Szolnok Megyei Néplap, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-14 / 111. szám

1964. május 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Öntözéses gazdálkodás a mezőgazdasági üzemek 45 százalékában A napsütéses, meiegebb idő beköszöntővel sok me­zőgazdasági üzemben meg­indultak az öntözőberende­zések. Az előző hetekben még csak a vetések kelésé­nek meggyorsítására és a zöldségpalántákra adtaik mesterséges csapadékot, most viszont már több ezer holdon öntözik a cukor­répát és a pillangóstakar­mányokat is. Az öntözés főidénye né­hány hét múlva kezdődik ugyan, de az öntözőtelepe­ken addig is sok a tenni­való. Az előkészületeket 1650 termelőszövetkezetben és 100 állami gazdaságban kezdték meg, az idén ugyanis már az összes me­zőgazdasági üzemek 45 szá­zaléka öntözi területének Idsebfc-nagyobb részét. — Ezekben az üzemekben több mint 30 000 kilométernyi, különböző szélességű csa­tornát kell rendt ehozni, megtisztítani, hogy zavar­talanul juthasson el a víz az állami főcsatornáktól a földekig. Nem kisebb fel­adat a gépek felszerelése, „üzemkész állapotba” he­lyezése sem, hiszen az ön­tözéses gazdaságok mintegy 3500 esőztető berendezéssel és csaknem 2000 hordoz­ható szivattyús gépegység­gel rendelkeznek. Mezőgazdaságunk öntözött területe az idén 100 000 holddal, azaz 22 százalék­kal lesz nagyobb a tava­lyinál, s eléri az 550 000 holdat. Leggyorsabb1 ütem­ben az eddig erősen el­hanyagolt rétek és legelők öntözése terjed. Főleg a termelőszövetkezetek alkal­mazzák a takasrmányter- melés növelésének ezt a hatékony és viszonylag ol­csó módszerét: csaknem kétszer annyi rétet és le­gelőt öntöznek, mint az elmúlt évben. A kertészeti kultúrák — a zöldségfélék, valamint a szőlő és a gyü­mölcs — is jóval nagyobb területen, a tavalyi 77 000 hold helyett 108 000 holdon jutnak mesterséges csapa­dékhoz. Számottevően nö­vekszik a különböző szán­tóföld:! növények, elsősor­ban a cukorrépa, a pillan­gósok és a kukorica öntö­zése is. Az 550 000 hold öntözése az előzetes számítások sze­rint több mint egymilllárd köbméter vizet igényel. Ennek mintegy 60 százalé­kát a nagy folyőkból, ön­tözőrendszerek útján, a . többit helyi vízfolyásokból, kutakból, tározókból bizto­sítják. Mivel a növekvő vízigény kielégítése mind nagyobb problémát jelent, az öntözőrendszerek egy ré­szénél az idén bevezetik a „menetrend szerinti” víz- fogyasztást. Előre megter­vezik, hogy az egyes gaz­daságok milyen napokon, hány órakor kapnak ön­tözővizet, s ezzel egyenle­tesebbé teszik mind a fo­lyókon levonuló víz, mind az azt továbbító főcsator­nák kihasználását. A „me­netrenddel” együtt meg­kezdik az üzemek vízfo­gyasztásának pontos méré­sét is. Ennek érdekében az idén 400 rajzolómércét és egyéb műszert szerelnék fel ,a cs atomael á gazosok­nál. (MTI)------------------------£.-----­M egkezdték az áj vízlépcső tervezését A Duna árhullámai eddig mélyen benyomultak a Sió­ba. Mintegy 35 kilométeres szakaszon ilyenkor a Sión ellenkező irányba, a Bálá­im felé folyt a víz. A víz­ügyi tervező iroda szakem­bereinek javaslatára azon­ban a hosszadalmas gát­erősítés helyett lényegesen gazdaságosabban felhasz­nálható árvízkaput tervez­nek a Sió torkolatába, hogy kizárják a dunai árhullá­mokat. Az árvízkapu tulaj­donképpen egy új vízlépcső lesz, amely nemcsak az ár­védelmet, hanem rendkívül széleskörű és komplex víz­gazdálkodási feladatok tel­jesítését is segíti. A vízügyi tervező iroda dolgozói gondos vizsgála­tokkal és szakmai tanul­mányokkal készítették elő a tervezési feladatokat. Ha technikus akarok lenni., • Míg megérkeznek ebédre, addig dr. Szűcs János üzemgazdásszal és Árvái Imrénével bejárjuk a háló­szobákat az újerdői telepen. A fiúknál aránylag rend van. Csak a padló zsírfol­tos. — Két hete volt felsú­rolva. Csak ők azóta sza­lonnát sütöttek benn a szo­bában és elcsöpögtették a zsírt. Egyébként rendes - gyerekek. Szót fogadnak. Igen, gyakran perelek pe­dig rájuk, míg takarítok utánuk. Árvainé magyarázza mindezt, míg a fiú hálótól a leányszobáig érünk. Nagyjából itt is rend van. Az ágyak alatt papucs és tűsarkú cipők. De a nyitott ablak ellenére is tömény vöröshagyma-szag terjeng. Az asztalon egy csokor gyöngyvirág tövében három jókora felvágott hagyma, kenyérhéjjal körítve. Ez bi­zony nem lányokhoz való illat. — Bocsánatot kérünk a rendetlenségért — mondja is az ízlésesen berendezett klubszobában rögtönzött be­szélgetésen Baráth Etelka őszinte rés telikedéssel, — Ne tőlem! — Nem is szokták ők ezt — S ezzel Árvainé már mentségükre is kelt „lá­nyainak”. — Mivél szórakoznak? TV van? — Van, csak éppen nem jó hetek óta. Árvainé elcsodálkozik: — Pedig másztátok vala­melyik nap a tetőt. Nem tudtátok megcsinálni? — A készülék rossz, nem az antenna. > — Tessék már feljegyezni azt is, ho«v a kaja jó, de sokszor kevés. — Meg hogy szeretnénk néha vacsorára is főtt ételt enni. <— Ki dohányzik? — erre a kérdésre csak egy fiú vá­laszol azonnal egyenes igen­nel, A végén kiderül, hogy egy csak az, aki nem do­hányzik. — Csak hát erről úgy nyíltan nem beszélünk — szól közbe Szűcs elvtárs. Miért nem? — erre már nincs válasz. — Ismerőseiket mire biz­tatnák, menjenek-e mező- gazdasági szakmunkás ta­nulóknak? A hét fiú közül Endrődi István is csak gondolkodás után válaszol: — Ezzel a tanulással nem nyerünk mi semmit. Még ha technikus akarok lenni, akkor is sokat kell tanul­nom. — Mennyi az a sok? — Még hét év. Mert ha felsőfokú technikumba aka­rok menni, előbb el kell végeznem a gimnáziumot. Tulajdonképpen nem tu-, dom, hogy az itteni tanulás mire jogosít. S itt ismét Szűcs János szól közbe: — Tévedésben vagytok, mert az itt szerzett szak­munkásoknak több helyen szerveznek felsőfokú tech­nikumi előkészítőket. S ak­kor már nyertetek néhány évet. Nem beszélve arról, hogy a szakmunkásokat gyakran ösztöndíjjal küldik tovább tanulni a techniku­mokba. Innen, a Felsőjász­sági Állami Gazdaságból is öt-hat ösztöndíjas tanul évente közép- vagy felső­fokon. Még néhány gondolat, ami megváltoztatja az ere­deti vélekedést. Néhány cso­dálkozó megjegyzés, hogy ezt ők eddig nem tudták. Valóban kár. — bo — „Atom­menekültek” Az Űj-Zélandi hivatalos köröket nyugtalanítja, hogy egyre több amerikai és ka­nadai vándorol ki Üj-Zé- Iandba. Egyedül 1963-ban 329 amerikai család kért végleges letelepedési enge­délyt. Az „atom-menekül­tek” — ahogyan nevezik őket — saját országuk há­borús hisztériájának áldo­zatai. Ügy gondolják, hogy háború esetén Üj-Zéland sértetlen maradna. A KGST országok textilipari kutatóintézeteinek együttműködése Az utóbbi években széles­körű együttműködés bonta­kozott ki a KGST országok textilipari kutatóintézetei között. A Magyar Textilipa­ri Kutató Intézet is jelen­tős részt vállal a közös ku­tatási feladatokból. Ezek a kutatási témák felölelik a gyártástechnológiák, gépek és berendezések, — s nem utolsósorban a gyártmányok fejlesztését. A KGST-hez tartozó or­szágok textil- és ruházati kutatóintézetei együttesen oldanak meg számos tech­nológiai feladatot is. Most 24 új technológia kialakítá­sában, illetve tökéletesíté­sében vesznek részt a ma­gyar szakemberek. — Érdekes területe az együttműködésnek a ruhá­zati ipar. Antropológiai mé­rések alapján bővítik pél­dául a szalagszerű gyártás­ra kerülő ruhák típusmé­reteinek körét, hogy idővel a lakosság 90—95 százalé­kát el lehessen látni kon­fekció készítményekkel. Kétp ói kálvária a közöny segédletével Bizony, ha a jóindulat hiányzik emberekből, hogy meg tudják keseríteni má­sok életét. A Rákóczifalván élő hetvennégy esztendős Hajdú Ferenc bácsinak, az ottani termelőszövetkezet járadékosának meg már évek óta adagolják a kese­rűség piruláit a kétpóiak néhányan. De mi köze Kétpónak Rákóczifalvához? A. két fa­lunak egymáshoz ilyen vo­natkozásban semmi. A lé- lektelenség viszont mesz- szire elnyújtózkodhat. Haj­dú Ferenc bácsi Kétpó ha­tárában egy tanyán lakott és gazdálkodott 1958-ig. A már akkor is idős ember betegápolásra kórházba ke­S/aktanáes Az utolsó 24 órában A kukoirea egyik kárte­vője a kukoricamoly. Éven­te — országos szinten — több mint egymillió forint értékű terméskiesést is okozhat kártételével. Az el­lene való védekezés min­den termelőnek kötelessé­ge, ezt egyébként az FM. 49/1953. számú rendelete is kötelezően előírja. A kártevő hernyó alak­ban telel át az előző évi ku­koricaszárban. Az időjárás felmelegedésének hatására onnan rajzanak ki a lepkék. Ennek megakadályozására a kimaradt kukoricaszárat tépessük fel szártépővei, — vagy silótöltő géppel. Ha erre nincs módunk, akkor vermeljük el a szárat. Ver-. melés előtt a szárcsomó külső felületét szalmázzuk be, s a szalma közé szór­junk HCH porozószert, — hogy a lepkéket előbújásuk alkalmával megmérgezhes- ük. A védekezés harmadik módja a szár elégetése. E munkák bármelyikét május IS-ig kell elvégeznünk, — hogy eleget tegyünk a fenti rendeletben előírt köteles­ségünknek, s az ország ku­korica termését sok méter- mázsával gyarapítsuk. i'arga László Szolnok megyei Növény­ed« Állomás Asszonyok egy automata gépsor mellett Délelőtti műszakon a söripari vállalat Szolnoki kirendeltségén Szolnokon a Magyar Or­szágos Söripari Vállalat ki- rendeltségének épülete kí­vülről komornak látszik. De ahogy az ember átlépi a ka­put, gyönyörű kert fogadja. A falakon zöld repkény, az utak mentén rózsatövek. Minden gondos asszonyke­zek munkáját sejteti. A délelőtti műszakban hét asszony dolgozik. Egy brigádba tartoznak. — Jó munkájukért az idén nyer­ték el másodszor a szocia­lista brigád címet. — Versenyre hívtuk az ország összes sörkirendelt­ségét, ahol a miénkhez ha­sonló típusú gépeken dpl- goznak — mondta Ábel Bé­la brigádvezető. — A fejtő brigád országos viszonylat­ban első helyen áll. Átlag­teljesítményünk 116 száza­lék. Naponta a két műszak 42—43 ezer kis világos sört indít útnak palackozva. Ez bizony szép szám, de meg­feszített munkát is igényel. E munka nagy részét asszo­nyok végzik. Az igaz, hogy szeretnek beszélni, de ez soha nem megy a munka rovására. — A munkafolyamatban nincs megállás. Egy műszak alatt mintegy 21 ezer üve­get kell leszedni, illetve felrakni. Az automata gépsor ele­jén, az üvegmosásaái és fel­rakásnál Tasi Béláné dol­gozik. — Háziasszony vagyok, már három éve járok be, féléves idénymunkára. Jól jön a pénz a háztartásba. Ebben az évben a kerese­temből egy mosógépet vá­sároltam. Még ágyneműt szeretnék venni. A tiszta üvegeket szalag szállítja tovább. A fennaka­dás nélküli szállításra Pal­la Istvánná ügyel. — Ö is, mint a többiek pirospettyes kendőt visel és két munka­köpenyt. Vidám. — Néha szomszédnőjéhez hajol, fel­nevetnek. Üveg azonban egyiknél sem törik össze. Tetemes pénzbírsággal sújtották a Tiszamentí Vegyiműveket víz. Vannak azonban válla­latok, amelyek jóval a megengedett mérték felett bocsátanak szennyvizet a folyókba, patakokba, ta­vakba. A vízügyi főigazgatóság ezeket a vállalatokat tör­vényadta jogánál fogva nagy pénzbírsággal sújtja, így többek között a szol­noki Tiszamentí Vegyimű­veket több mint félmillió forintra bírságolta. A Nehézipari Minisz­térium, amelynek felügye­lete alá tartozik az egyik legtöbb vizet szennyező iparág, a vegyipar, az utób­bi időben határozott intéz­kedéseket tett a szennyvíz probléma megoldására. A Szervesvegyipari Ku­tató Intézet felmérése sze­rint a vegyipari üzemek többségében a meizen fedett szinten vagy az alatt van a naponta elfolyó szenny­rült, felesége erre az időre Rákóczifalván lakó testvé­réhez költözött. S ugyanígy tett az idős gazdálkodó is, amint a kórházból kijött, mert állapota már nem tet­te lehetővé földjének mun- kálását. Azt sógorára bíz­ták, de hogy az sem bírt vele, kiadták haszonbérlet­be — három esztendőre szó­lóan. Ám az öregek 1959-ben, a kollektivizálás évében földjüket bevitték a rákó- czifalvi szövetkezetbe, s így a haszonbérlet automatiku­san megszűnt. Nem így a kis tanya haszonbérleti jo­ga. A bérlő — miután az ügylet számára most már érdektelenné lett — tovább passzolta a tanyát ä tulaj­donos tudta és beleegyezése nélkül. Törvénysértően ter­mészetesen. Déhát a parag­rafusokban járatlan öregek nem is tudták, hogy vala­hová fordulhatnak. A ter­melőszövetkezet — a kétpói Dózsa — vezetősége már minden bizonnyal jobban ismeri a törvényeket, mégis a következőt tette: Az ön­kényes beköltözővel elcse­réltette a. tanyát, s odaköl­töztette egyik tagját, Vé­kony Bálintot és családját. Vékonyék, a jelenlegi la­kosok így kerültek hát oda. És ismét anélkül, hogy a tulajdonosokat megkérdez­ték volna, szerződést kötöt­tek volna velük vagy csak egyszerűen értesítik őket. Mi több, egy fillér lakbért sem kaptak még. És sérelmük mégsem eb­ben van (noha ebben is le­hetne). A két öregnek Rá­kóczifalván van ugyanis telke, ahová a rokonság se­gítségével szeretnék beépí­teni a kétpói tanyát. Két esztendeje a bontási enge­délyt meg is kapták. Most ősszel engedélyük is lejár, b ráadásul testvérük le­gényfia is házasodik, s az költözik az öregek szükség-' lakásába, ami pillanatnyi­lag egy alsókonyhaféleség. Kétségbeesettek hát, mi lesz velük ősszel. A ;©akarat ugyan na­gyon könnyen eloszlathat­ná kétségeiket. A Dózsa Termelőszövetkezetnek ugyanis Írét tanyája üresen áll, a Füle- és a Korom­tanya. A Füle-tanyába csu­pán egy kút hiányzik és Vékonyék ezt lakhatnák. A termelőszövetkezet elnöke, Gyarmati elvtárs most — jelenlétünkben is — azt ígérte, megcsináltatják a — Jó itt dolgozni, hat éve csinálom ezt a munkát. Sze­retjük egymást, segít min­denki a másiknak, ahol tud. — A munkaidő befejezé­se után biztosan akad mun­ka otthon is. — Hát a második mű­szak! Van egy másfél éves kislányom. Öt bölcsődébe visszük férjemmel felvált­va mindennap. Én délután takarítok, vacsorára pedig frisset főzök. — Szórakozásra j ut-e. idő ? — Elég, kevés. Moziba, színházba nem nagyon tu­dunk elmenni a gyerek miatt. De olvasni otthon is ' lehet. kutat. Csakhogy bizony hány felesleges ígéretet kaptak már a rákóczifalvi öregek. ígérték már nékik azt is: épületanyagot kap­nak a tanya helyett. Bele­egyeztek, s végül nem kap­ták! meg. Sőt, már a nap­ban is megállapodtak, mi­korra menjenek ki bontani. Kiment képviseletükben, só­goruk (ők már nem tudnak jámi-kelni), s vissza is ment dolgavégezetlen. Sók utazgatás, sok költség, sok utánajárás — feleslegesen. De hát jól van ez így? Szabad-e így bánni immár lassan magatehetet­len két idős emberrel? Sza­bad-e őket lakás nélkül hagyni, amikor saját laká­suk van. Úgy tetszik, igaz­ságuk törvényes védelmére már a bírósághoz kell for­dulniuk. Valóban, nem le­het ezt másképpen elintéz­ni? Látva az öregek kálvá­riáját, Kétpón már akad­tak emberek, akik egy hor­dó sörben fogadtak, hogy úgy sem sikerül véghez­vinni igazukat. Csák ez a tény, hogy emberek sorsára úgy könnyedén hektoliter sörbe lehet fogadkozni, nem sérti a termelőszövetkezet, vezetőinek érzéseit? A két öreg már nem is hisz ben­nük. Mi még bízunk Gyar­mati elvtársék jóakaratá­ban és hisszük, hogy bíró­sági eljárás nélkül, csak a jóindulattól, az emberségtől vezéreltetve is pontot tesz­nek egy olyan stációjárás végére, aminek el sem sza­bad lett volna kezdődnie. — borzák — Radioaktív anyagok az emberi szervezetben A bécsi székhellyel mű­ködő Nemzetközi Atom- energiai Hivatal május 11— 16-ig Heidelbergben tudo­mányos szimpóziumot ren­dez, amelynek tárgya az emberi szervezetben talál­ható rádióaktív anyagok mennyisége és a belőlük eredő sugárzás hatása az emberi testre. Meghatározzák, hogy mi­lyen eljárás a legalkalma­sabb az emberi test sugár­zás-megterhelésének meg­mérésére és milyen ered­ményekkel járt eddig az emberi testben fellelhető rádium, stroncium, caesium, urán-plutónium és egyéb anyagok felderítése.

Next

/
Thumbnails
Contents