztjei, meg tudták menteni a bőrüket. Nyugat- Németországban rejtőztek el. A bíróság elé állított 22 SS-terrorlegény védel­mére pedig összefogott a rekació, amely addigrá már „az európai gondolat” jelszavával a megbékélést hirdette. Adenauer kancel­lár „az európai együttmű­ködés érdekében” kért ke­gyelmet számukra és — saját vejét küldte el egyik védőügyvédjükként. 642 halott nevét olvas­ták fel a bordeaux-i had­bíróság tárgyalásán. A 22 gyilkos közül csak kettőt ítéltek halálra, a többinek a büntetése legfeljebb 12 évi kényszermunkára szólt Azóta már valamennyien szabadok. Akárcsak az a Lammerding SS-tábomok, aki békés polgárként élhe­tett mindvégig Düsseldorf­ban _ A francia—nyugat­n émet megbékélés párizsi szorgalmazói tartózkodtak attól, hogy kiadatását kér­jék. De a francia haladó köz­vélemény az Oradour-i vér­fürdő évfordulóján minden eddiginél hevesebb formá­ban követeli a büntetlen maradt tőmeggyükosolk fe­lelősségéé vonását. Páify József Skandináviai úti napló Beszélgetés a parlamentben „Oslóba nem szabad vo­nattal érkezni” — mondot­ta egy ottani ismerősöm. S valóban, ebben van igazság, mert a pályaudvar eléggé zavart építészeti stílusú környezetben távol áll attól, amit ez a gyönyörű város a látogatónak nyújt. Egész rövid az út innen a föld­alatti végállomásához és a villamosvasút változatos, hol földalatti, hol tenger- alatti, végül hegyi utazás után fölkapaszkodik a kör­nyékbeli hegyekbe. Itt van a hatalmas Holme nkoll sí­ri grósáne, ahonnan messzire ellátni az Qslo-fjordba. Egy másik hegycsúcs, Tryvarms- tarmet, ahol nemrég építed tek fel mintegy ezer méter magasban egy kilátót. Jó időben — ez persze ritka Norvégiában — 12 000 négy­zetkilométer területet lehet áttekinteni. Akinek szeren­cséje van, még a távoli svéd partokat is megpil­lanthatja. A természet csodálatos szépségei után a program­nak megfelelően ismét a napi élet problémái követ­keznek. Több ízben is mó­domban volt ellátogatni a norvég parlamentbe, ahol *z egyik képviselővel elég­gé részletes beszélgetést folytattam. Sven Hansun űr, a Centrum párt tagja, rend­kívül készségesen válaszolt kérdéseimre. Belpolitikai síkon ezekben a napokban érezhető volt a feszültség, mert tetőpontra hágott az úgynevezett bérvita, a munkavállalók és a mun­kaadók egyesülete között. Itt előre kell bocsátanunk, hogy Norvégiában az egyéb­ként kifejezetten magas életszínvonal mellett bizo­nyos inflációs jelenségek érezhetők. Az elmúlt há­rom évben esztendőnként átlag 10—15 százalékkal nö­vekedtek az árak. Emelték a béreket is, de azok ko­rántsem tartanak lépést a drágulással. A megbeszé­lések ez év márciusá­ban kezdődtek. A mun­kavállalók követelése a magasabb bérkategóriáknál óránként 40 őre több­let volt, az alacsonyabb bérosztályok számára 60 őrét kértek. Hosszas és eredménytelen kötélhúzás után nem tudtak megegyez­ni és végül a Gerhardten- kormány létrehozta az úgy­nevezett kényszer bérbizott­ságot, amely azután hatal­mi szóval döntötte el a vi­tát. Közbevetőleg meg kell jegyeznünk, hogy az angliai Labour párthoz hasonló norvég munkáspártnak — érmék a vezetője Gerhard- sen — ma már szintén az az álláspontja, hogy be keil fagyasztani lehetőleg a munkabéreket, mivel a nemzetközi konkurrencia- harcban csak így tudnak eredményesen helytállói. Nos, az ily módon kijelölt bizottság megkezdte mun­káját és rövid idő alatt ha­tározott. E szerint a maga­sabb bérkategóriák május elsejétől 20 őre emelést kaptak; amit esetleg 1965. április 10-től újabb 10 őre követhet Az alacsonyabb kategóriáknál pedig mind­ehhez még 5 őre járul. Nem kérdéses, hogy ez a határozat aligha vezeti te a nehézségeket. Norvégiá­ban a közvélemény szinte egyöntetűen azt vallja, hogy az eredeti 40, illető­leg 60 őrés követelés is csak gyengén követte volna a drágulást. Az alapproblé­ma pedig semmiképpen sem oldható meg a bérek befagyasztásával. Persze, azok a norvég képviselők, akik a kormány, illetve az érdekelt üzleti körök leg­hangosabb szószólói, úgy ér­velnek, hogy a bérek jeíeo­fiósébb emelésével a csen­des inflációból úgynevezett nyűt inflációba csaptak volna át. Abban viszont még ők is egyetértenek, hogy a nehézségek gyöke­re nemzetközi viszonylatok­ban rejHk. Már szóltunk arról, hogy Norvégia rendelkezik a vi­lág harmadik legnagyobb kereskedelmi flottájával. Az ország földrajzi adott­ságai is azt diktáljáik, hogy minél hatékonyabb, erőtel­jesebb külkereskedelmet építsenek kL Norvégia lét­érdeke az export fokozása. Itt mutatkoznak viszont a legnagyobb problémák. Az Európai Közös Piac nyo­masztó hatása mindinkább érződik. Amikor a parla­ment folyosóin gazdasági kérdések merülnek fel; több ízben elhangzik a szinte már ingerült követe­lés: „Teljesen nyűt, euró­pai piacokat akarunk”. En­nek persze, most éppen az ellenkezője van folyamat­ban. Két évvel ezelőtt az­után felmerült a javaslat: „Csatlakozzék Norvégia is az Európai Közös Piachoz. Ezt a parlament elvetette. Illetőleg úgy határozott, hogy az indítványt bizony­talan időre leveszi a napi­rendről. Feltettem a kér­dést: vajon miért határoz­tak így? Hansun képviselő így válaszolt: „Nem kérdé­ses; hogy az Európai Gaz­dasági Közösségben szá­munkra a „nagyok” jelen­léte még erősebb konku­renciát és háttérbe szoru­lást jelentene. „A politikai egyenlet ismeretlenjei” te­hát most is megddattanok. Á EGt-feresés során sok skandináv politikus foglal­kozik most az északi gaz­dasági együttműködés erő­teljesebb kifejlesztésével. Ez őstől i probléma, ami most modem változatban jelentkezik. Amikor a bá­rom északi királyság vala­mikor ezer évvel ezelőtt sziláid formákat öltött, a fő-összekötő a közös nyelv volt. Érdekes jelenségként tűnt fel a középkorban a norvég—svéd határon meg­tartott paraszttalálkozó so­rozat, mélyen a résztvevők ünnepélyes „parasztbéke­szerződéseket” kötöttek; mondván: „Mi fenntartjuk a békét, ápoljak baráti kapcsolatainkat, akármilyen határozatot hoznak is kirá­lyaink, akik egymás elten, egyéni céljaik megvalósítá­sa végett akarnak hada­kozni”. A történelmi események, a feudalizmus rohamai ezt a próbálkozást később el­mosták. 1864-ben viszont a német—dán háború idején már kifejezetten a pánger- mán nacionalizmus ellen fűződtek szorosabbra az északi népek között a kap­csolatok. Ekkor Norvégiá­ból, Svédországból özönlöt­tek az önkéntesek a dán hadseregbe. Azok a próbál­kozások, melyek során rész­ben Dániát és Norvégiát kapcsolták össze perszonál- unióba, vagy amikor Nor­végia svéd uralom alá ke­rült, semmiképpen nem so­rolhatók ide. Napjainkban azonban vannak új jelenségek. Kezd­jük először a nehézségek­kel. Már említettük, hogy a skandináv államok között úgyszólván nincs nyelvi probléma. Akad azonban más. A norvégok a család legközvetlenebb, a termé­szethez legközelebb álló tagjai. Itt hódított legke­vésbé az amerikai életfor­ma, nem úgy, mint Dániá­ban. Svédországban viszont a három állam közül a leg­magasabb az életszínvonal, őket tekintik a család leg­gazdagabb tagjának. Az is bizonyos, hogy Norvégiá­ban a korábbi svéd, illetve dán uralom fullánkjai még most is érződik. Valószínű azonban, hogy mindez ma már felületi je­lenség. Nem is olyan régen életre hívták az úgyneve- Z! it Északi Tanácsot. Ez korábban ritkán tárgyalt aktuáüs politikai kérdése­ket, a napirend főleg kul­turális, legfeljebb gazdasági problémák sorozatát ölelte fel. Pozitív jelenség, hogy napjainkban az Északi Ta­nács ülésein nemcsak a há­rom ország képviselői, de a kormányok tagjai is megie- lennek és egyre többször vetődik fel a térség égjük legdöntőbb kérdése, az északi atommentes zóna. \z illúziók elkerülése céljából le kell szögeznünk, konkrét határozatot még nem hoz­tak. De szinte elképzelhe­tetlen, hogy ezt a problé­mát levegyék a napirend­ről. Az is bizonyos, hogy az atommentes övezet meg­teremtésének ellenzői egyre kevesebb hatásos érvvel rendelkeznek. (Folytatjuk.) Sümegi Endre Tito elnök elutazott

Next

/
Thumbnails
Contents