Szolnok Megyei Néplap, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-18 / 141. szám
19M. június 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Bemutatkozás némi szépséghibával Lehet, hogy ön, kedy.es kunhegyesi asztalszomszédom, most megharagszik rám, hogy azt írom, nekem nem tetszett az ön pénteki kedvence. Szinte restellem kimondani, hiszen fülem hallatára a műsor alatt is többször elragadtatva kiáltott fel: — Micsoda remek ember! Micsoda tehetség! Bodor Károly, a péntek esti kunhegyesi magyar nóta és táncdal műsor gitáros konferálója valóban tehetséges ember, de ezúttal tehetségéhez méltatlant produkált. ízléstelen volt, amit csinált, sőt néha egy kicsit trágár is. Nekem az az érzésem, hogy önt nem becsülte eléggé, talán nem bízott az ízlésében — (megbocsásson, de akkor este ebben én is kételkedni kezdtem). Mindez azonban csak része volt annak a kis szépséghibának, ami miatt a jónak ígérkező műsor nem érhette el teljes egészében célját. De vegyük sorba az eseményekét, hiszen nekem nemcsak az a feladatom, hogy meggyőzzem önt, kedves kunhegyesi asztaltársam, ítéletének helytelenségéről, tájékoztatnom kell azokát is. akik nem lehettek ott. Lehet, hogy sokan közülük már a közeljövőben személyesen is találkoznak néhány ott fellépett művészszel, hiszen e műsor megrendezésével a MESZÖV- nek részben az volt a célja, hogy a megye földművesszövetkezeti vendéglátó egységeinek vezetőivel megismertessen néhány kevésbé ismert, fiatal énekest, ezzel is biztosítva ezeknek a.z egységeknek nyári műsorellátását. Nos, a bemutatkozás némi szépséghibával sikerült. A műsor első felében négy magyar nóta, illetve operetténekes lépett fel. (A konferanszról már említést tettem, ha kritikám kissé summás ítélet is volt, de úgy érzem, helytálló.) A négy énekes közül három fiatal. Legjobban Molnár Ferenc tetszett, kellemes hangja kulturált előadásmóddal párosult. Rédei Mária olyan operettdalokat énekelt, amelyeknek zenei követelménye meghaladta az énekesnő hanganyagát. A negyedik, a magyar nóta műsort záró énekes egy már közismert művész, — Mindszenti István volt, művészi értékét téves lenne ebből a szereplésből megítélni. Különleges kérésnek eleget téve — a műsort a Szülőföldem adás részére a Magyar Rádió is hangszalagra rögzítette — repertoárját a magyar nóta termés válogatottan a leg- giccsesebb, legérzelgősebb falvédődalaiból állította ösz- sze. A hallgatóság közül sokan könnyekre fakadtak — mindezt csak azért tartottam szükségesnek leírni, mert a fiatalok között is sokakat fenyeget a helytelen műsorválasztás veszélye, A műsor szünetében a kunhegyesi népi zenekar szórakoztatta a közönséget, Ez a zenekar volt számomra az est legkellemesebb meglepetése. Ilyen kulturált játékú, összeszokott együttest ritkán lehet hallani. A prímás. Bari Ferenc néha virtuóz képességeket csillogtatott. Az est második, tánczenei részében szintén négy énekes lépett fel. Bizony akadt közöttük olyan is, aki még nem ütötte meg azt a színvonalat, hogy közönség elé lépjen. Én elsősorban a négy énekes közül Győri Géza tehetségére szeretném felhívni a figyelmet, — tánc- dalénekeseinknél sajnos ritka nagyszerű orgánummal rendelkezik, Mendelshon Edit személyében is kellemes sanzonénekesnővel ismerkedhettünk meg, éppen ezért érthetetlen volt, hogy első, jól sikerült száma után miért akarta mindenáron „eladni” magát (R. G.) Művelődésügyi osztályvezetők országos értekezlete Szerdán reggel a Magyar Néphadsereg Központi Klubjában megkezdődött a megyei művelődésügyi osztályvezetők kétnapos országos értekezlete. A tanácskozáson, amelyet Ilku Pál, művelődésügyi miniszter nyitott meg, az 1963—64-es művelődésügyi év tapasztalatait és a további fő feladatokat vitatják meg. Az értekezlet első napján a közoktatási terület kérdéseiről tárgyaltak. A csütörtöki tanácskozás napirendjén a közművelődés témaköre szerepel. TISZAI ŐRJÁRAT A Belügyminisztérium rendelete adta az ötletet, hogy Szolnok környékén alaposan szemügyre vegyük a Tiszát, mennyire tartják be a fürdőzők az új határozatokat Felfelé a Tiszán Felberreg a motor, indulunk felfelé, nyomunkban a zsúfolt hajóval. Apró hullámok surrannak tova alattunk, ragyog a napfény, tükörré változtatja a vizet, igazi strandidő van. Uszályok, stégek mellett húzunk el, ez még a belterület, sehol senki. Egy halász a ladikját javítgatja, odébb fiatal pár napozik. Néhány száz méterrel arrébb feltűnik a „potya- strand”. Itt már elég sokan vannak, de a bólyák által kijelölt vonalat mindenki tiszteletben tartja. r i. Era A 5116 2Stó* Nincsenek már jelzői az írónak, kifogytak a színek a festő palettájáról, — nem tudja a drámaköltő annyira fokozni a jelenetek erejét, hogy ábrázolni tudja a szörnyűt, mely e szóban rejlik: Auschwitz. — Nincs már hasonlatunk, mellyel a gyilkos fenevadak természetét érzékeltethetnénk — a farkasok és tigrisek megvetéssel tekintenek az emberfajra... AZ ÉVA A 5116 film alkotói magukat a történelmileg hiteles tényeket tárják elénk. Dokumentum- filmet írtak. S a tények beszélnek és elmondanak mindent ebben a mesteri csoportosításban. Nem láttunk még jobb játékfilmet ebből a témakörből, mint amit most tényanyagból Rózsa László és Nádasy László összeállított. Nádasy László mint a film rendezője is kiválót alkotott, Sára Sándor fényképezése a dokumentumfilm természetének megfelelően lényeg, bevágó — és lényegbe- markoló. S írjuk ide annak nevét, akiről gyakran megfeledkeznek a kritikák, a vágóét: Kovács Ferenc- né. Á modem mozgókép művészileg átcsoportosítja az időt és teret — Kovács Ferencné mesterien végzi ezt a munkát, látjuk a jelenben a múltat s Auschwitzi, Krakkót, Budapestet és a magyar falvakat a mondanivalót jól kifejező felvillanásokban! Éva Krcz. Vidám leány, mint a többi, csak néha miami mély bánat felhőzi arcát. Egyetemi hallgató Krakkóban. Elmegy Auschwitzba, Nagy füves térség« sok-sok virággal, alacsony romok, Egy nagy területen a föld felszíne rozsdásodó kanalak. Kések, Villák. Ezer, Százezer, Kanalak. Villák. Kések. Itt rakták le holmijukat, akik a vesztőhelyre mentek, — Rozsdás kések. Kanalak. Villák, A 5116. Évát Magyarországról hurcolták el. Szeretné megtalálni a szüleit. Megy a levél, fényképek haza, Magyarországra. — Sajtó. Kik Éva Krcz szülei? A 5116. — ezt a számot tetoválták a karjára, tehát Magyarországról hurcolták eL Bizottság jár, — Kis falusi házak. Régi elsárgult fényképek, ö az! Az én lányom. De máshol is, másik házban, Ez a szem, teljesen az anyjáé. Jár a bizottság. Mindenütt felismerik, A szomszédok elmondják a történetét. Az apák emlékeznek, ÉVA VONATRA ÜL. Hazajön. De kihez? Mind végigjárja. Idegen emberek csókolják, simogatják, — Mind magáénak vallja, — Régi képek. Vagonok. Zárt vagonok a síneken, Auschwitz. Hétszázezer gyerek pusztult el itt. De hátha az én lányom is azok közül való, akik túlélték? Biztosan az. Az apák felismerik, Pedig idegenek. Talán egyet kivéve, Balaton, Vitorlás. Éva, Budapest, Éva, Tánc. Megáll a kép, Auschwitz. Dzsessz itt fs. így vitték őket a krematóriumba. A kép tovább pereg, — Tánc. Budapest. Daktiloszkópiai Vérvizsgálat, Mosolyognak az apák, — Az enyém, biztosan az enyém, A vizsgálat ki fogja deríteni, Az enyém. Az enyém! Mégse halt meg. Mindig úgy éreztem, hogy egyszeresek megtalálom. És lém, most itt van. Éva, nem emlékszel erre a két nénire? Ifct laktál az udvarba... Hogy szerettek téged Nem, Éva nem emlékszik semmire. De neki is köny- nyes a szeme, HIVATALOS IRAS. Nem az ön lánya, A professzor megállapította, Nem az ön lánya. Az öné sem, az öné sem. Egyiküké sem. És én mégis azt mondom, hogy az enyém. Én is. — Mindig szívesen látjuk, ha visszajön. Akár a sajátunkat. Éva elmegy. Robog a gyorsvonat. Sínek, Zárt vagonok futottak valaha rare, zárt vagonok, tömve a halálraítéltekkel, Fut a vonat. Forró síneket hagy maga mögött. Egyik a kibékíthetetlen harag, másik a vígasztalhatatlan bánat, Lőrinc Loránd Most ér ide a hajó is, élvezik a hullámokat, de utánaúszni nem próbálnak, lehet hogy azért, mert látnak bennünket. — Az éjjel 50 centit apadt a Tisza — magyarázza a szakaszvezető elvtárs mellettünk —, s ez meg Is látszik rajta. Jobban kell vigyázni, mert hirtelen mélyüL Ezek a bólyák egyébként most kerültek ide, egy táblát pedig amott fogunk elhelyezni — int a fejével. Van-« hal ? Ezt kérdezzük, túl a hídon, egy fehérsapkás bácsitól — Pár keszeget fogtam mindössze, Mába oldódott fel a tilalom, máma nem akad a horgomra sehogy- eem — válaszolja. Erre ismét kihalt a víz. A part gyönyörű, bársonyos fehér homok borítja, mégis kihasználatlan. Csak egy árva kajakos húz a part mentén Szajol felé. A vízkivételi műnél uszályt vontat egy käs hajó, a Szolnok. Kölcsönösen üdvözöljük egymást. A vízi emberek úgy látszik, valamennyien ismerik egymást így jut tudomásunkra az a hír, hogy Deák Feri bácsi 6—7 kilós mámát szalasztott el, leszakadt az elő- kéje. Hej, pedig nagyszerű zsákmány lett volna — sóhajtozik a hírhozó. Tiszapüspöld, halásztanya. Itt visszafordulunk, újra a „potyát” vesszük szemügyre. Ott a mentős, feketére sülve, s vigyáz, hogy baj ne legyen. Egy csónak mégis eszeveszetten igyekszik át előttünk, két férfi meg egy nő pedig a túlsó part felé éviekéi. Csak szigorú felszólításra húzódnak kijjebb — nem nagy lelkesedéssel. A város alatt A Papírgyár kifolyója mellett sokan próbálnak szerencsét, sikerrel, bár nemesebb halfajtát nem zsákmányolt egyikük sem. Gyors ellenőrzés: az engedélyek rendben vannak. Hátha mégsem... Mérges szél fúj, hideg eső esik. Ez ugyan aranyat ér, de semmiesetre sem csábít erdei sétára. Már pedig az a csukaszürke köpenyes, vászoncsákós vasutas olyan lelkesen csatangol itt a f-i állomás mögötti ligetben, mintha ragyogva aZ idő. I » alakú töltés fúródik a fák közt a csatornapartig Ennek tetején lóstat szívós iramban a dereshajú, csontos vasutas. Pályamunkás vagy szerelő lehet. Börtás- kája táncol a tomporán, sőt a fedele külön mozog, mert nincs is becsatolva. Az állomáspavilon sarkánál tervszerűen kell élhelyezkedni, hogy minél kevesebb hűvös eső csapkodja az ember arcát. 3, ott az erdőcskében mit sem ad a barátságtalan időre. Eljutott a vízpartig, sietősen, aggódóan tekint jobb- ra-balra, el a fák közé, a tisztásokra, aztán le a fövenyre, ahol néhány liba, kacsa szomorkodik. Már siet visszafelé. Megmegtorpan, mintha valakit hagyott volna el és elfelejtett még neki valamit megmondani. Fürkészi a bokrokat, hajladozik, hogy jobban mögéjük lásson. Lőtfut, topog, forgolódik, sétál, nekiiramodik. Mikor megjárta oda-vissza — újra kezdi. Különös. Mi van ezzel az emberrel? Idegességében tölti ilyen heves helyváltoztatással a perceket, tíz- perceket? Ott van, ni. Most meg lerobog a gátról, és mint egy magányos partizán loA vállalat anyagi felelőssége az üzemi balesetek során keletkezett kárért Az 1963. évi 34-es számú törvényerejű rendelet módosította a Munkatörvénykönyv rendelkezéseit a dolgozók egészségének és testi épségének fokozottabb védelme érdekében. Ez a tvr a vállalatokra fokozottabb kötelezettséget ró abban az esetben, ha bekövetkezik az üzemi baleset és ennek során a dolgozót anyagi kár éri. A vállalat köteles megtéríteni a dolgozónak azt a kárt, amely a dolgozó életének, egészségének, vagy testi épségének a munka- viszonya keretében történt megsértésével kapcsolatban keletkezett. , A vállalatok felelőssége igen szigorú. A kártérítési kötelezettség alól csak akkor mentesül a vállalat, ha bizonyítja, hogy az üzemi balesetet és ehhez kapcsolódó kárt vis major, vagy kizárólag a dolgozó magatartása okozta. Gyakran előfordul az is, hogy a baleset bekövetkezéséért nemcsak a vállalat, hanem a dolgozó is felelős. Ebben az esetben kármegosztásnak van helye. Ha tehát a dolgozót munkaviszonya során üzemi baleset éri és kárt szenvedett, a vállalat köteles figyelmeztetni a munka- vállalóját, hogy a kárának megtérítését kérheti. A kárigényt a dolgozó a vállalathoz benyújtott egyszerű bejelentéssel kérheti. A dolgozó bejelentése alapján a vállalatnak 30 napon belül kell a kártérítést kifizetni. Ha a bejelentéssel nem ért egyet, azt ugyancsak 30 napon belül köteles elbírálni, melyről a munkavállalót értesíteni köteles. Ha a vállalat nem intézkedik az említett határidőn belül, akkor az egyeztető bizottsághoz keli fordulni. Amennyiben a dolgozó az egyeztető bizottság döntését sérelmesnek tartja, úgy a területi egyeztető bizottsághoz élbei fellebbezéssel. A dolgozó halála esetén — ha üzemi baleset követ- bezetében halt meg — a hozzátartozóinak az elveszett tartás erejéig köteles a vállalat kártérítést fizetni és ezenfelül meg kell téríteni például a temetkezési költséget is. A kártérítés összegszerűségének kiszámításánál levonásba kell hozni azt az összeget, mélyet a dolgozó vagy a hozzátartozója a bekövetkezett balesetre tekintettel társadalombiztosítási szolgáltatásként kapott. A kártérítés megállapítása után, ha a dolgozó életkörülményeiben lényeges változás következik be, mind a vállalat, mind a dolgozó kérheti a kártérítés összegének módosítását. Mindezekre egy példáit: A dolgozó vállalatánál balesetet szenved, amely abból ered, hogy az általa kezelt gépre a vállalat nem szerelte fel az óvórendszabályban meghatározott védőrácsot és a működésben lévő gép a lábát megsérti. E baleset miatt a dolgozó kétheti kórházi ápolás után még két hétig keresőképtelen. Felgyógyulása után legkésőbb 30 napon belül a vállalat köteles felhívni kárigényének érvényesítésére. A bejelentésben a dolgozó kérheti a munkakiesésének idejére kapott táppénz és az átlagkeresete közötti különbözetet, ha a ruházata is megrongálódott, annak összegét vagy a kijavítási költségét, és 1 - indokolt családtagjainak látogatási költségeit is. Az ilyen balesetekről felvett jegyzőkönyvek nagy többségéből az állapítható meg, hogy az üzemi baleset oka kizárólag a sérült gondatlan magatartása. A vállalatok ilyen megállapításait a dolgozók ez ideig minden megjegyzés nélkül tudomásul vették még akkor is, ha ez nem így volt A fenti jogszabályi rendelkezések alkalmasak arra, hogy a dolgozó saját anyagi érdekükre figyelemmel az ilyen megállapítások ellen a baleset jegyzőkönyvezése alkalmával tiltakozzanak. így lehetővé válik a balesetek okainak alaposabb feltárása és az azok megszüntetésére szükséges intézkedések megtétele is. Dr. Cs. L Figyelem! Az E. M. 35. sz. Állami Építőipari Vállalat, Budapest, XXI. kér, (Csepel) Kiss János altábornagy út 19—21 — azonnal felvesz budapesti és Pest megyei munkahelyeire kőműves, ács és vasbetonszerelő szakmunkásokat, valamint ezek mellé férfi segédmunkásokat. (Továbbá kubikos munkaerőket SZENTENDRE CSEPEL és GÖDÖLLŐ munkahelyekre. Vidékieknek tanácsi Igazolás szükséges. Jelenet- kezés munkaügyi osztályon. hol, kanyarog, forgatja a fejét szüntelen. Újból a csatornapart mentén húz lefelé a híd irányában. Katonás könnyedséggel szökell fel a hidat tartó parton. Fogja a vaskorlátot, mint mikor lépcsőházban kapaszkodik valaki, és szemét le nem veszi a vízről. Kihajol, hátrál, előbbre lépdel, les a híd két vége alá. Elvesztett valamit? Kisnyúl, csirkék, kötözött szárnyú madár ugrott ki a bőrtáskából, azt kajtatja? Egyszerre szemmellátha- tóan magába roskad. Tartása fáradt, arca reménytelenséget tükröz. iMssan leballag a hídról, de míg sattyog a pavilon felé, többször meglassúdik. Tűnődve visszanéz — fákra, vízre, csálitra. Sz"rke vasdóznit vesz elő, gépies mozdulattal gyújt kész cigarettára. Aztán fejét lehajtva jön a fabordás épület mellé. — Olyat tudnék mondani — közli kérdés nélkül —, hogy rögtön negyven fokos meleg lenne tőle... Valaki ellopta a horgászfelszerelésemet. Három hete jártam itt utoljára, akkor ott az erdőben raktam le a felszerelés farészeit. — Három hete? Nem gondolja, hogy ez rizikó ilyen forgalmas átszálló állomáson? — Én mindig megbíztam az emberekben. Eddig nem is csalódtam, mert ha én magam is egy ostorszíjat találtam valahol, felakasztottam a legközelebbi fára: >Jtt van ember, máskor vigyázz rá!” Nem szólunk többet. Szív még három gyors szippantást a cigarettából, majd újból nekivág az erdőnek. Kezdi, ahol abbahagyta. Nem akar csalódni tt emberekben. Tóth István
