Szolnok Megyei Néplap, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-28 / 150. szám

1964. június 28 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Stabil, színvonalas műsortervet, gondosabb felkészülést, a közönséggel való jobb kapcsolatot (gér a színház jövőre Beszélgetés Berényi Gáborral, a Szigligeti Színház igazgatójával Az. elmúlt színházi évad tapasztalatai meglehetősen vegyeseit- Kiugró sikereit váltogatták egymást kudar­cokkal. Magas művészi színvonalon kidolgozott da­rabokra kapkodó, nem egy­séges koncepciójú produk­cióit is következtek. Érthe­tő hát, nem könnyű az évad eredményeit és hiá­nyosságait reálisan össze­gezni. Berényi Gábor is mélyen gondolkozik, mielőtt megfoglamazná a választ kérdéseinkre, — A hibákat teljes mér­tékben ismerjük, tudjuk, hogy az psszkép nem mondható egységesnek. — Színvonalas, kiemelkedő előadások sora mellett volt közepes és gyenge produk­ciónk is. A tizenhat-havi kényszerszünet után várt ugrásszerű fellendülés nem következett be az újjáépült színházban. Ennek ellenére úgy gondolom a mérlegünk alapjában véve pozitív. — Nemcsak azért, mert a sze­zonvégi sikeres, jó produk­ciókkal biztatóbb, jobb lett az összkép. (Ezt nem én mondom, hanem a bérlők számára kibocsátott kérdő­ívek kérdéseire adott véle­mények tükrözik.) Vannak egyéb biztató jelenségek is. — Az utolsó egy-két év színházi életét az jellem­ed, hogy a magyar színmű­vészet meg próbál szaba­dulni a századforduló agyonrészletező érzelgős, korszerűtlen játékmódjától, részben romantikus, rész­ben naturalista hagyomá­nyok béklyójától. Az utób­bi esztendők tudatos mun­kája most hozza meg a gyümölcsét. Ebben az esz­tendőben komoly eredmé­nyeink vannak, komoly sikereket könyvelhetünk el. Produkcióink jórésze ma­gas művészi igényességgel készült. Tevékenységünk nemcsak egy produkció létrehozására Irányult, ha­nem a darab felvetette stí­lusproblémákat is igyekez­tünk megoldani. Kialakuló­ban van társulatunkban egy olyan helyes és közös nézőpont, amely a jó és korszerű jelenségeket tart­ja követendőnek és kutat­ja hol következett be a stílustörés, hol volt produk­ciónk még korszerűtlen. Ma már a jónak, a korszerű­nek, az ízlésesnek van sok­kal nagyobb tábora színhá­zon belül. — A problémák ellené­re ez volt érezhető a kö­zönség magatartásán is. — Észrevették ami jó és a korszerű törekvéseket is­merték el. Példa erre né­hány átütő nagy sikerünk. Régebben előfordult, hogy egy 2ajos siker miatt szé­gyenkeztünk és az általunk jónak tartott produkció részvétlenségbe fulladt. — 1964-ben erre nem volt példa. A közönség is ugyan­azt tartotta jónak, amit mi. És ez a második nagy pozitívum. Kérdés: — A közvélemény nem fogadta örömmel a sok mű­sorváltozást, a tervszerűt- lenséget. Ez nagyban hoz­zájárult ahhoz, hogy a színhz népszerűsége — be­széljünk őszintén — meg­lehetősen csökkent. Mi er­ről az ön véleménye? — Ez valóban így van. A tizenhat-hónapi kiesés alatt a közönség igényei jelentős mértékben változ­tak. Ezt mi nem vettük kellőképpen figyelembe. — Azok a darabok, amelyek régebben sikert arattak volna, most igen mérsé­kelt érdeklődést hoztak. — ügy is mondhatnám, nem lehetett biztosra menni. Mi ezt szezon közben fedez­tük fel és igyekeztünk nép­szerűbb műsortervet össze­állítani. Ez sikerült, indo­kolt és helyes volt. Azt is tudj uk viszont, hogy igen sokan nem szeretik az ilyenfajta változtatásokat, csak az előre meghirdetett és be is tartott műsorterv ébreszti fel bizalmukat. — Éppen ezért ebben az év­ben már eszerint terve­zünk és ahogy a tanács végrehajtó bizottsága jóvá­hagyta műsortervünket, haladéktalanul nyilvános­ságra hozzuk. Minimálisra csökKentjük a bizonytalan tényezőket, ezért csak olyan darabokat iktattunk mű­sorba, amely már az asz­talfiókban található, tehát alaposan és idejében fel lehet rá készülni. — Ez szoros kapcsolat­ban van második hiányos- ságunakal, tudniillik azzal, hogy egyes darabok mű­vészi színvonala nem ütöt­te meg a színház közönsé­ge által felállított magas mércét. Tizennégy darabot játszottunk, s ennyit ilyen kis társulattal, egyforma intenzitással, egyformán gondos felkészüléssel nem lehet. Ebből okulva idén már csak tizenkét bemuta­tót tervezünk. Bár az op­timális szám tíz premier lenne, de már ez is nagy könnyebbséget és a mű­vészi színvonal komoly emelkedését teszi lehetővé. Azon dolgozunk, hogy min­den darab a legnagyobb próbaidővel, a nyugodtabb feltételek mellett kerül­hessen előadásra; Kérdés: — Volt néhány olyan da­rab, amelynek bemutatását semmi sem indokolta. Ilyen volt például a Ma reggel születtem, a Férfiaknak ti­los. Levonta-e a színház vezetősége ennek tanulsá­gait? — Beszéltem már a kö­zönség-igény jelentős és tegyük hozzá, örvendetes változásáról. Országos ta­pasztalat, hogy sikere első­sorban a jó klasszikusok­nak, a nagyon égető prob­lémájú mai daraboknak és az igazán mulatságos, szel­lemes vígjátékoknak van. Hiszen nagy sikert jelen­tett a Holnap folytatjuk, a Lear király, a Hamletnek nincs igaza és a vígjátékok közül a Fogad 3—5-ig. A félirodalom, az úgyneve­zett középműfajok, szalon­darabok, álproblémákat fel­vető művek viszont nem kellenek a közönségnek. Ezt mi a saját kárunkon tanultuk meg. Kérdés: — Mielőtt a jövő évad programjáról és lehetősé­geiről beszélnénk, szeret­nénk néhány szót hallani arról, miért alakult kedve­zőtlenül az utóbbi években a színház és a közönség kapcsolata? — A tizennégy bemuta­tó mellett — bevalljuk őszintén — keveset foglal­koztunk a közönséggel va­ló személyes érintkezéssel és a kezdeti lelkesedés után formálissá váltak az olyan­irányú kezdeményezések, amelyek a közönség és a színház szorosabb kapcsola­tát jelentenék. A tervek során arra is kitérek, hogyan szándékozunk le­számolni ezzel a szemlélet­tel és mit teszünk a kö­zönségünkkel való őszinte, jó viszony megerősítéséért. Kérdés: — Akkor hát halljunk valamit arról, mi lesz jö­vőre? — Mint már említettem, ebben az évadban majd­nem a nullára csökkentjük a műsorváltozás lehetőségét. Ennek érdekében a megle­vő darabokkal úgv gazdál­kodtunk. ezeket úgv válo­gattuk össze, hogy a meg­változott ízlés megtalálja, a legmagasabbrendű művé­szetet éppen úgy, mint a nagypn vidám, nagyon szel­lemes szórakozást- A pon­tos előretervezés azt is le­hetővé teszi, hogy már elő­re, az évad utolsó napjáig megtervezzük: mikor mit játszunk, próbálunk. Az el­ső négy darab szerepeit a színészek már most, a nyá­ri szünet előtt megkapják, hogy gondolkozni, elmé­lyedni tudjanak. Ez a mű­vészi munka jelentős emel­kedését eredményezi. És ha már a jövő évad­nál tartunk, engedjék meg, hogy egy sokat vitatott kér­désre, adjak választ, neve­zetesen arra, hogyan alakul a színház jövő évi társula­ta, egy-két élvonalbeli szí­nészünk eltávozása után. — Mi nagyon örültünk annak, hogy pl. olyan kiváló szí­nészegyéniség mint Mensá- ros László évekig nálunk volt, de az is természetes, hogy Pestre kerülésével ő jogosan megérdemelt helyé­ré került. 3 éves itt-tartóz- kodása számunkra szeren­csés egyedi eset, de egy vi­déki színház nem építhet csupán élvanlbeli pesti szí­nészekre. A színház törzsgárdája kipróbált tehetséges, sokol­dalú művészekből áll. Kevés ilyen együttes van ma a magyar vidéki színházak­ban. Rájuk továbbra is bát­ran támaszkodhatunk. Raj­tuk kívül olyan kitűnő erőkkel gyarapodtunk, mint a már szezon végén bemu­tatkozott Pongrácz Imre, — mint Holl István és Pásztor Erzsi, a Petőfi Színház te­hetséges tagjai, mint Sze­keres Ilona a budapesti Nemzeti Színházból és So­mogyi Miklós Veszprémből. A színház kipróbált törzs­társulatára és rájuk egy­aránt építünk- Meg va­gyunk győződve róla nem alaptalanul. Emellett Linka György két előadás­ra és valószínűleg Mensá- ros László egy szerepre le­szerződik hozzánk. — Egyszóval: bizakodom. Az új igényeket új módon szeretnénk kielégíteni, hogy a jövő évi mérleg az idei­nél lényegesen kedvezőbb legyen* — ht — Serfőző Simon : Nem azért Lábujjhegyen jártunk a szobában, feljebbcsavartuk a petróleumlámpái a falon, siettünk lefeküdni, pedig még kukoricát kellett volna morzsolni másnapra, a mohos kútvödröt megszögelni, kannákba szűrni a tejet, amivel elvándorlunk reggel a piacokra, mielőtt meglegeltetjük a tehenet a kucorgó árokparton, s vonatra ülünk délután, megyünk a Füszért-telepre, az óvárosi vagongyárba, füsttel, gondokkal elkeveredve — hadd tanuljanak, hisz nem a haszontalanság szőke babáit dajkálják az udvari, dögös bölcsőkben, meneküljenek ők már onnan, ahol apáik még kétrét görnyedve kullogtak, és sáros pulik hajtották fejüket aszályos tenyerükbe, 6, nem azért tettünk meg értük mindent, nem azért feküdtünk vonatok kereke alá, elszegődtünk sorompóőrnek, gürcöltünk jajgató kubikostalicskákkal a készülő hidaknál, és lettünk deformált lógó keresztek, — nem azért viseltük fejünkön a roppant, bárdolt koronát, télikabátot, nyakkendőt vettünk filléreinkből, elengedtük őket a városba, iskolákba, kirándulásokra, míg mi másnapos kozmás főzeléket tömtünk magunkba az ebédszünetek deszkáin, ázott utak mellékén, hogy vártuk az ünnepeket, karácsonyfát diszítgettünk nekik, csibéket neveltünk az udvar-oduban, hogy kedvük legyen hazajönni, de nem azért, — hogy szégyeljenek végül minket, s érezzük, hogy már nem hozzánk tartoznak, elutasítanak, mikor megkeressük őket a fölvert porban, bérházak környékén, ne segítsenek minket adományokkal, nem várunk .ölük hála-virágszirmokat, csak azt, hogy fölemlegessék néha kóborló tanyáinkat, írjanak: jól vagyunk, mi újság otthon, nem kérünk mást, csak ne feledjék a falut, ahol élünk, s föl-fölrebbennek az alkonyati házak tövén a mezők fáradt zsoltárai. A legfőbb KISZÖV szavalok szolnoki vetélkedője Tegnap immár ötödször rendezték meg Szolnokon a k., , szövetkezetek országos szavalóversenyének döntőjét. Ez a nemes vetélkedő egy kicsit jubileum is volt, hű tükre az öt év alatt megtett útnak. Délelőtt 9 órakor Bordás László, a Szolnok megyei KISZÖV elnökének ünnepélyes megnyitója után kezdődött me» a verseny a Szigligeti Színházban. vr—~\ ezerötszáz vers­mondó vett részt az idén «, országos mozga­lomban, és most először te­rületi selejtezőkön válasz­tották ki azt a harmincöt legjobb szavalót, akik Szol­nokon képviselték a kis­ipari szövetkezeteket. Ön­magában már az a tény is jelentős, hogy öt év alatt majdnem megháromszoro­zódott a résztvevők száma; Most először kapcsolódott be a szavalóverseny szer­vezésébe a testvér szövet­ség, a MÉSZÖV is. Ezen a szombati napon a KISZÖV szavalók mellett színpadra léptek a földmű­vesszövetkezetek legjobb szavaiéi is. Magasszínvona­lú művészi élményt adó eseménynek lehettek tanúi a verseny nézői. Délután 4 órakor hosszas tanácskozás után hirdetett eredményt a bíráló bizottság, melvnek elnöke Kárpáthy Kamii az eredményhirdetés előtt né­hány meleg szóban emlé­kezett meg a jubileumi ren­dezvény jelentőségéről. Az első díjat Petsching Mária (pécsi KISZÖV) nyerte, — amely egy kéthetes cseh­szlovákiai utazás, Králik József, a szolnoki KISZÖV irodalmi színpad tagja a második lett, ezer forintos könyvutalvánnyal jutalmaz­ták meg, míg a harmadik díjat Venczel Veronika (bu­dapesti vegyi KISZÖV) és Szilágyi Mária, a szolnoki KISZÖV irodalmi színpad tagja között osztotta meg a bíráló bizottság. A szavalóverseny ünne­pélyes befejezéseképpen este fél nyolc órai kezdet­tel a Szigligeti Színház­ban díszelőadásra került sor, melyen közreműködött a délelőtti verseny legjobb tíz szavaló ja, valamint a buda­pesti műszaki Ktsz kama­rakórusa, a szegedi ének­kar és egy tánccsoport. Kádár János a párt főiskola tanévzáró ünnepségén Az MSZM ' Központi Bizottságának pártfőiskoláján szombaton tartották az 1963—64-es tanév záró” nép - gét. Az ünnepségen részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Szerényi Sándor a Központi Bizottság tagja. a paitfőiskola igazgatója beszámolt a hallgatók tanulmányi eredményeiről, a főiskola munkájáról, majd Kádár Já­nos köszöntötte a végzős hallgatókat, s táiéko7totta őket az időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről. (MTI) Sopron 1964 Ünnepi Hetek HAZÁNK egyik legősibb városában 1946 óta ren­deznek különböző ünnepi eseményeket. A rendszeres fejlődés alakította ki azt a programot, amely az ün­nepi hetekben a város mű­emlékeit és kulturális éle­tét bemutatja. A műemlékekben gazdag város a külföldieknek, a hazai turistáknak és saját lakóinak is tud újat nyúj­tani. 1964-ben á közismer­ten szép történelmi belvá­ros utcáit tovább szépítet­ték. A Templom és a Szent György utcában a restaurá­torok irányításával a kő­faragók és építőmunkások tucatnyi műemlék háznak adták vissza az eredeti for­máját. A múlt évben tárta ki kapuit az ország egyik legértékesebb műemléke, a Fabriczius-ház, melynek ró­mai-kori alapzata, a közép­kori gótikus termei okkal elnyerte a látogatók *<»t- szését. Ebben az esztendőben a restaurált épületek közül a Cézár ház számíthat a leg­nagyobb érdeklődésre. Ez a kialakuló vársétány egy ré­szével — ha nem is olyan értékes, mint az említett FaLriczius ház — a turis­táknak bizonyosan kedvenc helyévé válik. Pincétől az emeletéig a soproni borok kóstolója lesz. Ha már a vendéglátás szóba kerül, érdemes meg­említeni, hogy a város hí­res szállodája, a Pannónia éttermével és presszójával együtt teljesen újjáépült. Ötszázzal bővült a város cukrászdáinak és éttermei­nek befogadóképessége. — Épül és a következő esz­tendőben festői környezet­ben fogadhatja vendégelt a Fenyves Szálló. A tel­jesen új épületben nemcsak étterem, presszó, hanem bisztró és bár is lesz. SOPRON vonzóereje ezernyi középkori műemlék­ké. a szinte egyedülálló gótikus zsinagóga, a csodá­latosan szép bányászmúze­um, a híres Lábas ház, az Orsolya téri székesegyház, a jellegzetes tűztorony min­dig megcsodál tat ja magát. A város másik nagy von­zóereje a Lővér hegvek természeti szépsége. Ám, aki Sopronba láto­gat, az nemcsak műemlék épületet láthat, hanem ele­ven kultúrát is kap. A város színháza, az erdészeti és faipari egyetem, a kö­zépiskolai kulturális ren­dezvények, az üzemi mű­vészcsoportok, mindig ad­nak szórakozási lehetősé­get. Az ünnepi hetekben a gazdag kultúrprogramból is kiemelkedik a lipcsei Tamás templom világhírű kórusának két bemutatója. A J. S. Bach művészetét megörökítő és terjesztő lip­csei kórus szereplése bizo­nyosan nagy élmény lesz. A fertődi Eszterházi kas­tély udvarán tartandó Haydn kórus pedig már eddig is az ünnepi hetek kiemelkedő műsorszáma volt. A francia Bretagne táncegyüttes szereplése iránt Is nagy az érdeklődés. A fertőrákos! kőfejtőben tar­tandó Sopron városi tanács énekkarának hangversenyé­ről csak annyit, hogy a kőfejtő monumentális csar­noka egymagában megkapó látvány. A nagyszerű akusz­tikája a hangversennyel együtt még teljesebbé teszi az élményt. SOPRON az ünnepi he­tekben különös szeretettel várja vendégeit június 26- tól július 20-ig. A múlt esztendőben csupán kül­földről 35 ezren keresték fel a város műemlékeit és voltak részesei kulturális programjának. Ebben az esztendőben a tovább szé­pülő város kultúrprogram- ja is értékesebbet ígér. — Lehet remélni hogy a siker nem marad el, L. S.

Next

/
Thumbnails
Contents