Szolnok Megyei Néplap, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-10 / 108. szám

ÍSS4, május It SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Névtelen szorgosok H ogy miért névtelenek? magáiban is elég megbecsü- Á tényt érzem in- lés. kátob, semmint a tényre adandó válasz pontos miért­jét. Csak keresem az okát, miért olyan sok nálunk a „névtelen”, 37- olyan ember, aki egy elétet áldoz a mun­kának ' ‘— a szorgalmas mun­kának —, tiszteletet érdem­lő kitartással végzi mind­azt, amit rábíznak és csele­kedetei valahogy mégis visszhang nélkül maradnak. Nem a nagy nyilvánosság visszhangjára gondolok, ha­nem arra a névre szóló el­ismerésre. melyre azok az emberek is igényt tartanak, akik minden hősi póz nél­kül „csupán” mindennapi kötelességüket teljesítik be­csületesen. Magasrangú vendégek jár­tak nemrég egyik világhír­rel dicsekvő, sokszorosan kitüntetett nagyüzemünk­ben, s az eredmények titkát elemezgették. A magyará­zat munkások, technikusok, műhelyek, üzemegységek jó együttműködéséről sorra el­hangzott, így, általános meg fogalmazásban. Aztán a fia­talok teljesítményeit dicsér­ték ugyanilyen módon, a fiatalokét, akik azzal, hogy védnökséget vállaltak egy munkásigényes, új műszer- gyártás felett, öregbítették a gyár külföldi jóhímevét is. A kérdésre azonban, kik ezek a fiatalok, akik kez­deményezői voltak minden­nek, csend volt a felelet. Neveket a gyár egyetlen fe­lelős vezetője sem tudott mondani. Pedig bármennyi­re a kollektíva az. amely közös munkával elért vala­mit, ez a közösség embe­rekből áli, emberekből, akik — ilyenéi; vagyunk — ne­vükre szólóan szívesebbem veszik az elismerést, mint csak úgy általánosságban. W' agy; egyik alföldi gyá­” runktoan. olyan nun. kahelyen, ahol a vezetők elképzelhetetlennek tartat- iák a szocialista brigád- mozgalmat, egy tíztagú cso­port vállalta: mégis meg­próbálják. Éveken keresz­tül teljesítették is mind­azokat a termelési, tanulási, közösségi feltételeket, ame­lyek a szocialista cím el­nyeréséhez szükségesek. De valahogy mintha senki sem akarta volna észrevenni tel­jesítményeiket. Furcsa vé­letlen, Andrijan NyikoJa- ievnek kellett Magyaror­szágra jönnie, hegy észre­vegyék őket. Most kérték, hadd vegye fel brigádjuk a szovjet űrhajós nevét, s araikor ehhez érveiket fel­sorakoztatták, akkor ébred­tek tel a gyár vezetői: nem­csak. a nevet érdemlik meg, de igaz, ami igaz, már több­ször is megkaphatták volna eredményeikért a szocialis­ta brigád címet is. S hogy nem kapták meg még­sem... Miért nem szóltak eddig? — ez volt rá a fele­let. Hát nem szóltak. De ez becsületükre legyen mond­va, s főként az, hogy tenni azért sokat tettek akkor is, amikor igazságtalannak érezték, hogy jószándékú cselekedeteiket nem méltat­ják figyelemre. Egyedül volnának az or­szágban ők ilyenek? Alig­ha. Érdekes dologra figyel­meztet ez. Arra, hogy az emberek az anyagi megbe­csülés mellett az erkölcsi elismerést is kívánják. S bár sokan megérdemelnék ezt az elismerést, mégsem kapják meg. Sok vezető úgy gondolkodik, hogy a helye­sen megállapított bér ön­A mai kornak parancsa, hogy mindenben ér­demük szerint becsüljük em­bereinket, mert másként. nem juthatunk előbbre. Ha elfeledkezünk az érdemek­ről, az kedvetlenséget vált ki. Ha pedig , -— s ez sem ritka dolog még — olyan emberek kapják a dicséret- különböző jeleit, akik a kö­zösség értékelése szerint azt nem érdemlik meg, az még súlyosabb következmények­kel jár. A népi ellenőrzés tavaly egy kis gyárunk visszaesésének okait kutat­ta és váratlanul magyará­zatra bukkant. Kiderült, hogy a mintegy száz em­berrel dolgozó üzemben sorra kaptak prémiumokat, elismerő okleveleket, olya­nok, alakról tudták, hogy ügyeskedés sei. eredményeik hatásos tálalásával, szép szavakkal többet produkál­tak. mint kétkezük munká­jával. Társadalmi bíróságot kellett összehívni az egész gyár részvételével, s ott megfosztani őket az érdem­telenül kapott dicsfénytől, hogy az üzem megnyugod­jék. Ez is fontos dologra int. Arra: meggyőződéssel vall­juk, hogy -a gazdasági épí­tő munka előrehaladásunk, sőt a szocializmus, a béke nemzetközi érdekeit szol­gáló kötelezettségeink tel­jesítésének is kulcsa. A munka a jövőnk alapja, te­hát a jól dolgozó ember. S mégis, mintha a gyakorlat­ban erről olykor elfeledkez­nénk. A tettek helyett hányszor becsülik még többre a jól hangzó szava­kat, azokat, akik cselekede­tek helyett frázisokat onta­nak, vagy hajbókolnak ak­kor, amikor a bírálat volna egyedül jogos. Az emberek erkölcsi érzéke sokat fej- ■ lódött. s ezt az erkölcsi ér­zéket joggal bántja, amikor olyanok dicséretét hallja, akik minden mást inkább érdemelnének, mint elisme­rést S az sem mellékes persze, hogy ilyen helyeken az elismerés szükségsze­rűen anyagi kihatással is jár: fizetésemeléssel azok­nál, akik szólamokat pro­dukálnak, s nem új gépe­ket. Itt lehet valahol a ma­gyarázata annak a bizonyos •..miértnek”, annak, hogy míg a szorgalmasok hada sok helyen névtelen, csupa kisbetűvel írt nemeesek marad, addig a szép szavak bajnokai ugyanott hang­adókká válnak, rangos em­berekké. Pedig ennek kö­vetkezményei az egész r>r- szág közösségének életére kihatnak. Elismerést tehát azoknak kell kapniok, csak azoknak, akik cselekede­teikkel, szorgalmukkal, tu­dásukkal, teljesítmények­kel bizonyítanak. Annak a derék-hadnak — százezrek­ről van szó —, amely ma még túl gyakran és nem sa­ját hibájából burkolódzik névtelenségbe. £t eszéljünk többet a *"* szorgosokról, hogy le­gyen nevük, rangjuk, be­csületük saját szűkebb ha­zájukban; ha méltóak rá, az ország nyilvánossága előtt, elvégzett munkájuk ará­nyában. Akik pedig csak szép szavakra képesek: hulljon rájuk vissza a név­telenség. A szavak önma­gukban keveset érnek, eh­hez mérten becsüljük hát azokat, akik csak szavakkal és ügyeskedéssel keresik a feltűnést. (K. T.) Plasztikus cement Űj anyag a román épí­tőiparban a plasztikus ce­ment, amely faanyag meg­takarítását teszi lehetővé. A plasztikus cement rend­kívül szilárd, rugalmas- és könnyen szállítható. Az új anyag önköltsége 50 százalékkal alacsonyabb 32- azbesztcementnél» A plasztikus cementet Romá­niában először a nagyvá­radi vegyipari gyár építé­sénél alkalmaztál; faiak és mennyezetek burkolására. A plasztikus cement köny- nyen felszerelhető, ugyan­úgy vágható, fúrható, mint a fa és helyettesítheti a fajanszlapokaíj Még a patakot is elfogják Két brigád lett a győztes A Jászberény és Vidéke Körzeti Földművesszövetke­zetben az elmúlt héten értékelték az 1963. évi mun­kaversenyek eredményeit A szövetkezetnél az el­múlt évben három szocia­lista brigád alakult. A szocialista brigád szintet csak két brigád érte el — a jászberényi szikvíz-hűsí- tő üzem és a jászteleki kisvendéglő. Az itt dolgo­zók szocialista brigád ok­levelet, zászlót és pénzju­talmat kaptak; Az fmsz-nél elért ered­mények, a két szocialista brigád példamutatása lehe­tőséget adott arra, hogy 1964-ben már öt brigád versenyezzen a szocialista brigád cím elnyeréséért. As édesapja asztalos volt Kunszentmártonban. Ügyes kezű embernek is­merték faluszerte. Dóba László gyerekkora óta eb­ben a forgács-dús hétköz­napokban nőtt fel. Tizen­négy esztendős korában el­határozta, hogy pék lesz. El is ment a mesterhez. A kis termetű legény azonban nem érte még el a keverőteknőt. Azt a ta­nácsot kapta, várjon amíg megnő, aztán jöjjön újra. Ö meg azt gondolta, hogy hosszú idő még az. Beállt az apjához, tőle tanulta meg a szakmát. Ez elég régen volt, hiszen már harminc éves is elmúlt. — Most a kisújszállási Faipa­ri Vállalatnál dolgozik, a játék-műhely vezetője. És tervez: mozdonyt, baba­szekrényt, mikiegeret, meg Az asszonyok szívesen fo­gadtak. S nagy hamarjában elsorolták, mennyi munkát vállaltak erre az évre. Ti­zennégy hold paradicsomot, öt hold paprikát és ugyan­ennyi uborkát. Mellé még mindenki kukorica- és ré­pakapálást. borsószedést. — Ránk férne egy jó év. Érdekeltek vagyunk is is­tenigazából, mert részesen műveljük a kertészetet — tájékoztat Pádár Pálné, a kertészeti brigád vezetője. Cinkos a Gyöngyös — Még a Gyöngyös pata­kot is elfogjuk, csakhogy jobb legyen a termés — ma­gyarázza Soós Ferencné és Baranyi Sádorné. S a Gyöngyös — mintha csak megfejtette volna tit­kukat, mintha csak cinko­...nehéz is lenne felsorol­ni mind a negyven féle játékot, amit eddig megál­modott. Igen, felnőtt fej­jel gyermekvilágban gon­dolkodik. A londoni, a hamburgi, a római kisfiúk­nak, kislányoknak tervez kedves kis figurákat. Aki játékot készít, an­nak magának is, de leg­alább lelkében játékosnak, gyerekszeműnek kell lenni — így gondoltam, és kér­deztem tőle. Hát bizony kicsit eltért attól a válasz, amit ■ vártam. — A kereskedelem köve­telményei döntik el; hogy miként kell gondolkodnom. Most az a cél, hogy olyan figurákat gyártsunk, ami­két a gyerek kedve sze­rint alakíthat, tehát minél . később un meg. — A2ért, mégis csak sül, vagy jótevőül szegőd­ne, itt a hármas üzemegy­ség kertészete táján bővi- zűbb. A falu alatt most is kisiskolások gázolnak, fut- károznak benne, de itt el­nyelné a felnőttet is. — Biztatásra igaz — mondja Barócsi Józsefné—, mert két éve nyáron úgy kiszáradt, hogy kerékpárral közlekedtünk a meder kö­zepén.-— Csak mi keresztgátat emeltünk benne és a víz en­gedelmeskedik. Itt marad nekünk. — Mennyit várnak év vé­gére? — Beszélünk mi öt-tíz­ezerig is. — Dolgozni meg minden nap úgy szoktunk, mintha jól kell ismernie, s talán ez még fontosabb, hogy a gyerekeknek melyik játék okozza a legtöbb örömet — mondtam. — Nekem is van két gyerekem, ök az én leg­szigorúbb kritikusaim. Ha valami újat találok ki, megcsinálom, s odaadom nekik; Néha két-három hétig is figyelem a játsza­dozásukat. Abban felfede­zem, hogy mivel lehetek elégedett, és min kell vál­toztatnom; Sokszor késő estig ég a lámpa a műhelyben. Pörög a faeszterga, kezében az anyag, s addig el nem ve­szi a késtől, amíg valami új nem születik. Aztán a kis alkatrészeket összerak­ja, színeket tervez. — És reggel kezdi élőiről. F. P. mindig épp azon a napon múlna az évi jövedelem. Rögtönzött fogadó­óra A tsz-elnök, Garics Fe­renc is itt van. Ez már neki szól: Szeretnénk, ha ez a terület majd máskor is a mienk lenne. Itt lakunk a környéken. — Meg aztán a földet is úgy ápoljuk, hogy jövőre is mi vetünk bele. — Kik mennek az ipari vásárra? Igaz-e, hogy a két tanulólány Németországba, Faragó Alajosné pedig a Szovjetunióba utazik az idén? — Szépek a palánták. Se­gítenek a vízhordásban iá..» Örülünk, hogy ezt a jó föl­det kaptuk... A beszélgetés egy rögtönzött fogadóóra. S én is kérek mindenki­től külön •‘külön is egy-egy „fogadó percet”. Míg el­mondják, mik a terveik, mire készülnek ilyen nagy akarattal, kitartással, ntí lesz majd ennek a munká­nak az igazi jutalma. Tervek, vagyak munkában sűrítve — Tervünk az van — mondja is már Barócsiné. — Nekem egy szép lemez­játszó a vágyam. — Bagi Józsefnéé és Bagi Sándoméé? — Befejezzük a házóní- tést — Varga Sándoméé? — Körülbelül kombinált szobabútor. Bóna Ferencné, míg sza­badkozik. mások azon ka­cagnak: — Biztos lagzit akar. Nagy fiai vannak. Még unokája is már. — Én tv-t szeretnék — mondja Baranyi Sándorrá —, s nem beszélhet To­vább, mert egyszerre töb­ben felkiáltanak: ' — Jó, hogy tudjuk, maid megyünk hozzád nézni. Soós Ferencnénék, a négy gyerekre sok kell, de azért új szobabútort és a ház kö­ré kerítést tervezett a csa­lád. Dékány Marika kelen­gyére gyűjt. Soós Istvánné- nak viszont beteg a férje, ő tartja el a családot. S miután az asszonyok el - árulták nyűt titkaikat, vá­gyaikat, közösen meg­szavaztuk, hogy a munkacsapat két férfisegítségét, is —' először Fehér Alajost — kérdezzük meg: — Én leginkább egészsé­get terveztem magamnak. Hatvanöt év már elment te­lettem. De az új házon még kellene alakítani. Bár tcé­Játékvilág álmodója Kiállításon — ... azt tudjátok, ugye. hogy itt valamikor tenger volt. Vajon mi töltötte fel? — Föld... — Agyag... — Por, gyerekek... Ott­hon láthatjátok, milyen ha­mar belepi a por a bútort. Képzeljétek el, ha édesanya egy évig nem törölné le, milyen vastag porréteg bo- Htaná a szekrényt. Ugye? A tengert pedig évszázado­kon, évezredeken át töltö­gette fel a por. Láthatjátok ezeket a rétegeket. Ez a vastag itt, agyag. Ebben nincs víz. A mi hetvenkét fokos termálvizünket ab­ból az iszapos homokré­tegből kapjuk, ami ez alatt Hát aest tudjátok-e, ez a réteg, amit mi tapo­sunk, hány esztendős? Leg­alább egymillió éves. Nem sok, ugye? Gyűrűben veszik körül a gyerekek a beszélőt, Tóvizi Gergely bácsi, a tiszaföld- vári múzeum geológiai ki­állításának teremőre nem fogy ki a szóból. — Az a barna tßteg, tő­zeg. Tudjátolt, miből kelet­kezett a tőzeg? — Fába! — Dehogy, te! Fából a szén lesz, meg a lignit! — vitatkoznak a gyerekek, — A -mocsarak növényze­téből... — Abból bizony... Aztán azt is, elmagyaráz­za, mi az a „Szentlászló kor róna”, amit a képen látnak. Meg hogy hogyan működik a fúrásoknál a magszakító, magfogó szerkezet. Néhány perccel múlt két óra, A gyerekek az iskolá­ból egyenesen ide jöttek, a művelődési házba. Nem azért, mert kellett, önként, vezető nélkül. Köztük is el­ső volt a két kislegény, a VI. osztályos Káposztás Sa­nyi a lányiskolából, kis- öccsével, a harmadikos Fe­rivel, aki az ószöllői iskolá­ból jött be. Áhítattal lesnek minden szót. A kis társaság időnként cserélődik^, ők maradnak. Nekik még azt is megenge­di Tóvizi bácsi, hogy meg­nézzék. mennyivel kemé­nyebb a kiszakított bazalt- minta a mészkőnél. Ki tudja, hátha a jövő geológusa érdeklődik ben­nük! — túri — myelmesebb volna ezt a munkát meghagyni a gye­rekeimnek. De tudják, ugye, milyen a szülő?... Szabó Bálint pénze vi­szont, akárhogy, is, kevés lesz a tervhez. Várni kell még, hogy a mostani rossz házat teljesen át tudja építtetni... A jászárokszállási Tán­csics Tsz tagjairól, szorgal­mukról sok dicséretet hal­lottam. Három-négy gyer­mekes asszonyok se raib lasztanak egy napot se. Ott vannak az idősek is, s ami munka csak jut nekik, el­végzik. Mert céljuk, ter­vük, megvalósításra váró vágyuk van... Mindezekhez a munka vezet el. Borsi Észtet

Next

/
Thumbnails
Contents