Szolnok Megyei Néplap, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-20 / 143. szám

1964. Június 20.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Ötszáz hold

hajóról

Látványos ezekben a napokban a Héki Állami

Gazdaság alcsiszigeti üzemegységének határa. A szántóföldet és a kertészetet keresztülszelő mintegy 17.5 kilométer hosszúságú csatornán üzembe helyezték a nagyteljesítményű öntözőhajót.

A korszerű nagyüzemi öntözés módjáról és előnyeiről Nyíri Lászlótól, a gazdaság öntözéses agronó- musától érdeklődtünk.

— AZ ÖNTÖZÉSRE a

Tisza holt ága jó lehetőséget teremt Alcsiszigeten, Évekkel ezelőtt „megcsapoltuk” a Tiszát, vizét egy csatornarendszerbe vezettük. Azóta aszályos időszakban hajó segítségével is öntözünk. Májusban és júniusban most a szokottnál lényegesen kevesebb csapadék hullott, ezért a hajót is üzembe helyeztük.

— NÉHÁNY ADAT az

(,úszó-öntözőmű” teljesítményéről. A hajót két, egyenként 180 lóerős Skoda gyártmányú motor üzemelteti, Segítségével a csatorna mindkét partjára a víz két fősugárral és nyolc melléKsugárral lóvéi; Hatótávolságára jellemző, hogy kétirányú öntözésnél egyszerre 180 méter távolságra juttatja el a vizet.

— MILYEN ELŐNYÖKKEL JÁR a hajóval történő öntözés?

— A HAJÓ KEZELÉSÉHEZ mindössze három ember szükséges; Ez a szám önmagában nem sokat mond, de ha figyelembe vesszük; hogy tíz órás műszak alatt mintegy 30—35 hold földet öntöz meg negyven milliméteres csapadékkal, akkor ^ már szembetűnik gazdaságossága; Nem beszélve arról; hogy az említett területeken nincs szükség költségesebb csatornarendszer, — vagy csővezeték kialakítáA több éves gyakorlat alapján általában az esti és az éjszakai órákban öntözünk a hajóval. Erre azért van szükség, mert a vízágyúk szórófeje finoman permetezi a vizet, 25—30 fokos nappali melegben a finom vízcsep- pék mintegy 50—60 százaléka veszendőbe menne, még a levegőben elpárologna.

MEGTUDTUK AZT IS,

hogy jelenleg a kertészetet öntözik, emellett 280 hold kukoricát, valamint a burgonyát és a lucernát is rendszeresen ellátják mesterséges csapadékkal; Tekintettel $ szárazságra, az idén a búza egy részét is megöntözték. A szezon kezdete óta eddig körül belül 450 holdra juttattak ilyen módszerrel vizet- — Ahogy a szükség megkívánja, háromszor négyszer is végig permetezik a csatornák mentén elterülő földeket. A befektetés megtérül, mert szembetűnően szebbek, erőteljesebben fejlődnek ezen. a részen a kertészeti és a 'kapásnövények;

Kevés

a közgazdász— gazdasági szakember

Érdekes vizsgálatot kezdett meg nemrég a Műszaki és Természettudomá- S

! Hová lett I

| a megígért versenyjutalom ?

A Néplap május 21-i számában közöltük, hogy a " | termelőszövetkezeti baromfitenyésztők megyei verse- | = nyét a tiszasasi Rákóczi Termelőszövetkezet munka- - _ csapata nyerte, a velejáró 2000 forint jutalommal. Nera - I sokra rá levél érkezett a tiszasasi baromfitelepről, | I többen aláírták — Bozsó Emma, Koczka Katalin, - | Sipcs Lajosáé és legalól pedig így szól a névjegy: a | I Kati néni. I

Már most a tiszasasi Kati néni levelének tártál- = | mán volt mit csodálkozni. Nem kevesebbről van szó, | | minthogy velük eddig még senki nem tudatta, milyen ■ I jól dolgoztak, milyen örömhír érte őket, de pénzt se | I láttak még egy fillért sem. A hírt már pedig mi a | I Szolnok megyei termelőszövetkezeti versenybizottság | | jelentéséből vettük, tehát hivatalos okmány volt.

ök tévedték volna, vagy .mi? Egyikünk sem. Ha- = = nem a szövetkezeti baromfitenyésztők versenyének | | díjazására a Szolnok megyei nőtanácsnak van pénze. * | Képviselőjük ott is volt a megyei versenybizottság | i február 27-i ülésén, ahol a verseny sorrendjéről hatá- | I roztak, és arról, hogy adják át a pénzt, mégpedig a | | nőtanács. Ezt megelőzően ugyanis még tavaly a nő- | s tanács védnökséget vállalt a baromfitenyésztés felett. |

Miért nem került hát a pénz mind a mai napig § I a tiszasasi asszonyok kezébe, lassan fél esztendő után = | sem?... Mert a nőtanács kérésére nem hívtak össze | i nőgyűlést a szövetkezetben. Az elnök mondta, hogy s I ahhoz egy kis idő is kell. Ebben aztán mindketten | I megnyugodtak, immár idestova esztendőre szóló nyu- - | gálámmal. 1

5 A versenyeket a kétkezi munkások komolyan ve- - = szik, ígéretet látnak benne és nagy igyekezettel dől- | | goznak is érte. Nem szabad ilyen könnyelműen lejá- | = ratni a versenymozgalmat S ha már eddig ez is tör- “ I térit, akkor most javítsa ki hibáját a megyei nőtanács. | I Fizessék ki a versenydíjakat minél előbb Tiszasason - = is, máshol is. i

B. L. nyi Egyesület Szövetségének Ipari osztálya. A textilipari vállalatokhoz kérdőíveket küldtek szét amelyeken arra kértek választ; hogy közgazdászi; vagy gazdsági képesítést igénylő munkakörben hány dolgozót foglalkoztatnak, ezeknek ml a végzettségük és a nyelvtudásuk, mennyi a szakmai gyakorlatuk és milyen a kor szerinti megoszlásuk; Az utóbbi kérdésre érkező válaszok alap- • ján segítséget szeretnének nyújtani abban, hogy a következő években a beiskolázást nagyobb mértékben a valódi szükséglethez lehessen igazítani.

A vizsgálat 'kiterjed annak a megállapítására is, hogy ugyanakkor viszont hány közgazdászt vagy gazdasági szakképesítéssel rendelkező dolgozót foglalkoztatnak a vállalatok más, ilyen végzettséget nem igénylő munkakörben:

Ez a vizsgálat, amely az első országos felmérés egy egész iparág közgazdászokkal, illetve gazdasági szakemberekkel való ellátottságának, egyúttal példátés mintát akar adni a későbbiekben más iparágak területén lebonyolítandó hasonló vizsgálatok számára.

Az utolsó kitöltött kérdőívek a napokban érkeztek vissza a MTESZ Ipari osztályához, és most folyamatban van az adatok rendszeres összesítő feldolgozása és elemző értékelése. Az eredményt előreláthatólag már augusztusban a Könnyűipari Minisztérium kollégiuma elé terjesztik

áiMiiiiniiiiiiiniiiiniiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiniiiiiiiiüiiMiiiiiiiiiiinimiiii».A kisújszállási Yas- és Faipari Ktsz-ben évek éta export ládákat készítenek. Képünkön Szabó Jenő méretre vágja a rönköket

A jászsági Egyesült Cipész Ktsz jászberényi telepén Andrási Mária felsőrészt készít

Szeretem a munkám, az embereket

Kislaki Gyuláné neve bizonyára ismerősnek tűnik olvasóink előtt. Igen! ö az a lelkes pedagógus, aki tanári, iskolaigazgatói munkája, járási pártbizottsági tagsága mellett nem egyszer vállalkozik arra, hogy Írjon községe, Tiszaföldvár lakóinak problémáiról, gondjairól a Szolnok megyei Néplapban, Ó maga U)V nyilatkozik erről:

— Mostanában — cikkeim nyomán — egyre többen keresnek fel problémáikkal, panaszaikkal, őszinte vallomásaikkal. — Büszke vagyok rá, hogy az emberek megtisztelnek bizalmukkal, s örülök, mert tudom, hogy ez a bizalom nemcsak nekem szól, hanem a Néplapnak is, mely egyre inkább és egyre többet foglalkozik az egyszerű emberek gondjaival.

S még hozzátette: újságba írni mindig rangot jelent és mérhetetlen felelősséget. Nem mindegy, hogy mit tanít az emberekkel a nyomtatott betű — melynek napjainkban egyre nagyobb az értéke.

Most, amikor beszélgetésünkre visszagondolok, tulajdonképpen nem találok abban semmi különöset, hogy gondjaikkal felkeresik őt az emberek. Sok buktató volt az ő életében is Sok csalódás érte. Ismeri a pályakezdés nehézségéit. De mint a nemes acél, — mit minél erősebb tűzben hevítenek, annál erősebb, annál keményebb — úgy edzette meg őt az élet soksok gondja. És mert ismeri a keserűséget, és mert Ember, s az maradt mindig, bármi is érte, tud írt adni ■a bánatra, vigasztalást, tőle telhető segítséget a rászorulónak.

Ezt az emberséget — mint mondja — nemcsak anyjától, apjától is örökölte. S a szeretetet az emberek iránt. Az egykori cseh katonazenészt egy tizenkét gyermekes falusi pedagógus lányának szeme rágás ebbe az országba.

Emlékszik: amikor elvégezte a tanítóképzőt, elhatározta. fölmegy Budapestre és a Zeneművészeti Főiskolán tanul tovább. De csak a vele egykorúak ismerik, mit jelent az infláció, mit jelent éhezni, hideg konyhában a földön, szalmazsákon aludni... és az éhezés miatt! Igen, az éhezés miatt lemondani az álmokról és munkát vállalni egy kis faluban — Rákócziújfaluban. Akkor sem volt sok a kereset — de !es?al*,'1~ kö7“lobb volt az otthonhoz, Szarvashoz.

Ismeri az utat Rákócziból Szarvasra — hisz nem egyszer tette meg gyalog barátnőjével együtt. Télen, farkasordító hidegben — csakhogy a karácsonyt szerettei körében tölthesse. Aztán születésnapjára apja vett neki ajndékba egy kerékpárt.

Aztán egy felejthetetlen emlék: Prága — VIT!

És ezután hosszú időn keresztül csak a megpróbáltatások sora érte: elküldték iskolára, párttitkár lett — kizárták a pártból. Miért? Ma sem tudja! — Lászlómajorba helyezték.

Később tanító Tiszakür- tön, majd Iskolaigazgató Cserkeszöllőn. Ellentétbe került a járási tanács oktatási osztályvezetőjével és ismét következtek agyanú- sítgatások, az állástalanság. „Nem alkalmas szocialista pedagógusnak” — hangoztatták a vádaskodók. S a zsebében ott lapult akkor már a diploma: kitüntetéssel végezte el a pedagógiai főiskolát. De 1956-ban ellenségei megmutatták igazi arcukat, s amikor a konszolidáció napjai következtek, neki az első útja a kommunisták pártjához vezetett.

— Engem nem a párt bántott, hanem az emberek — mondja.

A felülvizsgálat során derült ki mindaz a törvénytelenség mi őt is érte. Rehabilitálták. S szerinte az 1958-as esztendő számára új fordulatot, hozott ez az év lezárta életének megpróbáltatásokkal nehéz szakaszát. Ekkor lett iskola- igazgató, ekkor született a kisfia és ekkor vette át a parlamentben á „Kiváló Tanár” kitüntetést.

Terveiről csak ennyit mondott:

— Szeretem a munkám, szeretem a gyerekeket, meg a felnőtteket, akik í most is szívesen ülnek is- j kolapadba, hog^ pótolják a mulasztásokat. Közben hoz- i zákezdtem egy pedagógus témájú regény írásához. Ez a könyv tulajdonképpen az 1945—46-os éveket idézi, ahogyan én akkor a világban eligazodtam.

Varga Viktorul

Milliókat emésztő belső anyag- mozgatás

A Szolnok megyei Húsipari Vállalat, mint az ország ipari üzemeinek legnagyobb része évről évre fokozta termelését. A húsiparban az állandó fejlődés a tőkehús mennyiségi növekedése helyett egyre nagyobb arányban a töltelékáruk, mégpedig a minőségi töltelékáruk felé tolódott eb

A Húsipari Vállalat igazgatójától Peágity Mihálytól érdeklődtünk, biztosítottak-e a gazdaságos termelési feltételek a termék- összetétel ilyenfajta megváltozása következtében.

— A szolnoki vállalatnál is egyre sürgetőbben vetődik fel a kérdés, hogy a fejlődés jelenlegi szakaszában a minőségi romlás veszélye nélkül meddig lehet termelni a mai körülmények között — mondotta az igazgató.

— Mi tehát a legfontosabb tennivaló?

— Egy jól kidolgozott, gazdasági számításokkal alátámasztott rekonstrukció végrehajtása lenne az egyedüli megoldás. Az adott körülmények nem biztosítják a további fejlődést. Dolgozunk is ilyen terveken, de beruházási keretet egyelőre még nem biztosítottak számunkra. — Ha a keret meglesz, ÖCSI hitelből szeretnénk folyó- síttatni a pénzt.

— A töltekékáru meny- nyiségi növekedésén túl még mi teszi olyan sürgőssé a rekonstrukciót?

— Már egymagában az

is nyomós érv, hogy amíg 1961—62-ben a termelés forint értékének mintegy 12 százalékát tette ki, 1963-ban 18,8 százalékra

emelkedett és 1964. I. negyedévében már több mint 24. százalék volt a töltelékáru aránya.

— A termelékenység további növekedését akadályozza a főző- és füstölőkapacitás elégtelensége, amit csak az átépítés oldhatna meg sikeresen. íTé- Ien érkezett három modem és nagyteljesítményű főzőtermosz, amelyet még mjn- dig nem tudtak üzembe helyezni.)

— A szűk hűtőtér és az ebből adódó felesleges anyagmozgatás rendkívül kedvezőtlenül befolyásolja a vállalat nyereségességét. Normális hústárolás (megfelelő hűtőterület) esetén az anyagot csak kétszer kell megmozgatni. Nálunk hatszor, nyolcszor. Ez azt jelenti, hogy a naponta feldolgozott 2—3 vagon áru 80 százalékát ennyiszer kell egyik helyről a másikra rakosgatni.

— A rekonstrukcióval ez is megszűnne?

— Ha teljes egészében nem is szűnne meg, de jelentősen lecsökkenne a felesleges- anyagmozgatás azáltal, hogy a feldolgozó és hűtőhelyiségek átalakítása következtében az áru egyirányú mozgatása is lehetővé válna — fejezte be nyilatkozatát a rekonstrukció fontosságáról Peágity Mihály igazgató.- bj -