Szolnok Megyei Néplap, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-05 / 103. szám

?9M, május 5. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 3 Életed előttünk örök példakép Eltemették Dikó Balázs elvtársat A vörös a munkásak szf- he, melynek győzelméért egész életét szentelte. A fekete a gyászé. Azé a gyászé, melyet szívében érzett az a több száz em­ber, aki tegnap délután ott volt a szolnoki temető halottasházánál, hogy meg­adja a végtisztességet, s még egyszer utoljára bú­csút vegyen a párt, a mun­kásosztály hű fiától: Dikó Balázs elvtárstól. A gyá­szoló család tagjain kívül eljöttek és a ravatalnál díszőrséget álltak á régi harcostársak, barátok, a megyei és városi párt-, ta­nács-, a társadalmi szer­vek vezetői, a munkás- őrök. Ott volt Somogyi Miklós az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke és Csá­ki István, az MSZMP KB póttagja, a megyei párt- bizottság első titkára. A megjelentek nevében Sípos Károly, az MSZMP Szolnok városi bizottságá­nak titkára mondott bú­csúztatót. Beszédében mél­tatta az elhunyt életútját, melyet mindenkor a mun­kások elnyomása elleni küzdelem, a szabadságért vívott harc fémjelzett. Be­szédét a következőkkel zár­ta. — Mély fájdalommal bú­csúzunk tőled Dikó Balázs elvtárs. Meghajtjuk előtted az emlékezés és a forra­dalom zászlaját. Tiszteljük harcos életedet, mert vele együtt pártunk múltját, jelenét becsüljük és jövőjét tiszteljük. Tőled és harcostársaidtól tanul­tuk meg az élet igazi ér­telmét. Tőletek kaptuk, a szocializmusról az első el­képzeléseket, a te segítsé­geddel tettük meg a fel- szabadulás után az első lé­péseket. Nagy elődeinktől tanultunk meg járni a szo­cializmus építésének útján. A sírnál még egyszer Bognár József, és Ingat­lankezelő Vállalat párttit­kára a munkatársak nevé­ben és Sebestyén János, az egykori illegális harcostár­sak nevében mondott rö­vid búcsúztatót. Majd az Intemacionálé hangjai mellett helyezték örök nyu­galomra Dikó Balázs elv­társ hamvait. A < ■ > K :v Sfcs , \ : 'y Repülőgépről permetezik a tiszazugi tsz-ek gyümölcsö­seit FURCSASÁGOK ci tervfeljesifés ssémoi mögött Háromnegyedrész selejt — Fátyolüveg a padláson — Üzembővítés a munkásétkezde terhére A karcagi üveggyár első negyedéve baljós előjelek­kel kezdődött, hiszen az új kemence üzemeltetésében zavarok támadtak. Ez / a körülmény az egész januári termelést kedvezőtlenül be­folyásolta; Továbbá az is gondot okozott, hogy a vállalat létszámtervét sem hagyták jóvá; A következő két hónapban azonban olyannyira helyreállt a rend, hogy a negyedévet egészen jó eredményekkel fejezték be. A három millió forintos teljes termelési tervet 104 százalékra teljesítet­ték. Az önköltség 75.9 százalé­kos előirányzatát 67 száza­lékra szorították le. A vál­lalati eredménytervet 8 százalékkal túlszárnyalták. Mindezt végülis a nem az eredetileg elfogadott mun­káslétszámmal érték el, ezért az egy dolgozóra ju­tó termelési értéktervet nem hozták. A globális eredmények, persze hibákat is takarnak; A híradástechnikai köte­lezettségeiknek nem tettek eleget, hiszen az első ne­gyedévre programozott mű­szaki üveg, színes jelző és villanyvilágítási üveg meg­rendelést teljesen nem gyártották le. Rendkívül magas — az üvegipar sa­játosságához mérten is — a selejt: tavaly 27.4 százalék, az idei első negyedévben pedig 32.4 százalék. Ezen belül a híradástechnikai termékek közel fele volt használhatatlan. Érdemes tehát néhány problémára felfigyelni; — Többek között a legalap­vetőbbre: az egyes gyártmányokhoz nincs konkrét technoló­gia, csupán a megrende­lőnek a termékekre vo­natkozó követelménye irányadó. Pármennyire is kisüzem­ről van szó, s részben kí­sérletezésről, így bajos ter­melni. A szalagról lekerülő félkészárut nem MEO-zzák, ezért selejtes terméket Is feldolgoznak. Bár bizonyít­hatatlan, mégis érdemes rá felfigyelni, de a vállalat bét felelős beosztású dolgo­zója állította, hogy a tény­leges seleit 75—80 százalék között mozog. A dokumen­táció a már jelzett szá­mokat mutatja ugyan, de Perge József szerint „a papír sok mindent elbír”; Érthetetlen az is, hogy utókalkuláció nincs, persze technológia nélkül ez kép­telenség is. Az szintén fur­csa, hogy új kemencét rajz nélkül készítenek, s csak utólag dolgozzák ki a műszaki dokumentációt, így aztán félig kivitelezett olvasztót is lebontottak már. is hely a feldolgozó műhely­nek. Korábban az étkezőt vették el, hasonló okkal. Meggyőződésünk, hogy a karcagi üveggyárnak szo­ciális- és kommunális be­ruházásra van szüksége, s ezt indokolatlanul, a dolgo­zók jogos igényeinek sem­mibevételével, nem lehet tovább halasztani. A megyei KÖJÁL megfelelő jegyző­könyvei és utasításai is alátámasztják ezt­— f. p. — Újítási kiállítás és szántóverseny tesz Törökszent- miklóson A MEDOSZ megyei bi­zottsága kezdeményezésére és rendezésében újítási ki­állítás nyílik júliusban Tö- rökszentmiklóson; A kiállí­tott tárgyak a gépállomá­sok, állami gazdaságok és az erdőgazdaságok dolgo­zóinak újításai. A kiállítás­ra kerülő újításokból eddig 80—90 érkezett be. Ugyancsak Törökszent- miklóson rendezik a me­gyei szántóversenyt. A já­rások legjobb helyezettjei közül 24 gép áll a rajthoz. A verseny első és második helyezettje részt vesz az országos szántóversenyen is. A tervek jók, a szorgalom som hiányzik Molnár Lajossal, a szol­noki járási tanács vb el­nökhelyettesével beszélge­tett lapunk munkatársa, a járás termelőszövetkezetei­nek éves gazdasági tervei­ről. — A jelenlegi gazdasági tervek miben különböznek az előző években kidolgo­zottaktól. Az eddiginél jobban ta­lálkozott bennük a közös gazdaságok és a népgazda­ság érdeke. Érvényre jut az az elv is, hogy minden tsz-ben olyan növényfélesé­geket termeljenek, amihez megvan az adottságuk. Ki­emelném a cukorrépa ter­mesztést. Termelőszövetke­zeteink elismerik ennek az ipari növénynek a fontos­ságát és a tavalyinál jóval többet, 5059 kh termelését tervezték. Ugyanakkor fel­hagytak egyes helyeken az­zal a drága próbálkozással, hogy zöldségféléket ter­messzenek akkor is, ha nincs hozzá megfelelő munkaerő. Egy-egy terme­lőszövetkezetben csökkent a termelt növényféleségek száma is, nem aprózodnak úgy el az erők. __ — Hogyan készültek fel, hogyan biztosítják e szö­vetkezetekben a tervek végrehajtását? — Ezt már a múlt év őszén nagyrészt megkezd­ték. Hihetetlenül- sokat je­lentett ugyanis a mostani, gyors tavaszi vetésben az, hogy tavaly minden arra váró területet mélyszántot­tak. Ehhez járult a mun­kaszervezésben szerzett ed­digi tapasztalatok figyelem­be vétele is. Sehol sem akkor fogtak most a szer­vezéshez, amikor már men­ni, dolgozni kellett volna. A különböző gazdasági fel­adatokat legtöbb helyen szinte egyénekre mérték ki. ígv például a megmű­velésre váró területekért A vállalati szervezés irányítás elégtelensége szembetűnő. A felelős beosztású embe­rek munkakörét ugyan meghatározták, természete­sen a kötelezettségeiket is, de gyakorlati értelemben jogaik nincsenek. Üzemve­zető helyettes (üzemvezető nincs, még státus szerint sem) főtechnológus, terme­lési vezető egymással mel­lérendeltségi viszonyban áll­nak. A legapróbb és annál jelentősebb elgondolások is csak az igazgató személyes utasításával lépnek érvény­be. Ez az állapot nehéz­kessé, döcögőssé teszi az irányítást. Emlékezetes, hogy a vé­letlen szülte fátyolüveg meglehetős sikereket ért el egyaránt kiállításokon, ha­zai és külföldi piacon. — Meglepő viszont, hogy eb­ből az eredetileg keresett­nek vélt termékből az üzem padlásán még ma is jó két­százezer forinton felüli ér­tékben tárolnak, éspedig évek óta. A kereskedelem néha csipeget belőle, de jelentéktelen mennyiséget. Gondoskodni kellene ennek az árunak értékesítéséről. Talán megyénkben is ér­deklődne iránta a vásárló- közönség; Szólnunk kell — immár másodszor — szociális problémákról is. Az ÉM. üvegipari Országos Vál­lalatnak végre dönteni kellene ebben az ügy­ben. Egyszerűen lehetetlen, hogy ilyen öltözők, fürdők ma­radjanak. De megengedhe­tetlen az is, hogy az üzem­bővítés miatt például a konyhát megszüntessék. — Márpedig május 15-ével a dolgozók csak az elég tá­voli vendéglőkben kaphat­nak ebédet, mert kell a Mezőik a szolnoki május elsejéről LÉTRA Azon igyekeztünk, hogy minél többet lássunk-halljunk a felvonulás délelőttjén, ide-oda sodródva az emberek között. Egy­szer csak egy létra tűnt fel imbolyogva. Amint közelebb húzódtunk, kiderült, hogy egy élelmes fotoriporter cipeli, nyil­ván így akarta bebiztosítani, hogy meg­örökíthesse a legérdekesebb eseményeket, jeleneteket. Reméljük, viszontlátjuk né­hány jólsikerült felvételét. A KIS GO-KART AUTÖT sokan megnézték a felvonuláson. A 7. sz. AKÖV három dolgozója, Tánczos László, Mátyus Ferenc és Tuka János készítette. Tánczos bukósisakban, melegítőben ber- regtette az apró motort. A körülötte álló lányok kérték: — Amíg nem indul el a menet, ál­lítsa le, ha lehet. — Sajnos, nem lehet, mert meg kell tolni, hogy elinduljon. Hát igen. Ez még csak az első gép. De az -dén készítenek még egyet, ver­senyre. MIHÁLY ÉS MISI Csányi Mihály bácsi a TÜZÉP-táblát viszi, árukiadó a vállalatnál. Misi kilenc­éves kisfiú. Mióta nagyobbacska, kezében zászlóval ő is rendszeresen eljön a felvo­nulásra, apuval. — Nálunk, a családban mindig szép ünnep a május el-eje — mondja Mihály bácsi. — Emlékszem, a felszabadulás előtt nem volt szabad ünnepelnünk. Akkor má­jusfát állítottunk az udvarban. — Nekik már más — mutat a fiára. — ök tanulhatnak is, A nagyfiam agrár­mérnök Pusztabálinton, a lányom férjhez ment, szintén dolgozik. Tizenöt éve mindig Csányi bácsi megy az élen. EGYÜTT ÜNNEPELNI BOLDOGSÁG A Beloiannisz utcában laknak Pénte­kék. Korán reggel kiülték a járda szélére, kényelmes székekre. A kisebbik gyerek még a babáját is kihozta.-r Minden évben így ünnepelünk. Apámtól örököltem egy kis műhelyt, ott dolgozom. Nincs kivel felvonulnom, de én is szeretnék ünnepelni. És én tudom, hova tartozom. Ez egy „maszékről” is elhihető. HA FIATAL LEHETNÉK Május elsején már kora reggel árusí­totta az ünnepi lapszámokat, Nyolc éve árul újságot a Hősök terén. A nevét nem tudjuk, újságos néni, ötvennyolc éves. Csak ennyit mondott: — Olyan szép minden, friss és vi­dám. Ha fiatal lehetnék, én is vinném a zászlót, és énekelnék a felvonulók kö­zött. JÓ LENNE, HA VALÓDI LENNE Az építőipari vállalat dolgozói egy hatalmas táviratot hoztak. Rajta a szöveg: „Megvalósítjuk pártunknak az-építőiparra vonatkozó határozatát”. Aztán teherautók. Az egyiken szóró- pisztollyal dolgozik a mázoló. Gyorsabb, jobb munkát végez, mint régi szerszámá­val, az ecsettel. A másikon felírás hirdeti: Házgyár! És kis, papírmaséból készült há­romemeletes házak sorozatban hagyják el a miniatűr gyár kapuját. Egy munkásőr megszólalt mellettem: — Milyen jó lenne, ha ez valódi lenne... Az lesz. Mert mi akarjuk azt, hogy valódi legyen, hogy egyre több lakás épüljön. MIÉNK A JÖVÖ Hullámzik a felvonulók tarka tömege. Ügy látszik, mintha a tavasz minden vi­rágát elhozták volna ide az emberek, a szolnoki Kossuth térre, Egyszercsak feltűnt a Járműjavító Vál­lalat munkásainak menete. Egy hatalmas virágkosarat hoztak, s a kosárban a leg­szebb virágok: szőke, barna fejecskék, kandiszemű óvodások ültek, s énekeltek. Egy tábla hirdette a kosár oldalán: „Miénk a jövő!” Igen. övék a jövő. A szebb, gazda­gabb holnan. személy szerint vállaltak felelősséget a szövetkezeti gazdák. Megítélésem szerint na­gyon sokat segített az is, hogy a telet a tavaszi elő­készületek mellett nagyon sokan tanulással, szakmai tudásuk gyarapításával töl­tötték. Háromszázhúszan tanultak például a tizenkét felnőtt szakmunkásképző tanfolyamon a járásban. Közel háromszáz ember pedig megtanult traktort vezetni. Egyéb szaktanfo­lyamokon is sokan részt vettek. Mindezek elősegítették a tavaszi Vetések gyors be­fejezését és ma már a nö­vényápolás nagy munkája zajlik a járásban. Példa­ként hadd mondjam el. hogy a zagyvarékasi Béke Tsz versenyfelhívására alig érkezett írásos, szépen ad­minisztrált válasz. Gyakor­latban azonban minden közös gazdaság, ahol ennek különösebb akadálya nem volt, a legszebb választ ad­ta: ugyanúgy dolgoztak, mintha csak ők kezdték vol­na a versenyt. Egye d a vegyszeres növényvédelmük nem sikerült úgy, ahogyan azt tervezték és ahogyan az szükséges lett volna a szövetkezetekben. A 27 000 kh őszi kalászos helyett 23 000 holdon irtották vegyszerrel a kártékony növényeket. — Mi m. jelenlegi legfőbb tennivaló a járás termelő­szövetkezeteiben? — Nem mondhatnám saj­nos egyértelműen azt, hogy a növényápolás. Járásunk szövetkezeteit ugyanis je­lentősen érintette az árvíz. A huszonnyolc tsz-ből ti­zennyolcat ért — kisebb- nagyobb mértékben — ár­vízkár. Több mint 11000 kh földet öntött el a Tisza. Ezekben a szövetkezetek­ben a terveket most már — a körülményekhez mér­ten — módosítják. Sok múlik, nagyon sok most azon, hogy a víz elvonu­lása után hol, hogyan szer­vezik meg a munkát. Kü­lönböző vetőmagokkal jól tudják segíteni az illetékes szervek a károsult gazda­ságokat. Ez azonban csak a dolog egyik része. A ká­rok, termelési kiesések csökkentését csak az újabb jól szervezett muníka bizto­síthatja. A növényápolást — azo­kon a helyeken tehát, ahol idejében elvégezhették a vetést — már megkezdték. Sok helyen a múlt hét vé­gén, az ünnepekben is dol­goztak. A vetéshez hason­lóan gyors, eredményes munkára számítunk itt is. Azt hiszem, indokoltan, hisz a szövetkezetek ezernyi tagja mellett mításaink szerint körül­belül négy-ötezer dolgos kéz segíti hosszabb-rövi- debb ideig a szövetkezetek tavaszi, nyári munkáját, így a pontos, tervszerű munkához megvan a gépi és kézi munkaerő. Mindezek, és még több. most_ nem is említett té­nyező alapján a szövetke­zetek gazdasági terveinek megvalósítása, végrehajtása biztosnak ígérkezik. Bíz­hatunk abban, hogy a szö­vetkezeti gazdák az eddig tanúsított szorgalommal dolgoznak ezután is. i Wéf&i&m a RW.N0K

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents