Szolnok Megyei Néplap, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-04 / 129. szám
,964, június 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 AZ ÉLELMISZEREK RANGLISTÁJA Hunkásvonaton utaztam Aiskefeskedeimüink már tavaly is csaknem negyven milliárd forint értekben adott el különféle élelmiszereket, idén pedig újabb 15 százalékkal emelkedett az élelmiszervásárlások összege. Ez idén is főleg a földművesszövetkezetek boltjaiban emelkedett erősen, ami arról tanúskodik, hogy az élelmiszerek kereskedelmi forgalmának e számottevő növekedése nem utolsó sorban a tavalyi rossz termés következménye. Ha közelebbről vizsgáljuk az élelmiszerforgalom adatait, akkor azt látjuk, hogy annak a hatalmas összegnek, amelyet az ország népe élelmiszervásárlásra fordít, csaknem a felét mindössze hét árucikk foglalta le a maga számára. Ezek közül a sör került az első helyre: 1962-ben az összes élelmiszerforgalom 8,8 százalékát képviselte. Meg kel! állapítanunk azt is, hogy ezen belül a csapolt sör forgalma jóval magasabb volt, mint a palackozotté. A hús közvetlenül a sör nyomában járt és elérte — a baromfival együtt — az összes élelmiszerforgalom 8,6 százalékát Lemaradása tehát alig orrhossznyi; — Ezután áll csak be a sorba a kenyér, 6,9 százalékkal, majd a különféle dohányáru, 6,6 százalékkal. Ez utóbbi tételen belül a Kossuth-cigaretta vezet, messze maga mögött hagyva az összes vetélytórsait Hőkelő helyezést értek el a különféle zsiradékfélék is, együttesen 6,2 százalékkal. Ebben a tételben nemcsak a sertészsír szerepel, amely kétségkívül a favorit a hazai zsíradékfo- gyasztásban, hanem a vaj iSj amelynek fogyasztása évről évre emelkedik, továbbá az étolaj, Miiért ugyan nem nagyon rajonganak mifelénk, pedig az orvosok, akik egészségtelennek tartják a hazai bőséges zsírfogyasztást nagyon is mellette foglalnak állást. A cukor 5.9 százalékkal szerepel a kimutatásban. Melléje a hatodik helyre ismét egy nem várt versenytárs futott be holtversenyben: a különféle égetett szeszesital: a rum, a pálinka, a likőr és társai, — A szégyenlős statisztika ugyan külön-külön mutatja ki őket, de összesítve elérték az összes élelmiszerfogyasztás 5.9 százalékát. Hogy az alkohol milyen túlzott szerepet tölt be még mindig a fogyasztásban, azt nemcsak ezek az adatok bizonyítják, hanem az is, — hogy a ranglistán a következő helyet 4.6 százalékkal a bor foglalja el. A sörrel szemben persze nem olyan nagy a bor lemaradása, — mint ahogyan azt a kereskedelmi forgalom adatai mutatják, ehhez hozzá kell még számítani azt a meny- nyiséget is, amelyet a saját termésből iszunk meg. A sörrel ilyesmiről nincsen szó, a sörgyárakkal odahaza nem lehet versenyezni. Ezek után következik csak a fogyasztás ranglistáján a liszt és a tésztafélék, együtt 4.3 százalékkal, majd az édesség 3.9 százalékkal és a tej 2.4 százalékkal. Az immár nemzeti italunkká vált kávé 1.5 százalékkal szerepel összes élelmiszerfogyasztásunkban. A százalékarány tehát nem túlzottan nagy — bár jóval több, mint amennyi pl, a tojásé — de értékben nem jár messze a háromnegyed- milliárd forinttól — ennyit költünk el ugyanis egy év alatt a duplákra. A. L, m Sokféle vonat van, Még akkor is, ha csak a hazai vasútvonalakat figyelve próbáljuk osztályozni ezeket. A Balaton-express és társai — nem is beszélve a nemzetközi gyorsvonatokról — repülnek utasaikkal nyaralóhelyekre, üdülőkbe. A gyorsvonatok sürgős ügyben utazó emberekkel telnek meg. Más a személy- vonat jellege, más a „vici- sálisé”. S ott van még — távoli hajtásként — az úttörővasút, sőt — a hullámvasút is. Most a munkásvonatról szeretnék mesélni. Ez talán a legérdekesebb, bár a leghétköznapibb, A mellettem folyó dis- kurálásból — mely helyenként hangos szóváltássá erősödött — csakhamar kivettem, hogy jórészt építőiparban dolgozó munkások lesznek útitársaim két—három órán keresztül, — Az egyik sarokban harsogó táskarádió mellett — tuljadonosa féltő gonddal csavargatja — békésen megfér egy alkalmi zenekar, hegedűs, gitáros, meg egy szájharmonika. Mindenki kezeügyében sörös Van, de nem tudnak róla ? ! Egy alkalommal a szolnoki járműjavítóban jár tam. A mozdonyosztály egyik üzemrészében az óriási zaj lehetetlenné tette a kísérőmmel való beszélgetést. A kazánok javítását végző munkások ilyen körülmények között dolgoznak naponta nyolc órán át A zaj rendkívül károsan hat idegrendszerükre, elsősorban a fülükre. Néhány esztendő után bizony komolyabb következményei is lehetnek a dolognak. Orvos ismerősöm véleményéi tolmácsolom ebben a megállapításban. Kézenfekvő, hogy segíteni kell ezen. A megoldás nem is bonyolult hiszen már van olyan fülvédő készülék, amelyen bármilyen nagy zajt olyannyira megszűr, hogy még a beszédhang hallását is lehetővé teszi. Budapesten a Népköztársaság útján a munkavédelmi eszközöket bemutató és árusító kirendeltségen kapható is. E készülék hasonlít a fülhallgatóhoz, köny- nyű, a dolgozót munkájában nem zavarja. A használati utasításban foglaltak szerint a fül számára teljes védelmet nyújt. Mostmár csak egyet kellene tenni: a járműjavító munkavédelmi felelőse feltétlen keresse fel az említett kirendeltséget és vásárolja meg a szükséges mennyiséget. A kazánosok föltétien hálásak lesznek érte. bi üzem is rendszeresen érdeklődne az új, korszerű munkavédelmi eszközök iránt. Ez mindenképpen kötelességük, ezt kívánja a munkások érdeke. — L — Es talán az sem ártana, sőt helyes lenne, ha a töbKéssfii a cipő a jászsági Egyesült Cipész Kísz jászberényi telephelyén üveg. Iszogatnak, ki módjával, ki kevésbé. Néhá- nyan énekelgetnek, körbe jár a kártya, az ulti népszerűsége elvitathatatlan. Indul a vonat, az utolsó későn jövő is felkapaszkodik és elkezdődik a zakatoló rohanás az éjszakába. — Velem szemben szikkadtarcú, cigánylegény, hatalmas zacskóból amerikai mogyorót szemezget, a héját előbb illemtudóan a sapkájába önti, a következő mozdulata pedig — be az ülés alá. Megkínál engem is, köszönettel elfogadok vagy kettőt, már tartja is a sapkáját, noszogatva int a szemével, — dobjam csak bátran oda. Ez is az ülés alá kerül. Az ablaknál ülő fiatalember mindeddig egy szót sem szólt, sörével van elfoglalva. Most azonban leteszi az üveget, ki tudja miért, én azonban úgy látom, annyit ivott, hogy egy korty nem menne le már a torkán. Jön a cukorkaárus, vesz tőle egy szelet csokoládét, — aztán pénztárcájába tekint. — Üres a belseje, soká lesz elseje — jegyzi meg, majd széles mosollyal markol ki a zsebéből egy köteg százast. — Egész héten távol a családtól dolgoztam, itt az ellenérték, viszem Arafásra készül az ország Régen volt ekkora gond — s ilyen jó gond — az aratási, betakarítási és tárolási munkák előkészítése, mint az idén. A szokottnál 400 000 holddal nagyobb a vetésterület, s a táblák többsége sűrű állományú, magasra nőtt, helyenként máris megdőlt gabonát nevel. Június 20—22 körül a homokos talajú vidékeken megkezdődik az őszi árpa, majd néhány nappal később a rozs aratása is. Tehát alig három hét van még az aratási, raktározási felkészülésre. Éppen ezért kívánatos, hogy a termelő üzemek, gépállomások most a szokottnál is nagyobb erővel, gonddal készüljenek fel: szervezzék meg a kétmenetes aratást és a közvetlen kombájnolást, idejében gondoskodjanak megfelelően képzett kezelő szakemberekről, gépalkatrészekről, folyamatos üzemanyagellátásról, továbbá a nyújtott és főleg a két műszakos munka feltételeiről. Mivel a gépi kapacitás a vetésterületnek körülbelül 75 százalékára elégséges, már most fogjanak hozzá kézi aratócsapatok megszervezéséhez. haza — teszi hozzá magyarázóiam S Szó szót követ, szomszédom, egy 40 év körüli ember is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Hamar kiderül róla, hogy nádfedél-javító, nagyon szereti és érti is a szakmáját. Elmeséli, hogy havi 3500 forintot is megkeres, pedig nem mindig adódik munka, A beszélgetést hangos szó szakítja félbe, két üléssel arrébb egy kopasz öregember, részegen, magáról mit sem tudva kiabál, énekel, szitkozódik, majd kimerültén hanyatlik vissza a helyére. Szomszédai megvetően nézik, bár Van, akinek a tekintete közönyösen siklik el felette. Újdonsült ismerőseimet filteres cigarettával kínálom, viszonzásul egyikük sörösüveget nyújt felém — elfogadom. in A sörtől átitatott fiatalember mellé vasutas-egyenruhás fiatalasszony került, vele foglalkozik, bár szem- melláthatóan nem komoly a dolog, inkább azon fáradozik, hogy megnevettesse, s ez néha sikerül is. — Ha szolgálatban van, ki főz a férjének reggelit? — Annak nem kell főzni, mert nincs otthon — így az odavetett válasz. — Miért, ő és szolgálatban van? Nagy nevetés. Barátunk meg örödögpofával vigyorog. Aztán hozzámhajol és meséli, hogy múlt vasárnap a debreceni Bikában vacsorázott, 130 forintért, még savanyú is volt — dicsekszik. Néhány suhanc a rádió zenéjére a padok közt twistéin! kezd, elismeréssel nézik, egyikük karján késpengényi — arany Doxa. Aztán elfáradnak* alább hagy az élénkség, egyre többen kezdenek szúnyókálni, amilyen kényelmesen csak tudnak, elhelyezkednek. — Szomszédom is nagyokat hallgat, a vonat lassít. Hívogatnak a fények. Többen szedelőzködnek. — Órámra pillantok: éjfél van. Űj ismerőseimtől — talán soha nem látom őket — elbúcsúzom. Megérkeztünk, Szolnok. Leszállók. S a vonat, a munkásvonat tovarobog, szikracsíkot húzva maga után a sötét éjszakában, magával ragadva utasait, örömeikkel, bánataikkal, a rég látott békés otthon felé... A boldogházi párttitkár titokzatos ballagása Miár régen együtt volt a vendégsereg az Aranykalász szövetkezet kormány- Idtüntetésének megünneplésére. Ott sétált a faluban a kormányzat képviselője, a megye és a járás vezetői társaságában. Ott voltak a fiain, a szövetkezet vezetői kivétel nélkül már. Illetve egy kivétellel. — Hát Muhart Ferit hova bújtattátok? — érdeklődött Tisza József. — A párttitkárunk? Nagyon nagy napon van. Ballagásra ment Mezőtúrra, a technikumba. Ezzel le is vettük napirendről. Ki-ki gondolván magában, hogy Muharinak természetesen nagy nap, de azért nem olyan szenzáció az már manapság, hogy felnőtt fejjel valaki tanulásra adja magát. Az ünnepség kezdetére viszont, ha porosán is, de visszaérkezett Muhart Ferenc. — No, elértétek-e még? Hajtott-e Karcsi? Karcsi, vagyis Gerőcs Károly a boldogházd Aranykalász tagja, személygépkocsi tulajdonos. Mivelhogy a termelőszövetkezetnek még nincs kocsija, a gazda szívesen segítette ki a párttitkárt. Ebéd után kettőkor indultak eléggé késve. S ráadásul Mezőtúr előtt nemsokkal, könnyebb összeütközés egy honvédségi teherautóval. — Karcsi kiabált, hívja a rendőrséget. Dehogy hívod — mondom, csak gyerünk tovább. A ballagáson mindenképpen ott kell lenni. Hát csak épp hogy odaértünk. Sötétkékben a párttitkár, szabályos ballagási uniformisban. Már oda akartam lépni, hogy gratuláljak. — Na, aztán a jutalomnak megörült-e? — Hajaj. Csuda boldog volt. Idősebb parasztember környékezte meg Muhart Ferencet. — Hogy van a gyerek Feri? — Jól, nagyon jól. Kezdődött az ünnepély. Befejezéseképpen kitüntetéseket, köztük két kormány- kitüntetést osztottak ki. — Szóráid Bélának és Csirke Ferenc borjúnevelőn ék. — Csirke Ferenc — szólítják. Meglepetésemre az a gazda igyekszik a pódiumhoz, akit a párttitkár megnyugtatott, jól van a gyerek De még a kérdező milyen jól van. Csirke Ferenc el- fogódottan ballag vissza a helyére, még a lépései is bizonytalanná lettek örömében. Szó se róla, a többiek is meghatódtak, de ennyire? Hozzá még összesúg előttem két ember. — No, ha még most sincs nagy öröme Csirke bácsinak! Ennyi titokzatosságot már sehogysem tud elviselni egy újságíró. Konkoly Béla elnök utólag telefonon siet segítségemre. — ötvenkilencben, mikor alakultunk, akkor küldtük ösztöndíjra a Csirke gve- reket. Csirke Ferenc volt középparaszt két fia és égj lánya között a Béla akkor végezte el az általános iskolát. Jó képességű gyerek — ezt mondta a tanító Csirke Ferenc meg azt: — Ha belépek a szövetkezetbe, hogy taníttassam a gyereket. — Majd taníttatja a szövetkezet. Úgy egyeztek, hogy a tandíjat, a diákotthoni hozzájárulást a szövetkezet állja. Az akkor — a tanulmányi eredménytől függően — 300 forintot jelentett havonta. A„ első esztendőben a még kezdő szövetkezetnek ez sem volt könynyű. Ahogy erősödött r közös, úgy bírta volna egyre jobban az ösztöndíjat. Csakhogy olyasmi történt, amire senki nem számított. Csirke Béla a mezőtúri technikum hallgatója évről évre jobb bizonyítványt hozott haza. S éppen erre az esztendőre, amikor a szövetkezet is legjobban áll, ezt kormánykitüntetés is méltányolja, a Csirke gyerek meg kitűnőrendű lett, teljes tandíj és hozzájárulásmentes. Már most — a helyzet fonákságén derülve is úgy döntött a vezetőség: a ballagásra ezer Ft jutalmat adjanak Csirke Béla derék helytállásáért. A jutalmat pedig meglepetésképpen vigye el a párttitkár a végső diákbúcsúzóra. Váratlanul ez meg ugyanazon a napon történt Mezőtúron, amikor Jászboldogházán a szövetkezetei is. meg Csirke Ferencet is, Béla édesapját kitüntette a kormány. De a különös véletlenek sorának (szép, szocialista világunkra valló véletlenek) még ezzel sincs vége Úgyse, hogy a Csirke Béla jó tanulmányi eredménye által megtakarított összeget az Aranykalász szövetkezet nem hagyta megmenteni, hanem azon Debrecenbe az agráregyetemre küldte Nagy Albert falubeli fiatalt. De még van más forduló» is. Csirke Béla ugyanis a vakációkat mindig a társasgazdaságban töltötte, s most is, ha van kevés lélegzetvételnyi ideje, a nagy gazdaságban érzi jól magát. A szóbeli és írásbeli érettségi között pedig tényleg van egy icinyke-picinyke szabad idő. És ezt Csirke Béla arra használja — mielőtt elfoglalja végleges helyét az Aranykalász gépészetében — hogy a szövetkezet mezőgazdasági tanulóit felkészíti a vizsgára. Köztük Csirke Lajost, a tulajdon öccsét, Csirke Ferenc legkisebb fiát. Hát így esett a boldog- házd párttitkár titokzatos ballagása. Borz ük La**
