Szolnok Megyei Néplap, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-07 / 132. szám
Az első és a második A vállalatnál rég tudta már mindenki, hogy az Első barátkozik a Másodikkal. De elég furcsa barátság volt ez. A Második mindig flsőnek köszönt barátjának, fnindig elsőnek igyekezett valamilyen szolgálatot tenni az Elsőnek, s amikor az Első hibát csinált a munkában, akkor elsőnek szólalt fel védelmében a gyűléseken. A Második tudta, hogy az Elsőnek és feleségének mikor van születésnapja és tnindig elsőnek igyekezett felköszönteni őket. Sőt, mi több: igazi barátja volt. Az Első ugyan sohasem hívta meg, de ő minden ünnepélyes alkalommal meghívta az Elsőt. Amikor a Második születésnapját ünnepelte, poharát először az „Elsőre” emelte. Az Elsőnek először öntöttek, de az Első ennek ellenére mindig először ment el. A Második az Elsőnek szemmel láthatólag másodlagos volt. De a Második odaadó barát volt. Ügy vélte, hogy barátságukban az elsőbbség pálmája az Elsőé. Beszélgetés közben elsőként terelte a szót az Elsőre és kijelentette, hogy valóban ö az első! Egyszer azonban minden megváltozott. A vállalatnál értetlenül vonogatták a vállukat: az Első előre köszönt a Másodiknak és meghívta őt születésnapjára. Majd beszélgetés közben kijelentette, hogy a Második méltó az elsőbbségre. Másnap aztán minden tisztázódott: az Elsőt, aki az első volt ennél a vállalatnál, a főigazgatóság utasítására a Második tisztségébe helyezték, a Második pedig elfoglalta az Első helyét. Apróságok — X. sokkal kopaszabb nálam. — Hogy mondhatsz ilyet, hiszen egyetlen szál hajad sincs? — Az biztos, de neki sokkal nagyobb a feje. * X.-né első ízben vezeti kocsiját férje felügyelete alatt. Egy útkereszteződéshez érve az asszony kitör: — Ezek az átkozott járókelők mindig az utca közepén mászkálnak. A férj körülnéz és csendben így szól: — Drágám, nem akarlak bírálgatni, de talán menj le » járdáról. Á zeneiskola idős növendékeinek hangversenye Ahogy rajzolónk elképzeli. A vegyszeres gyomirtás korában — Riadói Megkezdődött a vegyi háború. AFORIZMÁK A leszerelés olyan, mint valami nagy estély: senki sem akar elsőnek érkeznil * Ha jól meggondoljuk, lehangoló, hogy oly sok embert döbbent meg az őszinteség és oly keveset a hazugság. * Az Edinburghi herceg mondása: napjainkban akármennyi pénzt hoznak forgalomba, mind ellenállhatatlan vágyat érez, hogy visszafolyjon az állam- kincstárba. * A rossz lelkiismeret aa egyetlen, amely maradéktalanul teljesíti a hivatását. * Milyen irányban fejlődnek a mai fiatalok? Lassan* de biztosan elérkeznek ugyanennek a kérdésnek a felvetéséhez. * Ha a kutyák beszélnének* nem volnának olyan jóbarátságban az emberekkel. Tömör fogalmazás Az Egyesült Államok egyik köztudomásúan szűkszavú elnöke vasárnap Hazatért a templomból. A felesége megkérdezte:* — Volt szentbeszéd? — Igen. — Miről beszélt a pap? — A bűnről. — És mit mondott? — Ellenezte. "Borverseny volt Szolnokon Ahogy rajzolónk a hatásfok vizsgálatot elképzelt, Nem érdemes tippelni Irén már pénteken délután megveszi az öt lottószelvényt és ezzel elkezdődik a kálvária, amely mindig a következő hét szerda estéjén éri el tetőpontját. Egész héten gondosan kutatja a nyerő számokat. Vadidegen embereket megszólított utcán vagy a villamoson, az élelmiszerboltok pultja előtt. — Mondjon, kérem, gyorsan egy kilencven- nél alacsonyabb számot. Gyorsan feljegyezte a számot és a legközelebbi tippe- lésnél felhasználta. Felfektetett egy pepitafedelű füzetet. Abba gondosan, hétről-hétre beírta a nyertes számokat és figyelembe vette a tippelésnél azt, hogy valószínűség is van a viláMOSOLYGO Szolnok megye AZ ALAPÍTVÁNY A mezőtúriaknak egyszer eszükbe jutott, hogy valamikor az ő városukban járt iskolába Szép Ernő. A mezőtúri kaszinó meghívta a népszerű költőt, hogy estélyükön felolvasást tartson. Szép Ernő elfogadta a szíves meghívást és leutazott Mezőtúrra, ahol nagy sikerrel tartotta meg felolvasását az utolsó sorig zsúfolt kaszinói díszteremben. Miután lezajlottak a viharos tapsok, a rendező bizottság udvariasan megköszönte a poétának a szép előadást, majd így szóltak hozzá: — A honorárium... A költő elérzéken yedett és csak ennyit mondott: — Igen. A rendezők szerényen tördelték kezeiket és ismét szóltak: — A honorárium... — Igen — mondta megint Szép Ernő. A mezőtúri irodalombarátok kissé akadozva folytatták: — A honorárium, sajnoa* nem méltó a gyönyörű felolvasáshoz. A kaszinó vagyoni helyzete nagyon sivár, így, sajnos, csak száz koronát adhatunk. Szép Ernő könnyekig meghatódott a nem várt ajánlat hallatán és rövid habozás után így szólt ünnepélyesen: — Elfogadom! De nem a magam számára. Alapítványt teszek vele. A mezőtúriak megillető- déssel hajlongtak: — Halljuk a költő úr kívánságát! A poéta egy pillanatnyi szünetet tartott, majd így folytatta: — Alapítványt egyszer és mindenkorra egy szegény diák számára. Éljenzés. Szép Ernő folytatta: — Ellenben a következő kikötésem van. Adják a száz koronát az év végén egy olyan szegény tanulónak, akinek a legtöbb — szekundája van... Jó vagy jeles kalkulusának nem szabad lennie, kivéve tornából. Magaviselet pedig szabályszerű vagy kevésbé szabályszerű lehet, írásbeli dolgozatainak külalakja rendetlen — és az Igazolt órák száma a minimumra redukálódhatok csak!... Ez a kikötésem! Elfogadták és a mezőtúri rossz tanulók évekig emlegették büszkén Szép Ernő költő urat... A BIRTOKOS Pólya Tibor két kezes jelenlétében kisebb* kölcsönért jelentkezett a szolnoki Korona-szövetkezetben. Amikor a személyi adatokra került a sor, az ismert festőművész bemondta: • — Pólya Tibor festőművész, Szolnok, Művészbe- lep... A szövetkezeti igazgató á név hallatára kissé fölhúzta az orrát* de újra kiderült az arca, amikor Pólya sietve hozzátette, mint- 9 egy kiegészítésül: — És földbirtokos! Távozás után a fölvett pénz felét gondosan átadta a két kezesnek, amint az a kölcsönös segítő-elv alapján szokásban volt. Az egyik kezes. Kövér Gyula festőművész megkérdezte: — Mi az, hogy földbirtokos? Te! Pólya hevesen tiltakozott a gyanúsítás ellen: — Igenis az, barátom! A vasúti őrtől megvettem egy kis földet, mert nagyon szeretem a spárgát és a saját módszerem szerint akarom termeszteni. Aztán meg — tudod — imponál is egy kicsit, ha az ember azt mondhatja ismerőseinek, hogy földbirtokos! Kövér Gyula tovább kíváncsiskodott: — De hát tulajdonképpen mekkora az a megvásárolt földterület? Pólya büszkén vetette fel a fejét: — Körülbelül harminc négyszögöl! Ezért mondta azután Faragó Géza másnap este a művészasztalnál: — Tudjátok* hova ment Pólya Tibor? A papírüzletbe! Valaki kíváncsian közbeszólt: — Na és? Faragó a világ legártatlanabb arcát vágva* válaszolta: — Itatóspapírért! Árvíz van a birtokán... Révész Tibor gon. Csak akkor csodálkozott, amikor a számítás nem vált be. Minden csütörtökön reggel, én viszem el a kitöltött szelvényeket. — Marhaság az egész, édes anyukám! Évek óta csinálod. Beláthatnád már ennyi idő után, hogy kizárólag szerencse dolga- Ezzel pedig te igazán nem dicsekedhetsz. Tehát nyugodj bele— Most ne zavarj! Isten őrizz attól, hogy eltévesszem. — Kidobott pénz és azonkívül rengeteg felesleges izgalom. Hallgass rám! Én reálisan ítélem meg a dolgot. — Nem szabad egy huncut vasat kockáztatni. Rakd be minden héten a takarékba a tizenhat ötvenet és az év végére fel tudsz valamit mutatni. — Hagyj békében. Aki mer, az nyer! — Akiknek véletlenül sikerül, azok sem tudják megmagyarázni, hogy mimódon csinálták. — Következetesen ugyanazokat a számokat játszották meg és kivárták az időt? Vagy állandóan variáltak? Úgyhogy a végén már majdnem belekótyagosodtak, de eltalálták? Irén remegve töltötte Iri, az utolsó szelvényt is. Lehet, hogy hallotta kioktatásomat* Lehet, hogy elfülelte. Nagyot sóhajtott, amikor készen volt Egymás mellé fektette a kitöltött szelvényeket. Búcsúzóul még egyszer végignézte, majd megelégedetten mondta. — Hát ha még ezzel sem nyerek, akkor nincs Igazság a földön. — A múlt héten ugyanezt modtad — Fiam, hagyd már abba ezt az örökös verklit. Nem tehetek arról, hogy semmi érzéked nincs a játék és a kockázat iránt. Elismerem, hogy nagyon nyugodt ember vagy. A világért sem vagy hajlandó kockáztatni. Rendben van! — Az ujjunk sem egyforma. Elég is, ha egy családban egy ember lottóztto; Ezt csak bízd rám és örülj annak, hogy te nem dobsz W az ablakon minden héten ti- zenhatötvenet és feleslegesen nem izgatod fel magadat. Ránéztem az órámra. Fél- nyolc múlt öt perccel. Felmarkoltam a szelvényeket és elrohantam. A lottóklrendeltségen bedobtam a ládába a szelvényeket. Aztán gyorsan kértem tíz darabot és szokás szerint kutyafuttában kitöltöttem. Azzal a nyugodt érzéssel gyömöszöltem be a szelvényeket a láda résén, hogy ha soha, de most aa egyszer megmarkoltam - rencse jobblábát. Rossi Károly
