Szolnok Megyei Néplap, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-28 / 150. szám
Világ proletárjai egyesüljetek ! SZOLNOK MEBYEI A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANAC5 LAPJA XV. évfolyam, 150. szám. Szovjet pártmunkás küldöttség látogat ma Karcagra Szovjet vendégeink, a Vaszilij Ivánovics Poljakov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága titkárának vezetésével hazánkban tartózkodó pártmunkás küldöttség több felé járt az országban, s a magyar mezőgazdaság helyzetéről tájékozódott. E hét első két napján hétfőn és kedden Baranya megyébe látogattak. A baranyai vendéglátók beszámoltak a küldöttségnek gazdasági eredményeikről, majd több dologról kicserélték tapasztalataikat. A küldöttség tagjai megnézték Pécs városát és az új építkezéseket, Abaligeten pedig megtekintették többek között a nemzetközi campingtábort. Nagy érdeklődéssel hallgatták a látogatók a Bólyi Állami Gazdaság vezetőinek a gazdaság pártmunkájáról elhangzott tájékoztatóját is és sok kérdésben mondták el véleményüket. A szovjet küldöttséget csütörtökön Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottság első titkára is fogadta a parlamentben. Tegnap Hajdú megyében járt a küldöttség, s a hajdúsági út után ma délelőtt megyénkbe, Karcagra várják őket. A küldöttség a városi vezetőkkel és tsz vezetőkkel találkozik. Vasárnap is aratunk B izonyára él még olyan parasztember Szolnok megyében is, aki fiatal korában aratás idején terméskövet rakott párnaként a feje alá, hogy el ne aludjék. Mert aratáskor azt tartották a falusi emberek az alvásról: majd pótoljuk karácsonykor. És az első kaszavágástól az utolsóig 24 óránként néhány órahosszát pihentek az emberek, annak is egy részét a mezőn, a keresztek tövében. És ez így ment hétköznap, vasárnap egyvégté- bem Mára emlék csupán. Az idén nyáron Szolnok megyében már gépekkel aratjuk a gabona legalább 70—80 százalékát. És a gépek örökre megszabadították a falu népét attól, hogy agyonra hajszolja magát, akár aratás Időben is. Senki sem kéri már ma a parasztembertől, hogy ugyanolyan irgalmatlan tempóval igyekezzen, még az aratás heteiben sem. — Sőt hihető: hamarosan úgy el tudjuk gépekkel látni a mezőgazdaságot, hogy a vasárnapi munka is csak mutatóba marad. De még nem tartunk Itt. S ráadásul az idei esős időjárás azt sem engedi meg, hogy minden percet kihasználjanak a gépek. A múltheti esőzések miatt igen sok helyen leállt a munka. A gabona érése természetesen erre nem volt tekintettel és egyszerre, egyik percről a másikra kaszát, gépet kíván az egész határ. Ráadásul ezen a nyáron — éppen az azonos időszakbeli érés miatt — az északi megyékből sem küldhették, el segítségül a kombájnokat, rend- rearatókat. aratógépeket. Most hát a magunk erejére vagyunk hagyva. És nem kevesebb, mint 210 000 holdon kellene minél sürgősebben biztonságba helyezni a termést. A kezdet bíztató is. A mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezetben már közel ezer holdat tesz ki a learatott terület. A jászapáti Veletni Endre, a szandaszöllősi Vörös Mező közös gazdaságokban az aratás után nyomban elvégzik a szalmalehúzást, a szalmn lehúzókai a traktor követi, s azt a vetőgép, hogy a másodvetés is idejében a földben legyen. Jól dolgoznak a gépek, igazán szépen az emberek. Ezért bizakodóak lehetünk. S azért is, mert szombaton híre jött, hogy vasárnap szerte a megyében népes lesz a határ. A Szolnok megyei Gépállomások mintegy 350 kombájnja fogyasztja e napon is a lábon álló gabonát. A megye állami gazdaságaiban mindenhol aratási napot tartanak. S hallottuk, hogy Tiszaföldváron, Rákóczifal- ván s Besenyszögön is aratást terveznek mára. A kombájnosok, rendre- aratóvezetők, aratógépkezelők értik miről van szó. Ebben az öt-hat hetes időszakban nem szabad nézni a vasárnapot, hiszen' az egy teljes heti munkával rövidítheti meg a nyári betakarítást. És hogy az szemveszteségben mennyit jelentene, nem kell bizonyítani. Az aratók tudják kötelességüket. S vajon az aratókról gondoskodók? Néhány éve a szolnoki járásban egy vasárnapi körutazáson a következőt láttuk: Rákóczifalván csirke húslevest küldött ebédre a szövetkezet a kombájnosok- nak, Nagykörűben még ivóvizet is elfelejtettek a mezőre vinni. Azóta már természetesen Nagykörűben ’s megváltozott a helyzet és hisszük, hogy az idén ott is példásan gondolnak a betakarítás munkálkodóira. Hiszen az aratás munkásai mindennap kiérdemlik, hogy ételbői-italból ne legyen szükségük. De vasárnap kétszeresen. A szabadnapjukat, a pihenő Idejüket áldozzák fel és otthagyják a vasárnapi családi körben töltött jó ebédek légkörét. Amit teljesen pótolni úgy sem lehet. Ám a kombájnosok. traktorosok igazán elégedettek lesznek, ha a rákóczifalvaiakhoz hasonlóan máshol is kiküldik a közös konyháján főzött csirkét vasárnap délre. A megye állami gazdaságaiban ezen a vasárnapon is négyszer étkeztetik a kombáinosokat s a betakarítás többi munkását. gy méltányos, így köszönjük meg a nyári vasárnapokon is munkával fáradozók áldozatát. B, L. Ära 80 fillér Aratnak a karcagi határban. Bár az elmúlt napokban több mint száz milliméteres esőt kaptak, mégis mindenki a táblákon van. A kombájnok mély keréknyomot hagynak a földben, de vágják a 140 holdas őszi árpa táblát a Béite Termelőszövetkezetben. 1964. június 28„ vasárnap. A szomszédos Leninben az őszi búzát takarítják be. Hajladozó hátakat látni, no vannak a szövetkezetnek gépei, csak más területen dolgoznak. — Egy idős kékkötényes parasztbácsitól kaptuk a felvilágosítást* Dobra! Feri az iskolai szünidőben a maghordásnái segít Jól esik a bid eg kút víz Beérett a búza is Kaszás a karcagi Lenin Tsz Labanc brigádjából Aratnak a kombájnok a 140 holdas őszi árpa táblán a karcagi Békében Ha rmatf elszá Utótól — harmathulltái^
